Nafplio panoráma

Egy régebbi élményem: Nafplio

A toloi egy hetes, nem egészen tökéletes nyaralásomat leginkább egy közeli város dobta fel. A neve Nafplio (Nafplion). Ez volt az első Görög Köztársaság fővárosa. Kevés a képanyagom, ellenben több az élményem. Talán emiatt is kattintottam akkoriban a mobilommal olyan keveset, és inkább a nézelődésre helyeztem a hangsúlyt. Remélem, ez egyszer nem bánjátok a hosszas bejegyzésemet?

Alapjában véve természetet kedvelő vagyok, de ez alkalommal nagyon örülök, hogy eljuthattam egy nagyobb tengerparti városba is, mégpedig ide. Athénba is szerettem volna kirándulni, mert nem volt annyira távol, de akkoriban örültem, hogy egyáltalán tengert láthatok a megspórolt pénzemből. Mivel Én nem dohányzom és nem jártam csak évi egy-két szórakozóhelyre, így valamelyest könnyen megoldottam…

Nagyon is ügyesen! Mindössze 35 ezer Ft-ból hoztam ki a Toloi nyaralásomat. Ebben benne volt az utazás busszal oda-vissza és az apartman. Vittem azért rengeteg konzervet és egy hűtőtáskányi lefagyasztott készétel, valamint 10 ezer Ft értékben eurót költőpénzek. Érdekes, hogy odáig kibírta kiolvadás nélkül… Néhány euró elment a helyi buszjáratra Nafplionig, péksüteményekre és fagylaltokra szinte mind, amíg nyaraltam. Szóval így üdültem én…
Utasbiztosítást viszont ide sem kötöttem, mert az már nem jött volna ki a félrerakott pénzemből…

Ezt viszont ne csinálja senki sem utánam, mert rosszul járhat! Történt, hogy az első görögországi utazásom alkalmával Sartiban még nagyon tapasztalatlan voltam a klímával kapcsolatosan. Nem gondoltam, hogy meg fog égni hólyagosra a lábfejem, ami persze soha életemben nem égett meg azelőtt. Ugyanis végig sütött Sartiban a nap. Persze ma már tudom, hogy ott ez természetes, mármint a rengeteg napsütéses órák száma. Tehát utasbiztosítás nélkül sehova! Hogy miért? Olyan volt az orvosi segítségnyújtás így, hogy csak az egyik lábamat látták el, pedig mindkettőn hólyag volt és a papucs lett a legnagyobb ellenségem. Főleg amikor a lábfejemre ráragadt a homok és azzal együtt oly kellemesen dörzsölt…

Segítőkészek az orvosok, mint minden üdülőhelyen egyformán, hiszen görög emberek ők is. Szerintem ezzel csak arra akartak ösztönözni engem, hogy ne legyek felelőtlen legközelebb. Nyilván, ha súlyosabb lett volna a dolog, akkor a másikat is ellátták volna, de így csak a komolyabbat kezelték… Adtak rá krémet is, amire ragadhatott még több homok :D

Jó-jó tudom! Kérlek, értsetek meg engem, mert egyszerűen nem bírtam magammal. Mint ahogyan egy kisgyerek, nagyon örültem a vízpartnak, homoknak. Érthető is, hiszen ez volt életem első tengerparti nyaralása, amiből egy percet sem hagytam volna ki. Szóval Sarti nagy hatással volt rám. Hurrá! Ezt is megtapasztaltam és leszűrtem belőle a bölcsességet.

Visszatérve a történetre:

Baráti társasággal mentem és ketten-hárman voltunk egy-egy apartmanban. Szóval így kellett alkalmazkodnom több görög nyaraláskor is, de legalább olcsó volt. Vittem füldugót a horkoló társaság miatt…
(A Balatonhoz viszonyítottam az akkori árakat, és ha jól emlékszem 2009-ben voltam ott nyaralni. Azt hiszem még most is ennyi az út Tolo-ba, és szerintem korrekt az ár. Ráadásul ez mégiscsak egy tengerpart. Nemde?)

A nafplioni kirándulásom végeredményben:

Lenyűgöztek a tágasabb terek és néhol a szűk utcácskák is, amiket az éttermek birtokba is vettek. Nagyon különös a hangulata és egyben kellemes is volt számomra. Az óvárost érdemes megnézni. Nincs is messze Tolotól ez a hely, és talán emiatt is tűnt olyannak, mintha egy időkapun át sétáltam volna. Teljesen más a rezgése, mint egy üdülőfalunak. A hely csúcspontja az volt, amikor felfedeztem, hogy fel lehet menni egy sziklás dombra jó sok lépcsőn. Útközben észrevettem, hogy egy kis patak csordogált lefele onnan, ahová én éppen tartottam. Lenyűgöző volt a panoráma a városra. Mindenképpen érdemes megmászni a 216 métert, vagyis az 1000 lépcsőfokot mindenkinek, ha már egyszer eljutott ide. Információm szerint állítólag egy erőd volt és talán börtön is egy ideig. Mindenesetre a látvány az mesés, és ha jó érzés tölt el minket, abból adhatunk is ki magunkból a helynek, már csak a múltbéli történések miatt. Gyógyítja a város lelkét és minket is. A kapun belül már fizetni kell belépőt.

Én személy szerint nem bántam meg, hogy elmentem. Csak jó élménnyel búcsúztam, és semmi negatívumot nem tudok felhozni. Persze ez az én tapasztalatom, mert mindenki más, másképpen látja és érzékeli ugyanazt. Kell is hogy külön-külön megéljük.

Tolo-ból aránylag könnyen el lehet jutni Delfibe is egy újabb lelki megtapasztalás érdekében, egy-egy bölcsesség felismeréséért. Erről adok információt a videóblogomban:

Kellemes kirándulást, sok-sok napfényt és megtapasztalást kívánok minden nyaralónak!

Szeretettel: Szabó Sándor Zsolt (@szabosandorzsolt)

A beszámolót @szabosandorzsolt töltötte fel, köszönjük!

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük