Hazánkban is honos görögországi gyógynövények

Az ókori Görögországban nagy tiszteletben tartották és védték a gyógynövényeket, hiszen gyakran az életben maradásuk függhetett tőlük. Az akkor élő görög emberek az ezekről szóló ismereteiket leginkább csak szájhagyomány útján adták át egymásnak, míg az orvosok már rendszerezték is azokat.

Hippokratész kétszázat figyelt meg ezekből, és össze is írta azokat. Dioszkoridésznek viszont sikerült több mint 600 gyógynövényt feljegyeznie. Ez lett akkor Európa első számú gyógynövényes jegyzéke, melyet a „füves emberek” 1500 évig alapműnek tekintettek. Mellesleg Arisztotelész is készített a gyógynövényekről könyvet.

A növényekből leginkább főzeteket (vagyis teákat belsőleg, de külső borogatásokhoz is), valamint tinktúrákat, és kenőcsöket készítettek. Egyes elbeszélések szerint a gyógynövényekről szerzett információkat több görög istentől, például Apollóntól kaphatták meg az emberek. Sokan gondolják napjainkban azt is, hogy az ősök esetleg az állatok általi megfigyelésekből szerezhették meg az ismereteik nagy részét. Így, vagy úgy, de sok száz év elmúltával ez a felhalmozott rengeteg tapasztalat egy időre a feledés homályába került.

Napjainkban viszont kezdi újra „divatját” hódítani a gyógynövényekkel való ismerkedés. Nem csoda, hisz a modern orvostudomány sem képes mindent meggyógyítani, ezért a természetgyógyászok is a megelőzésekre helyezik a hangsúlyt.

Az ókorban a gyógyítóknak csak akkor fizettek az emberek, ha egészségben tudták őket tartani. Ezek a gyógyítók szerencsére nem használták fel a kereskedelem fortélyait, mert nem is volt érdekük. Egyszerűen csak gyógyítani szerettek, és azt tudtak egészen jól. Tették ezt szívből, az embertársaik iránti tiszteletből. Akkoriban csak azt a gyógyítót ismerték el sikeresnek, akinek alig volt betege. Napjainkban mindez fordítva látszik működni. Erről tanúskodhatnak számunkra a zsúfolásig telt várótermek. Sajnos a betegek számától függ most a fizetségük, az elismerésük, pedig egykor a régi módszer is jól működött.

Lássunk most néhányat azokból az ókori, görög feljegyzésekben is elismert gyógynövényekből, melyeknek hatékonyságát a mai tudomány is bizonyíthatja:

Körömvirág:

Manapság a kertek, esetleg teraszok dísze lett, és ezért tekinthetjük úgy, mint a „hozzánk legközelebb álló”, a görög népgyógyászatból is ismert gyógynövényünk egyikét. Gyógyhatású készítmények alapanyaga volt akkor, és ma is az. Felhasználása eléggé sokrétű: virágát és levelét sebgyógyításra használták, mert tudták róla, hogy fertőtlenítő hatású. Az ókori görög harcosok alkalmazták sebeik vérzéscsillapítására, de a népgyógyászatban ismerték jótékony hatását ekcémákra, aranyérre is. A gyomor nyálkahártyájának rendbetételére a teáját ma is fogyasztják.

Kapor:

A kaprot az ókori görögök kedvelték, mint fűszert, a magját az emésztés elősegítésének céljából rágcsálták, a pirított és vízzel kevert változatát erős sebfertőtlenítőként is alkalmazták. Dioszkoridész a görög orvos, gyakran használta betegeinél, és ezért a kapor hosszú ideig csak „Dioszkoridészfűként” volt ismeretes.

Borágó:

Dioszkoridész ezt vallotta gyakran: A borágó felvidítja a szívet és kiemeli az embert a búskomorságból. Ez a növény az ókor óta közismert, de az omega-6 többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmazó magjának olajára csak néhány évtizede figyeltek fel.

Útifű:

Az útifű, régen a görögöknél szintén a gyógynövényeik egyikéhez tartozott. Leginkább földutak keréknyomai mentén terem meg, ami olyan érzést kelt, mintha „végigkísérné” az embert az útjai során. Gyulladás gátló, vértisztító, antiszeptikus, és még rengeteg hatással bír. Rovarcsípésre az összedörzsölt leveleit tették. (Ismert ma a lándzsás útifű gyógyhatása is.)

Mezei katáng:

Mezei katángot szinte már mindenki láthatott, aki szívesen kirándulgat a természetben. Kék virágáról messziről felismerhető lehet. Gyökerét, virágát és leveleit is felhasználják. Előfordult, hogy a gyökerét kávépótlóként hasznosították. A „régi görögök” ismerték ennek a növénynek a vadon termő fajtáját, és néhányan szívesen termesztették a kertjeikben is.

Cickafark:

Ez akár az első számú gyógynövényünk is lehetne a közkedvelt Sideritis mellett, és legfőképpen a nőknek ajánlott megismerni. Az egyik görög mítosz szerint a trójai háborúban Achilles, a katonatársa sebét ennek levelével gyógyította meg. Leginkább ezzel tudta elállítani annak vérzését. A tudomány is igazolta a növény gyógyhatásait. Ismerik a népgyógyászatból a fájdalomcsillapító és gyulladá scsökkentő tulajdonságáról, enyhe nyugtató hatásáról, és a menstruációs időszak alatt is alkalmazták.

Érdemes a gyógynövényeket tanulmányozni, és ha lehetőségünk van rá, akkor minél régebbi könyveket is keressünk fel. Maria Treben a könyveiben számos sikeresen alkalmazott gyógynövény-tapasztalatairól számolt már be, a pozitív visszajelzések alapján. Sokféle gyógynövényes könyv létezik napjainkban, és találhatunk több gyűjteményt az interneten is. Régen ez a tudás aranyat ért, lelki biztonságot, önbizalmat, egészséges életet adott az ókori görögöknek.  Legyen hát így ma is!

Oszd meg! Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük