A Meteorák: hatalmas, több száz méter magas hordalékkúpok magasodnak az ég felé, némelyik csúcsán kolostor áll. A 21 kolostorból hatot lehet meglátogatni: Tis Metamorfosis, Szt. Varlam (itt voltunk), Szentháromság, Szt. István az első vértanú, Szt. Nikolas Anapafsas, Tousanou.
A tornyokként álló sziklák valaha a tenger fenekén helyezkedtek el. Úgy 10 millió éve függőleges irányú mozgások az egész környéket kiemelték a tengerből. Ugyanezen erők hatására a szomszédos hegyek közelebb csúsztak, így az üledékre hatalmas nyomás nehezedett, hálószerű törések és repedések alakultak ki, amit az időjárás, erózió tovább mélyített, kialakítva az ég felé nyúló tornyokat.
A 11. században remeték éltek a sziklák között, majd a 14. században, ahogy a törökök ereje egyre növekedett és egyre többször látogattak el errefelé, a szerzetesek nyugodtabb helyeket kerestek, és így húzódtak a tornyok tetejére, hogy megközelíthetetlenek legyenek. (a kolostorok köveit az angyalok és a sasok repítették a sziklák tetejére, a monda szerint..) Az első Meteorák kolostorokat egymásra kötözött, felhúzható létrákon lehetett megközelíteni. Később kis kosárkában húzták fel egymást és a szükséges dolgokat. Ma a kolostorokat a sziklákba vájt lépcsőkön lehet megközelíteni, amiket az 1920-as években alakítottak ki. A gép hajtotta kosarakon ma már csak élelmet, vagy idősebb szerzeteseket, egyházi látogatókat húznak fel.
A Meteorák
A Meteorákon huszonnégy bizánci kolostor található, melyek egyenként 600 évnél idősebbek, de ma már csak ötöt használnak a szerzetesek. az épületek a thesszáliai Pindosz-hegységben elszórtan, csaknem 300 m magasan, alig megközelíthető, meredek hegycsúcsokon helyezkednek el, és a Pindosz folyó völgyére néznek.
1920-ig ezeket az épületeket csak létrákon lehetett megközelíteni. A létrák egyenként 30 méteresek, vagy ennél magasabbak voltak, némelyeket a sziklákhoz rögzítették. az I. világháborút követően, különösen az 1960-as évektől új utat építettek Kalambakától a kolostorokig. Ma már hosszú, sziklába vájt lépcsősorokon és mély szakadékokat áthidaló hidakon bárki elérheti az épületeket.
A meteora (görög szó) „levegőben lebegőt” jelent. A pindosz-hegység barlangjaiban, meredek kaptatóin már a 12. századtól megjelentek az aszkézis hívei.
A szerzetesek azért vonultak el egykoron és ma is, mert valóban elzártan és csak Istennek szentelt életet akartak élni. Ma már kívülről szemlélve a Meteora kolostorok áhítatát, csodáját inkább csak turistalátványosság. Pont a lényeget nem látjuk, de nem is láthatjuk. Az itt élő szerzetesek napját ugyanúgy az ima, a munka és a régi könyvek tanulmányozása tölti ki mint évszázadokkal ezelőtt. Céljuk, az Istennel való misztikus társalgás.
Megfogott a szerzetesek csendessége, az a semmivel nem összehasonlítható emberi lelki kedvesség, nem csak a látogatókkal (melynek igen csak nagyon örülnek) hanem az egymás közötti kommunikáció, (nagyon jó visszaemlékezni rá) amit ezer évig elnéztem volna.
Nem is beszélve a csodálatos freskókról, a kolostorok belső, kézzel fogható megnyugvást adó légköréről. (Remélem, még eljutok oda, ha nem, a másik életben igyekszem.) Éreztem és mélyen beszippantottam magamba a múltat és jelent.
Ott fenn kiálltam egy meredek szikla peremére, kitártam karom az ég felé, néma extázisba esik az ember ott fönn, úgy érzi, szárnyai nőnek, hipp-hopp és máris a mennyországban van..
Itt be is fejezem a Meteorák adta csoda írását, hisz még több oldalt is tudnék írni, de nem fárasztom az olvasókat, túl hosszú lenne.
A görög mítoszról röviden
Az Olümposz égbe nyúló csúcsán épült fényes palotáikból figyelik a halhatatlan istenek a világot, és féltékenyen ügyelnek a rendre, hogy a Nap, a Hold és a csillagok a számukra kiszabott pályán járjanak örökké, és semmi ne lépje túl a mértéket. Amikor Phaethón elbizakodottan apja, Héliosz szekerén felhajtott az égboltra, gyönge kezével nem bírta a szárnyas lovakat fékezni, ezek túlságosan közel ragadták a földhöz a tüzes Nap-szekeret, majdhogy lángra nem gyúlt tőle a föld, és ekkor Zeusz villámával sújtotta halálra a vakmerőt. Nővérei megsiratták, az ő könnyeikből keletkezett a borostyánkő, ők maguk pedig égerfákká változtak.
Görögország lakosságának 97 százaléka ortodoxnak vallja magát. A 2005-ben készített Eurostat – Eurobarometer felmérés szerint a görögök 81 százaléka vallja azt, hogy „hisz Istenben”, míg 16 százalék hisz abban, hogy „van valamilyen szellemi vagy életerő” és csak három százalék tagadja mindezeket. Görögország ezzel az Európai Unió tagállamai között – Málta és Ciprus után – a harmadik legvallásosabb ország.
Visszafelé menet egy hangulatos vendéglőben ebédeltünk, igen meleg volt, ennek ellenére nem éreztük a 40 fokos hőséget, egy nagy teraszon, ponyva a fejünk felett a szél pedig oda-vissza hűsítette a jó népet. A tulajdonos bácsi ott sütögette a húsokat, az illatok igencsak előcsalogatták éhségérzetünket, Souvlaki (rablóhús) ettünk sült krumplival, és természetesen görög salátával (egészen sötét olíva bogyóval, azt mondják ez az igazi, a két hét alatt többször készítettem én is szállásainkon görög salátát), mellé a fölnőttek söröcskével, míg a gyermekek üdítővel oltották szomjukat.
Éppen csak lenyeltük az utolsó korty italunkat, már kértem volna egy Elinikósz kafész-t, görög kávét, már fizetni is kellett. Valósággal ki lettünk tessékelve (finoman szólva), hiszen hírt kaptak, 15 perc múlva érkezik egy olasz turistákkal teli busz. A tulajdonos asszonyság, még az utat is lezárta, hogy a buszunkhoz mehessünk, mindezt nem bántóan, még mi is elnevettük ezt az incidenst.:-) Hiába, no, az asszonynép az irányító, már meg ne sértődjenek a „teremtés koronái”.
Tempi-völgy
Kétórai utazással megérkeztünk az Olimposz és az Ossza hegység között elterülő majdnem 10 km hosszú szakadékokkal tagolt szoroshoz. Ma itt vezet keresztül az E75-ös út. Már a régi idők óta fontos útvonal vezetett át rajta, hiszen a völgyön átvezető út köti össze Észak-Görögországot a déli országrésszel.
Daphné forrása a völgy közepén fekszik. Egy függőhídon átsétálva jutunk át az Agija Paraszkevi barlang-kápolnához. Állítólag aki alatt megremeg a híd annak nem tiszta a lelkiismerete, alattam bevallom megremegett, valószínű nagy erősek a lépteim:-). Itt a fenti kutakból, ha forrásvizet merítünk, állítólag megfiatalodunk, ittam, mert nagyon szomjas voltam, azóta is várom a fiatalságom…. Aki még nem ivott természetes folyóvízből, itt megteheti.
A híd alatt a hegy gyomrából tör fel egy nagyon tiszta vizű patak (még mágnesezni sem kell…!:-) Visszatekintve az ajándékozások, csecsebecsék vásárlását itt lehet a bazársoron legjobban megejteni, az árak elfogadhatóak.
Sajnáltuk is, hogy nem itt vásároltunk ajándékokat, de ez még az elején volt utunknak, ezért szólok, ha arra vesz utatok, ki ne hagyjátok. Élménybeszámoló 1. rész | 2. rész | 3. rész