Sziasztok! Akkor – közkívánatra – Lefkadáról. Bocsi minden Sarti iránt érdeklődőtől!
Az utazás:
Az Apollon Travellel utaztunk. Kényelmes helyünk volt, a sofőrök profik voltak. Délelőtt 10-kor indultunk. A röszkei határon az Apollonos buszok – volt belőlük szép számmal- előreengedtek bennünket, mondván, mi megyünk a legmesszebbre!! Ez nagyon tetszett. Makedónia felől léptük át a görög határt, hajnali egy óra tájékán. Ott aztán mély álomba zuhantam, megnyugodván, hogy immár görögföldön járunk. (Ezt a növényzet is egyértelműen jelezte számomra, leanderek magas oszloptuják az út szélén.)
Kb. másfél órai alvás után arra ébredtem, hogy alagutakon megyünk keresztül. Ezek az alagutak láthatóan vadiújak voltak. Építésükre azért volt szükség, mert itt már kezdett a vidék hegyes- völgyes lenni. Nyugat felé haladtunk, a szárazföld belseje felé,a Veria – Grevena közti autópálya szakaszon. Eddig nem is volt semmi gondunk, de Grevenát elhagyva nem sokkal kezdődött a Pindosz hegység. (A Pindosz Észak-Déli-i irányban fut végig a Földközi tenger parvonalán, és a Dinári, valamint a Karszt hegységek folytatásaként Albánián át Görögországban végződik ez a hatalmas -vetődéssel keletkezett- lánc-hegységrendszer. Földrajzilag különben a Meteórák szikláit is a Pindoszhoz sorolják. Több 2000 m feletti csúcsa van) Mi a Grevena – Joannia közti szakaszon keltünk át, amely egy kb. 140-150 km-es iszonyúan szerpentines szakasz volt. A táj lenyűgöző volt, érintetlen , vad és titokzatos. Mindig megérint az ilyen táj. A völgyekben apró falvak, köztük a történelmi emlékekkel büszkélkedhető Metszovo. Itt található egyébként a híres Vikosz-szurdok, amely az Olimposz mellett Görögország egyik természetvédelmi területe. ( a Vikosz vízről ismerős lehet). Ritka madárfajok élnek erre, az érintetlen erdőségekben pedig barnamedve és a szürke farkas gyakoriak.
Tehát a megpróbáltatás: Nem tudtuk igazán élvezni a táj szépségét, mert a fiam rosszul volt, hiába a Daedalon. Szerencsére elég Tescos zacskónk volt. A buszon egyébként sokan mások is jártak hasonló cipőben, főleg akik a busz hátulján ültek. Joanniát elhagyva-átmenetileg- megszelídült a táj. Itt rövid pihenőt kértünk a sofőröktől, akik nem igazán akartak megállni, mondván „így fél egyig sem leszünk Lefkadán” De végül kötélnek álltak. A pihenő után, ismét megpróbáltatás. Újabb hegység. Ez már keskenyebb, de hasonlóan magas hegyekből állt, ez volt az a hegység, mely közvetlenül a Jón tengerpart mellett futott, és olyan szép panorámát nyújtott a szigetről is. Ezt is átvészelve lankásabb utunk következett. Az út mentén kaktusz, füge, narancs, citrom-és olajligetek váltakoztak. Aztán messziről megpillantottuk a Jón tenger csillogó vizét. Dél felé haladtunk ez után. Egy hatalmas tengeröböl szegélyezte az utunkat. Szerencsére nem kellett megkerülnünk, mert egy tenger alatti alagúttal rövidítették itt az utat. (aki kocsival megy arra, 2 Euró az átkelés az alagúton személyautóknak.)
Lefkadáról:
Végre elértük Lefkada partjait. Igazából nem is teljesen sziget, mert egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel. Lefkada a nevét a görög lefko szóból=fehér, származik és azokról a fehér sziklákról kapta, amelyek a sziget nyugati partvonala mentén meredeken zuhannak a Jón tengerbe. A szárazföld és Lefkada között is több kisebb sziget helyezkedik el, köztük nem kisebb hírességű, mint az Onassis– birtok a Skorpio sziget, Meganissi aminek az alakja egy korallrózsához hasonlít északi oldalának ágas-bogas tagoltsága miatt. Déli, keskeny oldalán található – a képek közt is látható – Papanikolis barlang, amibe kedvenc hajónk a Nidri Star bedugta az orrát. Itt helyezkedik el Maduri szigete amit a parton álldogáló sárga régi ház -híres görög költő háza, ne kérdezzétek a nevét – tesz jellegzetessé. De a közelben található Odusszeusz szigete Ithaka is. Lefkadától délre Görögország negyedik legnagyobb szigete Kefalónia helyezkedik el.
A szigetet tehát az említett földnyelven át értük el. Lefkas a főváros, a sziget legészakibb csücskében helyezkedik el. Nyüzsgő, forgalmas város, hatalmas yaht kikötővel. Lefkaszon keresztülvágva a keleti part mentén végre elértük Nidrit, ahol a szálláshelyünk volt. Út közben csodálatos látványt nyújtott a szárazföld és a szigetek közti panoráma. A busz három helyen állt meg, a három szálláshelyen. Elsként a Nidri szomszédságában lévő erigiali-ban. Itt várt bennünket Paja, az idegenvezetőnk, aki a szigeten egy személyben képviselte az Apollon travelt.
Másodszorra a mi szálláshelyünk következett, Nidriben, a Gatsoulis apartman. Hatalmas két szobás, nagy konyhás apartman, szemünk szánk nyitva maradt. Meglepetésünkre pedig a terasz akkora volt, hogy népünnepélyt is tarhattunk volna benne. (amit meg is tettünk aztán :-)) ) A teraszról gyönyörű kilátás volt a hegyekre, és egy nagy olajligetre, ahol a kabócazene hirdette, hogy végre újra otthon vagyok.
Nidri:
Lefkada második legnagyobb települése, magas hegyek övezte, és hajó-és jahtkikötő, valamint motorcsónakkölcsönző, vízisportlehetőségek találhatók itt. Szemközt a már említett szigetek nyújtottak csodás látványt. A part ugyan kavicsos, de a sziget minden más adottsága bőven kárpótolt ezért. A felsorolt szigeteket hajókiránduláson nézhetők meg.
A hajókirándulás:
A Nidri Starral mentünk. (15 Euró/fő)a képek közt megtalálhatjátok. A szigetet dél felé kerültük meg. Kb.3/4 órás hajóút után megpillantottuk a világítótornyot. (van kép róla) Érdekessége: A Szappho sziklán épült, melyről az ókorban Szappho, a leszbikus költőnő szerelmi bánatában levetette magát. A világítótornyot megkerülve csodaszép és vad part tárult a szemünk elé. Gigantikus méretű sziklákkal-melyek dominálóan fehér színűek. Ez alkalommal láthattuk először meg Lefkada nyugati partvonalát a legendás szépségű Porto Katziki-vel, melyet a világ top beach-ei közt tartanak számon. Hajónk itt nem tudott sajnos kikötni. A főszezonnal együtt járó megnövekedett hajóforgalom miatt a partiőrség nem engedélyezte a kikötést. Pár kilóméterrel feljebb viszont ezt megtehettük Egremni beach partjainál ami bőven kárpótolt minket Porto Katziki miatt. Egremni ha lehet nekem még szebb is volt ! Valószínűtlenül kék volt a víz! Életemben nem láttam még ilyen vizet! Pedig járok már néhány éve Görögországba ! A kép sem adja annyira vissza, amilyen színek fogadtak ott bennünket! Egremninél a hajónk lehorgonyzott, mivel kiépített kikötő nem volt, kiúsztunk a partra, Hihetetlen élmény volt!
Ez után Kefalóniába hajóztunk, Fiskardo nevű hegyekkel övezett, őrülten hangulatos kikötőjében megittunk egy frappét, miközben a hajóárbócok erdejében a csodálatos kék vízen, a hangulatos hegyoldalon, a tarkabarka háztetőig érő virágokon, a halászhálót javítgató halászokon legeltettük a szemünket. Ez után hajóztunk át Odüsszeusz szigetére Ithakára, amely hasonló látvánnyal fogadott.(Ithakán is magas hegyek vannak.) egyik tengerparti tavernájában ebédeltünk, készítettünk fényképeket, majd továbbindulva Meganissit látogattuk meg, a Papanikolis barlangot. (A háborúban fontos stratégiai pont vlt-tengeralatjárók rejtőztek el itt.) Ez után Scorpios következett, ahol is Paja az idegenvezetők gyöngye elmesélte az Onassis család történetét, mely néhol krimibe illő . Skorpio szigeténél megint egy hajról leugrálős pancsolás következett. Majd Maduri mellett elhaladva visszaérkeztünk Nidribe.
Hű , nem is gondoltam, hogy hirtelen ennyit írok, de erről a mesebeli szigetről igazság szerint estig tudnék áradozni. És akkor a vízesésről még nem is meséltem. Bocsi, ha hosszúra nyúlt. Az a legegyszerűbb, ha magatok győződtök meg a helyszínen azokról, amit leírtam. Őszintén remélem, hogy mineél többen megtehetitek ezt.
Kedves Verus!
Nagyon jó volt olvasni a tartalmas élménybeszámolót. A jövő nyarat ennek a helynek szeretnénk szentelni. Remélem minden együtt lesz hozzá.
Üdv.
laszlozsu