A világ csodálatos történetekkel van tele, emlegethetnénk akár a korábban megírt lindoszi karikagyűrű történetét, vagy Kormi kutyus megható sztoriját. Nap mint nap rengeteg ilyen történet lát napvilágot és mi nagyon hálásak vagyunk, amikor velünk is megosztjátok őket! Ezúttal F. Éva végtelenül kedves és tanulságos története csal könnyet a szemünkbe…
Az éjjel sajnos számunkra is véget ért az idei vakáció, ma reggel már a saját ágyunkban ébredtünk… (azért igaz a mondás is: mindenhol jó, de legjobb otthon
Csodálatos egy hetet töltöttünk Sartin, megtapasztalhattuk az ott élő emberek kedvességét, a táj szépségét, amivel sokszor betelni sem tudtunk, a finom ételeket, a szuper hangulatot. Láttunk napkeltét az Athosz-hegy mögül, voltunk hajókiránduláson, több öbölben is megálltunk; ellátogattunk az Orange-beachre, húztak bennünket motorcsónakkal olyan ráhasalós valamin, esténként sétáltunk a forgatagban, sok élményben volt részünk, ami örökre megmarad!
„Köszönök a csoportnak mindent, nagyon sok dologra fel tudtunk itt készülni, nagyon sok a hasznos információ!
„
Egy dolgot szeretnék elmesélni: szombaton, a hajókiránduláson megálltunk a Narancspartnál, ahol lehetett ugrálni a hajóról a vízbe. Természetesen mi sem hagytuk ki, a gyerekeim szaltózgattak, a férjem és én csak öregesen
Miután elindult a hajó, megnéztem volna, hogy mennyi az idő… Aha, itt realizáltam, hogy az Apple Watch, ami nekem elsősorban a sportokban hű társam, nincs meg. Riadalom, jajjmilegyen, nemtudunkmárvisszamenni, meg egyébként is… Kedves férjem erre benyögi, hogy ő látott elúszni valami fehéret (fehér sportszíjon volt az óra), de nem tudta mi az…
A kezdeti sokk után, mikor megállapítottuk, hogy rohadt drága hajókirándulás volt ez, már tudtunk viccelődni is a dolgon, mikor delfineket láttunk
Utolsó napunkat a parton töltöttük, amikor is egyszer csak érkezett egy Messenger üzenet a telefonomra, egy görög úriember írt, hogy talált egy Apple watch-ot az Orange beachnél, a mély tengerben, és hogy azt hiszi, hogy az enyém, lehetséges-e… Hát elhiszitek ezt???? Mert én alig akartam!
Szerettem volna neki meghálálni néhány ropogós bankjeggyel, de nem fogadta el, még azt sem, mikor a férjem mondta, hogy legalább annyit fogadjon el, amennyiből egy sört megiszik… Azt mondta, ő hisz abban, hogy a múltban én is tettem valami jót, és ez most így száll vissza rám, most ő tesz jót, majd egyszer rá is visszaszáll.
Martin- akit sokan ajánlottak itt a csoportban- volt segítségünkre, a reptér előtt bevitt minket a városba, hogy meg tudjon történni az átadás, és mikor szemtanúja volt az esetnek, csak annyit mondott, hogy egy igazi görög ember.
F. Éva
Köszönjük szépen Éva, hogy velünk is megosztottad a történetedet! Bízunk benne, hogy más is kedvet kap hasonló sztorizgatáshoz!
Ha valamit elhagysz a tengerparton, érdemes megemlíteni a Sarti Info csoportban, mert vannak még csodák és csodálatos emberek! :)