Az ember a világmindenség kicsinyített mása

Nicolas-Guy Brenet: Alvó Endümion

A legrégebbi, vagyis a mindent átfogó, legfontosabb szimbóluma az emberiségnek nem más, mint maga az EMBER. (A „régi görögöknél” tulajdonképpen az emberi test az, mint tökéletes forma.) Ezt láthatjuk ma a legtöbbször ábrázolva Görögországban, példaként: a régi épületek domborművein, festményein. Úgy képzelték akkor, hogy az ember, a Mindenséggel teljesen egyenlő, mivel annak a mintájára teremtődött. Ebből értetődő volt, hogy mindegyikük fizikai teste, és a teremtő gondolatuk ereje ugyan úgy a világmindenség összes képletét, képességét tartalmazza.

Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb régi alkotásban csak meztelen testet ábrázoltak a görög festők, és szobrászok. Nem véletlen továbbá az sem, hogy emberi külsővel rendelkeztek a jóságos görög istenek is. Nem szégyellték akkor még a természetességüket. Az alvilág lényei viszont nem szerették az emberi test látványát, hiszen az a Teremtő tökéletes alkotása, azaz önmaga mása. Nagyon zavarta őket, ezért lassan kialakították a „divatirányzatokat”, mellyel folyamatosan elbűvölhették az emberiséget, és azok testét elfedhették végre.

Nicolas-Guy Brenet: Alvó Endümion
Nicolas-Guy Brenet: Alvó Endümion (a Hold istennő szerelme)

Minden más jelenleg létező motívum csak körítése, vagyis sima díszítőeleme lehetett a görög tárgyaknak. Némelyik változat ugyanakkor a tudatalattira hatóan torzító is lehetett, egy másfajta cél érdekében. A fő szimbólum továbbra is csak az ember maradt. Minden, ami az egész univerzumban megvan, az a részletekben is ugyan úgy megtalálható. Szokták még említeni úgy is, hogy: ami fent létezik, az van lent is, ami kívül, az van belül, ami nagyban már van, szintén megvan kicsiben. Ez említve van Hermész smaragdtábláján is. Az egész világegyetemnek az ember a legfontosabb része, mert folyamatos teremtésre született, és ehhez kapott képességet is. Ha nem így lenne, másképpen lenne, de máig teremtőképes gondolatai vannak, amelyekkel bármit képes lehet megvalósítani.  Akkor ér el legtöbbször sikert, amikor valami élő dolgot teremt, mert olyankor együtt működik a közös nagy tudattal, a Forrással, és általa fejlődik a világmindenség is.

Más kultúrákban (pl: Indiában) a szimbólumok, mint amilyenek a mandalák, esetleg a modernkori számítógépes fraktálok, ugyan ezt jelképezik; vagyis az idő nélküli végtelen létezést. Ők úgy vélik még ma is, hogy nincs valódi halál, csakis a létezésnek különböző szintjei vannak. Ezért kevésbé megfélemlíthetők, és talán ezért olyan kiegyensúlyozottak. A Darwin elmélet számukra egy megmosolyognivaló „tanítás”. Náluk csak a fizikai test „levetése” van és örök élet, majd az újbóli visszaszületés egy új testben, persze csak akkor, ha azt az egyén úgy szeretné majd.

A görög istenek is hasonló tanításokat próbáltak átadni a népnek, amelyeket később félreértelmezve továbbítottak az utódaiknak. A görög istenektől megtudhatták korábban azt is, hogy az ember nem más, mint az egész univerzum látszólagos  kicsinyített mása. Minden lehetőség adva van már a számára, hogy boldogan élhessenek. Ismerték jól, hogy csak az alvilágból eredő torz gondolat képes elhitetni velük, hogy valamire képtelenek legyenek. (A gondolat is egy motívum, ami folyton változik bennünk minden pillanatban, ezért a jövő kimenetele bármikor alakítható.)

Nemcsak a görögök, hanem más népek is „szárnyalhatnának”, ha nem lennének ennyire földhözragadt világszemléletűek. Működése, ereje, képessége ugyan az lehetne mint a görög isteneké, vagy még helyesebben mint a nagy egész Univerzumé, csak elhitették velük a  sötét erők iránt rajongó urak és papok, hogy az ember nem más mint egy porszem, és csak „szolgának” születhet.

Legtöbbször szimbólumokkal érték el a céljukat, azaz a valódi megvalósított helytelen viselkedési formákkal, ábrákkal. A babona is egyfajta eszközük volt, ami tudat alatt romboló hatású lehetett az elmében, és a fizikai testben egyaránt. A „szolgákat” az ókori sötét uralkodók, folyton sorsaik beletörődésre sarkalták. A jól bevált mintáikkal gyakran ismételve elérhették, hogy a láthatatlan rendszereiket szolgálják, azaz, hogy robotoljanak nekik egy életen át. A félelemkeltés volt a „fegyverük”, amivel még inkább fogva tarthatták a görög népet. Pedig ma már tudjuk, hogy az ember eredendően nem ilyen, és nem is kellett volna úgy élniük abban a „szomorú időkben”.

A mai modern kor, civilizált emberének szerencsére már nem kell így élnie, mert felismerte és tanult a történelmi hibákból, halandzsákból. Jelenlegi valós minta az, hogy mindenki azt teheti szabad akaratából, amit éppen szeretne, amihez kedve van, amire úgy érzi, hogy leszületett. Az is lehetséges, hogy a többség már a képességeiből él. Mindig és annyiszor mehet el nyaralni a görög szigetekre, amikor szeretne. Sőt, ha kedve szottyan, vehet egy-két tengerparti nyaralót Krétán. Bőség árad felé, és úgy érezheti, hogy teljes mértékben szabad ember és nincsen kizsákmányolva semmilyen téren sem, mint ahogyan az az ókorban volt.

Elmondható, hogy ma már nekünk nem kell úgy élnünk, mert más lett az életszemléletünk. Mások már a lelki mintáink is, mert az elmúlt néhány ezer évben mertünk változni belülről, amely kihatott a külvilágunkra. Ehhez persze kellett az is, hogy hagyjon minket gondolkozni az új „családtag”, a televízió, amely minden görög ember otthonában ugyan úgy megtalálható, mint nálunk. Persze a javunkat szolgáló médiának sokat köszönhettünk, hiszen minden nap helyes mintákkal látott el minket. Nekik köszönhető még, hogy mindenki teljes egészségben és boldogságban éli a mindennapjait. Elmondható továbbá az is, hogy végre mindannyian együtt vagyunk mint egy nagycsalád, békében és végtelen nagy szeretetben élünk az egész bolygón. Hermésznek nem hiábavaló volt a tanítása. Megtanultuk végre, hogy az ember teremtésre született, nem pedig pusztításra.

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat!
Oszd meg!
  • 3
  •  
  •  

Hasonló cikkek

Leave a Comment