Sokan vágyunk rá, hogy tengerparti nyaralásunk alkalmával delfint lássunk, az élénk fantáziával megáldottak tán még úszni is szeretnének ezekkel a csodálatos állatokkal. Sajnos azonban Görögország delfin állománya egyre jobban csökken, így delfint látni valósággal lehetetlen. Józsefnek mégis olyan hihetetlen élményben volt része, ami csak nagyon kevesünknek adatik meg, és mi rettentően hálásak vagyunk neki, amiért megosztotta velünk e-szívszorító történetet:
„Midőn nyaraltam Asprovaltán kedves nejemmel és élveztük a nap símogató melegét, egyszercsak azt vettük észre, hogy a hullámok hátán közeledik egy delfin és egyenesen a partra akar kivetődni.
Elébe szaladtam a habokba, elkaptam és erősen tartottam, remegett szegény de elernyedt a kezeim közt és megnyugodott. Midőn a birkózás tartott, fellármáztuk az egész partot és futott mindenki segíteni, kicsi és nagy, gyermek és felnőtt, csak a delfint mentsük ez volt a lényeg. Láthatod a képen sérült az orra szegénynek, a gyerekek a delfin alá pedig matracot toltak, locsolta és símogatta mindenki, ilyen eset ritkán esik meg a turistával. Közben szóltunk a rendőrségnek, kik egy csónakkal hoztak segitséget. Elvontatták a delfint az öbölböl ki a tengerre, az éltető közegbe.
Azóta is vissza járunk, hátha újra látjuk.
Hát ennyi az én történetem, Szép napos üdülést kívánok MINDENKINEK!!! Görögország én ezért is szeretlek!!”
E. József
A palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) és az emberek közötti kapcsolatról rengeteg olyan legenda kering, miszerint a delfinek fuldoklók, illetve hajótöröttek életét mentették meg. Egy görög mítosz szerint pl. Arión, a leszboszi dalnok Tarentumból Korintoszba vitorlázott, amikor kincseire éhes hajósok meg akarták őt ölni. Utolsó kívánságaként egy siratódalt énekelt el, majd a tengerbe vetette magát. Az énekére érkező delfin a hátára vette Ariónt és a szárazföldre vitte őt…
A legendákon túl, a delfineket terápiás, gyógyító célokra is alkalmazzák. A delfinterápia segítségével számos betegség kezelhető. A delfinekkel való úszás csökkenti a stresszt, óriási élményt nyújt, és olyan betegségeket kezelnek általa, mint pl. a depresszió, az autizmus, és a down-szindróma, stb. A delfinekkel való érintkezés jótékony hatása az emberre nem véletlen, hiszen örökké mosolygó barátaink feltétel nélkül szeretnek minket, és játékra hívnak gyereket és felnőttet egyaránt. A játék pedig nem más, mint az úszás és ugrálás…
Ha a palackorrú delfin a vízfelszín közelében mozog, percenként kb. 23 alkalommal vesz levegőt. A palackorrú delfin leggyakrabban a a sekély tengerfenéken élő halakkal táplálkozik, ezért sokat tartózkodik a part közelében. Rendkívül ügyes mozgású, szeret a hajók által keletkezett hullámokban úszni, akár 5 méter magasságba is képes kiugrani a vízből, de ő a közönséges delfinnél ritkábban ugrál.
A közönséges delfint (Delphinus delphis) évezredek óta ismeri az ember; az ókori görögök a megváltás és a szellemi újjászületés, illetve Apollon szent állataként tisztelte őket. A babona szerint aki delfint lát, annak szerencséje lesz, de gyakran olvasni olyan görög legendákat is, amelyben a holtak lelkét delfin viszi a Boldogok Szigetére. Ha azonban sebesült delfint látunk, az szerencsétlenséget hoz. A görögök tiszteletük jeléül gyakran ábrázolták a delfineket vázákon, edényeken, talizmánokon. Sőt, az ókorban aki megölt egy delfint, halálbüntetést kapott!
A görögök a delfineket delphis néven ismerték, ez akkoriban csupán a közönséges delfin fajt jelentette, melynek tudományos névadója és leírásának készítője Karl Linné volt, 1758-ban. Akárcsak a palackorrú delfin esetében, ennek a fajnak is rengeteg kultúrtörténete van, mellyel Arisztotelész, Aiszóposz, Hérodotosz és az idősebb Plinius ókori görög szerzők is részletesen foglalkoztak…
Sajnos gyakran előfordul, hogy a palackorrú delfin, akár egymagában, vagy kisebb csoportokban partra vetődik. A delfinek partra sodródásának okait ma is vitatják. Egyes kutatók szerint ha a delfin csapat egyik egyede bajba kerül, a többiek önfeláldozóan a segítségére sietnek. Corey Bradshaw, az Adelaide-i Egyetem ausztrál kutatója szerint a delfinek a sekély vizekben vadászva, a part közeli élelem után kutatva sodródnak a szárazföldre. Mások azzal magyarázzák a delfinek partra vetődését, hogy valamilyen hang téríti el a delfineket, amely összezavarja őket a tájékozódásban. Ez utóbbit néhányan a viharok okozta zavaros vízzel hozzák összefüggésbe, amelyben állítólag nem működik jól az állatok hallása.
…hogy mi a valódi ok, azt senki sem tudja, de egy biztos. A Föld melegszik, a vizek egyre szennyezettebbek (a delfinek nagyon kényesek a víz tisztaságára!) és az ipari halászat is a kihalás szélére sodorta a delfinek egyes fajait. Mindezek ellenére a delfinek ugyanolyan barátságosak maradtak velünk, mint több ezer évvel ezelőtt, és van néhány Józsefhez hasonló ember, aki segít a bajba jutott állatokon, de vajon miért próbálnak végezni magukkal ezek a csodálatos állatok?!
Ezúton is köszönjük Józsefnek, hogy megosztotta velünk szívszorító történetét! Ha neked is van hasonló történeted, amit szívesen megosztanál másokkal Görögországról, küldd el nekünk! Megkérték kint a kezed? Eltévedtetek a hegyekben? Esetleg kint mentél férjhez? Várjuk történeteiteket!
Hihetetlen élmény lehetett. Én is nagyon szeretnék már élőben delfineket látni. Egyszer az életben hátha összejön.
Nagyon szép történet!
Reméljük a delfinke meggyógyult. Imádom őket.