Kék öblök szigete (Két hét Zakynthoson)

1-2 nap. Péntek, szombat: Utazás

2009 május 29-június 14-ig. 

Egy cseppet izgultunk, míg taxival a budapesti Hősök terére igyekeztünk, mert éppen úgy, mint tavaly Santorinire történt utazásunkkor, a Nemzeti Vágta előkészületei folytak a találkozás meghirdetett helyszínén. Féltünk, hogy mint akkor, a terület le lesz zárva és ördög tudja hogy fogunk elindulni. Szerencsére aggodalmunk alaptalan volt, mert bár tényleg le volt zárva a tér, a buszokat és az utazókat gond nélkül beengedték.

Olvasnivaló Frappéval
Olvasnivaló Frappéval, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Nemsokára meg is érkezett a Grand Tours emeletes Setra típusú autóbusza, amivel Szegedig utaztunk csak. A névsorolvasásnál találkoztunk egy az egyik Görögországgal foglalkozó lapon megismert fiatal házaspárral. Az ország különböző tájairól érkező autóbuszokról át kellett szállnunk a Zakynthosra induló Grand 2 jelzésűre. Legnagyobb meglepetésünkre a két sofőr közül az egyik Nagy Sándor a Grand Tours igazgatója és tulajdonosa volt. Kérdésemre elmondta, hogy elintézni valója van Zakynthoson és ezt a formáját választotta az utazásnak. Hát nagyon becsülöm érte. Nem sok ekkora cég tulajdonosát láttam az életben nehéz csomagokat pakolni, buszt vezetni és még kifogástalanul ellátni az utaskísérői feladatokat is.

A buszról annyit, hogy nagyon kényelmes volt és szerencsénkre csaknem félig volt tele, így majdnem mindenkinek dupla ülés jutott. Nagyszerűen tudtunk aludni. Az átszállás gyorsan és gördülékenyen ment, nem volt akkora tortúra, mint azt előre gondoltuk. Bár a határokon nem volt különösebb probléma, valahogy mindegyiknél sokat kellett várnunk. Átlagosan egy órát. Mikor menni tudtunk igen jó tempóban haladtunk, de a határok mindig megakasztották az iramot. 4 óránként igen nívós helyeken álltunk meg egészségügyi szünetre ingyenes WC használattal főleg az Olimpus Plázáknál. A határokon elvesztett időt csak nehezen tudták behozni a sofőrök, pedig néha még a130-as tempót is elértük. Így történt meg, hogy Kilinibe majdnem késve érkeztünk. Annyi idő volt csak, hogy Sándorék elrohantak a pénztárhoz megvenni a kompjegyeket. Közben mi leszálltunk. Kiosztották a beszállókártyát és irány a komp sietve. Ez volt görög idő szerint 11-kor. A következő járat 18-órakor indult, úgy, hogy nem volt mindegy, hogy elérjük e. Szerencsére utastársaink nagyon fegyelmezettek voltak és mindenki sikeresen felszállt. Egy óra tíz percnyi hajókázás után kiszálltunk Zakynthos szigetén, az azonos nevű fővárosban.

Ismét visszaszálltunk a buszba és irány Agios Sostis. Amikor elértük a település szélét ott szállt fel közénk Edina, aki a helyi idegenvezető volt, és akit később nagyon megszerettünk. Először az Iberia lakói szálltak ki és foglalták el szálláshelyeiket, majd mi, akik a Jenny és a Georgina apartmanházba igyekeztünk. Délután 1 óra volt, amire elfoglaltuk gyönyörű, minden igényt kielégítő apartmanunkat. A kis lakás ragyogott a tisztaságtól. A háznak nagyon kedves angol-görög házaspár a tulajdonosa. Van egy tündéri aranyos két év körüli kisfiuk. Az angol hölgyet Naominak hívják. Ketten egy négyszemélyes apartmant kaptunk, ami két légterű, tágas, tiszta, nagy teraszos és nagyon szép kilátással bírt, részben a tengerre, részben a településre, részben a csodálatos hegyekre. Gyorsan belaktuk, kipakoltunk, nagyot fürödtünk, kajáltunk és ledőltünk egy kicsit aludni.

Délután hatkor volt egy eligazítás a szemben lévő Georgina apartmanház alatt lévő tavernában, melyet Edina tartott. Ismertette a helyi tudnivalókat, és a fakultatív lehetőségeket.

Megtudtuk, hogy ebben a tavernában saját pékség is működik, úgy, hogy helyben sütött kenyeret és mindenféle finom sütiket is bolti áron be lehet szerezni. Két euróért nagyon finom gyrost pitával (disznó, vagy csirkehússal) és suvlakit is lehet kapni. Itt magyar nyelvű felszolgálás és étlap van. Georgina a ház bűbájos tulajdonosnője nagyon szereti a magyarokat. Sugárzik belőle a kedvesség. Nem tudtunk úgy elmenni a ház előtt, hogy ne szaladt volna ki egy pár szóra. A taverna egyébként nagyon hangulatos, olcsó árfekvésű, nagyon finom autentikus görög kajákat készítenek és az egész olyan családias, hogy igen gyakran fordultunk meg benne a nyaralás során. A házban még nagyszerű medence is van, amit a Grand Tours utasai ingyen használhattak. Péntekenként bazi nagy görög buli van tánccal, tűznyeléssel, asztalon táncolással.

Az eligazítás után nagyot sétáltunk a bájos Agios Sostisban, feltérképeztük a terepet és kipróbáltuk a tengert. Nagyon meleg volt, gyönyörű és simogató. Hazafelé menet megismerkedtünk Gáborékkal, akik Debrecenből jöttek, nagyon szimpatikus házaspár és hasonló korosztály, mint mi. Jól elbeszélgettünk és elhatároztuk, hogy másnap megnézzük a hajó kínálatot, amivel körbejárhatjuk a szigetet. Vacsora után még finom helyi Verdea borocskát iszogattunk a teraszon és boldogok voltunk, hogy ismét Hellas földjén lehetünk.

3. nap. Vasárnap

A francia ágy rendkívül kényelmesnek bizonyult, úgy hogy teljesen kipihenve ébredtünk. Sem szúnyog, sem túlzott meleg nem zavarta az éjszakánkat. Reggeli után Gáborékkal elmentünk és végignéztük a hajókínálatot és a Mantos hajótársaságot választottuk, ami egy családi vállalkozás, rendkívül szimpatikusak és olcsók. 20 euro náluk a sziget körbehajózása, ami Zakynthos városból indul, de az árban benne van a transzfer is Agios Sostistól a kikötőig.

Be is fizettük az utat másnapra.

Átöltöztünk és lementünk a tengerpartra strandolni. Két helyre lehetett menni strandra, mindkettő kb. 3 perc séta az apartmantól. Az egyik a városi strand, a másik a Koukla Beach, melynek ernyős napozóágyait a hasonló nevű taverna gondozza és adja ki 7 euroért/nap. Mi ide mentünk ezúttal. Aznap meleg, de felhős idő volt. A nap csak átszűrt fényként látszott. Úgy gondoltuk, hogy ilyen időben nem lehet leégni, ezért 11 után nem mentünk árnyékos helyre, hanem du. 5-ig maradtunk a parton és nagyokat fürödtünk a langyos vízben. Élveztük a rég nem látott tengert. Hát nagyot tévedtünk. Mire észbe kaptunk csúnyán leégtünk.

A Diszkó sziget bejárata
A Diszkó sziget bejárata, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Késődélután átsétáltunk a tengerparton Laganasba és megnéztük a tomboló angol turistáiról hírhedt nyüzsgő, bulis várost. Bár a szezon éppen csak éledezett a város nem cáfolt rá a hírére. Bár, bár hátán, diszkó, diszkó hátán és mindegyik igyekszik túlharsogni a másikat, ezáltal hihetetlen a hangzavar, sok a fiatal (még nem angolok). Hát nem a mi világunk. Nagyon örülünk, hogy nem ide jöttünk. Mintha nem is Görögországban lennénk. A tömegben rengeteg rosszul öltözött gyereket látok. Van, aki koldul, de az egyik üzletben figyelmeztetnek, hogy félteni kell tőlük a zsebünket is. A vendéglátóhelyek előtt igen erőszakos behívó emberek és lányok próbálnak vendéget szerezni. Egyszerűen megfognak és ráncigálnak. Egy idő után ez nagyon bosszantó tud lenni. Az árak az egekben járnak, pedig igen csak előszezonban vagyunk. Megtaláljuk a város egyetlen nagyobb szupermarketjét, a Dia nevűt, ami mindenhol olcsó és nagyon magas színvonalú szokott lenni Görögországban. Ez itt lepusztult, koszos, nincs választék semmiből, nincsenek az árak felírva (a pénztáros ingerült, ha többnek megkérdezem az árát). Azért veszünk néhány dolgot, mert Agios Sostisban igen drága minden. A narancs baromi ronda, de vásárolunk belőle, és nem bánjuk meg, mert fán érett meg, ezért isteni finom zamatos. Közben több autókölcsönzőbe betérünk, hogy olcsó autóbérlési lehetőséget találjunk.

A főutcán közel a Dia Markethez találunk egy Citroen Saxo 1.4-es klímás autót öt napra napi 25 euroért + napi 3 euro a full biztosítás a Budget kölcsönzőben.

Maximálisan megfelel. Ha összevetem hogy Agios Sostisban egy Chevrolet Matiz 1.00 motorral napi 40 euróba kerül, nem járunk rosszul.

Meg is állapodunk, hogy holnapután jövünk és kibéreljük a kocsit. A kölcsönzős elmondja, hogy azért ilyen olcsó, mert három éves és már nem trendi. Hát ez az, ami legkevésbé sem érdekel.

Már éjszaka van, mire elindulunk hazafelé gyalog a tengerparti úton. Kissé tartunk a sötét kivilágítatlan, helyenként vízben haladó úttól, mert hallottunk eseteket, hogy kiraboltak ott turistákat, meg tele van kövekkel, és elég vacak lépcsővel, melynek fokai a sötétben nem látszanak. De baj nélkül megérkezünk. Jól elfáradtunk. Holnap hajókirándulás. Vacsi után gyorsan ágyba bújunk.

4. nap, Hétfő

Reggel korán kelünk, mert hajókirándulásra megyünk. Gáborékkal a La Curva (ne értsük félre, olaszul kanyart jelent) szupermarkethez megyünk, oda jön értünk a transzfer busz. Miután minden fakultatív kirándulás onnan indul Agios Sostisból, egyrészt igen sokan jövünk össze, másrészt nagyon kell vigyáznunk, hogy nehogy rossz buszra szálljunk. De nem sokára megérkezik a mi buszunk is és Kalamaki érintésével, hamar megérkezünk Zakynthos városba a kikötőhöz. Nagy szerencsénk van, mert a más irányokból érkező transzfer buszok még nem jöttek meg, így elsők vagyunk a felszállásban. A legjobb helyeket sikerül elfoglalni. Hajóútnál nagy jelentősége van, milyen helyet válaszunk. Ha két óránál hosszabb útra megyünk fontos, hogy fedél legyen a fejünk felett, különben vagy megázhatunk, vagy megéghetünk a napon. Szükséges még, hogy szélvédett helyre kerülj, mivel a tengeren igen nagy erővel tud fújni a szél, ami összeadódva a menetszéllel a legnagyobb melegben is kellemetlen lehet, rossz esetben még megfázáshoz is vezethet. A jó kilátás csak a harmadik legfontosabb szempont.

Rövidesen megtelik a gyönyörű Delfini nevű hajó utasokkal és pontosan 9 órakor elindulunk körbejárni a szigetet. A hajó kétszintes, piros színű, a farán két csőcsúszda van. Azokon át lehet a vízbe csusszanni. Nem sokat haladunk, mikor felhősre vált az eddig szikrázóan napsütéses idő és mire elérjük a sziget északi végét csöpörészni is kezd az eső. Hol elered egy kicsit, hol abbahagyja. Az viszont csodálatos, hogy bármennyire vacak az idő a tenger színei egyszerűen bámulatosak. A sötét indigó tintakéktől a türkizen át, a smaragdzöldig és a kéknek és a zöldnek valami olyan kombinációi, amik szinte valószínűtlenek. Az ember azt hinné, hogy csak az ég kékjét vetíti vissza a víz. Hát nem. Borús időben is szinte világítanak a színek. A partfalon sokasodó ezernyi kisebb nagyobb barlang bejáratánál zöldes ragyogás látható. Mintha a víz alatt reflektorok világítanának. Ilyen színűnek még tengert nem láttam, csak a Karib tengeri képeken a korallzátonyoknál. Elhagyva a sziget északi csúcsát és a kék barlangokat immár a nyugati partvidéken haladunk és mintha kicsit javulna az idő először áttört, majd teljes napsütés tör ki.

Behajózunk a Navaggio öbölbe
Behajózunk a Navaggio öbölbe, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Mire elérjük a Navaggio öböl bejáratát a víz és a táj is legszebb színeiben tündököl. Szerencsénk van, a víz nyugodt, sima és egyszerűen hihetetlenül medencekék színű. Hallomásból tudjuk, hogy az előttünk és utánunk való napon nem tudott a hajó kikötni az öbölben, mert nagy volt a hullámzás. Mi gond nélkül partra szállunk a hófehér kavicsokkal borított parton a hajóroncsnál. A hely hihetetlenül szép. Fel voltam készülve, hogy nagyon látványos ez az öböl, többször láttam már fényképről, de a valóság minden képzeletet felülmúl. A természet erejének ez a monumentális emlékműve egyszerűen megdöbbentően hat az emberre. Valahogy minden nagyobb és színesebb, mint a fényképeken. Az öblöt határoló sziklafal az égig ér. A tetején lévő kilátó kast hosszú ideig keresem a szememmel, míg nagy nehezen megtalálom. Benne az emberek kisebbek a hangyánál. Egy órát kaptunk, hogy fürödjünk. Társaságunkból egyedül Cilla használja ki a lehetőséget, miután mi kicsit átfáztunk a fedélzeten. Ö viszont a „halak” jegyében született és ennek megfelelően, ha tengert lát és lehetősége van nem számít, ha hideg is van, beleveti magát a vízbe és onnan nem is akar kijönni. Egyszerűen fanatikusan imád a tengerben lenni.

Mélyen beúszik a csodálatos barlangba. Eddig nem is tudtunk róla, hogy a Navaggio öbölben egy gyönyörű kék barlang is van. Sem fényképeken, sem leírásban nem találkozunk vele. Cilla elmondása szerint bent három ágra osztódik és hosszan behatol a sziklába. Az alját borító hófehér kavicsok a kintről beszűrődő fényt visszaverik a barlang belsejébe ezért egész mélyen be lehet úszni, és még mindig lehet látni a visszavetülő kékeszöld fényben. Egy idő után kezd kicsit félelmetessé válni, ezért kiúszik. Nagyon nagy élményt okozott neki a barlangban úszás.

Mi addig Gáborékkal gyönyörködünk a látványban és szemügyre vesszük a hajóroncsot. Állítólag a ’60-as években csempészhajó volt és amikor a parti őrség üldözte a Navaggio öbölben zátonyra futott, így szenvedett hajótörést és egy hatalmas vihar a partra dobta. A rossznyelvek szerint a görög idegenforgalmi hivatal vitette és tette oda, ahol most látható, mert késégen kívül nagyon fotogén jelenség. Én hajlok ez utóbbit elhinni, mert a hajó szinte a part mértani közepén a parttal teljesen párhuzamosan helyezkedik el, hogy még jobban mutasson. Véletlenszerűen nem igen sikerült volna ennyire szabályosan elhelyezkednie. Na de ez csak az én szkeptikus és illúzióromboló véleményem. A roncs egyébként egy sima közönséges teherhajó igencsak romló állapotban. A gyerekek boldogan másznak rajta.

Lassan letelik az egy óra és továbbhajózunk dél felé. Nemsokára feltűnik a picike Szent Ioannis sziget, ami a festői Porto Vromi öböl bejárat előtt fekszik. A bejáratnál csodaszép barlangok nyílnak. Az egyiknél megállunk fürödni, de senki nem akar a vízbe menni, mert egyre hűvösebb van és az eső is elkezdett újra cseperegni. Ehelyett a hajóval bemegyünk egy barlangba. Nagyon ügyes a kapitány éppen csak befér a hajó, de simán beteszi. Benn is eszméletlenül kék a víz.

Elhatározzuk, hogy az öbölhöz majd visszatérünk a szárazföldön, mert muszáj benne fürödni, olyan szép. Továbbhaladva elhajózunk a csodálatos Stavros öbölbe, és lentről megcsodáljuk az óriási Shiza szirtet, melynek tetején a Kampi nevű településen több kilátó taverna közt a csúcson meglátjuk a sziget legnagyobb keresztjét, ami 36 m. magas. Út közben a legénység isteni finom suvlakit sütött a fedélzet közepén elhelyezett faszenes grillsütőben, amit 4 euróért lehetett megvenni. Szállnak az illatok, nem lehet neki ellenállni. Nem bántuk meg, hogy vettünk, mert bár az ára egy kicsit húzós volt (köret és pita, vagy kenyér nélkül egy pálcikás) nagyon jól esett.

Limnionas érintésével jutunk el a sziget déli csücskéhez. Megcsodáljuk a Keri barlangokat és a csodálatos sziklaképződményeket és meghitt lagúnákat. Program szerint itt is fürödnénk, de senkinek sem akaródzik a vízbe menni, mert közben határozottan vacakabbra fordult az idő és bizony esik az eső. Fenn megpillantjuk a Farosi világítótornyot és háttérben a Guiness rekordok könyvében is szereplő a világ legnagyobb zászlójának 50 méteres rúdját. Csak jó időben húzzák fel rá a zászlót.

A Keri félsziget megkerülése után célba vettük a Maratonissi azaz Teknős szigetet. Nevét teknős alakjáról kapta, valamint homokos strandján is (és a Laganasi öböl partjain) szívesen rakja le tojásait az itt élő óriást teknős a Caretta Caretta. Ez a térség a laganasi öböllel a Nemzeti Tengeri Park. Tilos a horgászat, a halászat. Korlátozott a hajóforgalom. A strandokon tilos a napernyő leszúrása. Ezt nagyon szigorúan veszik és ellenőrzik.

Maratonissinál is fürödtünk volna, ha jobb az idő, de miután az eső mellé a szél is feltámadt senkinek nem volt kedve a vízbe menni. Így viszont a Vassilikos félsziget csúcsát vettük célba.

Gerakas és Porto Zorro érintésével rövidesen elértük Zakynthos várost. A kör bezárult megérkeztünk. Az időjárás, mintha direkt cukkolna minket ezer ágra, süt a nap. Gördülékeny, gyors transzfer után hamar Agios Sostisban voltunk. Nem bántuk meg, hogy a Mantosékat választottuk. Profi lebonyolítás, jó hangulat, udvarias személyzet, olcsó ár, príma kényelmes hajó. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Később utastársaktól megtudom, hogy a cég által szervezett hajóút koránt sem volt ilyen sikeres. Ők a végén már unták az utat. Nem tudtak kikötni a Navaggio öbölnél és fürdés sem volt a tengerben. Igaz azon még medence is volt, de mi azt is nem igényeltük. A mienknél nagyobb volt a hajó, ezért nem tudtak vele bemenni egy barlangba sem. Elég fárasztó, de csodálatos volt ez a nap. A teraszon elfogyasztott vacsora után finom borocska mellett még beszélgettünk, aztán eltettük magunkat holnapra.

5. nap, Kedd

Reggel Gáborékkal randevúztunk és elindultunk Laganasba nyélbe ütni az autóbérlést. Gáborék motort akarnak bérelni, ők azt keresik. Megint a gyönyörű tengerparti úton megyünk és fényképezek ezerrel. Gyönyörűek a reggeli fények. Érdekes, hogy mennyire más „arca” van a tájnak a napszakok változásával. Piszkosul meleg van, pedig elég korán van még. Van vagy 32 fok. Gyönyörű felhőtlen tiszta idő van. Nagyon picit fodrozódik a víz. A nap még erősen hegyes szögben éri a vizet és milliónyi szikrát gyújt a valószínűtlenül türkiz színű vízen. Ezek azok a pillanatok, hangulatok, amikre aztán olyan nagy sóvárgással emlékszünk vissza a vigasztalan munkába rohanós füstszínű hajnalokon. Ezek azok a simogatások, amikből sokáig táplálkozunk, és erőt merítünk, elviselni a hétköznapok sivárságát.

Caretta Caretta (Álcserepes teknős)
Caretta Caretta (Álcserepes teknős) Fotó: Cilla-Josza (2009)

Eljutunk a kikötőhöz, amikor egy a buszról ismert fiatal pár szól, hogy a halászok éppen etetnek egy teknőst, ha meg akarjuk nézni, akkor itt a lehetőség. Örömmel élünk vele. És tényleg, az egyik hajóról a halász dobálja a vízbe, a hálóba akadt, már döglött kishalakat és rákokat. A hajó mellett megpillantjuk a vízben falatozva a Caretta Carettát, Zakynthos jelképét az egyedül itt élő, sajnos kihalóban lévő óriásteknős-populáció egy példányát. Az állat meglepően hatalmas és gyönyörű. Fejétől a farkáig eléri az egy métert is. Igen hosszú életűek is. Elélnek akár 130 évig is.

Láthatóan nem fél tőlünk, pedig egyre többen vagyunk, és lelkesen fényképezzük, videózzuk őkelmét. Időnként elbújik a halászhajók alatt, de mintha szeretné, hogy fényképezzük újra, és újra előbukkan, megmutatja magát, sőt pózol is, mint egy sztár.

Elérjük Laganas szélső házait, mikor valamiért eszembe jut, hogy ellenőrzöm, minden el lett e téve? Nem hiányzik e valami a kölcsönzéshez? Kiderül, hogy mindent hoztunk, csak a jogosítványom maradt az apartmanban. Cilla azt hitte én tettem el, én azt, hogy Cilla.

Nem őszinte a mosolyom, mikor szembesülök a ténnyel, hogy vissza kell fordulni érte.

Anélkül nem tudunk autót kölcsönözni.

Jó két kilométerre vagyunk az apartmantól. Oda-vissza négy.

Én vállalom, hogy visszamegyek érte. A többiek tovább mennek Laganasba.

„Akinek rövid az esze, legyen hosszú a lába!”- Mondja a közmondás. Hát ennek szellemében öles léptekkel fogok hozzá a feladatnak és kifulladva, csapzottan, verejtékemben fürödve fejezem be Laganas városában az egyre fokozódó hőségben és árnyékot nem ismerő égető napsütésben, mikor is Cilláék jönnek velem szemben a főutcán már majdnem az autókölcsönzőnél. Gáboréknak sikerült olcsón motort találni. Ők vissza is mentek Agios Sostisba. Mi is sikerrel járunk, de csak holnap hozhatjuk el az autót, mert aznap hozták vissza, és még ki kell pucolni, le kell mosni. Mit gondoltok mit nem kértek?

Igen talált! A jogosítványomat nem kérték, pedig lelkesen tuszkoltam, hogy itt van, nézzék meg, de nem kellett. Majd holnap! Lerendeztünk minden papírmunkát és fizettünk is. Nem volt más választás, mint ismételten vásároltunk a lepusztult Diában abból a ronda, ámde nagyon finom narancsból és hazaindultunk vert seregként gyalog. Laganas szinte kihalt így délelőtt. Az éjszaka hősei ilyenkor még a sebeiket nyalogatják. Új erőt gyűjtenek az esti mulatozáshoz. Csak néhány velünk hasonszőrű ember gyalogol a felforrósodott főutcán, ahol időközben a napsütés elérte az elviselhetetlenség határát. Az egyik beugróban egy idősebb, tipikus görög, szakállas, matróztrikós, napellenzős sapkás férfi árul különböző méretű szivacsokat. Olyan, mint egy szobor. A görög halász szobra.

Illúzióromboló, mikor mégis angolul próbálja ránktukmálni portékáját. Lassan rójuk a métereket ismét a tengerparton. Sehol egy árnyék. A kikötő előtt találunk egy kicsi zöld oázist egy zsebkendőnyi park formájában. Éppen az öntözőberendezést javítják. Itt leülünk az eukaliptusz fa árnyékába egy padra és ital híján egy ültő helyünkben felfaltuk a csaknem két kiló narancsot. Életünkben kevés gyümölcs esett olyan nagyon jól nekünk, mint ott az a narancs.

Hazaérkezésünk után finom ebédet ettünk, majd ledőltünk egyet ejtőzni és délután 5-ig aludtunk.

Említettem, hogy első strandolásunkkor megérkezésünk után erősen leégtünk az átszűrt napfényben. Azóta kerültük a napot délelőtt 11 és délután 4 óra között. Viszont semmi sem használt leégett bőrünkre, ami égett, fájt és húzódott azóta is. Hiába fújtuk Naxollal, meg kentük valami kegyszerrel, amit leégésre vettünk itthon, semmit sem használt. Inkább egyre rosszabb lett. Elmentem hát keresni egy gyógyszertárt, hogy adjanak rá valami jó szert. Bementem egy szupermarketbe, ahol már vásároltunk előtte. Egy idős tipikus görög bácsi volt ott, attól kérdeztem, hol van itt patika? Közölte, hogy az itt nincs, csak Laganasban, de megkérdezte, hogy miért keresem? Elmondtam. Elmosolyodott és közölte, hogy ők az ilyet meg szokták oldani népi gyógymóddal, és hogy próbáljam ki. Ha nem jó, még mindig átmehetek Laganasba, a gyógyszertárba. A kezelés lényege, hogy egy félbe vágott, nagyon érett paradicsommal be kell kenni az érintett területet.

Megvárni, míg beszívja a bőr a lét, (3 perc) majd bekenni és finoman belesimogatni a bőrbe a jó görög zsíros joghurtból, amennyit felvesz.

Hát mi kipróbáltuk. A joghurtból meglepően sokat felvett. Egyszerűen megdöbbentő volt a hatása. Nem akartuk elhinni. Azonnal hatott. Maga a kezelés is már nagyon kellemes, hűsítő volt és rögtön megszűnt a húzódás és a fájdalom. Másnap reggel ezt megismételtük és el volt felejtve a probléma. Nincs olyan szer a gyógyszertárban, ami ennél hatékonyabb lenne. Mindenkinek szeretettel ajánlom, ha szükség van rá. Én juh joghurtot használtam, mert az volt otthon, de szerintem bármilyen jó, csak zsíros legyen, ne energiaszegény.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a görög joghurtot, aki még nem próbálta ki, és szereti a tejtermékeket, feltétlenül meg kell kóstolnia. Az valami olyan finom, hogy nem lehet elmondani. Nekem legjobban ízlik az, amit cserépedényben árusítanak és abban is a juh joghurt. Nagyon jó még azért a tehéntejből készült cserepes joghurt is. Mostanában egyre kevesebb helyen lehet kapni a cserepes kivitelűt. Ez esetben, a vödörben kapható 1kg-s „Chef” feliratút ajánlom, de nem az energiaszegény kivitelben. A joghurt görögül hagurti (fonetikusan).

Este Gáborékkal átmentünk a Georgina tavernájába vacsorázni, amiből nagy mulatozás lett. Príma kétszemélyes tálat ettünk, rajta gyros, suvlaki, keftedes (görög fasírt), tzatziki, 1-1 tiropita és 1-1 spanakopita, gigantes, töltött paradicsom, Kis adag muszaka, padlizsánsaláta (melitzano) horiatiki (görög saláta), valamilyen eddig még ismeretlen gombás apróhús, stifado (marhasült fűszeres paradicsomszósszal), sült krumpli, rizs és két-két pita volt rajta. Hozzá finom retzinát, aperitifnek valami helyi eddig általam ismeretlen az Unicumhoz hasonló korfui gyógylikőrt + jó egy deci ouzót ittunk. Ez utóbbit ajándékba kaptuk és szintén ajándékba hoztak egy gyönyörű és nagyon finom hatalmas adag gyümölcssalátát. Igazi terülj-terülj asztalkám!

Príma volt a hangulat. A ház tulajdonosa, Georgina és férje, valamint a magyar alkalmazott Sanyi, akiről később kiderült, hogy Edina (a Grand Tours idegenvezetője) férje és maga Edina is hozzánk ültek és nagyon kellemesen elbeszélgettünk.

Kiváló műsor is volt a príma ételhez. Fantasztikus görög táncot tekintettünk meg, még tűznyelés is volt. Majd mindannyiunkat bevontak a táncolásba. Georgináékkal is nagyon összebarátkoztunk. Ők is nagyon aranyosak és vendégszeretőek. Príma este volt. Mindössze 27 eurot fizettünk jattal együtt az egészért.

A feledhetetlen este után gyorsan és mélyen elaludtunk.

6. nap, Szerda

Korán keltünk és nehezen, mert azért hatással volt ránk a tegnap este. Ha nem időre mentünk volna az autóért, biztos tovább lustálkodunk. Reggel pontban 9-kor megérkeztünk Laganasba a Budget autókölcsönzőbe. Minden gördülékenyen ment, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a kölcsönzősök. Az autó előkészítve tisztán állt az iroda mellett. Príma nagyon jól használható térképet is kaptunk. Az átvétel után ismét a Diába mentünk és mindenféle zöldséget, kenyeret, meg ásványvizet vásároltunk és irány az apartman.

Rövid be és kipakolás után Kerit céloztuk meg. Első megállóhelyünk a kb. félúton lévő egyik útkanyarulatban álló szélmalom melletti Panoráma étteremnél volt. Itt gyönyörködtünk a pazar kilátásban, és persze fotózunk is. Már éppen vissza akartunk menni a kocsihoz, hogy továbbmenjünk, amikor egy idős francia pár érkezett biciklivel és fékeztek, hogy megállnak nézelődni. Előzőleg az úton egyszer már megelőztük Őket. Cilla meg is említette, hogy milyen aranyosak, ahogy libasorban, szabályosan kerekeznek a kisöregek. A kb. 70 év körüli hölgy, elvétette a manővert a kerék teljesen keresztbe állt és egy hatalmasat esett, úgy, hogy a feje igen hangosan koppant a betonon. A férje nem sokat törődött vele, inkább legyintett és korholta, mondván, hogy nem lehetett lebeszélni a kerékpározásról, és, hogy ő előre megmondta. Azonban a néni nagyon beverte a fejét. Alig tudtam felszedni a földről. Nem szólt semmit, csak fogta a fejét. Szemmel láthatóan erősen szédült is és nem teljesen volt tudatánál, és bizony egyre rosszabbul nézett ki. Szerintem egy erős agyrázkódást kapott. Az étteremben dolgozók kiszaladtak és átvették tőlünk a hölgy istápolását.

Továbbhaladtunk Keri felé, de igen csak rossz lett a hangulatunk ettől a balesettől.

Keri
Keri, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Továbbhaladva romantikus erdei szerpentinen értük el Keri falut. Itt megálltunk egy kicsit nézelődni és fotózni. A pici falucskában rengeteg régi házat láttunk részben felújítva, részben romos állapotban. Egyáltalán nem velencei, határozottan görög hangulatú kis település. Közben beborult az ég és elkezdet szemerkélni az eső. Továbbmentünk a hegy teteje felé. Egyszer csak megláttuk az óriás zászló 50 méter magas rúdját és a tövében egy nagyon kedves éttermet. A zászló most sem volt felhúzva. Itt is megálltunk. Az étterem szintén, mint a szigeten több helyen, kilátóként is működött és ennek megfelelően elképesztő panoráma fogadott bennünket. A taverna egy csodálatos sziklaszirt tetején volt. A 150 méteres mélység alján tengeröböl, látható egy kisebb és egy nagyobb, a vízből kiemelkedő sziklakúppal. A teraszról lehet beszállni a mélység fölé kiugró kilátó kasba. Lenn a víz színe csodaszép kék sok fehér fodorral és az egész valami eszméletlenül gyönyörű. Ezeken a helyeken nem kötelező a fogyasztás, a nélkül is megtekinthetőek ezek a gyönyörűségek és a tulajdonosok nem is nézik rossz szemmel, ha csak nézelődni mész be. Kigyönyörködjük magunkat és visszaszállunk a kocsiba, hogy tovább menjünk a farosi világítótoronyhoz. Az autó viszont másképp döntött. Köszörült, köszörült, de a motor nem indult be, viszont egyre erősebb benzinszag jött a motortérből. Lemeríteni nem akartam az aksit, ezért abbahagytam a próbálkozást. Miután ez előtt sohasem volt nálam Citroen autó nem találtam, hogy hol kell felnyitni a motorházat. Megijedtem, mert bár volt nálam telefonszámuk nem tudtam, hogyan magyarázom el a hibajelenséget. Kezdtem megérteni, hogy miért is olcsóbb ez a kocsi a többinél? Persze minden autóval, még vadonat újjal is előfordulhat, hogy meghibásodik valami.

Szerencsére előtte való estén adta meg Edina az idegenvezető a számát, ha valami probléma lenne. Még nagyobb szerencse, hogy nálunk is volt és még meg is találtuk. Felhívtam és hihetetlen mázlink volt. Edina éppen Laganasban volt egy csoporttal, busszal és nagyon közel a kölcsönzőhöz. Pár perc múlva visszahívott a Budget-ből és élőben tolmácsolta, amit mondtam. Mint később elmondta addig a csoport a buszon várakozott az iroda előtt. Azt ígérték, hogy fél órán belül ott lesz a szerelő. Úgy is lett. Kiderült, hogy mikor mosták a motorteret nagynyomású mosóval a benzincsövet, lefújták a helyéről. Pár perc alatt kijavította a hibát és mehettünk tovább.

Végre felmentünk a Faroshoz megnézni a világítótornyot és környékét. Fenn a hegy tetején, egy gyönyörű fennsíkon fantasztikus panoráma tárult elénk. Ez a sziget legdélibb pontja. A hihetetlen látványon csak a borús idő és a szemerkélő eső tudott rontani. Elhatároztuk, hogy még vissza fogunk ide jönni jó időben. Az autó jól megy, csak a váltóval nem vagyok teljesen megelégedve. Szerintem a kuplung nem emel ki rendesen, mert rükwerzbe nehezen akar váltani. Ott egye meg a fene, csak menjen.

Visszafelé még egyet sétálunk Keriben, de egyre jobban esik az eső, ezért Agios Sostis felé vesszük az irányt. Ebédidőben érkezünk haza, ezért bőségesen megebédelünk, majd pihizünk egy órácskát, amíg eláll az eső. Úgy határozunk, hogy Zakynthos városba látogatunk. Éppen csak, hogy elindulunk, kibújik a felhők mögül a nap és mire a kikötőbe vezető útra érünk fantasztikus szivárvánnyal ajándékoz meg minket.

Útba ejtjük a város határa előtt a Lidl áruházat. Itt végzünk nagybevásárlást. Rendkívül olcsók az árak a tengerparti szupermarketekhez képest (fele, harmada) és hatalmas a választék. Megfigyeltük, hogy az ottani Lidl áruválasztékában sokkal több a hazai termék aránya, mint nálunk. Úgy látszik a görögök sokkal jobban őrzik a hazai termékek piacát, mint a mi illetékeseink.

Továbbutazunk Zakynthos városba. A nap pihenni készül a különös formájú hegyek mögé. Az ég felhős, a lemenő korong fénye élénkvörösre, rózsaszínűre festi a felhőpamacsokat. Minden vörös, pink, őrülten piros. Ha ezt lefesteném mindenki giccsnek nézné és azt mondaná:

Ilyen szín nincs is az életben.

Leülünk egy padra a kikötőnél és élvezzük a látványt. Fényképezünk és videózunk, míg le nem megy a nap. Nagyot sétálunk a Solomos téren. Megnézzük az Agios Dionyssos templomot, mely Zakynthos jelképe és legnagyobb temploma. Tipikus velencei stílusú templom. Végigjárjuk a tér összes ajándékboltját, közben minden árus megkínál a helyi csemegével az ízesített cukros mázzal bevont mogyoróval, mandulával. Jó fog kell hozzá, de nagyon finom.

Minden a teknősökről szól. Ici-pici, kicsi, közepes, nagy , még nagyobb, óriás, plüss, műanyag, fa, fém, üveg, sőt féldrágakő, stb. milliószámra. Rengeteg az áru, kevés a vásárló. Nagy a konkurencia. Mibelőlünk sem gazdagszanak meg, bár veszünk néhány apróságot.

Öreg este van, mikor megkeressük az autót és hazamegyünk. Ismét eltelt egy szép nap.

7. nap, Csütörtök

Verőfényes napsütésre ébredtünk. Miután teljesen beleszerettünk Keribe, teljesen elvarázsolt minket, de tegnap nem igazán volt jó idő ismét oda indultunk, hogy szép időben is megnézhessük. Út közben megnéztük a Keri Beachet. Kedves, hangulatos igazi zakynthosi halászkikötő. Néhány tavernával és ajándékbolttal. A part felől hegyekkel körülvett kikötő mellett kellemes homokos strand fekszik követve a nem túl hosszú parti sétányt. A kettőt kő mellvéd választja el.

Keri kilátás
Keri kilátás, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Gyönyörű a kilátás a Marathonisi másik oldalára. Innen is teknős alakú. Az útikönyv szerint nem messze innen ered egy kénes gyógyvízforrás, amivel együtt természetes kátrány is napvilágra kerül. Ez a vízzel együtt egy kis patak formájában a tengerbe folyik. A patakot meg is találtuk. Rögtön tudtuk, hogy csak az lehet, megismertük az illatáról. Vadkacsák úsztak rajta. Nem akartunk időt fecsérelni a forrás megkeresésére. A tengerparton egész Zakynthoson igen sok kátránydarabkát találtunk. Ezek nagy valószínűséggel innen származnak. Vettünk az egyik ajándékboltban kiváló minőségű helyben készült házi olíva szappant és tovább indultunk.

Ismét meglátogattuk immár gyönyörű, napos időben a borult időben már látott helyszíneket: Kerit, a kilátó tavernát és Farost. Óriási különbség volt szép időben a látvány. Sok fotót készítettünk ismét.

Elindultunk, hogy a nyugati part célpontjait megismerjük, Keriből először Agalasba mentünk. Az út itt már behatol a hegyek közé és szeszélyesen kanyargó szerpentinné változik. Két éve a szigeten óriási erdőtűz pusztított, melynek a nyomai erősen meghatározzák a táj hangulatát. Bár az elégett fák kopasz, üszkös ágai bénán merednek az ég felé, az aljnövényzet már regenerálódott és látszik, hogy az élet győzedelmeskedni fog a tűzhalál felett. A legérdekesebb viszont az, hogy a területen igen sok olajfa ültetvény is van. Látszik, hogy a fák itt is megégtek, mégis megmagyarázhatatlanul életben maradtak, sőt telis-teli vannak zöldellő ágakkal, új hajtásokkal. Most értjük meg, hogy miért lehet köztük kétezer éves példány is. Képtelenül szívós és elpusztíthatatlan növény.

Bosszankodunk, mert a kitáblázás még a Görögországi anomáliákhoz szokott mértékhez képest is elfogadhatatlanul semmit érő. A négyes és többes útelágazásoknál sincs semmi kiírva. Érzékből megyünk tovább, meg figyeljük, hogy melyik út fénylik jobban a kitaposás miatt, azt feltételezve, hogy az lehet a főút. A helységnév táblák rendre hiányoznak. Jó esetben a község végén van egy áthúzott helyiség névtábla, jelezve, hogy hol voltunk. A körülmények ellenére elérjük Agalast és Kiliomenost céloznánk meg, de az ismert okok miatt az Agalas után kb 2 km-re lévő útkereszteződésnél rossz utat választunk, így Lithakiába jutunk. Persze ezt is a község végén tudtuk meg. Az út innentől kellemesen lefelé halad Rövidesen elértünk egy nagyobb útkereszteződést. Ezt elhagyva csodálatos olajfa erdőben haladt tovább az út. Aki járt már a Jón tengeri részen gyakori olajfa erdőben, annak nem kell leírni, hogy ezek az erdők milyen sajátos hangulatúak. Máshol Görögországban, pld a Peloponesoson ezeknél sokkal kisebb növésű és ritkábban ültetett olajfa ligetek vannak. Az teljesen más jelenség. Itt hatalmas szabálytalanul elhelyezkedő ezüstös, különös fényhatású koronával, eszméletlen formájú odvas, helyenként kettéhasadt, ágas-bogas törzsű ezer éves fa matuzsálemek élnek. Ezzel a fajta erdővel először Pargán találkoztunk és már ott megfogott a mesebeliségük. Az ember egy cseppet sem lepődne meg, ha valamelyik öreg fa odvából egyszer csak előkászálódna egy manó, vagy egy jó tündér, aki a három kívánságunkra kíváncsi. Kicsit megálltunk és elidőzünk ebben a csodavilágban. Tovább indulva elértük az erdő szélét és továbbhaladva a keskeny úton már erősen lestük, hol jön már egy tábla, hogy tulajdonképpen hol vagyunk. Elértünk egy szintén keskeny utat, ezen jobbra kanyarodtunk, mert abban az irányban sejtettük a folytatást. Néhány méter múlva megláttunk egy táblát: „Jenny Apartman ”. Felnéztünk és szálláshelyünk mellett álltunk Agios Sostisban kb.9 kilométerre Mouzakitól, attól a helytől, ahol gondoltuk, hogy vagyunk. Igazzá vált a mondás: „kicsi a világ”. Ha már ilyetén módon hazatévedtünk úgy döntöttünk, hogy megebédelünk az apartmanunk teraszán. Ebéd után Kalamakinak vettük az irányt, ahová kisebb kerülők és eltévedés után meg is érkeztünk. Közben jó nagy shoppingolást tartottunk a Zakynthos város előtti Lidl áruházban és egy viszonylag olcsó kútnál meg is tankoltunk. Kalamaki hangulatos, nyüzsgő üdülőhely mindennel ellátva. Alkalmas csendesebb üdülésre és bulizós nyaralásra is. Rengeteg üzlet, étterem, taverna, bár, cukrászda teszi mozgalmassá e helyet.

Megkerestük Kalamaki strandját. Miután ez már a teknősök keltetőhelyeihez tartozik, így védett terület a strand. A bejáratnál fiatal aktivista hölgy oszt többnyelvű tájékoztatót a tanúsítandó magatartásról. Angol nyelven el is mondja, hogy mire kell vigyázni. Ezek után letelepszünk, és nagyot fürdünk a hűs habokban. Jól esik a hűsítés, mert igen csak 38 fok meleg van. Nem időzünk sokat. Indulunk a Vassalikos félszigetre Gerakas felé. Átmegyünk a nyüzsgő és hangulatos Argassin és máris a félszigeten autózunk tovább. Porto Daviáig a tengerpart mellett kanyarog az út, majd egyre, másra kisebb üdülőtelepülések jönnek soron a kellemes, hangulatos erdős szerpentinen. Alattunk időnként megnyílik a táj és előbukkan a smaragdzöld- tintakék tenger. Egy ilyen kilátó parkolóban megállunk. Ez a parkoló a Blue Horizon apartmanház parkolója. Mellette találtuk meg életünk legjobb gyrososát. Az út mellett egyszerű bodegának látszik Famous Greek Home Cooking feliratú és zöldre van festve. A gyros itt kecskehúsból készül és óriási adag. A megszokottnak a jó kétszerese. 2.5 euróba kerül és ehhez, még nagyon kedves kiszolgálás is dukál. Elmondhatatlanul finom. Nem csak gyrost lehet kapni, de nyárson forog kecske és bárány is. Az étlapon megtalálható még sokféle specialitás. Kedvesen invitál, hogy üljünk le. Akkor vesszük észre, hogy a bódé háta mögött elég nagy területen asztalok és székek állnak, tehát egy komoly étteremben vagyunk. Sok mindent szeretnénk még látni ma, így miután a pultnál elfogyasztjuk a kaját, tovább megyünk. Egy kilométer mulva elérjük a Porto Zorro lejáratát, majd a Porto Azzuro, és a Banana leágazás után Vassilikos települést elhagyva megérkezünk Gerakasba. Ez a félsziget vége. A tengerpart közelében az EU által finanszírozott EKO Parkot nézzük meg. Nívós kiállítás látható itt Zakynthos növény és állatvilágáról. A teknős és fóka populációról, megvédésük módszereiről. A gerakasi strandot csak megnézzük. Ugyan olyan kis bódé van a bejáratnál, mint Kalamakinál. Itt is lelkes önkéntesek osztják a tájékoztatókat és magyarázzák, amit már előbb is hallottunk a teknősők védelméről. A strand gyönyörű látvány a hatalmas sziklafallal, amibe mintha egy óriás beleharapott volna.

Zakynthos város felé még egyszer betérünk a gyrosozóba annyira ízlett odafelé a kaja. Már rég nem látott ismerősként üdvözölnek. Most jelen van a tulaj mamája is. Jól elbeszélgetünk.

Megtudjuk, hogy a tavernával szemben lévő hotel is az ő tulajdonuk és a szálloda kertjében lévő templom is az övék. Ez a sziget egyetlen igazi bizánci stílusú temploma. Mindent lefotózunk, veszünk még egy gyrost. A mama egyszer csak hoz nekünk ajándékba két isteni finom sült grízes sütit. Hát ilyenek ezek a görögök. Egyszerűen imádni való népség.

Késő délután van, mire beérünk Zakynthos városba. Van még idő arra, hogy megnézzük a Bohali erődöt.

Kanyargós öreg utcákon többszöri nekifutás után rátalálunk a várhoz vezető szerpentinre. Mondanom sem kell, sehogy sincs kitáblázva és a térkép sem segít, mert csupa egyirányú utcán haladunk. No azért felérünk a hegyre. Először az erőd alatt lévő templomot nézzük meg. Szerencsénk van az egyébként magánkézben lévő és többnyire zárva lévő templomba éppen olasz csoport érkezett. Mi elvegyülünk közöttük, így bejutunk. Gyönyörű ikonosztáz látható itt és fantasztikusak a színes ablak által vetített ezerszínű alakzatok. Amúgy a templom a szigeten általános velencei stílusú. A templomkertből már elénktárul a gyönyörű kilátás. Feljebb haladva a gyönyörű Panoráma étteremtől aztán kiteljesedik Zakynthos város és a kikötő elképesztő látképe. A kora középkori kőből kirakott mintás úton felhaladva érjük el a velencei erőd bejáratat, amit zárva találunk. Túl későn érkeztünk. Az erőd du. 4-ig volt nyitva az óra már jócskán több mint hat órát mutat. Még jó nagyot sétálunk gyönyörködünk, fényképezünk és haza indulunk. Hazafelé már majdnem a város határánál teljesen véletlenül botlunk bele a sziget talán legjobb, legnagyobb és legolcsóbb élelmiszer áruházába, a Maxi Diába. Ez nemrég épült és még semmilyen leírásban sem találkoztunk vele. Itt a szigeten messze a legjobb árakkal és a legnagyobb választékkal találkozunk. 8. 50. euróért látunk 5 literes fémdobozos extra szűz olíva olajat. Elhatározzuk, hogy még visszajövünk és viszünk haza belőle.

Ha Laganas felől a Lidl-es úton érkezünk Zakynthos városba, egész a szélén egy ronda hosszú világos barna épület előtt lévő első lámpás kereszteződésnél kétfelé ágazik az út. Mi a bal oldali ágat válasszuk. Kb. 2-300 méter után elérjük a temetőt és annak főbejáratával szemben van a Maxi Dia.

Késő estére érünk vissza Agios Sostiba. Még egy rövid sétát teszünk az esti tengerparton, vacsorázunk, majd nyugovóra térünk egy gyönyörű nap után.

8. nap, Péntek

Reggel frissen ébredünk. Összecihelődünk és indulunk a sziget további felderítésére. Nem bíbelődünk a reggelivel, majd út közben falunk valahol, ha éhesek leszünk. A fővárosba vezető útról Mouzakinak fordulunk. Útközben a reggeli párás napfényes időben hatalmas csillogással nagy kolostor együttes tűnik fel. Valahogy annyira nem életszerű jelenség a különös fényviszonyok között, mintha nem is valódi lenne, hanem délibáb.

Kanyargós keskeny, romantikus úton érkezünk meg Mouzakin keresztül Macherado faluba.

Megállunk lefényképezni a község ódon templomát, a velencei sílusú építészet remekét és a környező régi építésű házakat. Továbbhaladva megnéztük Fiolitis községben, a nagy földrengésben megsérült Agios Nikolaos templom megmaradt harangtornyát.

Megálltunk Agios Pantes ófalujában és megnéztük az Agios Dimitrios templomot és a parókia épületében működő kis helytörténeti múzeumot. A templom 1952-ben egy földrengést követően még tűzvész áldozata is lett. Újraépítették, de az eredeti freskókat nem volt pénzük újrafesteni. Ezért nyitották a múzeumot, melynek belépőiből fogják eredeti állapotába hozni. Szerencsére akkoriban sok fénykép készült róla, így megvannak a minták. Ezeket a fényképeket is kiállították. Csodaszép volt. Maga a falucska rendkívül kedves és azon kevés települések közé tartozik, amik őrzik a görög népi építészet hagyományait. A templom melletti kis girbe- gurba utcán érünk el az itt az ókorban lezajlott csata emlékművéhez, majd a felette lévő velencei romtemplom melletti erdei úton, rövid sétával lehet feljutni a kicsi középkori Agios Haralambos kápolnához. Ami csodálatos az az, hogy a kis kápolnában gyönyörű régi, értékes kézzel festett ikonok vannak, ott a nyitott, pénzzel teli persely és magányosan áll. Senki sem őrzi. Bárki bemehet megnézni, vagy imádkozni. Senkinek nem jut eszébe, hogy elvegyen onnan valamit, vagy megrongáljon. Fájó szívvel kérdezem, mi maradna egy ilyenből nálunk?

A templom előtt csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk.

Kis kitérővel haladunk tovább a festői szépségű Agia Marina községbe és ott nagyot sétálunk.

Egy érdekességre leszünk figyelmesek. Működik ott egy hagyományos görög pékség, de a közönség számára nincs nyitva, hanem kis furgonokkal szállítják házhoz a kenyereket, gondolom előzetes megrendelés alapján. Láttuk, amint a pékségtől elindul a furgon és két házzal arrébb megáll és beadja a kenyeret, a következőnél ugyan úgy és végig az utcán. Később tapasztaljuk, hogy a falusi üzletekben (a tengerpart kivételével) nem lehet kenyeret, pékárút kapni, csak előjegyezni.

Xigia
Xigia, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Kis Citroenünkkel tovább megyünk és Skoulikado érintésével, elérjük Pigadikát. Megnézzük a nevezetes kórházat, aminek a feljegyzések szerint több épületrésze már az ókorban is kórházként funkcionált. Tovább haladva érjük el a főteret. Itt egy kis boltban veszünk egy üveg finom helyi házibort. Megtekintjük a Santa Barbara templomot is. Nagy nehezen megtaláljuk a helyi „csodatevő” gyógyvizes forrást is és iszunk is belőle. Azóta is várom, hogy mikor leszünk szebbek és egészségesebbek?

Katastari a következő állomás. Ez már egy nagyobb település. Xigia lenne a következő célpont, de elvétjük a sehogy sem jelzett utat és Alikesben kötünk ki, a tengerparton. Kellemes igazi üdülővárosba csöppentünk. A part apró kavicsos, köves és rengetegen vannak.

Nem sokat időzünk itt. Azon az úton, amelyiken jöttünk visszamegyünk Katastariba és megtaláljuk azt az elágazást, ahol eltévedtünk és most már a helyes úton indultunk Xigia felé.

Bár a térképen sima egyenes út látszik, a valóságban kanyargós, szerpentines úton haladunk.

Az egyik hajtűkanyarban aztán Cilla meglátja a Xigia felé menő elágazást. Jól el van dugva. Mellette egy szép taverna van. Igen csak megijedtem a látványtól egy szörnyen meredek kibetonozott lejtőn lehet lejutni a strandhoz. Le még csak csak tudunk menni, de hogy jövünk fel? Képes e ez az egyébként nem túl erős autó ezen a meredeken majd fel is jönni? No de bátraké a szerencse elindultunk lefelé. Cilla korhol, hogy miért nem hagytuk fenn az autót? Kb. 200 méter múlva egy kis parkolóba torkollik az út. Látom, hogy pár másik autó is megkockáztatta a lejutást, de azok terepjárók és sokkal erősebb kocsik, mint a mienk. Most már igencsak aggódok. Leparkolunk. Keskeny ösvényen megyünk tovább. Elmegyünk egy kis taverna előtt, majd egy borzasztó meredek és magas sziklába vájt lépcsőn jutunk le a partra. Megérte a fáradság.

Xigia
Xigia, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Festői helyre jutottunk. Egy olyan szép strandra, hogy ilyet még nem láttunk. Szemben már látszanak Kefallónia zord sziklái. Ha a tenger felé nézünk a jobbra lévő része medenceszerűen el van kerítve kövekkel a nyílt víztől. Ott folyik a tengerbe egy kénes gyógyvízforrás. Itt melegebb is a víz. Rögtön belegázolok, és boldogan áztatom reumás testem a simogató nedűben. A strandon búvárcipő használata javallott, mert aprókavicsos, köves a talaj. Cilla a másik részen beúszik én követem és balról kb. 200 méter múlva mégegy nagy lagúnát találunk, a szemben benyúló sziklafalból nyíló gyönyörű kék barlanggal. Cilla átússza a lagúnát és beúszik a barlangba. Én a partra úszom ki, amelyik olyan, mint a Navaggió öböl partja, csak kicsiben. Jó egy órát időzünk ezen a részen és visszaúszunk a strandra. Cilla lelkendezve meséli, milyen szép volt a barlang.

Eljön a visszamenés ideje. Egyre erősebben szorongok, hogy fogunk felmenni a kocsival. Visszamászunk a meredek lépcsőn. A parkoló idő közben tele lett és ráadásul a mi autónkat be is zárták. Viszont látom, hogy olyan kis kaliberű kocsik is vannak köztük, mint a mienk.

Cilla fél. Abban maradunk, hogy ő még visszamegy fényképezni és kamerázni (mert a gépek a kocsiban maradtak, míg lenn voltunk) én meg valahogy kiszedem az autót és megpróbálok felmenni. Néhány manőver után meglepően könnyen kiszabadítottam a kocsit a rabságából. Óriási gázt adtam és azzal a lendülettel meg sem álltam a lejtő tetejéig. Magam sem akartam elhinni, hogy milyen könnyen és simán felment a kisautó.

Visszaautóztunk Alikesbe és végig a part mentén haladtunk Zakynthos városig. Itt bementünk ismét a Maxi Diába és többek között megvettünk két ötliteres olíva olajat, amit tegnap kinéztünk. Féltünk, hogy ezen az áron el fog fogyni, ha sokat totojázunk. A pénztárosnő még le is húzta a törzsvásárlói kártyáját, és mivel az olaj Dia termék volt dobozonként 6. 50. eurót fizettünk érte 8. 50 helyett. Hazaérve egy kis hazai ízre vágyva még gyorsan öszeütöttünk egy jó paprikás krumplit a még otthonról hozott alapanyagokból és a görög krumpliból. Prímán sikerült, jól bevacsoráztunk a teraszon. Elköszöntünk Gáboréktól. Ők sajnos csak egy hétre jöttek, és holnap utaznak haza. Gabi búcsúzóul kereskedelmi mennyiségű tzipurót és rakit diktált belém. Eldumálgattunk éjfélig. Sajnos eltelt a fele nyaralásunk.

9. nap, Szombat

Reggel a sziget északi csúcsát céloztuk meg. Gyakorlatilag Xigiáig a tegnapi úton haladtunk, csak közben nem álltunk meg Xigiától az út egyre kacskaringósabb, szeszélyesen kanyargó szerpentinné változik. Helyenként panoráma pihenők vannak mi is több helyen megállunk gyönyörködni, fényképezni. Így érjük el Makrigialost, ami festői helyen van. Kicsi település és gyönyörű, kiváló minőségű a strand. Innen az út ismét a hegyek közé kanyarodik és minden eddigit felülmúlóan kanyarog mintha hullámvasúton utaznánk. Föl és le és egyre keskenyebb. Egyre veszélyesebb helyeken haladunk több száz méteres szakadékok mellett korlát nélkül. Egy utolsó hajtűkanyar után a lejtő végén elénk tűnik Agios Nicolaos csodálatos tengerpartja és a kikötő a mesés kis településsel, a sziklákkal, kis szigetekkel, zátonyokkal teledobált türkiz színű tengeröböl. A kikötő melletti padok egyikén megpihenünk és elfogyasztjuk reggelinket. Egymás után érkeznek a turista buszok és a helyi járatúak is. Innen lehet kishajóval a kék öblökhöz, a Navaggio öbölhöz menni és innen indul a komp Kefalloniára. Rövid pihizés és nézelődés után tovább haladunk. Askost célozzuk meg, illetve az ottani híres magánkézben lévő vadasparkot. Askos szélén működik ez a kis látványosság, amit egy család üzemeltet. Gyönyörű ősfás területen természetes körülmények között élnek érdekes állatok. Láttunk és megsimogattunk gyönyörű szarvast, láttunk, és kézből etettünk mosómedvéket, láttunk félelmetes vietnámi disznót hatalmas agyarakkal, vaddisznót, megsimogattunk lámát. A területen, szabadon élnek pávák és különleges tyúkfajták. Láttunk egy olajfát, amire azt mondták, hogy legalább 2000 éves. (mindenesetre jól tarta magát.) Egy fiú kísért minket mindenhová és angol nyelven idegenvezetett bennünket, pedig csak ketten voltunk. Igazából nincs benne szisztéma és nem is a helyi élővilág bemutatása a cél, de érdekes és kellemes program. Gyerekkel feltétlenül ajánlom. Mielőtt eljöttünk vettünk az általuk házilag készített kecskesajtból, ami különlegesen aromás, csípős. Úgy magában nem is igen lehet enni, de vajjal és fűszerekkel összekeverve kenyérre kenve isteni. Kínáltak még mézet, meg házibort, de azt már vettünk eleget. Visszamentünk Agios Nikolaos felé. Áthaladva rajta nem sokára elértük Korithit, majd felbukkant a sziget északi vége Haos-szal az északi világítótoronnyal. Van még ott egy gyönyörű kilátó-vendéglő két szélmalommal.

Leírhatatlanul szép a kilátás. Szemben szinte karnyújtásnyira Kefallonia sziget és a csodálatos szinekben játszó Jón tenger. Alattunk vannak a híres Kék Barlangok (Blue Caves).

A Világító toronytól még tovább lehet menni úgy 300 métert észak felé. Ott van a tengerból kiemelkedő sziklaszirt teteje. Igen kanyargós és meredek lépcsőn lehet lemenni a kis kikötőhöz, ahol bérelni lehet kishajót, bejárni a barlangokat és lehet fürödni is ugrálni a hajóról.

Kigyönyörködtük magunkat és már mentünk is tovább a Navaggio öböl felé. Volimes előtt egy útkanyarban egy széles kapun láttuk kiírva, hogy Natúr Park. Megálltunk megnézni.

A bejárat előtt hosszú asztalról árulnak helyben készült olíva olajat, mézet, mézben eltett gyümölcsöket, magvakat és az elmaradhatatlan házibort. Egy fiatal görög fiú csatlakozott mellénk és angol nyelven invitált be a parkba, ami egyébként egy ma is működő családi gazdaság. A park lényegében ezt mutatja be. Hogyan végezték a mezőgazdasági munkákat régen és ma. Volt egy külön kis épület, amiben egy kis helytörténeti kiállítás is volt, például egy régi falusi iskola volt az egyik helyiségben berendezve. Kb. 20 percig tartott, az egyébként nagyon érdekes hely megtekintése, végig idegenvezetéssel és mikor kérdeztem, hogy mennyivel tartozunk meglepve hallottam, hogy semmivel. Ezek után nem volt képünk nem vásárolni a bejáratnál. Vettünk egy kis üveg olajat, meg ajándékba egy gyönyörű mézben eltett gyümölcsöt. A parkolóban összehaverkodtam egy nagyon barátságos szamárral, aki a környező bokrokat ritkította. Odamentem hozzá és megsimogattam. Ő egyre csak tolta a fejét, hogy még kér simit, végezetül jutalomból, hogy ilyen jó voltam hozzá, a térdemtől a hasam közepéig végignyalt így az összes trutyit, ami éppen a szájában volt rám kente. Gyors tisztálkodás után be akartam szállni a kocsiba, de idő közben annyira megszeretett a szamár, hogy mindenképpen be akart zsúfolódni velem a kocsiba. Némi test-test elleni küzdelem és cselezés után be tudtunk ugrani az autóba és gyors indítást követően elindultunk. Szegény nagyon bánatosan nézett utánunk, amíg el nem tűntünk a távolban.

Innen üzenem neki, bárhogy vágyott arra, hogy velünk jöhessen, végül is ő járt jobban, hogy ottmaradt, azon a gyönyörű helyen.

Volimest elhagyva gyönyörű erdei szerpentineken haladtunk, míg meg nem láttuk az elágazást, ami a Navaggio öbölhöz vezetett ezen lekanyarogva nemsokára el is értük az öböl felső részét. Az elénk táruló látvány szó szerint lélegzetelállító. Belépve a kilátó kasba alattunk az öböl gyönyörű, fényképen sokat látott képe azzal a különbséggel, hogy a látványt semmilyen fénykép nem tudja visszaadni. Az a kék szín csak ott és csak azon a helyszínen látható. Az a kék azonban mélyen beleég emlékezetembe és, ha lehunyom a szememet, bármikor láthatom. Cilla elmegy jobboldalon, a sziklaszirt tetején, mert olvastuk, hogy onnan még szebb képeket lehet készíteni. Sajnos nekem egy baleset következtében tériszonyom van, (Egy munkatársam a szemem előtt esett le egyszer nagy magasságból és meghalt) így nem tartok vele. Nagyon félelmetes nézni, ahogy a szikla peremén halad. Rettenetesen aggódok érte. Alig várom, hogy visszajöjjön. Már a csudába kívánom az egészet. Mikor visszaér, elmeséli, hogy csak az és látószögemből volt veszélyes a mutatvány, valójában nem is volt közel a szikla széléhez. Csodaszép képeket készített.

A következő állomás a Porto Vromi.

Anafonitria után nem sokkal kell jobbra fordulni az igen szeszélyes szerpentinre, ami levezet erre elképesztően szép helyre. Az öböl partján egy kis hajóállomás is van, ahonnan kishajók visznek a Navaggio öbölhöz és a környező barlangokhoz. Nagyon hangulatos hely. Azonnal be is vetettük magunkat a tengerbe, ahol rajtunk kívül alig voltak és nagyot úsztunk a kristálytiszta vízben. Átúsztunk az öböl másik ágába is, ahol egy gyönyörű kék barlang is van. Azt is megcsodáltuk. Ehhez az ághoz egy Mariesből induló másik úton lehet lejutni. Élvezzük a vizet, mert nagyon meleg van. A hajóállomásnál lévő hőmérő 38 fokot mutat. Ránktört az éhség. A hajóállomáson kívül nincs semmi a parton, elhatározzuk, hogy valamelyik kis faluban, egy boltban veszünk valami ehetőt. Megállunk Mariesben egy üzletnél, de abban csak konzervek, cukor, liszt, só, ilyesmik vannak kenyér, pékárú, felvágott, tejtermék nincs. A helyi taverna zárva van. Tovább megyünk Exo Horába. Ott ugyanígy járunk a helyi boltban. Nincs semmi ehető.

Kérdezem, hogy van e kenyér? Úgy néznek rám, mintha atomreaktorba való részecskegyorsítót kértem volna. Hát igen, itt a szigeten a tengerpart kivételével, csak előrendelés után és kiszállítással lehet pékárut kapni. Ha már itt vagyunk, legalább megnézzük és lefotózzuk a helyi látványosságot, a kétezer éves olajfát. Következő állomásunk Shiza. Kampi faluban csak nehezen találjuk meg az utat, ami a szélmalmokhoz és a kilátó tavernához vezet. Közben itt is hasztalanul próbálunk kajához jutni. Nagy nehezen elérjük és bemegyünk fényképezni. Közel a naplemente, hihetetlenül szép a kilátás és érdekes fények villódzanak a vízben. Előttünk a Shiza és Stavros öböl, jobbra fentebb a szélmalmok és a 36 m. magas beton kereszt sziluettje látszik festői együttesben. Kattog a fényképezőgép és forog a kamera, mindent meg akarunk örökíteni. Zárójelben: (a konyha nem működik a tavernában).

Miután kigyönyörködtük magunkat, lassan hazaindulunk. A hegyeken át vezet egy út Zakynthos városba. Arra vesszük az irányt. Útközben Agios Leonban a szupermarketben nincs semmi ehető, de heuréka; mellette kicsit eldugva találtunk egy kis pékséget és bár kifelé nem árusítottak, azért sutyiban adtak egy fél kiló nagyon finom forró rozskenyeret. Akkor vették ki a kemencéből. Más nem lévén ehető vettünk egy narancslevet és ez volt a vacsoránk: tépett rozskenyér narancslével. Szívesen enném most ugyanezt a vacsorát ugyanott. Este 9 óra tájban érkeztünk meg szálláshelyünkre. A Georgina tavernájában bazi nagy görög est volt. Hívtak, hogy menjünk, de fáradtak voltunk és nem volt kedvünk menni, így hazatelefonáltunk szeretteinknek és eltettük magunkat holnapra. Ez volt az egyik legszebb nap a nyaralásunkból.

10. nap, Vasárnap

Ma van nálunk utolsó nap az autó. Miután pünkösd vasárnapja van, úgy gondoljuk, hogy talán vannak ehhez kapcsolódó rendezvények Zakynthos városban. Ide indultunk hát délelőtt. A város határába érve enyhe kattogó hangot hallok a bal hátsó futómű felől. Megállás után kívülről semmi okát nem látom. Az Agios Dionyssos templom gyönyörűen fel van díszítve és az előtte lévő tér gyönyörűen fel van zászlózva. Bent folyik a mise. A Dionyssos térre ki van hangosítva. Mi kint állunk és várjuk, hogy történjen valami érdekes. A pópa egyhangúan mondja a mondókáját. Mi egy kukkot sem értünk belőle. Lassan elunjuk magunkat és átmegyünk az ajándékboltokba vásárolni. Veszünk egy-két souvenirt az otthoniaknak, majd elmegyünk sétálni a város belseje felé megnézzük az Ágion Apostolon templomot és nagyot sétálunk a hangulatos város girbe-gurba utcácskáiba. Úgy döntöttünk, hogy elindulunk kocsival északnak a tengerparti úton és megnézzük jobban a part menti településeket. Átmentünk már egyszer rajtuk, de sokat nem igazán láttunk rendesen. A főváros határában egy ókori forráskútra és a hozzá tartozó fürdőmedencére akadunk. Megállunk megnézni és lefényképezni. Nagyon jó állapotban van. Mellette modern korunknak megfelelően egy vízcsap ál ki a földből. Abból folyik a gyógyvíz. Jót iszunk belőle és teszünk belőle egy ásványvizes flakonba is. Rövid autózás után Krioneri és Planos érintése után elérjük Tsilivit. Egyre erősödik a kopogás. Megállunk a városközpontban. Nagyon kellemes helynek látszik. Minden van, ami egy jó nyaraláshoz kell, ráadásul minden korosztály számára van szórakozási lehetőség. Rengeteg az üzlet és óriási a választék mindenből. Ugyanakkor más a nyaralók összetétele, mint Laganasban. Ezt a helyet nem lepték el az angol tinédzserek. Igazi minden igényt kielégítő szimpatikus üdülőváros.

Találomra elindulunk az egyik mellékutcába. Egy nagyon bizalomgerjesztő ajándékboltban nagyon sok mindent vásárolunk. Óriási választékjuk van mindenből és vannak olyan dolgaik, amit máshol nem látunk. Nem olyan tucat souvenirek, mint amiből mindenhol telivannak a boltok. Ráadásul az áraik is elfogadhatók. Mikor megtudják, hogy magyarok vagyunk, még az egyébként is olcsó áraikból 25%-ot engednek. Ráadásul nagyon kedvesek.

Találtunk végre egy igazi görög pékséget, amilyen szerte Görögországban lépten-nyomon található, csak Zantén nem, sokféle kenyérrel és mindenféle egyéb finomságokkal. Itt jól bevásárolunk. A strandot is megnéztük, de az nagyon zsúfolt és köves volt. Nem nagyon tetszett. Továbbmennénk északra, de az autóból már olyan hangok jönnek, hogy nem merek.

Irány Laganas a kölcsönző. Mire megérkezünk egyre félelmetesebb lesz a hang. Nem is merek 50-nél gyorsabban menni. A kölcsönzőben egy idősebb szivar van, még nem találkoztunk. Elmondom, hogy mi a baj. Felemeli a kocsit és alámegy. Gyorsan ki is jön alóla. Lekapja a kereket és mutatja, hogy a fékcső lejött a helyéről és beleért a kerékbe. Az adta a kopogó hangot. Villámgyorsan győzedelmes mosollyal felrögzíti a helyére az elszabadult csövet, felrakja a kereket és mehetünk is tovább. Ha már így alakult hazamegyünk és megkajálunk apartmanunk teraszán és lemegyünk a tengerhez, fürdünk egy jót. Utána még egyet szundikálunk is. Elhatározzuk, hogy este Keribe megyünk ismét elköszönni a helytől, ami nagyon a szívünkhöz nőtt, és megnézni a naplementét. Mintha hazamennénk, úgy megyünk Keribe az ismerős úton. Örömmel látjuk, hogy végre fenn a zászló. Megdöbbentően nagy. A mellette lévő villanyoszlop gyufaszálnak látszik mellette. Gyönyörű és fenséges látvány.

Keri naplemente, Zakynthos
Keri naplemente, Zakynthos, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Fenn Farosnál rengetegen vannak, készülnek a gyönyörűnek ígérkező naplementére. Az ég felhős, de átszűrődik rajta a lemenő nap fénye, mely a felhőket a horizontnál pirosra, rózsaszínűre festi. Cilla a fennsíkon elsétál a világítótoronnyal ellentétes irányba, én maradok. Nem sokára látom, hogy integet, hogy menjek oda. Odaérve látom, hogy Cilla egy nagy meredély mellett áll, ami a másik oldalról nem volt látható. Egy csodálatos sziklaöböl partjának tetején állunk kb. 200 méteres magasságban. Balra nézek, és teljes szépségében látszik a világítótorony is, amit közelről eltakarnak a fák és a bokrok. Most már harmadszor vagyunk itt, és még mindig találunk újdonságot. Közben a nap a felhők mögött és között lassan, méltóságteljesen közelít a vízhez, egyre színpompásabbra festve az eget, tengert, tájat, míg egyszer csak meglepetésszerűen megjelenik a felhők és a víz közötti keskeny sávban, színpompás aranyhidat produkálva a békés vízre és putty…, belebukik a vízbe rózsaszínét még sokáig otthagyva a felhők alján. A fennsíkon lévő kb. 50-60 ember döbbenten, átszellemült arccal nézi ezt a csodát, látszik, ők is úgy éreznek, mint én. Ez az élmény egy életre szól. Jócskán ránk esteledik, mire haza indulunk.

Útközben Keri Beachtől is elbúcsúzunk. Sétálunk egy utolsót a kellemes sétányon. Leülve egy tengerparti padra végignézünk és lefotózunk egy romantikus teliholdas holdfelkeltét. Megbabonázva nézzük amint a felkelő hold gyönyörű ezüsthidat épít a nyugodt vízre. Nem jöttünk hiába erre a gyönyörű szigetre. Az itt töltött idő minden pillanata újabb és újabb szépséggel ajándékoz meg bennünket.

11. nap, Hétfő – 15. nap, Csütörtök.

A következő napok a felhőtlen pihenés, a tenger és napfény korlátlan élvezete, a nyugalom és a kulináris élmények heddonikus hajszolásának jegyében zajlottak. Hétfőn reggel fájó szívvel leadtuk az autó kulcsát Naominak a ház bájos tulajdonosnőjének, mert a kölcsönzőben úgy beszéltük meg, hogy majd ők érte jönnek, hogy ne fáradjunk a visszavitellel. Dél tájban vitték csak el.

Agios Sostis, Zakynthos
Agios Sostis, Zakynthos, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Napjaink nagyjából kis eltérésekkel egyformán telnek. Reggel tenger fürdés, úszás, napozás 11-ig (az UV sugárzás miatt) délben ebéd. Utána szieszta du. 4 után ismét fürdés. Este séta, tavernázás, shoppingolás, sétálás. A strand felé vezető útnál egy kertből kedves asszonyka árul finom sárgabarackot 1 euróért/ kg. Isteni finom, többször is veszünk belőle. Az utolsó kilót ajándékba adja.

Csütörtökön búcsúkirándulást tettünk Laganasba. Reggel gyalog átsétáltunk. Útközben a hajóállomáson ismét találkoztunk a tekivel és ismét le is fotóztuk. A városban bevásároltunk az útra a Diában és megvettünk még egy-két ajándékot az itthoniaknak. Borzalmas lett a forróság 44 fok, minden fánál megálltunk hűsölni visszafelé. Csak azt sajnáltuk, hogy nem volt rajtunk fürdőruha, mert útközben biztos lehűtöttük volna magunkat a vízben. Visszaérve az apartmanunkban lefürödtünk, ebédeltünk, majd én ledőltem aludni, Cilla, pedig a teraszon olvasgatott. Már elbóbiskoltam, amikor arra riadtam, hogy az ágyat kétszer keményen megrázzák. Azt hittem nejem viccel, de mikor felnéztem, láttam, hogy kinn van a teraszon.

Egy földrengést éltünk meg.

Délután sajnos csomagoltunk, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon. Utána lementünk a tengerhez és úszkáltunk egyet bánatosan, hogy holnap utazunk haza. Még készítettem néhány képet Agios Sostisról.

Este nagy buli volt a Georgina tavernájában. Elbúcsúztunk Georgináéktól. Nagyon kedvesek voltak velünk a két hét alatt.

Utolsó éjszakánk lesz Zakynthoson.

16-17. nap. Péntek, Szombat: Hazautazás

Reggel korán keltünk.

A csomagokat a Jenny másik épületében lévő hallban lehetett lepakolni. Rendelkezésre bocsátottak egy fürdőszobát WC- vel. Mi még búcsúzóul leszaladtunk egy utolsó fürdésre. Nagyon nem akaródzott elköszönni a tengertől. Nagyon jól sikerült nyaralás volt. Délután 1 óra tájban aztán megérkezett a busz a váltással. Irigykedve néztük, hogy szállnak ki és foglalják el helyeinket nagy boldogsággal az arcukon.

Zakynthos város
Zakynthos város, Fotó: Cilla-Josza (2009)

Délután 5 órakor indultunk haza. Zakynthos városban még egy órányi sétára volt idő és eljött az idő, hogy búcsút kellett intenünk a szigetnek elindult velünk a komp a szárazföldre.

A tenger még utoljára Kilininél egy csodálatos naplementével ajándékozott meg.

A busz problémamentesen hazahozott minket. A határokon gyorsan, gond nélkül átjutottunk. Szombat délben érkeztünk meg Budapestre a Hősök terére.

Utazásunk képeit, az alábbi linken megtekintheted:

https://picasaweb.google.com/sz.cilla/Zakynthos#

2009 ben töltötem feleségemmel két hetet Zakynthoson. Ennek az utazásnak az emlékét idézem fel. Ajánlom az utazni készülőknek, de örömet okozhat olvasása azoknak is, akik már látták a sziget fantasztikus gyönyörűségét. Az említett árak azóta biztos változtak, de talán az arányok érzékeltetéséhez alkalmasak.

@cilla-josza

Oszd meg! Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük