Karácsonyi hagyományok Görögországban
A karácsonyi hagyományok szerint Görögországban az ünnep védőszentje Szent Nikolasz (Szent Miklós), aki a hajósok védelmezője is egyben. Részben ez az oka annak a nagyon régi görög (tengerészeti) hagyománynak, mely szerint Karácsonykor a görögök a hétköznapjaikat kitöltő halászhajót ünnepi öltözékbe bújtatják.
Főként a görög szigeteken volt ez szokás, melynek hagyománya máig megmaradt. Egyes források Chios szigetet emelik ki e-hagyomány őrzőjeként. A házfalakon belül is előfordul, hogy a hagyományos karácsonyfa helyett (vagy mellett) csillogó fényekkel díszített, asztali díszként szolgáló hajómakettet használnak a Karácsony jelképeként.
Később természetesen a karácsonyfa használata is teret nyert, hiszen Karácsonykor ez volt a legelterjedtebb szokás a világon. A 8. században Szent Bonifác volt a „felbújtó”, aki a régi, pogány szokás helyett fel akarta venni és vetetni a fenyőfa díszítést, mint keresztény szokást.
Ez azonban csak a 16. század elején kezdett megvalósulni, először csak a templomokban helyeztek el fenyőfákat Karácsonykor, amiket később különböző dísztárgyakkal és gyertyákkal díszítettek. Luther Márton, a protestáns vallás alapítója volt az első, aki saját otthonában gyertyákkal díszített fel egy fenyőfát.
Görögországban 1833 óta díszítenek karácsonyfát. Az első karácsonyfa Nafplio városában, a bajor Ottó király palotájában került feldíszítésre, míg az egyszerű polgárok otthonába 1950-től jutott be a karácsonyfa.
A hagyományok szerint a görögök december 25-től január 6-ig, vagyis 12 napon át ünneplik a Karácsonyt – ezt az időszakot nevezik Dodecameron-nak. A karácsonyfát és a hajókat azonban már december első hetében feldíszítik, a nagy karácsonyi szezon december 6-án, Szent Nikolasz napján veszi kezdetét.
December 6. A karácsonyi szezon kezdete
Ilyenkor a legtöbb város élénk fényárban pompázik, és harangokkal, angyalkákkal van feldíszítve. Európa legnagyobb megvilágított karácsonyfája minden évben az athéni Szindagma téren kerül felállításra, a főváros karácsonyi falujának területén, ahol kis manó házakban cukorkát árulnak, és a gyermekek is számos tevékenységben vehetnek részt.
A görögök a télapót Vaszilisznek hívják, így Nikolasz napján, vagyis december 6-án nincs Görögországban ajándékozás, mert Szent Vaszilisz (Vazul) december 31-én hoz a gyerekeknek ajándékot, amit ők már az Újév első napján találnak meg. December 6-án csupán a Nikosz névnap ünneplése zajlik, amiből jó sok van Görögországban, így emiatt elég sokan ünnepelnek ezen a napon.
Az ünnepségek december 20-án kezdődnek meg igazán, Karácsony napjának közeledtével. Az utcákat ellepik a karácsonyi vásárlók, a karácsonyi dalokat éneklők, az üzletek is a szokásos karácsonyi díszekkel vannak felruházva és egy általános optimista légkör érzékelhető az utcákon és a boltokban egyaránt.
A nagyobb városokban, pl. Athén, Thessaloniki, Patra, Heraklion, stb. az önkormányzatok a karácsonyi vásárok megteremtése mellett a legkülönbözőbb rendezvényeket; koncerteket, színházi előadásokat és számos további kulturális eseményt szerveznek.
A karácsonyi dalok (calanda) éneklése ilyenkor nagyon népszerű Görögországban, hivatalosan azonban három kántáló napot tartanak számon; a karácsony reggelén, szilveszter estéjén, és január 5-én, vagyis a Vízkereszt előestéjén. A gyerekek ilyenkor házról házra járnak egy fémháromszög nevű hangszer kíséretében, és énekelnek, valamint jó szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe fügét, mandulát, diót és édességeket kapnak, a felnőtt énekeseket pénzzel, borral és sonkával jutalmazzák.
Karácsonykor az ország számos területén un. podarikót lógatnak a bejárati ajtó fölé, ami általában egy kremmida (nagy hagyma), vagy egy gránátalma. Az új évben, amikor a gyümölcs kiszárad, a görögök összetörik azt a küszöbön, hogy összetörjön, azután jobb lábukkal belépnek a házukba. A hiedelem szerint ez jólétet, bőséget hoz a családnak, és szerencsét a leszármazottjainak. A gránátalma törés szokása főként Lesvos szigetéhez kötődik.
December 25 – Január 5. A Karácsony 12 napja (Dodekameron)
Ilyenkor a legenda szerint a föld alatt megbúvó koboldok (kalikandzarosz) előjönnek, hogy ugrassák az embereket és megegyék az ételüket. A legendát az a hagyomány alapozza meg, hogy ilyenkor a „vizek nincsenek megkeresztelve”. A közelgő Vízkereszt napján ugyanis Krisztus egykori, a Jordán-folyóban történő megkeresztelésének napját ünnepeljük, vagyis addig a napig a vizek nem voltak megkeresztelve.
A görögök többsége régebben nem díszített karácsonyfát, ők halászhajóikat díszítettek fel ezeken a napokon. Ez a szokás máig megmaradt, de ma inkább hajó maketteket használnak a régi hagyomány megőrzésére érdekében. A feldíszített kishajót (karavákia) minden Karácsonykor az ünnepi asztal közepén helyezik el.
A karácsonyi vacsora hagyományos főétele a sertéssült (bárány, kecske) görög salátával, de ma már a karácsonyi pulyka is nagyon népszerű, pl. rízzsel töltve. Karácsony előestéjén készül a Christopsomo kenyér, amelynek felső kérgébe sütés előtt keresztet vájnak, majd különleges díszítéssel kerül az ünnepi asztalra. Karácsony napján a háztartásfő keresztet vet a kenyér felett, majd felvágja és mindenkinek ad belőle egy darabot, aki az asztalnál ül. Az ünnepek alatt a háziállatok is bőséges táplálékot kapnak, és nem ritka, hogy a folyók partjára is ételt raknak, adományként, a Vízkereszt ünnepét várva.
Ami a süteményeket illeti, a Melomakarona és Kourabiedesz igazi karácsonyi,illetve újévi görög édességek. Az első búzadarából, fahéjból és szegfűszegből álló sütemény mézbe áztatva, a második rózsavízből készült friss vajsütemény, meghintve porckorral. Ez utóbbit általában újévben fogyasztják, de sokan nem tudnak neki ellenállni, és már előbb elkészítik. Az ünnepi asztalt nem szedik le, hogy ha jön Vaszilisz, vagyis a Télapó, tudjon miből falatozgatni.
December 31 – Január 1. Agiosz Vaszilisz (Vazul) napja
Míg sokunknak december 6-án a Mikulás hozza az ajándékokat, Görögországban január 1-én, Agiosz Vaszilisz (Szent László) hoz ajándékot a gyerekeknek. Vaszilisz ünnepén a szokás szerint mindenki meglátogatja a barátait és a rokonait, ahol vendégül látják őt. Az asztalnál mindig egy plusz helyet kell biztosítani Vaszilisz számára és az asztalt ekkor sem szedik le.
Szent Vaszilisz pitéje, vagyis a Vaszilopita egy édes sütemény, amit a görögök újév napjának első perceiben, Vaszilisz névnapján vágnak fel. A sütemény tetején mandulából van kirakva az új évszám, belseje pedig egy érmét (flouri) rejt. Aki felvágja a tortát, háromszor keresztet vet a torta felett, majd elkezdheti kiszolgálni a szeleteket. Az első szelet Istené, a második a Jézuskáé, ez után Panayia (Szűz Mária) következik, és végül a ház emberei, kezdve a legidősebbel. Akinek az érme a tortaszeletén van, szerencséje lesz az év hátralevő részében.
A görög Mikulás az ajándékokat december 31-én éjjel helyezi el a fa alatt a gyerekeknek, amit ők másnap, vagyis Új Év napján találnak meg és bontanak ki.
Szent Vaszilisz gazdag családban született Kis-Ázsiában, az összes vagyonát a szegényeknek ajándékozta. Jó tetteiért halála után szentté avatták. Emlékét számos emlék őrzi az egész világon. Fejét a mai napig őrzik a Nagy Lavra kolostorban, az Athoszon.
Január 6. Vízkereszt (Theophania) ünnepe
Január 6-án, a Vízkereszt ünnepén országszerte egy keresztet dobnak a vizekbe, ezzel szimbolikusan megáldva azokat. Több tucat bátor fiatal beleveti magát a fagyos vízbe, annak reményében, hogy elsőként képes visszaszerezni a keresztet, ami szerencsét hoz.
Ezen a napon a koboldok is visszakerülnek eddigi otthonukba, a Föld gyomrába és véget ér a több napja tartó ünnepség. A karácsonyi fények kialszanak, és lassan újra munkába állnak az emberek…
„Kala Christougenna” azaz Boldog Karácsonyt mindenkinek!