Gyalogtúra Sarti fölött (RT123 beszámolója)

Szeptemberben, amikor a nap sugarai már kevésbé veszélyesek és a tűző napon is könnyebb a kirándulás, ilyenkor alkalmas az idő a gyalogtúrára. @RT123 elképesztő utat tett meg a feleségével Sarti felett. Egészen addig mentek, míg a félsziget másik oldalán is megpillanthatták a tengert.

Köszönjük a rendkívül hasznos beszámolót és az eddigi talán legszebb képeket! :)

Gyalogtúra Sarti fölött

“Minket a feleségemmel vonzanak a hegyek, és első Sarti nyaralásunkon meg is kíséreltük megmászni a Sarti fölé magasodó hegyet. Magyar tapasztalataink alapján hamar letértünk a „szekérutakról” és kis ösvényeken próbáltunk feljutni. Értékes tapasztalatokra tettünk szert: az aljnövényzet nagyon masszív és szúrós; házak, kertek, hodályok mellett a kutyák elég meggyőzően védik a területüket.

Következő évben maradtunk a térképen látható utaknál. Az igazi célunk az volt, hogy olyan pontra jussunk fel, ahonnan a félsziget mindkét oldalán látjuk a tengert. Így elgyalogoltunk Sikea-ba, és onnan fel a gerincre a Toroni irányába vezető földúton. A kanyarok miatt egyszerre alig láttuk a két tengert, de azért meg voltunk elégedve a látvánnyal is, meg az oda-vissza majd’ 30 km–nyi teljesítménnyel is :-).

Idén viszont az igen kedves idegenvezető hölgy és egy helyi lakos segítségével megtaláltuk azt az utat, amin a Sarti fölé magasodó Dragoudeli hegyre lehet feljutni. Ez a túra igazán szép és nem is vészesen megerőltető. Remélem az alábbi leírás alapján mások is kedvet kapnak hozzá.

A Dragoudeli Sarti kikötőjéből. Középen kivehető a gerincre vezető út.
A Dragoudeli Sarti kikötőjéből. Középen kivehető a gerincre vezető út.

A túrát Sarti Beach-ről úgy érdemes kezdeni, hogy a Pontos kertjének jobb oldalán, a Sarti Beach-et Sartitól elválasztó patak bal oldalán található kis úton felsétálunk, keresztezzük egy alagúton az autóutat, a földúton egyenesen továbbhaladunk addig, amíg az út egy kibetonozott szakaszon át nem vezet a patakon. A patak jobb oldalára kerülve még egy kicsit megyünk elfelé a tengertől, és akár az első jobbra (az autóúttal párhuzamosan) induló „utcán”, akár a másodikon elmegyünk kb. 500 m-t, amíg nem találunk egy széles, balra vezető földutat. Ha a másodikon mentünk jobbra, akkor itt találunk egy útjelző táblát is (részletek alább).

Ha Sartiból indulunk, akkor a kezdőpont Sassos kölcsönzője. Itt az utcán kimegyünk az autóút felé, azt keresztezzük, és a másik oldalon induló földúton haladunk tovább hol kifelé, hol balra úgy, ahogy az útjelző fatáblák vezetnek. Ezekre vagy az van felírva, hogy Dragoudeli (Ντραγουδελι), vagy az, hogy Parthenonas (Παρθενώνας). Utóbbi egy kis hegyi falu Neos Marmarastól 6 km-re, ahová Neos Marmarasból közút vezet fel. Szóval, ha kismotorral akar veleki Neos Marmarasba eljutni, mehet erre… Útba ejthető Sithonia legmagasabb pontja, az Astrapokameno 805 m. magas csúcsa is. (Mi addig azért nem mentünk el.) Ha már szó került a magasságokról, a Dragoudeli 694 m. magas.

A táblák jelezte földúton megyünk kifelé és felfelé. Hamarosan, egy kis kaptató után, kiérünk a kertek közül is. Akkor vagyunk jó helyen, ha balra egy drótkerítés van egy vaskereszttel, jobbra meg az utolsó villa kőkerítése. Innen egy dűlőúton araszolhatunk kényelmesen felfelé. Hátra nézve a Sarti öböl látványa impozáns. Tovább haladva felérünk a domb tetejére, ahol jobbra kicsit letérve az útról igen jó kilátás nyílik az öbölre (és ha valaki csak eddig jön fel, akkor érdemes a gerincen pár dombnyit az ösvényen lefelé menni, hogy semmi ne takarja az öbölre a rálátást). Innen készült a Sarti öblöt ábrázoló kép.

Sarti öböl a hegyről
A teljes Sarti öböl a hegyről

Tovább sétálva felfelé találkozunk az első kecskeitatóval. Ezekhez a beton itatókhoz felvezették a nyomott vizet. Mi inni nem mertünk belőle, de arcmosásra, sapkavizezésre rendkívül alkalmasak :-).

Van néhány leágazás az útról egy-egy tanyához, de ha tartjuk a felfelé irányt és nem térünk le a legszélesebb útról, nem lehet eltévedni.

Nyugati szamócafa az út mellett

Odaérve a fenyőkkel borított hegyhez, mehetünk balra a gerinc irányába, vagy jobbra, egyenesen fel a hegyre. Én javaslom a bal oldali irányt, és lefelé jöjjünk a másik úton.

Balra tovább haladva több meglepetés is várt minket. Először is megismerkedtünk a „Kumaro” (magyarul nyugati szamócafa, latinul Arbutus unedo) gyümölccsel. Mi szeptember közepén jártunk arra, és az út mellett mindenütt ezek a gyümölcsfák kínálgatták a gyümölcseiket. Mi bátran ettünk belőle, és a piros és puha szemek nagyon finomak voltak.

Kelifos szigete és Kasszandra a gerincről

Aztán találkoztunk több, a csúcs felől induló védett völggyel, amikben patak csordogált, és platánok nőttek. Kiépített forrás azért nincs :-), de nagyon idilliek, árnyékosak és békések ezek a völgyecskék.

Felérve a gerincre találtunk pár széket, esőtetőt, és gyönyörű kilátást. Teljesült a vágyunk: egyszerre láttuk az Athost és Kasszandrát. Kasszandra felé látszik még a Békás sziget is, a tenger és Kasszandra; a másik oldalon pedig a Sarti öböl és az Athos. Gyönyörű.

Amikor felértünk, a székek foglaltak voltak, így jobbra fordultunk a hegy felé, és kb. 100 m. után felértünk egy dombra, amiről a panoráma képet készítettük.

A földúton még tovább haladva jutottunk fel a Dragoudeli csúcsára. Innen nincs kilátás a fenyők miatt, viszont jobbra elindul az a földút, amin körbe tudjuk járni a csúcsot. Ezen lefelé sétálva több helyről is gyönyörűen látszik teljes hosszában az Athos félszigete és a tenger.

Az Athos a Dragoudeliről lefelé vezető útról
Az Athos a Dragoudeliről lefelé vezető útról

Gondolom, júliusban kicsit megterhelőbb lehet a meleg miatt, de a látvány mindenképpen megéri a fáradtságot (és persze korán reggel is el lehet indulni :-) ).

Ha valakinek ennyi kirándulás kevés, akkor a gerincen tovább haladva 4 km távolságban van az Itamos csúcs. Onnan még 10 km Parthenonas, amit két úton is meg lehet közelíteni, és ha az Itamos után rögtön balra forduló utat választjuk, akkor azon Parthenonas felé pont félúton van az Astrapokameno 805 m. magas csúcsa.

Még annyi, hogy a térképemen a Sarti és Dragoudeli közötti út hossza nincs feltüntetve, de azt hiszem korrekt becslés, hogy Sartitól a gerincig tartó út kb. 7-8 km hosszú, és onnan a csúcs nem túl meredeken még max. 1 km. Jó túrázást mindenkinek!”

@RT123

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

6 thoughts on “Gyalogtúra Sarti fölött (RT123 beszámolója)

  1. Tisztelet ezért a gyalogtúráért. Mi a fiammal Sikiából Toroniba gurultunk át a hegyi úton. Persze hozzátok képest műanyag módon,bérelt motorokkal. Így is felejthetetlen látványban volt részünk és a halotti csend is nagyon emlékezetes volt. Alföldhöz szokott embernek ez bizony nem mindennapi látvány. A kecskék két lábon ácsorogva rágták a tüskés bozótot, a pásztorkutyák gyanakodva figyeltek minket.(embert nem láttunk) Nagyon tetszett az egész. Akárcsak a beszámolód.

  2. Egyetértek az előttem szólóval! Azt hittem, mi vagyunk a legelvetemültebbek (a szó pozitív értelmében!), ami a gyaloglást illeti, de rendesen túlszárnyaltatok minket, úgyhogy fülem-farkam behúzva emelem kalapom előttetek! ..az, hogy tudom, van még, aki igenis képes felállni a tengerpartról és felmenni a hegyekbe, arra ösztönöz, hogy még többet akarjak! A “halotti csend” nekem mindennél többet ér, az az egyik, amit a legjobban szeretek Szártiban. Az ember idehaza nem is tudja, milyen zajban él, mikor hazajön, akkor döbben csak rá a csend értékére… Itthon gépmoraj, riasztók, sms-ek, pénztárgépek, autók, stb. hangját hallgatjuk egész nap, kint pedig néma csend és nyugalom van mindenütt. Mi egyik évben találkoztunk emberekkel: egy helyi bácsi szaladt a malacai után. Még ma is összeszorul a szívem, ha a kétségbeesett arcára gondolok… Más emberrel mi sem találkoztunk egyik utunkon sem…

  3. Huh,ez szép volt! Mióta Sartira járok,minden évben megfordul a fejemben (lévén született hegyiufó),hogy bejárni hegyet-völgyet a félszigeten,megnézni felülről a tenger kékségét,meghallgatni a szelet a fenyvesek között,felmenni a legmagasabb hegytetőre.De mivel júliusban-augusztusban mindig nagyon meleg van,így általában elmarad a hegymászás,csak kisebb dombokat mászunk meg,az Astrapokameno mindig elhalasztva.Látva a szép képeket,jövőre betervezve,bár a júliusi 40 fok eléggé riasztó,én a halott várost jártam be gyalog,és majd’megsültem. Igazatok van,az a csönd mindent megér,jövőre pótoljuk.És gratula a szép képekért!

  4. Jó volt látni új szemszögből Sartit! Köszönjük!
    Látva a képeket és elolvasva a gyalogtúra beszámolót, egy új célt tűztél ki nekünk (meg az is lehet, hogy másnak is :) Sokan mondták, hogy miért mindig Sarti, hát itt a bizonyíték! Sokszor voltunk már és sok mindent láttunk,…de a csúcs meghódítása még vár minket és ha már addig eljutunk, akkor az is lehet, hogy tovább megyünk. :)
    Olvasva a beszámolót pár kérdés felmerült bennem, meg talán érdemes tisztázni, hogy nektek miért is sikerül, meg ha valaki nekivág tisztában legyen a “természeti erőkkel”…
    Azt írtad, hogy vonzanak a hegyek, de pontosan ez mit jelent, hogy gyakorlott túrázok vagytok, itthon több kilométert mentek, akár hegynek fölfelé?
    Volt már magasabb csúcs meghódításotok, ha igen hol és melyik hegy?
    Egy hegyi túrához szükséges felszereléssel, ruha, bakancs, élelmiszer stb. vágtatok neki?
    Pár tanácsot, tippet tudnál írni, hogy mi kell egy Sarti fölötti hegycsúcs meghódításához?

    1. Az, hogy “vonzanak a hegyek” csak annyit jelent, hogy szeretünk kirándulni. A Magas Tátra szlovák oldalának minden jelzett úton megközelíthető csúcsát megmásztuk többször is, de sziklamászó gyakorlatunk nincs.
      A legmagasabb csúcs, amire felsétáltunk a Gornergrat (3105) volt Zermat mellett a nászutunkon (nem akartunk fizetni a vasútért), de ez 33 éve volt :-).
      A Sarti túrához nem kell semmi különleges: kényelmes tornacipő, szellős öltözék, nem árt a sapka a nap ellen és ami tényleg fontos, hogy sok vizet vigyen a túrázó. Fejenként minimum 1,5 l-t érdemes vinni, ha fél napra megy az ember.
      Közben találtam a neten térképeket, de elég ellentmondásosak az utak elhelyezkedését, a távolságokat és a magasságokat illetően is… Mindenesetre az egyik szerint a gerincig a Sarti partról 8.9 km a távolság.
      Még annyit, hogy a hajnali indulást nem viccből írtam: a Tátrában rendszeresen 4 óra (!) körül indultunk (nem a kocsival, hanem már gyalog) a 4 lányunkkal. Akkor még nincs meleg, az erdőbeli kaptatókat a gyerekek félig alva és a feleségem meséit hallgatva egy huzamban végigmenték, mi riasztottuk el az útból a zergéket és a mormotákat, már 9 körül kényelmesen fent voltunk a csúcson és vidáman sétáltunk lefelé a melegben…
      Sarti-ban a csúcsra séta tempóban is 3 óra alatt fel lehet érni, szóval jövőre valószinűleg 5 óra körül elindulunk, és a dombról útközben fényképezzük le a napfelkeltét :-). Júliusban persze korábban kel a nap…
      Közben még olvastam kicsit a Sarti hegyekről, és az derült ki, hogy az Itamos azt jelenti, hogy tiszafa, és az Itamoson van az út mellett egy állítólag 2000 éves tiszafa. Jövőre tuti megnézzük :-)

      1. Köszönöm a kimerítő választ! :) A korán kelés meg Sarti-n kötelező, már csak a napfelkelték miatt is, de a túrázáshoz is nagyon jó ébresztő a hajnali “hűvös”, meg különben is nem lehet átaludni a napokat…. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük