A Parthenón a városvédő Pallasz Athéné istennőnek szentelt templom a híres athéni Akropoliszon, a klasszikus Görögország legfontosabb fennmaradt épülete és egyben az ókori Görögország szimbóluma. Építése röviddel a Maratoni csata után kezdődött meg, Iktinosz és Kallikratész tervei alapján. A Parthenónt 10 éven át építették, míg végül i.e. 438-ban készült el. A szobrok, melyeket Pheidiasz tervezett, csak ez után kerültek fel az épületre.
A Parthenónt 1209-ben keresztény templommá, majd a 15. századi török uralom ideje alatt mecsetté alakították. Az 1687-es ostrom ideje alatt török lőporraktárként üzemelt, míg szeptember 26-án az épület lángra lobbant a velenceiek bombázása során. Jelenlegi formáját az akkori bombázásnak köszönheti; a robbanás mind a Parthenón épületében és szobraiban súlyos károkat okozott.
1806-ban Thomas Bruce, Elgin 7. grófja az Oszmán Birodalom állítólagos engedélyével az épségben maradt márványszobrok közel felét eltávolította a Parthenon falai mellől, azokat tengeren át szállíttatta Nagy-Britanniába, míg 1816-ban eladták őket a londoni British Múzeumnak, ahol jelenleg is ki vannak állítva. Ez az a parthenóni szoborgyűjtemény, amit „Elgin-márványok” vagy „Parthenón-márványok” néven szoktak emlegetni.
Miután Görögország elnyerte az Oszmán Birodalomtól való függetlenségét, megkezdte az ország műemlékeinek helyreállítását, valamint kifejezte az Akropolisz és a Parthenon márványszobrainak eltávolításában való egyet nem értését. 1983 óta, Melina Mercouri kulturális miniszter kezdeményezésére a görög kormány elkötelezte magát amellett, hogy a szobrok visszakerülhessenek Görögországba.
Az Elgin-márványokról szóló vita a jelenleg is folyik. 2014-ben az érintett felek abban állapodtak meg, hogy az UNESCO bevonásával próbálnak meg megoldást találni Görögország és az Egyesült Királyság közti jogvita rendezésére.