Ékszerek a tengerben
Minden nő szereti az ékszert. Amikor nyaralni megyünk, különösen, hiszen a lebarnult bőrön nagyon szép tud lenni egy csillogó, vagy egy élénk színű karlánc, nem beszélve arról, hogy ez hozzá tartozik ahhoz a szabadság érzethez, amikor számunkra megszűnik az idő, a legszebb ruháinkat, ékszereinket vesszük fel, és mindenáron jól érezzük magunkat…
A nyaralás előtti utolsó hetekben vár ránk a bevásárlás, amikor a szükséges élelmiszereket, kozmetikai termékeket megvesszük, és hát ki ne csábulna el az üzletekben egy-egy szép ékszer láttán, amit igazán megérdemel annyi munka után.
Ugyanez a helyzet a nyaralás ideje alatt is, annyi munka és szürkeség után adott egy gyönyörű hely, ahol tökéletesen jól érezzük magunkat, végre megengedhetjük magunknak, azokat a dolgokat, amiket otthon kerültünk, mondván, hogy spórolunk és nem tehetjük meg. A tengerparti sétányon a fincsi grillezett ételek illatfelhőjében járva-kelve, óriási a kínálat a mind a szuveníreket, mind az ékszereket illetően.
A kérdés csak az, hogy milyen ékszert válasszunk, hiszen nemcsak az ízlésünk más, de az igényeink sem egyformák…
Arany és drágaköves ékszerek
Az arany és a köves ékszerek rendkívül mutatósak, a barna bőr kifejezetten kiemeli a csillogó nyakláncot, és egyéb ékszereket, ám ezeket kincsként őrzi az ember, ezért általában vagy levesszük őket, vagy a bátrabbak vele együtt merészkednek be a vízbe. Nos, ha a nyaklánc, vagy karkötő kapcsa kinyílik a víz sodrásától, egy pillanat is elég, és ékszerünk örökre elvész a tenger habjaiban… A legjobban féltett, drágaköves, arany, vagy akár ezüst ékszereinket ezért nem ajánlott magunkkal vinni a vízbe! Ezek az ékszerek ráadásul zavaróak lehetnek a napozás közben, hiszen egyrészt a tűző napon átforrósodhatnak, másrészt az általuk feldett testrész nem barnul le úgy, mint a többi testfelület – igaz, ez jó mérce is lehet, ha kíváncsiak vagyunk, mennyit barnultunk…
Ezüst és orvosi fém ékszerek, bizsuk
Sajnos azok az ékszerek, amelyek nem nemes fémből készültek, de fémből vannak, sokaknak megkeseríti az életét! Nem árt ha tudjuk, hogy a csalogató vásársorokon előfordulnak olyan bizsu ékszerek, amelyeket egyszerű “ötvözet” -ként árulnak, s melyek amellett, hogy kopnak, és elszíneződnek, sajnos sokan allergiásak rá.
A bőrkiütéssel és bőrpirosodással járó fémallergiát a nikkel váltja ki, amely sajnos egyes ezüst ékszerekben is előfordul, mert a nemesfémek előállításakor gyakori a más fémekkel való ötvözés. Az arany ékszereknél ez ritkább. Az orvosi fémet, vagy nemesacélt szövetbarát anyaga miatt ezzel szemben implantátumok készítésére is használják, mert olyan összetevőkből áll, amelyek nem engedik a nikkelsót kiválni az ötvözetből.
A bizsu összetételétől függően kopik, sok esetben lepattogzik a víztől, az ezüstöt kímélni kell a savas anyagoktól való érintkezéstől, ezért nem ajánlott sós vízbe vinni, míg az orvosi fémet még a gyógyvizekbe is be lehet vinni, mert nem színeződik el.
Gyöngy és csomózott ékszerek
A gyöngyből készült ékszerek igaz, nem olyan előkelőek, mint a nemesebb darabok, de épp olyan szépek tudnak lenni, mint értékesebb társaik, nem beszélve arról, hogy a fém ékszerektől eltérően minden egyes darabjuk kézzel készített, egyedi darab, amelyet gyermekkorunkban még mi is meg tudtunk csinálni.
A gyöngy inkább a kislányok játékszere volt, amely egyike a leghatásosabb készségfejlesztő eszközöknek, s mellyel ma is szívesen molyolnak az azóta nővé cseperedett kislányok.
A gyöngyfűzés megnyugtat, az eredmény pedig minden alkalommal pompás, hiszen a hobby boltok kínálatának köszönhetően a gyöngyök a szivárvány összes színében kaphatók több anyagban is, melyek közül a legkedveltebb az üveggyöngy. A gyöngyből készült ékszerek nagyon szépek, de inkább alkalmi viseletként hordhatók, mert a többi ékszerhez képest kevésbé tartósak és épp emiatt sajnos ezeket sem vihetjük a vízbe.
Végül szomorú, hogy megfeledkeztünk a bőr és a csomózott karkötőkről, amely tinédzser korunkban egyik leghűbb társunk volt, s a felnőtté válás legfontosabb pillanatait vele a kezünkön vészeltük túl… A bőr karkötők kevésbé esztétikusak, de menők és tartósak voltak, míg a csomózott karkötőket mi magunk készítettük, saját ízlésünknek megfelelően. Ezek a karkötők voltak az önkifejezés első eszközei, hiszen szárny próbálgatásunk és egyéniségünk keresése közben a színeket már mi állítottuk össze, amelyek akár csak a kedvenc színeinket, akár a valamihez tartozást fejezte ki. Ezek a karkötők mára sajnos a feledésbe merültek, pedig sok mindenen mentünk keresztül, mikor viseltük őket, s eszmei értékük talán sokkal nagyobb, mint egy gyémánté, vagy drága ékszeré, ráadásul a hab a tortán, hogy a viselőjének a tengerben sem kell megválnia tőle, hacsak csík mentes barnulást nem akar…
A csomózás technikája az utóbbi évtizedben ráadásul nagyot fejlődött, a kezdeti csíkos minták után az ügyesebbek ma már bonyolultabb mintákat is bele tudnak szőni a karkötőbe, ilyen pl. a tengert, ill. a tenger hullámait szimbolizáló görög meander minta, valamint a számunkra kedves feliratok, pl. kedvenc zenekarunk, imádott országunk neve… Aki görög mintás csomózott karkötőt szeretne, talán ez a legpraktikusabb viselet a tengerparton, mert tartós, esztétikus és a tengerbe is be lehet vele menni, így az állandóan velünk lehet, ahogyan a karkötő szimbolizálta kedvencünk is!