A bölcs ember észreveszi a napernyők és tavernák rengetegében Sarti legnagyobb kincseit: a kis házikókat, amelyek a falu történelmének szellemét hűen őrzik évtizedek óta. A kis halászházikókat, melyeknek ajtajában helyi nénikék gondolják át a múltjukat nap mint nap egy széken ülve, s melyeknek oldalában öreg halászok bogozzák hálóikat – s ki tudja, hány éve teszik ugyanezt minden reggel?!
Régen, mielőtt Sarti üdülőhellyé alakult, elsősorban a halászat nyújtott megélhetést az itt élő embereknek. Még ma is élnek itt halászok, de a többség már a vendéglátásból keresi a kenyerét. A központban ínycsiklandó halételeket és tenger gyümölcseit kóstolhatunk meg a hangulatos éttermek napernyői alatt, továbbá a hentesnél és a halboltban is vásárolhatunk friss halat, ha mi magunk készítenénk el a vacsoránkat.
Elkényelmesedett, felgyorsult világunkban aligha marad időnk saját magunkra, a pihenésre, és egy rövidke nyaralásra. Ha mégis befizetünk egy útra, az emberek többsége odakint is a nyüzsgésre vágyik, a megszokott mókuskerékből mégsem lépünk ki szívesen. Bár szabadságot vettünk ki, a mobiltelefonjaink bekapcsolva maradnak, éhségünket tavernákban csillapítjuk, éjszakánként pedig „shoppingolunk”. A minket kiszolgáló éttermek, mobil- vagy épp Internet hálózatok és a vásárlási lehetőségek tökéletesen ugyanúgy kiszolgálnak bennünket, mint odahaza. Tulajdonképpen miért megyünk nyaraláni? Miért akarunk kiszakadni a szürke hétköznapokból, ha a kint töltött napjainkat ugyanúgy éljük, mintha el sem mentünk volna hazulról?!
A válasz egyszerű: sajnos az ember hozzászokott ahhoz, ami körülveszi őt az otthonában. Ezek a szokások olyan mélyen belénk ivódtak, hogy az életünket el sem tudjuk képzelni okostelefonok, Internet, digitális fényképezőgép és egyebek nélkül. Csak kipattanunk a légkondis buszból (vagy autóból), be az apartmanba, és minden csettintésre rendelkezésünkre áll. Meg sem próbáljuk megismerni a helyi szokásokat, a hely történelmét, nem próbáljuk meg felkeresni a helyi látnivalókat sem, csupán befizetünk valamely kirándulásra, ahol nem kell semmivel sem törődnünk, hiszen az idegenvezető végig rendelkezésünkre áll…
A bölcs ember azonban nyitott, és tisztában van vele, hogy nem a legújabb technika teszi őt boldoggá. Nem attól leszünk gazdagok, mert menő az új cipőnk, hanem ha sokat láttunk a világból. Nem az tesz minket boldoggá, ha elmondhatjuk, hogy „voltunk Görögországban”, hanem ha van mit mondani! Ha kint vagyunk, ne a McDonalds-ot keressük, helyette keressünk helyi ízeket, próbáljunk meg elrugaszkodni az otthoni szokásainktól! Ha igazán jól akarjuk magunkat érezni, merjünk újat kipróbálni, adjuk át magunkat a valódi szabadságnak! (Természetesen a józan ész határain belül! Sem inni, sem veszélybe sodorni nem szükséges magunkat ahhoz, hogy szabadnak érezhessük magunkat!) Az ország szokásaihoz történő alkalmazkodás, tisztelet, a barátságosság, kíváncsiság és a kalandok keresése nélkül semmit sem láttunk, semmit sem tudunk a világról!
Kis halász házikók, nagyon helyesek, a lakóikkal, képzeljétek az egyik néni sokat kinn ül a kis házikó előtt és Jó estét köszönt nekünk előre!