Egy 68 éves német származású férfi, utolsó lélegzetét vesztette Sartin, miután megcsípte egy kígyó. Ez a szerencsétlen ember hirtelen egy erös fájdalmat érzett a lábán, amikor a vadregényes olivaligetbe tévedt. Rögtön rájött, hogy megmarta egy kígyó és azonnal értesítette a EKAB-t („Szent Miklós Egészségügyi Központ”). Mentőautóval bevitték a központi elsősegélyre, de sajnos a szállítás közben meghalt – írja a görög iefimerida.gr
Más források szerint a férfi Sartin élte életét, a vipera egy erdős területen marta meg, amikor lovagolni volt. A férfit a polygrosi kórházba szállították volna…
A kígyók állítólag ekkor ébrednek fel „hibernált” állapotukból, ezért a kirándulóknak elővigyázatosabbnak kell lenniük. A vipera a környéken egyébként sem ritka, de nem az üdülőtelepeken, vagy a faluban, hanem az erdős, bozótos területeken. A legtöbb viperamarás vidéki területeken történik, ahol az áldozatok többsége általában idős ember. A múltban a halálesetek viszonylag gyakoriak a Balkánon, mert a parasztok szokása, hogy mezítláb jártak. Kiránduláskor ajánlott tehát a hosszú nadrág és a magas-szárú cipő viselete…
A világon több, mint 2000 fajta kígyó él, melyből 450 faj mérges. A viperának 23 faja van, melyek némelyikének további alfajait is ismerünk. Európában a viperának több alfaja is él, Görögországban pl. a Homoki, vagy Szarvasvipera (Vipera Ammodytes), Közös Európai vipera (Vipera Berus), Vipera (Vipera ursinii), Rock vipera (Vipera xanthina), Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis).
A Homoki Vipera fokozottan védett állat, alfajai közül 5-öt ismerünk, melyből kettő él Görögországban: a Vipera Ammodytes meridionalis és a Vipera Ammodytes montandoni. A Homoki vipera nagy mérete és hosszú agyarai, valamint erős mérge miatt a legveszélyesebb kígyó Európában. Elsősorban kis emlősökkel és madarakkal táplálkozik. A kígyó neve a görög Ammos és dutes szavakból származik, melyeknek jelentése homok és ugró.
Furcsa névválasztás ez a száraz, napsütötte, déli hegyoldalakat, bozótosokat, kedvelő állatnak. A viperák élőhelye változó, de inkább a száraz, sziklás, sűrű növényzettel borított, napsütötte hegyoldalakat kedveli, továbbá megtalálható a megművelt területeken, a szőlősben, a régi házak falain. Földrajzi elterjedése az egész világot érinti, kivéve kivéve Ausztráliát és Madagaszkárt.
A Homoki Vipera max. 95 cm hosszúra nő, színe általában barna, szürkés barna, vöröses barna, réz, „piszkos tejszín”, vagy téglavörös. A hátukon cikk-cakk mintázat található, mely sötétebb barna. Legfontosabb megkülönböztető jellemzője az orrán található szarva és a farka vége, mely a testétől eltérő (sárga) színű. A Homoki Vipera bár mérges kígyó, de tipikusan nem agresszív állat. Egész nap és éjszakai is akkor aktív, amikor a hőmérséklet magas. Ha nincs oka a támadásra, nem harap.
Marás esetén a tünetek a fájdalom, duzzanat, elszíneződés, melyek mindegyike érezhető akár azonnal, a harapást követően, de a szédülés és zsibbadás sem kizárt. Ne várjuk meg, míg a tünetek fokozódnak, őrizzük meg a nyugalmunkat. Ne essünk pánikba! A lehető leggyorsabban jussunk el a legközelebbi kórházba. Az ellenszérumot 3-4 órán belül meg kell kapnunk! Addig is a sebet ne szívjuk ki, ne vágjuk meg, ne piszkáljuk semmivel! Ne itassunk alkoholt az alannyal és gyógyszert se adjunk neki! Nagyon fontos, hogy ne akadályozzuk meg a vérkeringést. Vegyünk le minden gyűrűt, karkötőt és egyéb „szoros” ruhát, vagy ékszert az alanyról. Marás után nagy a kockázata a végtagi elhalásnak és a vérrögök kialakulásának, mivel a méregnek véralvadás serkentő hatása van. Jegyezzük fel a marás idejét, fényképezzük le a kígyót, és próbáljunk meg kerülni a fizikai terheléseket!
A vipera elleni szérumot úgy készítik, hogy megmaratnak egy lovat a legveszélyesebb 3 európai vipera 1-1 példányával, ezzel a lóban olyan ellenanyag jön létre, amely mindhárom viperafaj marása ellen hat. Az ellenanyagot kivonják a ló vérsavójából. (trivalens szérum). Állítólag a lónak nem lesz baja..
A homoki vipera alfajai közül a két Görögországban is élő Vipera Ammodytes meridionalis és a Vipera Ammodytes montandoni méreganyaga a legerősebb. A mérgük elsősorban a szövetekre, véredényekre és a keringésre hat, nagy mennyiségű ideg- és sejtmérgező tényezői is vannak, a kígyó marása halálos kimenetelű is lehet. A Vipera Ammodytes kb. 4-szer annyi méreggel rendelkezik, mint a keresztes vipera. Mérgét a gyógyszeriparban is használják, Sartiról pl. az egyik fakultatív program keretein belül megtekinthetjük Kelifos-szigetet (Teknősbéka-sziget, nevét a sziget formájáról kapta), ahol mérgeskígyókat tenyésztenek a mérgükért, illetve az abból készülő ellenanyagért. (Természetesen a hajó nem köt ki a szigeten, a sziget a formájáról híres, illetve a sziget partjain fészkelő sirályokról.)
Görörgországban 22 kígyófaj él, ebből a vipera az egyetlen mérges kígyó. Elterjedése az országban: Peloponnészosz, Evia, Szporádok, Jón-szigetek, Kikládok (Paros, Antiparos, Mykonos, Naxos, Ios, Sifnos, Tinos, Andros, Delos, Syros, Kerek, Iraklia Top Koufonissi, talán Tragonisi), Thassos, Szamothraké.
Becslések szerint évente 50 ezer kígyómarás végződik halállal, melyeknek közel a fele Nyugat-Afrikában történik. Indiában ez a szám 9 ezer, az USA-ban 15, míg Burmában a hetedik leggyakoribb halálok. Hazánkban átlagosan 10 kígyómarás történik évente, melyek nagy részét terráriumban tartott állatok okozzák. Magyarországon csak a keresztes vipera (Vipera berus) él és a Rákosi Vipera él, melyek közül az előbbi az egyetlen mérges viperánk, ami veszélyes. Igaz, él itt Rákosréti Vipera (Vipera ursinii rakosiensis) is, de az ő mérgének hatása nem veszélyes. A keresztes vipera mérge azonban – amennyiben felszívódik – meggyorsítja a vér alvadását, ami akár halálos is lehet. Magyarországban Keresztes Viperák Somogy és Zala megyében élnek, állítólag 2001-ben volt országunkban az utolsó halállal végződő viperamarás.
Félelemre tehát nincs okunk, de óvatosnak, elővigyázatosnak kell lennünk. Ha mégis megtörténik a baj, próbáljuk meg megőrizni a nyugalmunkat és átgondoltan, időben cselekedni. Nyaraljunk félelmek nélkül, de óvatosan! :)