Görögország a költöző madarak útvonala mentén fekszik, ezért Európa kb. 400 (költöző) madárfajának a fele megfigyelhető itt. Barázdabillegető, méhfaló gyurgyalog, pacsirta, és poszáta is honos ezeken a tájakon. Az összesen 57 fajta sirályból az ezüst-sirály a legjellemzőbb Görögországra. Sartin gyakran látni és hallani őket, szerencsés esetben a hajókirándulásokon azonban igazi csodában lehet részünk, amikor a hajót követni kezdik ezek a gyönyörű tengeri madarak. Sajnos nem minden esetben adatik meg az élmény, ezért senkit ne ez motiváljon a hajókirándulás kipróbálására! A sirályokról készített fotókat szeretettel várja a Sarti Info! Észak-Görögország hegyeiben olyan védett fajok is élnek, mint a barna medve és a szürke farkas. A velük való találkozásra elég kicsi az esély, mert ezek az állatok félnek az embertől. Megtalálhatóak még a rókák, nyulak, menyétek, gyíkok, mókusok és vaddisznó is, bár az utóbbi száma csökkenőben van a vadászatok miatt. A bogarak meglepően nagy méretűek, a látványuk elég ijesztő, de nincs köztük emberevő. A hegyekben élő kígyók között vannak mérges viperák is, ezért legyünk mindig körültekintőek, hiszen a viperák is csak önvédelemből támadnak. Sartiban nem működtetnek nagyobb hajókikötőt az élővilág megóvásának érdekében. Sosem volt nagy itt nagy a hajóforgalom, de mióta betiltották a hajók közlekedését, a delfinek visszatértek az öblökbe.

Az ország legsajátabbnak mondható állata a görögteknős. A bokrok alatt lehet rájuk találni, növényekkel táplálkoznak, ezért a dús növényzetű helyeket kedvelik. Páncéljuk hossza 20-22 cm. A görögteknős sajnos a veszélyeztetett fajok közé tartozik, ezért elégedjünk meg néhány róla készített fényképpel, ne bántsuk, ne riasszuk el őt! Ha megtetszik a teki, nem árt tudni, hogy a görögteknős tartása itthon veszélyeztetettsége miatt szigorú szabályokhoz kötött, vagyis Magyarországon csak CITES engedéllyel lehet görögteknőst tartani. A CITES engedély egy, a teknős származását igazoló dokumentum, melyhez egy, a has-páncéljáról készített fotó is tartozik. Védd a természetet! Csak olyan tenyésztőtől vásárolj görögteknőst, aki rendelkezik ilyen engedéllyel!

Aki szereti az állatokat és a kígyóktól sem riadt vissza, túrái alkalmával legyen szemfüles, hiszen nem csak veszélyes állatokkal találkozhatunk utunk során. A bokrok alja sündisznót, görögteknőst is rejtegethet, illetve hazánkban is honos úgynevezett “zöld gyík” is felbukkanhat. Ennek az állatnak a testhossza akár 40 cm-es is lehet, melynek nagy része a gyík farka. A zöld gyík erdőszéleken, ill. 1800 m magasságig hegyvidéki, sziklás területeken él, leginkább a fás, bokros domboldalakat szereti. Nászidőszakban (kb. áprilistól-júliusig) színük élénkebb lesz, a hímek feje pedig kék színben pompázik. Ha ilyen gyíkot látsz, fényképezd le és küldd el nekünk a fényképet! Védd a természetet, ne fogd meg az állatokat!

Veszélyes állatok Sartin

Medúzacsípés esetén nem szabad pánikba esni! Egy erősen égető érzést fogunk érezni és fájdalommal járó csalánkiütés-szerű bőrpirosodás a velejárója. Ilyenkor hozzáértő segítségét kell kérni és el kell távolítani bőrünkből az esetleges szálakat. Ahol medúzák vannak, ott erre-való krémet is lehet vásárolni a helyi patikában. Láz esetén azonnal forduljunk orvoshoz!

Tengeri sün szúrástól csak azoknak kell tartaniuk, akik a tengerpart sziklás részein bóklásznak. Bár Sarti partja nagyrészt homokos, az elővigyázatosság sosem árt. A sziklás partszakaszokon elővigyázatosságból ajánlott cipőt viselni, ha ugyanis tengerisünre lépünk, annak tüskéi szilánkokra törnek a bőrünk alatt, amit elég nehéz kiszedni – nem beszélve az elfertőződés veszélyeiről…

A viperák félnek ugyan az embertől, de az elővigyázatosság sosem árt. Ha a hegyekben kószálunk, figyeljünk a lábunk elé és ha kígyót látunk, semmiképp se pánikoljunk. Segítségünkre lehet egy “turistabot”, amivel a szűk, kígyó-lakta helyeken óvatosan megzörgethetjük a bokrokat, a zajtól elriadnak a kígyók. Ha mégis megmarna a kígyó, az két, egymástól kb. fél cm-re található piros pontot jelent a csípés helyén, melyek fájdalmasak és körülöttük ödéma alakul ki. A viperaméreg gyorsan eloszlik a szövetekben, ezért bzonytalan hatékonysága miatt ilyenkor ellenszérum nem javasolt. Forduljunk orvoshoz amint lehet – általában ilyenkor tetanuszoltást ad a doktor. Amíg hozzáértő nincs a közelben, a következőket tehetjük: a seb fertőtlenítése, illetve a megmart testrész mozdulatlan állapotban tartása. A sebeket kiszívni, leszorítani, megvágni, hűteni, melegíteni tilos! Nem szabad továbbá a megmart személynek aszpirint, illetve alkoholt adni!

Cápával nem valószínű, hogy bárki is találkozna Sartin, illetve a görög tengerpartokon, ám ha véletlenül mégis összehoz a sors egy kóbor állattal, a hirtelen mozdulatokat feltétlenül kerüljük, igyekezzünk a part felé úszni, és ne bántsuk az állatot. Nagyon sok cápafaj veszélyeztetett állat, így az ember sokkal nagyobb veszélyt jelent rájuk, mint ők ránk!

A Környezetszennyezés mindenhol problémát jelent, így van ez Görögországban is. Bár Sarti partja tisztasága miatt kék zászlóval kitüntetett, mindannyiunk érdeke, hogy ez így is maradjon. Ügyelj te is a környezetedre, ne szemetelj! A cigarettacsikknek, az üdítős-palackoknak nincs helye a homokban!

Sajnos a görög tengerekben élő állatok jelentős része veszélyeztetett állatként van nyilvántartva, több állatfaj a kihalás szélén áll. A halászat és a rájuk történő vadászat rendszeresen tizedeli ezeknek az állatoknak a számát. Tegyük meg értük, ami rajtunk múlik! Kérjük, óvd a természetet és ne bántsd az állatokat!

Tengeri állatok Sarti környékén

Delfin a vízben

Görögország keleti és déli partjait az Égei-tenger, míg nyugati partjait a Jón-tenger mossa. Mindkettő a Földközi-tenger keleti medencéjének része. Az első tudományos jelentés a görögországi delfinekről és bálnákról a “Historia Animalium” c. iratban volt olvasható, melyet Arisztotelész írt és melyben az említett dátumok Kr.e. 350-re nyúlnak vissza. A delfineket a görögök számos ősi falfestményeken, edényeken, érméken és ékszereken ábrázolták és ábrázolják mind a mai napig. A palackorrú delfinekről rengeteg olyan történetet hallhattunk már, amelyben ezek az állatok megmentették az ember életét, ill. az amerikai Dr. Nathanson kutatásainak köszönhetően az is kiderült, hogy számos betegség és állapot kezelhető és javítható az úgynevezett delfinterápia segítségével.

A delfinek ultrahanggal kommunikálnak és tájékozódnak. A fejük felső részén található orrüreg-szerű képződményen nagyfrekvenciájú (akár 200 ezer Hz) hangokat (akár 800 irányított hang/mp) bocsátanak ki, amely az adott objektumról visszaverődik és az alsó állkapocsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. A delfin így pár másodpercen belül az akár több száz méterre található objektumot, vagy élőlény távolságát, méretét és alakját, irányát és sebességét is érzékeli. A tudósok rendkívül intelligens állatnak tartják, kommunikációjukat egyesek nyelvnek vélik, amely feltételezés ha beigazolódik, létrejöhet kommunikáció az ember és a delfin között.

A legtöbb palackorrú delfin a Jón-tengeri Amvrakikos bővízű öblében él, zavaros körülmények között, ahol az egyre növekvő környezeti terhelés nehezedik rájuk; a halászat és a környezetszennyezés. A tudósok, akik megfigyelés alatt tartják a delfineket, úgy vélik, hogy 120-140 delfin él ezen a területen, melyek közül 107-et sikerült megjelölniük 2001 óta. A palackorrú delfin maximális testhossza 370 cm, testtömege általában 150-200 kg. A delfinek 5-10 km/h sebességgel úsznak, de akár 35 km/h -ra is felgyorsulhat. A delfinek tápláléka a partközelben élő halak, (kapelán, szardella, makréla, lazac) illetve a tintahal és a garnéla. Csoportban vadásznak, ami 10-12 állatot jelent, de táplálékgazdag területen egy-egy alkalomra akár több százan is összegyűlhetnek. Természetes ellenségeik a nagyobb cápák, akiknek azonban ritkán válnak áldozatává, sok esetben ők lépnek fel támadólag. Sajnos a cápáknál nagyobb veszélyt jelent rájuk az ember, és a globális felmelegedés.

Sartin a Narancsparton és a Toroneos néven ismert hajókirándulás alkalmával láttak többen is delfineket, melyekről a képek megtalálhatóak a KÉPEK menüben.

Delfint mindenki látni akar, de él a tengerben egy olyan állat, amitől viszont mindenki retteg: a cápa. A cápák a közhiedelemmel ellentétben ok nélkül nem bántják az embert, csakúgy mint minden más élőlény, a cápa is csak akkor bánt, ha veszélyben érzi magát. A cápák halakat, tengeri emlősöket esznek, az ember nem szerepel az étlapjukon. Természetesen az elővigyázatosság az ő esetükben sem árt, de a róluk kialakult kép közel sem tükrözi a valóságot, a cápatámadások többségének semmi köze nem volt ahhoz, hogy a cápa ragadozó állat! Az ISAF (nemzetközi cápatámadási adatbázis) adatai szerint 1907 és 2000 között Európában összesen 37 esetben támadt emberre cápa, melyből 19 volt halálos. A számok egyértelműen igazolják, hogy a cápatámadások száma elenyésző. Görögország tengereiben 2 fajta bálna és 5 fajta cápa él.

Kék cápa

(Prionace Glauca) Görög neve: Karcharias

2-3 méter hosszú, világoskék színű, ragadozó állat. Az emberre nézve potenciálisan veszélyes fajnak tartják, a nagytestű, idős példányok előfordulhat, hogy halmaradványok közelében tolakodóan lépnek fel, de az ISAF adatai szerint a dokumentált cápatámadások óta összesen 12 nem provokált kékcápa támadást ismerünk, amelyből négy eset volt halálos kimenetelű.

Közönséges Pörölycápa

(Sphyrna Zygaena)

A pörölycápa nevét kalapács alakú koponyájáról kapta, melynek két végén helyezkednek el a szemei, melyek így 360 fokos látást biztosítanak neki. Átlagos hossza 5 méter, testtömege kb. 400 kg. Háta szürkés, vagy olajzöld színű. A pörölycápa halakkal, rájákkal és kisebb cápákkal táplálkozik. Az emberre nézve potenciálisan veszélyes faj, bár az általa okozott támadások száma is elenyésző.

Csillagos cápa

(Mustelus Mustelus) Görög neve: Galeos

Színe szürke, hossza 2 méter. Nevét csillag alakú fehér pettyeiről kapta. A csillagos cápa halakkal és rákokkal, csigákkal táplálkozik.

Óriáscápa

(Cetorhinus Maximus)

A második legnagyobb halfaj. 9-11 méter hosszú, és 3500-4000 kg. Annak ellenére, hogy ennek a cápának elég ijesztő a külseje, az emberre ártalmatlan. Az óriáscápa táplálkozás közben nyitott szájjal úszik, de kizárólag planktonokkal táplálkozik. Magányos óriás, aki a Természetvédelmi Világszövetség szerint a kihalás szélén áll.

Nagy Fehér cápa

Corcharodon Carcharias)

A legrettegettebb, a Cápa c. klasszikus horrorfilmből is ismert faj. A világ legnagyobb ragadozó hala, 3-tól akár 7 méter hosszúra is megnő. Testtömege elérheti a 2500 kilogrammot is. Bár elvileg a görög tengerekben is él, még soha senki nem látott Nagy fehér cápát Görögországban.

A Mediterrán tengerben élő Rókacápa (Alopias macrourus) a farkát használja a zsákmányszerzésre; csapást mér a tenger felszínére, amelytől elkábulnak a halak, így könnyen lecsaphat rájuk. A Rókacápa még soha senkit nem támadott meg, ráadásul nagyon ritka faj, mert vadásznak rá az emberek. A Thresher a spanyol tengerpartoknál és valószínűleg az Égei tengerben is jelen van. A kisebb cápák is megtalálhatóak az Égei-tengerben, ilyen pl. a Dog Fish és az Angyalcápa. E-két faj a tenger fenekén él és mindkettő ártalmatlan.

A közönséges tengeri csillag (görögül: Asterias) átmérője akár 45 cm is lehet. A csillag az embert nem bántja, de nem árt róla tudni, hogy testének felső oldalát tüskék borítják. Az állat alsó oldalán apró tapadó-lábacskák vannak, ennek segítségével halad a tenger fenekén. Lábacskáit használja továbbá zsákmá-nyának, a kagylóknak és csigáknak felnyitására is. A tengeri csillag nem jellemző Sartira, ám ha mégis abban a szerencsében van részünk, hogy egy kóbor-csillagot látunk, ne bántsuk, ne fogjuk meg őt, hisz elég egy fénykép is, ha valakinek mesélni akarunk róla! Ha mégis többet szeretnél, akárcsak Görögország legtöbb ajándékboltjában, Sartin is lehet vásárolni kagylókat, vagy akár tengericsillagot – ez utóbbit szárított, preparált formában.

A medúza angol neve jellyfish, ami szó szerint fordításban “kocsonyahalat” jelent. A medúza valóban kocsonyásszerű élőlény, rossz híre ellenére azonban számos faja közül a Sartin is megtalálható medúzafaj nem tartozik a rettegett fajok közé. A faluban van olyan üzlet, ahol lehet kapni kenőcsöt a medúzacsípésre, tehát a helyiek felkészültsége arra enged következtetni, hogy előfordulhat a medúzacsípés. A Sartira jellemző áttetsző-lilás színű medúzák azonban nem bántanak, ha nem érünk hozzájuk. Ha medúzát látunk, egyetlen kézmozdulattal el lehet őt lökni magunktól, óvatosan, anélkül, hogy hozzáérnénk. A képen látható medúza Sartin egyébként csak elvétve fordul elő, ám egy nagyobb vihar, vagy földrengés következtében tucatjával lehet őket látni, ilyenkor nagyon szép látványt nyújtanak a kristálytiszta vízben a vízfelszín alatt! A környékbeli hajókirándulások alkalmával más fajta medúzákat is lehet látni, de a sekély vizekben, ahol az ember strandol, általában inkább a kis lila a jellemző.

Tipp: A Narancsparton fürdőzők és a Toroneosi hajókirándulás több résztvevője mesélt arról, hogy látott delfineket. Légy szemfüles, és ha szerencséd van, láthatod őket te is!