A medúzák számos faja közül sokféle él a görög Égei-tenger és a Jón-tenger mélyén. Azonban azok a medúzák, amelyekkel közelről is találkozhatunk, többnyire ártalmatlanok, vagy könnyen elkerülhető a velük való érintkezés.
A medúza inváziót azonban érdemes elkerülni, mert az olyan vízben, ahol sok medúza van egy helyen, nehéz elkerülni az érintkezést. Az invázió általában augusztusban és/vagy szeptemberben szokott előfordulni, ilyenkor az érintett partszakaszon veszélyes a strandolás.
A tengerek élővilága legalább olyan változatos, mint a szárazföldé. Ez alól a görög partok sem kivételek. A tengerpart – legyen az sziklás vagy homokos – bővelkedik élőlényekben, legyen az ámulattal csodált vagy éppen nem kívánatos. Egy-egy csendesebb tengerparton szinte zsákszámra gyűjthetjük a kagylókat, figyelhetjük meg a rákokat, teknősöket (a halakat szándékosan nem említem), egyéb vízi úszó micsodákat.
De azért ott vannak, az annyira nem szeretem állatok is, mint pl. a medúza vagy a tengeri sün. A tengeri sün a sziklás helyeket kedveli, itt előszeretettel bújik meg a résekben, hasadékokban és sokszor már csak akkor vesszük észre, amikor már néhány tüskéje a talpunkba szúródott. A tüskét minél előbb távolítsuk el! Hatékonyan és főleg fájdalommentesen lehet védekezni ellen, hogy ha úszni megyünk, valami nehezen átszúrhatót, pl. békatalpat húzunk a lábunkra. Véd a tüskéktől és még az úszást is könnyíti.
A medúzák ragadozó állatok, csalánozók, az áldozataikat úgy vadásszák le, hogy úsznak a tengerben és a csalánsejtjeik automatikusan működésbe lépnek, ha az érzékelőtüskékhez valami hozzáér. Jobb esetben a medúza jóllakik, rosszabb esetben pedig mi vakarózunk fájdalmasan. A Földközi-tengerben kb. 180 fajta medúza él, de ebből csak néhány az, amitől igazán tartunk kell. Bár az ártalmatlan példányok is tudnak kellemetlenséget okozni, főleg ha tömegesen lepik el a partokat.
A világító medúza főleg augusztusban jelenik meg nagyobb számban. Ennek a medúzának a csípése igen fájdalmas, a bőr felhólyagzik, és sajnos elég lassan gyógyul.
A kockamedúza csípése is hasonló, fájdalmas, lassan gyógyul, a csípés helye örökre megmarad, de más következménye nincs.
Amitől igazán tartanunk kell, az a hólyagmedúza. A vízben nehezen észrevehetők, nem egyedül úsznak, hanem tömegesen támadnak. A fonalaik, amelyeken a mérgező csalánsejtek vannak, alig láthatóak és akár 30 méter mélyre is lenyúlhatnak. Ez a vadász biztosra megy, és az emberre is veszélyes. Eddig csak a nyílt vízen fordultak elő, valószínűleg a klímaváltozás hatása miatt húzódnak a partok felé, ahol ritkán ugyan, de lehet velük találkozni.
Görögországra az egyik legjellemzőbb medúza a Szemölcsös medúza. A nyílt vizeken találkozhatunk egy-egy magányos példánnyal, a hajókirándulások alkalmával, de a sodrásoknak köszönhetően helyenként akár több ezer is összejöhet belőlük. Nyáron előfordulhat, hogy az áramlatok a part felé sodorja őket, de ez nem jellemző. Mérge nem veszélyes az emberre, legfeljebb fájdalmat okoz a csípése. A medúza csípésekre kenőcsök és gyógyszerek is kaphatók.
Ha találkoztunk medúzákkal és nem csípett meg, akkor egy élménnyel lettünk gazdagabbak. Ha a haragosabb fajta került az utunkba, és meg is csípett, feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert nem tudjuk, hogyan reagál a csípésre a szervezetünk.
Lehet, hogy csak vakarózunk néhány napig, de előfordulhat komoly allergiás reakció is. Egy jó tanács, hogy mit tegyünk, ha medúzát vagy tengeri sünt látunk: kerüljük el jó messziről! Ha nézegetni akarjuk, akkor válasszuk inkább a biztonságosabb üvegen át történő nézegetést valamelyik tengeri akváriumban.