Az amhipoliszi ásatások a Kaszta dombon hónapok óta izgalomban tartják mind a régészeket, mind a világsajtót. Az egyik legnagyobb régészeti felfedezésről először mindenki azt remélte, hogy az Nagy Sándor sírhelyét rejti, a görög kulturális miniszter Kostas Tasoulas azt állítja, nincsenek írott dokumentumok arról, hogy Nagy Sándor hol lett eltemetve.
Később Nagy Sándor feleségére, gyermekére, végül pedig édesanyjára tippeltek az újságírók és az érdekeltek, a sírhely kapcsán olyan pletykák is szárnyra kaptak, miszerint a régióban kincseket rejtettek el. A hír hallatán Serres régióból és a szomszédos Thesszaloniki városokból kincsvadászok érkeztek, akik az elveszett kincs után kutattak az aprócska faluban.
A találgatásoknak és a pletykáknak a görög Kulturális Minisztérium, a Régiségek Főigazgatósága és a Kulturális Örökség képviselői próbáltak véget vetni, vagy legalábbis csillapítani a felfokozott izgalmakat, egyúttal elismerték, hogy a kb. i.e. 325-300-ból való, 500 méter hosszú, és 3 méter magas márványfal valóban nagyon figyelemreméltó, és nagy régészeti jelentőségű. A lelőhely fontosságát később a helyszínre utazó Antonisz Szamarasz görög miniszterelnök is elismerte, sőt, állítólag még az is lehet, hogy a párizsi Louvre igényt tartana az amphipoliszi leletekre.
A 498 m2 területű, thasszoszi márványból készült, fallal körülvett sír olyan tökéletesen faragott műalkotás, amelynek építésével abban az időben csak királyokat tiszteltek meg, és az akkori, építészethez rendelkezésre álló eszközök tekintetében is igen figyelemre méltó. Állítólag Nagy Sándor közeli barátjának, a híres ókori építész Dinocratesz aláírását viseli. A sírhalmot talaj borítja, amely egy dombot képez, tetején egy oroszlánnal, amit 1912-ben görög katonák találtak meg Amphipoliszban.
A Kaszta sírhalomhoz széles út vezet, bejáratának két oldalán faragott szfinx őrzi. A bejárat feltárása tán a régészek két teljes alakú kariatidát (nőalakú tartóoszlop) tártak fel, melyek magassága 2,27 méter. A kariatidák hosszú khitónt (gazdagon ráncolt vászonruha) és vörös, ill. sárga színű szandált viselnek, míg lábujjaik is nagy részletességgel vannak kidolgozva. A szobrokat thasszoszi márványból faragták, márvány lábazatokon vannak elhelyezve, vörös színű talapzaton. A két kariatida közül az egyiknek az arca szinte érintetlen, míg a másik szobor arca sajnos hiányzik.
Szeptember 21-én kiderült, hogy a sír nagyobb, mint gondolták, és a harmadik kamrában van egy ajtó, ami valószínűleg egy negyedik kamrához vezet. Az ásatások tovább folytatódnak, az egyik legújabb felfedezés a két szfinx mögötti fal mögött, az előszoba emeleti részén egy fehér márvány darabkákból készült mozaikpadló volt, vörös háttérrel. A sír harmadik kamrájában márvány ajtókat találtak, valamint számos bronz és vaskörmöket is feltártak.
A Kaszta dombon először 1956-ban, a kiemelkedő görög régész; Dimitris Lazaridisz folytatott ásatásokat, aki később utalt rá, hogy a domb alatt egy fontos temetkezési komplexum található. Pénzhiány miatt azonban többé nem volt lehetősége folytatni a munkát. 2009-ben Katerina Peristeri és csapata újraindította az ásatásokat, majd 2012-ben ugyanez a csapat megtalálta a nagy sírkört, ezzel bebizonyította Dimitris Lazaridisz elméletének valódiságát.
A Kaszta fontosságát az is alátámasztja, hogy Amphipolisz Kikötői Hatósága azt fontolgatja, hogy Amphipoliszt felvetessék a nemsokára országosan bevezetésre kerülő, új hidroplán repülőgépek menetrendjébe. Sőt! Grafikusok egy csoportja létrehoztak egy 3D térképet, amellyel bárki beléphet a Kaszta domb belsejébe, vagyis a titokzatos, feltárás alatt álló sírhelybe. A virtuális túrának számító térképen a számítógépes billentyűzet segítségével a nézők úgy sétálgathatnak a Kaszta domb körül, mint a valóságban a régészek. A Kaszta dombról készült 3D térképet itt lehet kipróbálni.