Mi

Sarti élménybeszámoló, Gabi & Ruby (2012)

Utazás: busz | Utazás ideje: 20 óra | Kint tartózkodás ideje: 1 hét | Dátum: 2012.06.15 – 2012.06.23. | Időjárás: napos, jó idő | Utazási iroda: Apollon Travel | Apartman: Spanos | Helyszín: halászkikötő előtti öböl | A helyszínek megközelítése: gyalog

0. nap (odaút)

Már régóta nagyon vártuk, hogy elutazhassunk Görögországba, így felvillanyozva keltünk fel a várva várt napon és indultunk el a találkozóhelyre, a Műcsarnok elé. A busz időben beállt a helyére, hamar fel is pakolták csomagjainkat, és kezdetét vette a „nagy utazás”. Magyarországon az első pihenőt Röszkénél tartottuk, ahol 20 percet kaptunk arra, hogy kinyújtóztassuk elfáradt végtagjainkat, és elintézzük ügyes bajos egyéb dolgainkat. A határátkelés a vártnál hamarabb történt, nem kellett sokat várnunk szerencsére, a határőrök is simán elfogadták a személyinket.

Majd Szerbián áthaladva meglepődtünk azon, hogy az ottani autópálya milyen göröngyös, sokáig rázkódást lehetett érezni. Este álltunk meg legközebb, még Szerbiában egy benzinkútnál (volt szupermarket, wc, minden, ami kell).

Szürkület volt már, mire a Szerb Macedón határt elértük, elég fáradtan. Itt is minden simán ment, a személyik tökéletesen megfeleltek. Még a határon, a buszon található büféből két feles házi pálinkával ünnepeltük meg a második határátkelésünket. (300.-/ 0.7 dl) Nagyon finom szilva pálinka volt, ezúttal is köszönjük a rendkívül szimpatikus buszsofőröknek. A macedóniai részből már semmit nem láttunk, hiszen ránk sötétedett. Ekkor két filmet nézhettünk meg hatalmas plazmatévéken (kb olyan 12 cm átmérőjű képernyőkön XD) és próbálkoztunk figyelni őket, de szemeink le-lecsukódtak.(Görögbe foglalva, Made in Hungaria). Ezután próbálkoztunk elaludni, de ez nem nagyon sikerült, pedig vittünk nyakpárnákat, plusz pulcsikat, amik elvileg segítenek ilyenkor. Ugyan hátradöntöttük az üléseket, de ez sem sokat számított nekünk. Hiába no, az alvás vízszintesen a legjobb!!! :D De ez sem szegte kedvünket, (DE) hiszen eszünkbe jutott Moderátornénk kedvenc, sűrűn ismételt mondata: „Minden pillanatot élvezzetek ki!”. Én, a párom gavallérságának köszönhetően kicsit vízszintesbe kuporodtam a két ülésen, pár órácskát talán alhattam, de nem volt olyan könnyű, és kényelmes sem. Párom, nem aludt egy pillanatot sem. Majd reggelre, pirkadatkor megérkeztünk a görög határra is, melynek örömére egy újabb kupicával ajándékoztuk meg magunkat -ezúttal alma ízű házi pálinka volt a soron- örülve annak hogy már csak pár óra van hátra az útból. Itt is rendben volt a személyi, átléptünk Görögországba, ahol már csak pár órába telt, hogy letegyen minket a busz. Fél 9-re Sartiba értünk a vártnál sokkal hamarabb. (10 óra helyett)

Athos

1. nap

Korai érkezésünk után, az idegenvezetőnk Leo (Sithon Travel), elkezdett minket kiszállítani egy kisbusszal a saját szállásainkra. Hamar odaértünk a szálláshoz a csomagjainkkal, de másfél órát még várnunk kellett, hogy elfoglalhassuk azt, hiszen hamarabb érkeztünk a vártnál. De ez az idő is hamar eltelt, nézelődtünk az utcán, járkáltunk, beszélgettünk leendő szomszédainkkal. Aranyosaknak tűntek, elmondták, hogy ők már hatodjára vannak itt Sartin, és, hogy nagyon szép és jó itt minden.

A szállásunkat csak nem tudtuk elfoglalni, a takarító brigád nagyon ráérősen, de alaposan végezte a munkáját. Két fiatal takarította a mi, és a szomszéd szobát, egy középkorú férfi a kert részt csinálta. Annyira alaposan locsolgatta a kertet és az azt szegélyező márvány peremet, hogy szerintünk többször elvesztette a fonalat, hol tart. Volt, hogy lelocsolta szépen a márvány peremet, rálépett , bele a kertbe, a földbe, ott locsolt, majd a saras lábával visszalépett a márványra, ami emiatt újra saras lett. És Ezt minimum háromszor eljátszotta, de nem izgatta magát ezen. Majd lepakoltuk csomagjaikat a Spanos B ajtaja mögött, és hamar nekiláttunk a kirakodásnak. A wifi hálózat jelszava, felhasználóneve magyarul ki volt írva a konyha szekrényre, be is tudtuk állítani egyből.

Gyorsan kimentünk a partra megnézni a tengert, hiszen a szobánkból hallottuk a hullámzását. A szállásunk belső kertje a tengerpart fele nyílt, körülbelül 50 méterre volt a tengerparttól. Gyönyörű volt a tenger színe, és egy felhő sem volt az égen. Szemben az Athos hegy magas csúcsa még szebbé teszi a látképet. Ezután kisebb sétát tettünk a faluban, megnéztük az utcákat, a leander és pálmafákat, amik csak úgy nőnek mindenfelé Sartiban. Megnéztük a kisboltokat, vendéglőket, sétálóutcát is, és megkóstoltunk egy gyrost ebédidő gyanánt. Gondolva a vacsorára, benéztünk egy pékségbe, ahol nagyon kedvesek voltak velünk, és vásároltunk négy bukta szerű zsemlét, ami töltetlen volt, mert itt a legtöbb péksütemény édes, és ez volt az egyetlen natúr ízű zsemleféleség.

Első találkozásunk a tengerrel csodálatos élmény volt. Fodros hullámaival szépen mosta a partot. Kinn töltöttük a délutánunkat és esténket a parton, majd hazajöttünk vacsorázni egyet. Kimentünk vacsi után a partra, leültünk a homokra és csak néztük a tengert, „hallgattuk” a csendet, leírhatatlan élmény. Többször mondtam kedvesemnek aznap és majdnem mindennap azt a mondatot (nagy vigyorogva), hogy: „Itt vagyunk Görögországban baby”. El sem hittük, hogy itt vagyunk, soha nem akarunk hazamenni innen. Első napunk így telt el.

2. nap

Öblöcske Sartin

A hosszú busz út és az első nap miatt sokáig aludtunk (délig). Ugyan végre kialhattuk magunkat, de így elment egy fél napunk. Hamar összeírtuk, hogy mi mindent kell vásárolnunk, és elindultunk a bevásárló körútunkon. Számos kisboltot végigjártunk, sőt egy nagyobb szupermarketben is voltunk. Érdekes megjegyezni, hogy ellentétben Magyarországgal, itt inkább a kisboltokban érdemesebb vásárolni, több akciót elcsíphet az ember. Körülbelül minden terméket más helyen vásároltunk meg, de így legalább megismertük az árakat és a kisboltok többségét is. A boltok eladói mind (egy kivételével, ő valószínűleg klimaxolt) nagyon kedves volt és mintha mindegyik tudta volna, hogy magyarok vagyunk. Többen közülük „köszönöm” mel fogadta el a pénzt.

Délután ismét a partra mentünk fürdeni a tengerben. Felállítottuk a tengerparti sátrunkat, amit mi csak árnyékolónak hívunk, ittunk egy helyben vásárolt 5 cl metaxát, és nagyot csobbantunk a sós vízben. Nagy örömünkre a parthoz közeli tengerrészen, nagyon sok kagylót tudtunk találni. Ezen a részen temérdek fajtát lehet megkaparintani: szívkagylókat, diszkosz kagylókat, kisebb csigákat is. Mára már nagyobb hullámok voltak a tengeren, olyannyira hogy páromról egy nagyobb hullám lemosta a búvárszemüveget. Sajnáltuk nagyon, hiszen pont erre az útra vettük még otthon. De szerencsére az esti sétánk folyamán beszereztünk egy újat, ami ugyanolyan jól szuperál, mint az előző.

Délután 4 órára elmentünk a megbeszélt találkozóra, amit még reggel Leo említett a csoportunknak, ami azért volt lényeges, mert így ő, az idegenvezető vitte körbe a társaságot a faluban elmondva az érdekességeket és fontos tudnivalókat: merre van orvos, hol a legolcsóbb a gyros és így tovább. Sőt mi több, az idegenveztés ideje alatt sor került egy pihenőre is egy vendéglőben, ahol Leo elmondta az összes választható fakultatív programot, és azok díját. Közben élveztük a görög vendégszeretetet, elfogyaszthattunk egy kis tsipourot a beszéd közben. A csoportgyűlés után rögvest a partra siettünk, hogy úszhassunk egyet a tengerben. Leo ról annyit, hogy egy nagyon rendes, humoros és érdekes ember, akin látszik, hogy imád itt élni és élvezettel (nem a megszokott magyar unalommal) vezetett végig minket a kis falun. Örömvolt hallgatni a mondandóját, köszönjük ezúton is a közvetlenségét. Este tettünk egy romantikus sétát a tengerparton. Szép volt látni az esti fényeket, a csillagokat a tenger felett. Érdemes megnézni ezt is.

3. nap

Az aranyszínű homok

Harmadik napunkon elhatároztuk, hogy korán kelünk és megnézzük a napfelkeltét. 5-kor keltünk (ellensúlyozva a tegnapi déli kelést), kisétáltunk a közeli partra, elmentünk a sziklásabb részre, hogy onnan még jobban lássuk a felkelő napot. Nem voltunk egyedül, egy profi fotós is pont ott volt tőlünk nem messze. Viszont az odaúton mellénk szegődött, vagy inkább hűségesen követett minket egy kóbor kutya, akit persze sajnáltunk, de le szerettünk volna rázni minél hamarabb. Elég sok időnkbe telt, nagyon kitartó volt. Fontos megjegyezni, hogy errefelé van jó pár kóbor kutya, macska, de nagyon szelídek. Nem bántanak senkit, de nagyon „ragaszkodók” tudnak lenni, ami kicsit idegesítő is lehet, ha nem szeretnénk egy kutya társat a további napokra. Nagy nehezen leráztuk szegény Blökit, de nem hagyhattuk, hogy mellénk szegődjön véglegesen, hiszen úgy nem bírtuk volna itt hagyni egy hét múlva tiszta lelkiismrettel.

Majd hazatérve megreggeliztünk, és nekiláttunk reggeli bevásárló túránknak, megvettük az első igazi „kenyérnek nevezhető pékterméket, ami nagyon finom volt, és vásároltunk a híres neves „Mythos” sörből pár dobozzal. A délutánt ismét a tengerparton töltöttük, de már lesétáltunk a sekélyebb részre is, ahol a homok csillog az aranyszínű, szerintünk pirit darabkáktól. Hihetetlen látvány ez a partszakasz, ahogy a tenger felkavarja ezt a csillámló, szinte aranyszínű homokot. A legtávolabb eső sziklánál láthattunk pár rákot is. Ez a rész annyira szép, hogy szinte leírhatatlan. Sekély, csillámló, és egyszerűen hihetetlen gyönyörű. Sok kisgyerekes család választja ezt a helyet letelepedni, hogy a kicsik veszélytelenül strandolhassanak. Ma voltak a legnagyobbak a hullámok a kicsit mélyebb részen. Próbálkoztunk bemenni, de veszélyesnek ítéltük a sodrást és a nagy hullámokat, így inkább a parton maradtunk és szemléltük azt a pár merész vállalkozót, aki megpróbált bennmaradni. Mindenki csak a széléig merészkedett, hiszen a hullámok még ott is nagyot dobtak rajtuk. Nem keseregtünk, mert nagyon szép videókat készítettünk a háborgó tengerről, inkább lesétáltunk a part másik végére is.

Este megvacsoráztunk, és sétáltunk egyet a városkában. Vásároltunk egy másik görög sört is (érthetetlen módón görög sör és Berlin a neve, de legalább olyan finom, mint a mythos), amit elfogyasztottunk este a tengerparton, reménykedve abban a hiszemben, hogy másnap kevesebb és kisebb hullámok lesznek. A szállásunkon feltöltöttük az aznap készített képeket, amit közösen néztünk végig, aztán webcam segítségével tudtunk beszélgetni a családdal. Ilyenkor tűnik fel a technika, mikre képes már…

Alvás, 3. nap kipipálva.

4. nap

Reggel párom intézte a reggeli kenyérvásárlást, mert én nagyon fáradt voltam. Megtalálta a legjobb és addigi legolcsóbb kenyeret, ez 0,8 euróba került. Megreggeliztünk a mi kis teraszunkon, és úgy döntöttünk, hogy ma délelőtt is és délután is a parton leszünk, csak a szieszta idejére vonulunk majd vissza.

A délelőtti órákban tehát ismét a parton tartózkodunk. Ugyan a tenger még mindig hullámokat vetett, úgy voltunk vele, hogy nem foglalkozunk ezzel, kezdtük megszokni a nagyobb hullámokat is. Mondjuk, annyiból sajnáltuk csak a nagyobb hullámokat, hogy így a búvárkodásunk alatt nem nagyon láthattuk a tengeri halakat, és nagyon felkavarta a víz a tenger alját. Így rövid idő múlva ki is mentünk, és nekiláttunk homokvárat építeni. Hamar elérkezett a dél, a szieszta kezdete, így visszamentünk otthonunkba.

Úgy döntöttünk, hogy ma étteremben ebédelünk, így felöltöztünk és elindultunk keresni egy jót. Hamar meg is találtuk a nekünk valót az Aigaio-ban. Kedves, figyelmes, barátságos magyar pincér szolgált ki minket és segített a választásban. Szerencsénkre, pont aznap úzó akció volt, így 1 euróért ihattuk a felest belőle. (ami szerintünk több volt, mint 5 cl). Megvártuk az ízletes suvlaki-t, amit rendeltünk, meg két mythost csapolva és fenséges ebédben részesültünk. A hely megajándékozott minket két pitával is, örülve annak, hogy magyar vendégeknek kedveskedhetnek. A wc kuriózum, a képeknél nézzétek meg mindenképp, nem látni minden nap ilyet.

Tovább sétáltunk a bevásárló utcán, és vettünk egy úszógumit, hogy könnyebben megküzdhessünk az óriási hullámokkal. Délután visszamentünk a tengerpartra, sikerült újabb kagylókat gyűjtenünk, bár a hullámzás megnehezítette ezt. Néha kisodort minket a partra, vagy csak elsodorta kezünk elől a kiszemelt szép héjat. Így legalább még izgalmasabb volt a gyűjtés. Este ismét sétáltunk a szuvenírek nagy választékát árusító boltocskák között, és a tengerparton vártuk meg a éjszaka leszálltát.

5. nap:

Már nem először kelünk úgy, hogy eszméletlen álmosak és fáradtak vagyunk. Valószínű a rengeteg séta, a hullámok és a nap kiszívta az energiánkat. Reggeli szokásos kávé, szendvicsek, beágyazás, mosogatás. Ezek a dolgok itt sokkal élvezetesebbnek, és szórakoztatóbbnak tűnnek, mint otthon (pl a mosogatás). Nem aggódunk, nem idegeskedünk, jó itt lenni. Elmentünk a boltba paradicsomért, görögdinnyéért. Pont a legnagyobb melegbe mentünk el shoppingolni, úgyhogy egyik boltban kellett vennünk egy üveg ásványvizet is. Útközben lefényképeztük az éttermeket, szuvenír boltokat. Naptejeket is néztünk, de azt végül nem vettünk, hiszen még volt két üvegnyi nekünk is. Visszatérve a szállásra lepakoltunk.

Eldöntöttük, hogy már a 2 méteres hullámok sem fognak ki rajtunk. Az északi part után lehet találni, 3 mesébe illő kis öblöt, ami nyugodtabb,békésebb Sarti háborgó partjánál. Felpakoltuk a szokásos csomagjainkat ( naptej, árnyékoló sátor, papucs, víz, szendvics, búvárszemüveg, telefon, fényképezőgép) és elindultunk du. 3 órakor. Olyan 20 perc séta az egész és közben olyan gyönyörű dombokon mentünk keresztül, amiknek a köve piritet tartalmazott (mint a tengerparti homoké is), ami miatt a dombocska is fénylett, hihetetlen látvány ismét (már meg sem lepődtünk).

A kedvenc öblöcskénk

Mikor útközben megláttuk először az első öblöt, már tudtuk, hogy megérte elindulni. Nyugodt, abszolút hullámmentes, pirithomokos part, kevés emberrel. Csak ajánlani tudjuk azoknak, akik nyugalomra vágynak. A víz itt közepesen mélyül, egyaránt gyerekek részére és felnőttek részére is alkalmas. Felvertük a második öböl partján az árnyékolónkat és mentünk is a vízbe. Nagyon fura volt, hogy nem csap az arcunkba 5 másodpercenként a hullám, de nagyon boldogak voltunk, hogy megtaláltuk (sajnos csak az 5. napra) a nekünk való helyet. Búvárkodásra is tökéletes, sőt, Sarti partján található kagylókhoz képest, új félét is találtunk. Az öböl bal szélénél köves, sziklás volt az alja a tengernek, ami koralloknak, tengeri sünöknek, tengeri halaknak adott otthont. Ismét gyönyörű látvány, mintha csak egy dokumentumfilmet néztünk volna, csak élőben. Egész nap búvárkodtunk. Én beúsztam a mély részekre és ott is hihetetlen érzés volt a víz alatt, hogy milyen mély és egyben kristálytiszta a tenger, és milyen élet van ott. Találtunk 2-3 csigát is, ami meglepő módon, a parton megelevenedett. Kis remeterákok bújtak elő belőlük, barátnőm nem kis félelmére. Gondolkoztunk, mi legyen velük, hiszen a csiga, ami az otthonuk volt, gyönyörű volt. Végül úgy döntöttünk, hogy elengedjük őket. Hazaindulás előtt átmentem felfedezni a 3. öblöt, az is gyönyörű, lehet, holnap ide jövünk.

A hazaút gyorsnak tűnt. Be a szállásra, lepakoltunk, vissza a sétáló utcákba, boltokat nézni, tengerparton sörözés (szokás hatalma). Este egy cukrászdában isteni süteményeket is ettünk. A szálláson este feltettük és megnéztük az aznapi képeket.

Jó éjszakát.

6. nap

Reggel felkeltem hajnalok hajnalán (5:30) , hogy megnézzem még egyszer a csodálatos napfelkeltét Sartin, és felvehessem videóra. Egy szál rövidgatyába mentem ki, nem volt hideg, fél óráig néztem a tengerpartot, ami most talán először az ittlétünk alatt nyugodtnak tűnt. 5:55-kor bekapcsoltam a videót, és sikerült elcsípni, ahogy a nap felkelt az Athos csúcsai mögül. Aztán elégedett fejjel keltem fel a homokból és bementem a pékségbe venni egy frissen sült croissaint-t a reggeli kávé mellé az én csodálatos barátnőm számára. Visszaérve a szállásunkra, még az igazak álmát aludta a csajszi, felkeltünk, megreggeliztünk, és megbeszéltük, hogy ma is a mi kis „kék lagúnánkba” megyünk fürdeni. (második öböl), és azt, hogy megpróbáljuk letudni a családi ajándékok vásárlását is.

Délelőtt a vásárlás folyamán ez többnyire sikerült is, a szüleinknek tudtunk beszerezni szuveníreket, de a fiatalabb húgainknak még nem. Sok jó dolog van Sarti utcáin, de a legtöbb ajándéktárgy vagy drága, vagy pedig olyan dísztárgyak, amiket fiatal lányok nem nagyon tudnak használni. Sziesztaidőre vissza is értünk a szállásra, és ebédeltünk egyet.

Kicsit pihentünk, összekészültünk szépen lassan, és elindultunk fürdeni a kis hegyen keresztül. Az út a kis öblünkbe gyalog összesen 25 percbe telt, de megéri, hiszen csodálatos csillogó köveket lehet látni út közben. Még egy két kóbor hegyi kecske mekegő hangját is megfigyelhettük. Az első öblöt már kezdik beépíteni, de mi valahogy jobban szeretnénk, ha ezek a kicsi öblök megmaradnának úgy, ahogy vannak: természetes formájukban. Búvárkodtunk a délutáni órákban, láttunk ismét számos tengeri sünt, kisebb tengeri halakat, kagylókat, remeterákokat. Majd úgy döntöttünk, hogy megnéznénk a harmadik öblöt is, amelynek vége egy kisebb kikötőbe torkollik. Ide átjutni kicsit nehezen ment a sziklák miatt (még jó hogy kötöttünk biztosítást) de szerencsére semmi problémánk nem akadt. Ezen a részen a part kavicsos, és a homokon betelepített fák vetik ki árnyékukat. Itt nem is maradtunk soká, inkább visszamentünk a második öbölbe kagylóvadászatra. Nagy meglepetésünkre, három nudista párt is láthattunk visszatérve a kis csendes, nyugodt, türkizkék öbölben. Itt töltöttük az estét, majd hazatértünk szállásunkra.

Este úgy döntöttünk, hogy még nézelődünk a boltok kirakataiban pár ajándékért, majd pedig megvacsorázunk valahol. Végignéztük az összes part menti étterem kínálatát, és találtunk egy nagyon kedvezőt, azt választottuk. Az Argiris Restaurantban a special prize-nak köszönhetően, személyenként 6 euróért tudtunk enni egy isteni muszakát sültkrumplival, görög salátával, és egy pohár borral, kólával vagy fantával a tengerparton. Nagyon finom volt minden, sőt, asztalunkra a pincér még petróleumlámpát is hozott. Nagyon romantikus volt így vacsorázni, örök emlék marad. Mondjuk fontos megjegyezni azt is, hogy nagyon sok árus járkál a parton, és ezek be-be jönnek még az éttermekbe is a portékáikkal, ez egyesek számára idegesítő lehet, de minket nem zavart. Jóllakottan indultunk ismét haza, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

7. nap

Mi

„Ez egy sűrű nap lesz” mondtuk mind a ketten, amikor reggel ránéztünk az általunk készített listára. El kellett intézni a napi vásárlást az ennivalók miatt, az ajándékvásárlás sem maradhatott ki, megkérdezni a visszaindulást az utazási irodában, strandolni, homokot szedni kis üvegcsékbe, és még tenger vizet is kellett szereznünk. Így reggel ismét vásárlással kezdtük a napot: friss kenyér, paradicsom, párizsi, kis ouzok és így tovább… A húgainknak sikerült végül beszerezni pár apróságot, karkötőket és körömlakkot is. A párom egy férfias görögmintás gyűrűt is tudott vásárolni. Én magamnak egy görög karkötőt vettem. Ismét sziesztáztunk a rezidenciánkon, és elővettük a rettenetes bőröndjeinket és elkezdtük a bepakolást. (de nem vártuk ezt a napot).

Az utolsó strandos napot hol máshol tölthettük volna semmint a déli parton, azaz Sarti-Beachen. Itt találtuk a legtöbb szívkagylót is, úgyhogy szerettük volna még kicsit gyarapítani a gyűjteményünket. Most jöttünk rá, hogy milyen jó is volt az a négy nap „viharos”, hullámzó víz, hiszen így kisodort nagyon sok kagylót a tenger, most pedig egyetlen egyet sem találtunk. Viszont ki tudtuk próbálni a matracunkat, kis halakat néztünk a lábunk között elúszni, nagyon aranyosak voltak. A matracos búvárkodásos program után, legyalogoltunk a legdélebbi partrészre – amit mi „Aranypartnak” neveztünk el, hiszen itt aranylóan csillog a homok- hogy vigyünk haza belőle pár üvegcsével megmutatni az otthoniaknak. Annyira le szerettük volna fényképezni ezt a csodás homokot, de sajnos a fényképezőgép nem adja vissza azt a látványt, ami az ember szeme elé tárul itt. Sikerült is megtöltenünk a kis üvegcséinket, fényképeztünk a sziklákat, a kristálytiszta tengervizet, és megtöltöttük üvegjeinket is a tengervízzel.

Ma csak 7-ig strandoltunk, mert úgy gondoltuk megnézzük az egyik helyen a görög-német eb meccset kettesben, hogy lássuk hogyan vígadnak a görögök. Így keveset voltunk otthon az esti órákban, ellátogattunk az Emmanuel Pizzériába, ahová előző este kaptunk egy ingyen sörre, borra vagy üdítőre felhasználható, dollár mintázatú papírt. Nagyon kedvesek voltak velünk, a görög pincér még magyarul is megtanult, így tudtunk vele magyarul társalogni. Folyton viccelődött, mindent megtett, hogy felhőtlenül érezhessük magunkat, pedig sok vendéggel kellett foglalkoznia rajtunk kívül is. 1-0 németországi vezetésnél megéheztünk, és így rendeltünk egy pizzát is a sörök mellé. Ez a pizza 7 euróba került, mindössze egy kifogásunk volt, hihetetlenül sok sajttal lett megszórva, így nagyon zsíros lett, szinte csak a sajtot éreztük a feltétek közül. A meccs végét nem vártuk meg a helyen, mert a görögök nem álltak túl jól, (3-1) és így tudtunk még pár rövid videót készíteni a görögökről, akik az utcán nagy kivetítőkön, vagy saját tévéiken nézték a meccset. Érdekes volt, hogy akiknek a házban volt a tv-je, azok is a teraszról nézték, mindenki kintről szurkolt a csapatnak. Szépen hazasétáltunk, és nyugovóra tértünk.

8. nap (hazaút)

Reggel 7 kor akartunk kelni, hiszen 9 kor kellett kivinni a csomagokat a szálás elé, akkorra ért el hozzánk a busz. Sajnos megint kifáradtunk az előző napi strandolástól, ezért csak 7:40 kor tudtunk kikelni. Egy gyors kávé, 2 szendvics, párom megcsinálta az útravaló a szendvicseket és gyorsan be kellett fejeznünk a pakolást. Sajnos hazafelé csak 2-kor indult el a buszunk, így volt 9 és 14 óra között egy kis „szabad program”. Ez alatt az idő alatt vásárolunk még az útra egy két ropogtatnivalót, vizet majd kimentünk a partra, egy árnyékos részre. Ettünk még két gyrost, és elsütöttük „utolsó fényképkockáinkat” is. A várakozás alatt megnéztük még egyszer a tengert, és a csillogó homokot is. Majd lesétáltunk a megbeszélt találkozóhelyre, és elnyaltunk két óriási egy gombócos fagyit 1-1 euróért.

Felszálltunk a buszra és el sem akartuk hinni, hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét, mintha csak akkor érkeztünk volna. Leo lentről integetett a buszon ülőknek, és lassan elhagytuk Sarti utcáit. (A busz 14 órakor indult el) A buszról láttuk még a tenger hívogató, csábító kékségét, és kicsit szomorúak voltunk, hogy ilyen hamar véget ért az első egyhetes külföldi nyaralásunk.

Az első görög-macedón határ átlépése pár órába telt, míg a macedón-szerb határnál megint sokat kellett várni a macedón határőrökre. Sok órát igénybe vett az átjutás Szerbiába, de ezután már ismét simán ment az út hazafelé, a mi kis Magyarországunkba. A hazafelé út kicsit sokkal hosszabbra sikeredett a határoknál tett várakozások miatt, Budapestre másnap délelőtt negyed 12-re érkeztünk meg, ahol családjaink már izgatottan vártak ránk.

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük