Nekem nem Görögország volt az első, ahol tengerpartot láttam, de a görög tengerpartokhoz egyik sem fogható, amiket azelőtt láttam! Soha sehol nem éreztem rosszul magam, de amióta először tettük be Sartira a lábunkat, soha többé nem akartunk máshová menni. Persze, ha valaki kitöltene nekünk egy lottószelvényt, és megnyerné nekünk a lottót, természetesen nem vagyunk semmi rossznak az elrontója! ;)
Most viszont rövid élménybeszámolómmal nem Sartit akarom dícsérni, hanem életem egyik legnagyobb élményét szeretném megosztani veletek. Imádom a tengert, a hajókirándulásokat és megszállottja vagyok a természetnek, az állatoknak.
2003-ban az Athosz hajókirándulás alkalmával miközben gyanútlanul utaztunk a Szent Hegy mentén „üldözőbe vettek” minket a sirályok. Olyan élmény volt ez, ami semmihez sem fogható; a hatalmas kék tenger felszínén lebegve óriási teret nyitottak nekünk ezek a madarak, körbe vették a hajót és a fedélzet felett egy véget nem érő „sirályfelhő” követett minket. Csak úgy suhogtak a másfél méteres szárnyak a fejünk mellett, és megfeledkezve a leégés veszélyéről, átadtuk magunkat az élménynek a hajó tetején…
Csak néztük és csodáltuk a szárnyasokat, ahogy jöttek-mentek, hol zuhanórepüléssel halat fogtak a vízből a hajó mellett, hol fölénk szálltak és a hajón keresték az élelmet. Vettünk hát egy kis finomságot a büfébe és a többiek mintájára megpróbáltuk mi is etetni őket. Először a vízbe esett nasiért maradozott le egy-egy madár, majd reptében próbálták elkapni a falatot, végül férjem kezére szállva is elfogadták tőlünk a csemegét. Fantasztikus élmény volt, egy másik dimenzió, amikor a természet és az ember békében megfér egymással…
Sajnos nem minden alkalommal jönnek a sirályok, de Sarti ilyen szempontból is szerencsés hely, az alábbi képek között további hajókirándulásokon fotózott sirályok is megtalálhatók. Te találkoztál már sirályokkal ilyen közelről?
