Asprovalta élménybeszámoló, lady.blue88 (2012)

Utazás: busz | Utazás ideje: 19,5 óra | Kint tartózkodás ideje: 1 hét | Dátum: 2012.07. 14 – 2012.07.22. | Időjárás: nagyon meleg | Utazási iroda: Apollon Travel | Apartman: Panagiotis | Helyszín: Asprovalta | A helyszínek megközelítése: gyalog, busszal, komppal | Fakultatív programok: Kavala – Thasszosz kirándulás. | A beszámolót küldte: @lady-blue88

Azt mondják, aki egyszer eljut Görögországba, az mindig visszavágyik majd oda. Nekünk sem volt ez másképp, már a tavalyi nyaraláson eldöntöttük, hogy idén újra meglátogatjuk majd Görögországot, és szerencsére ez sikerült is. Januárban eldöntöttük, hogy idén Asprovaltára szeretnénk menni, így már akkor be lett fizetve az előleg, és már csak várni kellett a nagy napra. Jónéhány mozgalmas hónap után el is jött július 13, az indulás napja.

Szokás szerint délben indult a busz a Hősök teréről, a Műcsarnok melletti parkolóból. Először örültünk, hogy kisbusszal megyünk majd, de egy idő után az öröm átment ürömbe, erről viszont majd később. Szóval elkezdődött a várva várt nagy utazás, és a kecskeméti, majd szegedi emberek felszállása után kíváncsian vártuk Röszkét, hogy idén mennyi idő alatt jutunk át majd a határon, a tavalyi borzalmas 4,5 óra után. 20 perc alatt jutottunk át, így nagyon boldogok voltunk, mert már ekkor tudtuk, hogy a tavalyihoz képest jóval előbb fogunk odaérni Görögországba. A szerbiai robogás alatt beesteledett, így levetítettek két filmet is. Ennek azért örültem, mert a tavalyi három már nagyon sok volt, bár a második filmnek ígyis fél 1 után lett vége (ennek gondolom a kisgyerekes szülők annyira nem örültek). Ezután jött az utazás kellemetlenebbik része (legalábbis számunkra). A buszon alapból nagyon szűkösen fért el a lábunk, de amikor az előttünk ülők kérdezés nélkül hátradöntötték az üléseiket, és gyakorlatilag 20 centi volt az ülés fejtámlája, meg közöttünk… na az nem volt kellemes. Én egy órát, a párom talán 2-3 órát ha aludhatott…így már alig vártam, hogy reggel legyen, és megérkezzünk. Mindegyik határ sima ügy volt, így rekordidő alatt, reggel fél 8-ra megérkeztünk a szállásra, a Panagiotis apartmanházhoz.

Mivel ekkor még nem lehetett elfoglalni a szállást (az előző lakók még ki sem költöztek), a bőröndöket otthagyhattuk az apartman zárt udvarán, mi pedig addig egy kicsit felfedezhettük Asprovaltát. Vasilis, az idegenvezetőnk mindent elmagyarázott, és mondta, hogy ¾ 6-kor lesz egy megbeszélés, ahol kiválaszthatjuk majd a fakultatív programokat. Szóval elmentünk egy kicsit sétálni, bár már ekkor brutális meleg volt. Így eldöntöttük, hogy megisszuk az első frappénkat a Reggel Bar nevezetű helyen. Nem tudom, hogy van-e valami magyar vonatkozása (nyilván igen), mindenesetre ezután mi mindig ide jártunk frappézni, a pultoslány már a második alkalommal megismert minket, és sokat beszélgettünk vele.

Fél 11-kor elfoglalhattuk a szállásunkat. A Panagiotis apartmant mindenkinek tudom ajánlani, de tényleg. Rendkívül igényesen van berendezve, kívül-belül. A szobában található két hatalmas ágy, egy fésülködőasztal tükörrel, egy másik kis asztal, egy nagy hűtő, valamint egy konyhasarok. A fürdő is egyszerűen van berendezve, éppen annyi dologgal, amennyire az embernek szüksége van. Amikor megláttuk az apartmant, észrevettük, hogy a jobb szélső szobákból látni lehet a tengert, így örültünk, amikor pont az 1-es szobát kaptuk. Amúgy sajnos az apartman melletti telek üres, így ott tulajdonképpen egy nagy gaztenger van (bár nem tudom, mennyivel lesz jobb, ha beépítik, mert akkor meg majd a másik ház falára néznek majd az ablakok…no mindegy).

Háromnegyed hatra tehát elmentünk az egyik étterembe, ahol várt minket Vasilis, és egy rövid tájékoztatásban részesített minket. Külön öröm, hogy nemcsak a programokról beszélt, hanem arról is, hogy készüljünk fel, mert az elkövetkezendő napokban a nagyon melegnél is melegebb lesz, 40 fok körül, igyunk sokat, és ne menjünk a napra. Nagyon szimpatikus ember ez a Vasilis. Nem volt erőszakos, már ami a programokat illeti, nem akart rábeszélni senkit semmire, egyszerűen csak elmondta, hogy kinek hova, és miért lenne érdemes elmenni. Végül kiválasztottuk a Kavala-Thasszosz buszos-kompos túrát, amelyről majd később mesélek.

Aznap este a Nikos étteremben vacsoráztunk. Souvlakit és görög salátát ettünk, utóbbiból két fő részére bőségesen elég az egy adag, mert egy hatalmas tállal tettek elénk. Sörrel, üdítővel együtt fizettünk olyan 25 euró körül. Aznap éjjel még a rendkívül fáradtság ellenére sem tudtunk aludni, mert a közeli szórakozóhelyről a disco teljes hangereje odahallatszott, még hajnali 4-kor is…

Másnap folytatódott a trópusi kánikula, gondoltuk: foglaljunk helyet a Reggel Bár tengerparti nyugágyainál, amit fogyasztás ellenében lehet igénybe venni. Így rendeltünk két frappét, amely mellé itt is adtak kétszer fél liter ásványvizet. Érdekes, hogy míg a Reggel Bár sétányon található „beülős” kávézójában 5 eurót, a parton 6 eurót kellett fizetni két frappé-ért, de így is megérte, mert napernyő hiányában szénné égtünk volna a napon (megj.: napernyőt 6 euróért lehet kapni szinte az összes szupermarketben). Egész nap meleg volt, kora délután vissza is mentünk az apartmanba egy kicsit pihenni. Közben felfedeztük a legközelebbi gyroszost, ami a környékünkön található (az Alexandra villa alatt). Itt 2,5 euró a gyros (Asprovaltán van 2 euróért is), nagyon finom, és akkora adag, hogy soha nem bírtam megenni. Érdemes amúgy tzatzikivel kérni, így még ízletesebb. Aznap sokat sétáltunk, este pedig beültünk egy étterembe vacsorázni… na ez volt az egyetlen hely, ahol kaptunk egy kis ajándékot: itt kétszer vacsoráztunk, mind a kétszer egy kis sütit kaptunk a vacsi után, ami isteni finom volt. Sajnos nem tudom, hogy mi volt a neve ennek a helynek, de ha az „Alexander the Great” térről indulunk ki, akkor Vrasna irányában a második hely, kockás abroszokkal, ahol ki van téve egy táblán a magyar menü.

Kedden reggel arra keltünk fel, hogy háborog a tenger. A teraszon való reggelizés közben már hallottuk a nagy hullámokat, de amikor lementünk a partra, nem gondoltuk volna, hogy ekkorák… ez már a veszélyes kategóriának minősült (a Kedvesem, amikor a part szélére állt, tőle nagyobb hullámok jöttek, ő pedig 178 cm), így csak a legbátrabbak merészkedtek be a tengerbe, a többiek pedig a legszélén várták, hogy enyhüljenek a hullámok, és újra lehessen fürdeni. A hőmérséklet is csökkent valamennyire, a 39-40 fok helyett csak 32-33-ig mentek fel a hőmérők higanyszálai. Bátor emberek lévén, illetve némi adrenalin hiányában mi is bementünk a tengerbe… amikor már sokadszorra dobtak ki, illetve forgattak meg minket az apró kavicsban a hullámok, meg többször is hirtelen elárasztottak minket (de úgy, hogy nem is tudtunk feleszmélni, megtörölni a szemünket, vagy befogni az orrunkat, mert már jött is a következő, ami szintén telibetalált minket), na akkor döntöttünk úgy, hogy ez túl veszélyes, és nagynehezen kijöttünk a vízből. A parton megszárítkoztunk, majd elmentünk ebédelni a Souvlakeri Gyros nevű helyre, ami a főúton található.

Amúgy nagyon nagy különbségek vannak a tengerparti, és a főúti éttermek között, utóbbiak jóval olcsóbbak. A Souvlakeri Gyroszosnál például kóla+gyros menü is van, ami 3 euró (a gyros nagyon finom). És ha már írtam néhány étterem-árat, a boltit is megemlíteném. Mi az 5’1’ boltba jártunk, ahol az árak a következőek: kenyér 350 gr 0,8 euró; felvágott 150 gr 2 eurótól a csillagos égig; görögdinnye 0,3-0,4 euró; mazsolabor 750 ml 6 euró; tej 1 liter 1,5 euró, Papadopulos keksz (nagyon finom) 8 darabos 2 euró, szalvéta 20 darabos 1 eurótól; Mythos sör üveges 1,18 +0,25 üveg, dobozos 1,5 euró; Olympus Nektar fehérbor 750 ml, 3,5 euró; Viva meggylé 1 liter 1,8 euró, Vikos ásványvíz 6 darab 1,8 EUR, Mevgal kakaó 3 dl 1,3 EUR; ceruzaelem 1 euró/darab.

A Panagiotis Apartmanhoz ez a legközelebbi bolt, de van a Super nevezetű „lemenős” bolt, kicsit messzebb a főúton, az sem sokkal olcsóbb. A falu szélén van a nagy sárga Supermarket, oda meg egyátalán nem éri meg kimenni, mert semmivel sem olcsóbb, mint a falubeli szupermarketek. Egyéb árak: Patroklosz pékség: péksütik 0,9-1,8 euró (de ezek hatalmasak, és sokkal finomabbak, mint az itthoni péksütik). Ajándékboltok: nagyjából mindenhol ugyanannyiba kerül minden, így hűtőmágnes 1,5-2 EUR, képeslap 0,3 EUR, mécsestartó 3 EUR, szappan Görögországos textilzsákban 2,5 EUR, törölköző 5 EUR-tól, díszdobozos Ouzo 4,5 EUR-tól; női-férfi ruhák már 5 EUR-tól vannak, határ a csillagos ég. Szóval igen… Asprovalta nem a legolcsóbb helyek közé tartozik, bár egyszer megéri ide eljönni márcsak a két másik falu, Vrasna és Stavros közelsége miatt is. Vrasnára egyik este például átgyalogoltunk, nagyon szép tengerparti sétánnyal rendelkezik, és kevésbé zsúfolt, bár ott jóval több az elhagyott, félbehagyott, vagy üresen álló ház, illetve telek (na itt látszik meg a válság). Vrasnát tehát mindenképpen érdemes belekalkulálni a programok közé, körülbelül két kilométerre lehet a sétányon haladva. Stavros már kicsit messzebb van, kb 6 kilométerre.

Szerdai napon kora reggel már indultunk is Kavalába, illetve Thasszosz szigetére a fakultatív kirándulásra. Előbbi helyen álltunk meg először, ahol a csoport felment a műemlékhez, majd egy óra szabad program következett. Ezalatt az idő alatt megnéztünk egy ajándékboltot, majd beültünk egy, a kikötőhöz közeli kávézóba frappét inni. Innen tovább robogtunk abba a kikötőbe, ami kb. 20 kilométerre lehetett Kavalától, és innen indult a komp Thasszosz szigetre. Egy hatalmas kompot kell elképzelni, mely a Thassos I nevet viselte, kék-fehér színben pompázott, és külső-belső térrel is rendelkezett, plusz egy alsó szinttel, ahol a személykocsikat, meg a teherautókat szállította. Jó háromnegyed órás kompozás után megérkeztünk Thasszosz sziget fővárosába, Limenasba. Miután az idegenvezető elmagyarázta, hogy mit merre találunk, gyorsan megebédeltünk egy helyi tavernában, és meglepődve tapasztaltuk, hogy jóval kevesebbet fizettünk, mint egy átlagos Asprovalta- tengerparti étteremben (míg előbbi helyen összesen 20 eurót, utóbbin 25-28 eurót szoktunk fizetni). A három órás szabadprogramot teljesen kihasználtuk, így ebéd után először elmentünk fürdeni. Limenas szabadstrandja nem túl nagy, ám nem is zsúfolt, a víz pedig sekély, és kristálytiszta.

Rengeteg tengeri sünt, halat, kagylót, csigát láttunk, amikor felkaptuk a búvárszemüvegeinket, és lenéztünk a tenger fenekére. Nagyon nagy élmény volt, főleg azok után, hogy Asprovaltán egy-két homokszínű halon kívül semmit sem láttunk a tengerben. Limenas főutcáján (a pihenőidő ellenére) az ajándékboltok is nyitva voltak, ezért a fürdőzés után ezeket is meglátogattuk. Azt mondják, a szíget mindig drágább, mint más tengerparti üdülőhelyek, de mi találtunk egy olyan ajándékboltot (strandról elindulva a kikötő felé, az első ajándékbolt a főutca sarkán), ami meglepően olcsó volt (Thasszosz-os 3D-s hűtőmágnes 1 EUR, dízdobozos Ouzo 3 EUR, fűszerkeverékek 0,8 EUR). Így itt megvettünk néhány ajándékot, majd visszasétáltunk a kikötőbe, ahol már várt ránk a Thasszosz II nevezetű komp, mellyel visszahajókáztunk abba a kikötőbe, ahol a busz már várt minket. Körülbelül este 7-re értünk vissza Asprovaltára. Ezután még elmentünk egyet fürdeni, mert tudtuk, hogy már nem sok időnk van hátra, és minden alkalmat ki kell használnunk.

Utolsó két napunkat gyakorlatilag csak fürdéssel és pihenéssel töltöttük. Megvettük az utolsó ajándékokat, enni a Souvlakeri Gyrososhoz, frappézni a Reggel Bar-ba jártunk. Szerencsére a tenger sem háborgott már annyira, így biztonságosan lehetett fürdőzni. Utolsó este Asprovalta épített színpadán volt egy görög népi koncert, kórussal, szólóénekesekkel, bouzoukival, gitárokkal. Nagyon hangulatos volt, és rengetegen eljöttek erre az alkalomra. Szó szerint kirázott a hideg, amikor a görög népdalok közben láttunk egy hullócsillagot…

Aznap este már összepakoltunk, tudván, hogy valószínűleg az utánunk lévő csoport is hamar megérkezik majd, és hogy emiatt ne kelljen reggel kapkodni. Így szombaton az autóbusz megérkezése előtt már csak ki kellett seperni. A busz átvitt minket Stavrosba, ahol a sofőrök egy kicsit megpihentek. Addig mi ettünk egy utolsó görög gyrost, illetve ittunk egy frappét, mert tudtuk, hogy ilyen ízekkel egy évig biztosan nem fogunk újra találkozni. Majd körülnéztünk Stavrosban, még fényképeztünk néhányát, és már sétáltunk is vissza a buszhoz, ami délután 3-kor indult vissza Budapestre. A visszaút már sokkal kényelmesebb volt, az Apollon Traveles „sünis” buszon utaztunk. A szerb határon volt egy kis fennakadás, de a tavalyi 4,5 órához képest ez a 2 óra semmiségnek tűnt. Élményekkel gazdagon tértünk haza, és várjuk a következő nyarat, mert tudjuk, hogy jövőre sem lesz más választásunk, 2013, irány Görögország!