Sarti 2012: Egy hét az álmaink világában

Utazás: egyénileg | Utazás ideje: 17 óra | Kint tartózkodás ideje: 1 hét | Dátum: 2012.08.18 – 2012.08.25. | Időjárás: tökéletes, csak napsütés | Utazási iroda: INVIA | Apartman: Marianti | Helyszín: Narancspart, Sykia, Toroni, Meteorák, Olumpus | A helyszínek megközelítése: autóval, illetve gyalog | Fakultatív programok: Robinson hajókirándulás


Sziasztok!

Sarti, GörögországIdén tavasszal elhatároztuk unokatestvéremékkel, hogy valami új helyet kellene felfedezni, én Görögországot javasoltam amibe elég gyorsan bele is mentek. El kezdtem keresgélni, próbáltam információt szerezni és mivel autóval terveztük az utat, túl messzire nem szerettünk volna menni. Így jött a képbe Sarti, ami szenzációs választás volt, mivel életünk legjobb nyaralása kerekedett belőle.

Az indulás péntek este 9 óra körül történt, a határig minden rendben volt. Az első hidegzuhany a szerb határnál ért minket, a magyar oldalon viszonylag könnyedén értünk át, viszont utána a szerb oldalnál megálltunk és csak 2.5 óra állás után tudtunk csak továbbmenni. A határőrök ugyanis műszakváltást csináltak és senkit nem engedtek be az országba.

Közben a magyar őröknél érdeklődtem miért állunk, ők csak flegmán közölték, hogy nem információs központ és akár reggelig is itt állhatunk. Valahogy én mindig ilyen határőrökkel találkozom, vajon mindegyik ennyire bunkó? Szerencsére ez volt az utazásunk utolsó kellemetlen pillanata, Szerbián simán átjutottunk, utána újabb határ itt már csak 1 óra várakozás, majd át Macedónián és végre elértük Görögországot ahol már csak 30 percet kellett várakoznunk. Itt a határnál megittam egy helyi készítésű frappét ami annyira feldobott, hogy nem kellett átadnom a vezetést és végigbírtam az 1140km-t Sartiig.

Az út Görögországban sem sokat javult, göröngyös, hepe-hupás de legalább nem volt már akkora forgalom. Könnyen elértük Theszalonikit és végre megpillanthattuk a tengert, gyönyörű látvány volt! Nea Moudaniát elhagyva már csak sima egy sávos úton mentünk, de végig a tengerpart mellett kanyarogva csodás látvány tárult elénk. Délután 2 körül megérkeztünk Sartiba ahol átvettük a kulcsot, majd gyors kipakolás és visszamentünk az Ovelixbe egy gyrosra.

Nagyon finom volt, jól esett végre a sok sima szendvics után. A szállásunk a Marianti aprtmanház volt, a supermarket mellett a hentessel szemben. Sima egyszerű apartman, semmi extra, néha nem volt melegvíz, de erre nagyon nem is volt szükség. Az ebédünk után lementünk a tengerpartra és megmártóztunk a meglepően hullámos vízbe. Néha kidobott a víz, néha vizet nyeltünk, de nem érdekelt minket, csak az számított, hogy a tengerben fürdünk.

NarancspartMásnapra nem terveztünk semmi különösebbet, de mivel nagyon hullámos volt a tenger Sartiban, ezért úgy döntöttünk, hogy egy csendesebb partszakaszt keresünk. Az utazási irodában a Narancspartot ajánlották, ami Sartitól 8km-re északra van, könnyű megtalálni csak a nagy kukákat keressük, ott kell lehajtani az útról, ezt javasolták.

Így is történt, egész nap itt maradtunk és igazat adtunk azoknak, akik azt állították, hogy ez a legszebb partszakasz! Egész nap fürdőzés, próbálkoztunk a búvárkodással is, kezdtük felfedezni a tengert. Este visszatértünk Sarti-ba, ahol hatalmasat sétáltunk és felfedeztünk egy újabb gyrosost ami itt nem volt nehéz.

Ez a hely pedig az Aigaio, ahol egy magyar úriember a Nándi fogadott. Igazi vendéglátós, aki csak azzal törődik hogy a vendég jól érezze magát!!!!! A gyros nagyon finom volt, menüben ettük ami az egyik legolcsóbb volt az egész városban. Sokat nem tudtunk vele ekkor még beszélgetni, mivel elég nagy a pörgés náluk, de ezt nem csodálom. Közel éjfél felé elmentünk egyet fagyizni ami szintén nem volt rossz választás, szép nagy adagot adnak 1€-ért. 

Aigaio étterem

Goa BeachHétfőn szintén nem terveztünk sok mindent, most dél felé vettük az irányt és elmentünk a Goa partra, Sarti-tól pár km-re. Itt a tenger kavicsos, de nem kellemetlen rajta járni, inkább csak az volt a probléma, hogy túl forró volt. Itt kiélveztük búvárkodási hajlamunkat, egész végig ki sem jöttünk a tengerből.

Késő délután felé átmentünk Sykia ahol a parton ettünk a 5 steps étteremben egy nagy tenger gyűmölcsei tálat, ami nagyon finom volt! Ráadásként kaptunk pár szelet tortát amiért természetesen nem kellett fizetni, igazi vendégcsalogató volt ami szerencsére úgy általában jellemző a görögökre. Este aztán korán lefeküdtünk (ez éjfélt jelentett), mivel másnapra nagy utat terveztünk.

Reggel bevásároltunk a pékségben és a melletünk levő kisboltban, gyors szendvicskészítés és irány a Meteorák. Próbáltak róla lebeszélni, hogy messze van, nem lehet megjárni egy nap alatt, de mi bevállalósak vagyunk ezért elindultunk. Thesszalonikiig ismerős az út, onnan letértünk Athén felé és irány Larissza. Van jó pár fizetőkapu, ahol jól lehúzzák az embereket, mivel sok heyen csak készülő autópálya van, de azért is kell már fizetni. Az út szép helyeken visz, elmentünk az Olumpos mellett is ami hatalamas nagy.

Larissát elhagyva Kalampakába értünk ahol már messziről lehetett látni a Meteorák hatalmas nagy szikláit. Tátott szájjal csodálkoztunk, hogy miként alakultak ki ezek a sziklák és hogyan építették rá ezeket a kolostorokat. Végigjártuk majd mindet, az egyikbe be is mentünk, ami belülről is csodás látvány volt. Eltöltöttünk 3 órát és irány vissza. Mivel nem akartunk feleslegesen pályadíjat fizetni ezért másik úton mentünk az Olumpost a nyugati oldalról kerültük meg. Onnét a hegy a szebbik arcát mutatta, jó döntés volt arrafelé menni.

Theszaloniki elött mentünk vissza a pályára, onnét edig irány Sarti amit pont naplementére értünk el. Eléggé fáradtak voltunk, de éhesek is és kedves Nándi barátunk javasolt egy jó kis éttermet, ahol a legjobb a hal és a tengeri herkenytyűk. Ez a hely pedig a Platania ami közvetlen a tengerparton van, magyar tulajjal és magyar kiszolgálókkal. Nagyon kedvesen fogadtak, megrendeltük a szokásosnak tünő tenger gyümölcsei tálat és vártunk. Elég sokan voltunk, ezt láttuk is és jelezték a pincérek, akik helyi törkölypálinkával feledették velünk az időt.

Kb. 3 kört csak úgy kihoztak mire megkaptuk vacsoránkat, de abszolút megérte a várakozást, mivel életemben nem ettem ilyen finomat!!!!! A pincérek többször is megkérdezték, hogy izlik-e, jól érezzük magunkat, stb. Nagyon figyelmesek voltak, az étel tökéletes volt, szereztek mégegy szép estét nekünk.

Szerdára befizettünk a Sithon travelnél a Robinson nevű hajókirándulásra, ami végül is össze lett vonva a Blue Lagoon kirándulással, nagy különbség nem volt a kettő között, csak a kapott étel fajtájában. Az utazás 11-kor indult, észak felé elöször a Narancspartot érintettük, ahol eltöltöttünk 30 percet fürdéssel, kisebb játékkal, hajóról ugrálással. Ezután továbbindultunk Vouvorlou felé ahol kikötöttünk egy apró szigeten és mintegy 2 órán keresztül szabad program volt.

A kapitány kiadta a parancsot, hogy gyűjtsünk tengerisünt és ő elkészíti azt nekünk, mi szót fogadtunk és kb.20-at sikerült is összeszednünk. Ezen kívül sok-sok kagylót, csigát gyüjtöttünk és láttunk nagyon sok pompásabbnál pompásabb halat. A visszaúton kikötöttünk egy csendes kis öbölben, ahol a hajón elkészített ételt kaptuk, mi feketesügért a Lagoonosok souflakit.

Ezután a kapitány, kis köpcös, tagadhatatlanul görög ember lejött, megmarkolta a sünöket, kibelezte késsel, majd kiöntötte belölük az ehető részeket amit olivaolajjal meglocsolt. Olyan semleges íze volt, inkább az olivát éreztem benne. A visszaút Sartira kis tánccal telt, megtelt a hajó vidámsággal. Este sétáltunk egy hatalmasat és szokás szerint elnyaltunk egy hatalamas nagy fagyit.

Csütörtökön gondoltunk egyet és elmentünk a helyi halárushoz, ami a szupermarkettől egy saroknyira, Sarti Beach felé volt. Nagyon sokféle halat, kisebb rákokat, polipot lehet itt kapni. Mi 3 féle halat vettünk, kisebbet, nagyobbakat, sajnos a fajtáját nem tudtuk. Kicsit aggódtunk,hogy hogyan fogjuk megpucolni a halakat, de kérés nélkül megcsinálták, bárcsak így lenne ez itthon is.

Hazafelé beugrottunk friss zöldségekért és készítettünk egy jó kis görög salátát is. A halakat természetesen olivaolajban sütöttük ki, nagyon finom lett!!! Ezután lementünk a partra a kikötőhőz kicsit búvárkodni és szokás szerint fürdeni egy óriásit. Az estét Nándinál töltöttük, aki elmesélte, hogy mérnökként dolgozott otthon, a lánya ide ment férjhez és ő is itt ragadt, beleszeretett a görög életvitelbe. Mondjuk abba nem nehéz.

Tengeri gyümölcstökMásnap szokás szerint a pékségben kezdtünk, jól bevásároltunk egész napra, mivel úgy döntöttünk, hogy megnézzük a sziget másik oldalát és átmentünk Toroniba. Hangulatos kis falu, bár itt melyik nem az? Kihasználtuk az utolsó teljes napunkat és szinte ki sem jöttünk egész nap a tengerből.

Délután visszaindultunk, majd megálltunk Sykiánál egy kis biozöldségesnél, ahol bevásároltunk salátának való zöldségeket, valamint vettem házi készítésű olívaolajat. A zöldséges nagyon kedves volt, még adott egy maroknyi paprikát, hogy gazdagítsuk a salátánkat. A búcsúesténken elhatároztuk, hogy körbejárjuk kedvenc helyeinket, én otthonról hoztam egy üveg pálinkát és végigkínáljuk azokat akik megszépítették a nyaralásunkat.

Először természetesen Nándihoz mentünk, aki csak épphogy beleszagolt az italba, a fő tulaj viszont nem állt ellen és már koccintottunk is. Ajándékba adott egy kis üveg ouzot és kért, hogy mindenképp látogassunk vissza jövőre. Ezután Platánia felé vettük az irányt, ahol az összes magyar megkóstolta a hazai nedűt, majd kikértük a vacsoránkat ami különösen hatalmasra sikeredett, egy nagy szelet hallal, rákokkal, kagylókkal, tintahalkarikákkal, bébipolippal, apró halakkal és grillezett zöldségekkel.

Nagyon jól éreztük magunkat közben hozták az ouzokat is, már-már kezdett megártani a sok ital:). De hát az utolsó este ilyen, jól kell érezni magunkat. A vacsora után lementünk a partra elbúcsúztunk a tengertől és álomra fordítottuk fejünket.

Szombaton nagyon letörten keltünk, 9-re el kellett hagyni a szobánkat ami nagyon nehezen sikerült, mivel teljesen el voltunk szokva a korai keléstől. Átmentünk az Aigaioba egy utolsó frappéra, amit természetesen most sem engedtek kifizetni. Ezek után beültünk szomorúan az autóba és megcéloztuk Budapestet. Szomorúan faltuk a kilométereket, hátrahagytuk szeretett Görögországunkat.

A határon csak 45 percet kellett állni a 43 fokban, de valahogy ez sem érdekelt minket. Macedónián megint gyorsan átrobogtunk, a következő határnál megint 45 perc várakozás, majd szép lassan elértük a szerb autópályát ahol majdnem végig mentünk. Szerencsére Szabadkánál letértünk, így Tompánál 2 perc várakozás után hazaérkeztünk. Röszkénél ahol ismerösök mentek, 4 órát várakoztak, tehát ez nagyon jó döntés volt, mindenkinek tudom ajánlani, hogy erre kerüljön.

Életünk felejthetetlen nyaralásában volt részünk, aki nem járt Sartiban, az ne habozzon, jövőre mindenképp menjetek el!!!!

johniewalker

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

4 thoughts on “Sarti 2012: Egy hét az álmaink világában

  1. Nagyon jó a beszámoló örömmel olvastam, hogy bővült a Sartimádók klubja!!!! Üdvözlet johniewalker

  2. Bocsi a késői válaszokért sajnos eddig nem találtam a saját beszámolómat:). A Platániában így nézett ki a haltál, köszönet Attilának és a csapatának, nagyon finom volt!!! :). Köszönöm a dicséretet!!! Remélem Márton jól éreztétek magatokat Sartin, várom a ti beszámolótokat itt!! :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük