Talán sokaknak furcsa lehet a cikk címe, hiszen a szék azon hétköznapi eszközeink egyike, amely mindennap szerepet játszik az életünkben. Nem is áldozunk rá kellő figyelmet, csak amikor egy új darab vásárlására kerül sor. Pedig a régi időkben, a szék nem volt hétköznapi használatú cikk, csak a méltóságok rendelkeztek vele. Ma a szék már nem csupán a kényelmünket szolgálja, hanem valóságos szimbóluma lett Görögországnak.
A szék egy nagyon régi találmány, az ókorban már használták az ülőbútort támlával és anélkül is, az ókori görögök pedig már az összecsukható székeket is ismerték. A görög szék legkorábban ismert formája az i.e. 6-7. századba nyúlik vissza. A klismos is egyfajta ókori görög szék volt, amit gyakran ábrázoltak festett kerámiákon, és domborműveken az i.e. 5. századtól kezdve.
Az összecsukható szék kora talán meglepő, de maga a szék megjelenése az ókorban nem lehet újdonság számunkra, hiszen a trónszék számos ókori görög épület dísze volt, egy-egy uralkodó hatalmát jelképezve. A szék mindennapi használata csak a 16. században terjedt el, azt megelőzően nagyon csekély azoknak a székeknek a száma, amelyeket a régészek találtak. Azelőtt jellemzően csak az egyházak és a földesurak rendelkeztek székekkel.
A trónok gyökerei a görög kultúrában a minószi királyok kő trónjának idejéig (i.e. 1400 század) nyúlik vissza. Kréta szigetén, a Knosszoszi Palota romjaiban található egy ilyen trón, amelyet alabástromból faragtak. Hogy kié volt a trón, az máig vitatott, de úgy néz ki, hogy ez a legrégebbi trón Európában.
A több, mint ezer éven át a világ központjaként számon tartott Delphoi jósdában is nagy szerepe volt a széknek; Püthia jósnő egy Apollón adományozta háromlábú aranyszéken foglalt helyet, és azon ülve jósolt az oda érkező zarándokoknak. Ez volt az un. tripusz, ami görögül három lábat jelent.
Ma széket használunk otthon, az étkezéseinkhez, a tanuláshoz, és egyes hobbijaink gyakorlásához, valamint széket használnak a legtöbb munkahelyen is. A szék mást jelent a szék egy fizikai munkát végzőnek, és egy irodai alkalmazottnak, főnökeink pedig – a ma uralkodói – ma már nem trónon, hanem „főnöki bőrszékben” ülnek.
Bárki használja is, a szék alapvetően az egyik pihenőhelyzetünket kiszolgáló bútordarab, amely egyik része otthonunkban, másik része pedig az utcán szolgálja a kényelmünket.
Görögországban sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a székekre, mint más országokban. Talán a mediterrán napsütés okozta fáradtság lehet ennek az oka?! Hiszen a sziesztát sem véletlenül találták ki ezekben az országokban… Vagy világhírű vendégszeretetük alapkövei lennének ezek a székek?!
Egy biztos a szék ma már Görögország, ill. görög nyaralásunk szimbóluma. Gavdosz szigeten pl. egy 3 méter magas szék szimbolizálja Európa legdélebbi pontját. A görögök velünk szemben hagynak maguknak időt egy-egy kávéra, olykor a szieszta időt is ezeken a székeken töltik, és ember legyen a talpán, aki azt állítja, ezek a székek kihasználatlanok! Mindig látunk egy-egy nénikét, vagy bácsikát a székeken ücsörögni fehérre meszelt házikója előtt…
Égjenek bele a szék körvonalai agyunkba és mindig jusson eszünkbe: az élet nem attól jó, ha gyorsan leéljük, hanem ha jól éljük meg! Mindenkinek szüksége van egy kis pihenésre, és mindenkinek tudnia kell szorítani magának pár perc szabadidőt! Engedjünk meg magunknak, hogy megigyunk valakivel egy frappét anélkül, hogy közben bármi más „halaszthatatlan” tevékenységet végeznénk!
