Szülei: Zeusz és Dióné
Gyermekei: Phobosz, Deimosz, Erósz, Anterósz, Harmónia, Aineiasz, Priaposz, Hümenaiosz, Hermaphroditoszt
Szent állatai: galamb, hattyú, nyúl, delfin, veréb Szent növényei: rózsa, mirtusz, gránátalma, citromfa
Nevéhez fűződő görög helyszínek: Kypros sziget, Kytherea sziget, Korinthos, Paphos
Az „aphrosz” szó görögül habot jelent, valószínűleg innen ered a szerelem, a szépség és a szexuális gyönyör istennőjének neve. Aphrodité ébreszti fel a szerelmi vágyat. Miután anyja megszülte még egy ideig a tengerben időzött, majd mikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt, a tenger hullámozni kezdett és habjaiból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt.
Aphrodité Ciprus szigetén, Petra tou Roumiou-nál lépett partra, amit Aphrodité sziklájának neveztek el. Amikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket gyümölcsöket, virágokat és illatszereket különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok) és Aphrodité növényeinek nevezik őket. Ilyen a kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta stb. A legenda szerint Aphrodité istennő szépítő fürdőit egy fügefák árnyékában lévő természetes barlangmedencében vette, mely jelenleg is látogatható Cypruson.
Zeusz félt, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az olümposziak, ezért a béke érdekében a sánta Héphaisztosznak, a kovácsistennek ajánlotta fel Aphroditét, aki feleségül is vette a őt. Az Olümposz legrútabb, de legkiegyensúlyozottabb istene pazar ékszerekkel árasztotta el feleségét, közte kapott egy övet, amelyet finom kovácsmunkával készített hitvesének aranyból, és megszórta egy kis bűbájjal is. Amikor ezt az övet viselte Aphrodité, senki nem tudott neki ellenállni. Aphrodité hatalmának senki nem tud ellenállni, mindössze három istennőt nem tud szerelembe igázni: Athénét, Artemiszt és Hesztiát.
Ám Aphrodité vére forrt, és szerette a vigadalmakat és a fülledt erotikát, így hamarosan eltávolodott örökké kormos férjétől. Arésszal, a vad hadistennel csalta meg, Héliosz azonban észrevette őket, s jelentette az istennő férjének. Héphaisztosz a szerelmeseket bűvös hálóval ejtette foglyul, miközben szeretkeztek, majd odahívta a többi istent, hogy nevessenek a pórul járt páron. A halhatatlanok jót mulattak Héphaisztosz furfangján, de persze annak még jobban örültek, hogy Aphrodité gyönyörű testét láthatták.
Aphrodité értékelte a férfiistenek iránta tanúsított érdeklődését, és ezért Hermésszel és Dionüszosszal is eltöltött egy-egy szerelmes éjszakát. Rendkívül szeszélyes és bohó istennő hírében állt, az olümposziak közül őt szerették a legtöbben, és ő is szeretett a legtöbbet. Többször bocsátkozott szerelmi kalandba, nem csak istenekkel, hanem halandó férfiakkal is. Az istenek közül legjelentősebb szerelme Arész volt, akitől Phobosz, Deimosz, Erósz, Anterósz és Harmónia született. Dionüszosztól Priaposzt és Hümenaioszt szülte, Hermésztől Hermaphroditoszt.
Több művészeti alkotás tanúsága szerint Pán istennel is folytatott szerelmi viszonyt. A halandók közül Adóniszt és Ankhiszészt szerette, ez utóbbitól született Aineiasz (Aeneas). Az Erisz által az istenek közé gurított, „A legszebbnek” feliratú aranyalmát is végül ő nyerte meg Párisztól, miután Héra és Athéné mellett ő a legszebb halandó asszony szerelmét, Helénáét ajánlotta fel neki. Ezzel robbant ki a trójai háború.
Az ókori görögök Aphrodité tiszteletére nagy ünnepeket, úgynevezett Aphrodisziászokat tartottak. A buja, erotikus ünnepek alkalmával főleg Athénban és Korinthoszban a nagy lakomák során Aphrodité papnői vagy kísérői (Hórák és a Khariszok) erotikus táncot lejtettek, ami hivalkodó jellege miatt gyakran egy-egy néző elcsábításában teljesedett be. Őket azonban nem tekintették prostituáltaknak, mivel a szeretkezést egy ilyen papnővel egyfajta áldozatnak tekintették Aphrodité felé.
A Milói Vénusz, vagyis Aphrodite szobrát 1820-ban találták a Kyklad-szigetcsoportban található Melos szigetén. A szobor márványból készült és valamikor i.e. 100 körül készíthették. Az istennő eredetileg valamilyen fém ékszereket viselt; de ma ezeknek csak a rögzítési helyei látszanak. A szobor hiányzó darabjai megnehezítették annak beazonosítását, hiszen a kutatók nem tudhatták, mi volt az istennő kezében. Lehetett az egy nyíl, ami Artemis-re utal, vagy bármi más, de végül a nőies ívek és a félig meztelen testből arra az álláspontra jutottak, hogy a szobor Aphroditét ábrázolja. 1821-től a párizsi Louvre-ban tekinthető meg.