Másodszorra Sartin!!! (Mucie beszámolója)

 

Sarti második alkalommal lett @mucie -ék nyaralásának is a helyszíne. Ők a Fotini apartmanban kaptak szállást, és legnagyobb örömükre óriási hullámokat fogtak ki. Muciék robogót béreltek, elmentek vele Marmaraszba, a Narancspartra és részt vettek a Toroneoszi hajókiránduláson is. Nézzétek meg Mucie képeit is!

A leírtak alapján több helyen kóstolták meg a halat és a tenger gyümölcseit, szinte kivétel nélkül mindenhol ízlett nekik minden, ám szerencsétlenségükre egy kisebb gyomor probléma álmatlan éjszakát okozott nekik…

Sarti napfelkelte

Mennyire vártuk, és végre elérkezett a várva várt nap: 2 év után, másodszorra megyünk Sartira a párommal… Győrből indultunk augusztus 9-én, pénteken, reggel 8 órakor… Odafele nagyon modern buszt kaptunk, a légkondi is nagyon jól működött, konkrétan egész úton fáztam. A buszsofőreink jófejek voltak, viszont ahogy hajtották a buszt, hát nem sokat tudtunk aludni. Macedóniában a szerpentinen, 2 sávos úton, busszal személyautót előzni… hát bátor dolog, de nekem halálfélelmem volt addig amíg meg nem érkeztünk Sartira :D viszont kárpótolt hogy így már fél 9-re odaértünk (magyar idő szerint). A határokon nem volt vészes a várakozás, mindenhol 1-2 óra.

Viszont aki busszal megy számoljon tényleg az idegesítő utasokkal… Kifogtunk egy családot kettővel mögöttünk, 5 tagú, köztük egy 4 éves kisgyerek, amit igazán nem értek, hogy mért engedi meg az utazási iroda, hogy ilyen kisgyerek 24 órás buszútra menjen… De még nem is ő volt a legidegesítőbb, hanem az anyukája, aki a 26 óra alatt 10 percre nem hagyta abba a dumát, az egész busz hallgatta, tudta mit esznek, isznak, hol laknak, hány tagú a család, a „dikmá more”-ról nem is beszélve… A 26 óra pedig nagyon, de nagyon kemény, főleg az éjszaka… amikor aludna az ember, de sehogysem kényelmes. Megfogadtuk, hogy többet nem megyünk busszal nyaralni, viszont Sartira visszatérünk, ez egész biztos.

SZOMBAT

sarti_2013Mikor leszálltunk a buszról, egyből megéreztem a sós tenger illatát. Idén is a Fotini apartmanban szálltunk meg, ez Sarti ófalu részén van, kicsit távolabb a tengertől, de legalább az éjszakai nyüzsgés központjától elég messze ahhoz, hogy aki pihenésre vágyik, azt ne zavarják a turista tömegek. Sartin egyébként sincsenek nagy távolságok, tehát 5 perc sétával már a tengerparton voltunk mindennap. Az apartman 2009-ben épült, nagyon szép, tiszta, jól felszerelt, minden szobához erkély jár, a tv-ben magyar nyelvű csatornákat is tudtunk nézni. Fáradtak voltunk, a buszon még azt beszéltük, hogy lefekszünk kicsit aludni, de mikor megláttuk a tengert, nem voltunk képesek ellenállni, így egyből lementünk a partra.

Tavalyelőtti élménybeszámolónkból kiderül, hogy meglehetősen kevés pénzzel mentünk, nos ezt idén pótoltuk, semmi jóból nem akartunk kimaradni, olyan egy hetet szerettünk volna eltölteni, hogy nem kell gondolkodni azon, hogy mire költjük a pénzt. A sok munka mellett, azt hiszem megérdemeltük :) Szóval a parton rögtön napágyba feküdtünk, mint ezután mindennap. A napágy ingyenes, ha rendelsz valamit, ami szerintem korrekt, hiszen Balatonfüreden, kb 3000 Ft, és nem kaptál ezért semmit, csak 2 napágyat. Így mindennap megrendeltem a mojitomat, barátom a frappéját, és élveztük a tenger morajlását, a napsütést, az óriási hullámokat. Többek között ezért is szerettünk volna visszajönni Sartira, a hullámok miatt. Szombaton és vasárnap akkorák voltak, hogy féltem bemenni a vízbe, párszor fel is borított, beterített, de isteni érzés a tenger erejét érezni…

Párom és azt hiszem a legtöbb férfi, fiú nagyon élvezték ezeket a hatalmas hullámokat, mindenki videozta őket, vagy hogy épp kit taszít ki a partra a víz, amin nagyon jókat nevettünk, és persze rajtunk is lehetett nevetni amikor minket sodort ki :) A hét további napjaiban elcsendesett a tenger, és csak péntekre tértek vissza a még ennél is nagyobb hullámok. Viszont itt szeretném megjegyezni mindenképp, hogy szerintem nem kisgyerekeseknek való Sarti, 6 éves kortól esetleg, és csakis nagyon jól úszó kisgyerekek (és felnőttek) esetében. Utolsó nap a 3 éves kislányt majdnem kivitte az apukája kezéből a víz, elestek mindketten. Sajnos sokszor alábecsülik az erejét, és nem is gondolnák, hogy fél pillanat alatt ledönti az embert a lábáról, és utána nehéz felállni, amikor szív vissza a visszahúzódó víztömeg, hátulról pedig kapod a tarkódra az újabb nagy erejú hullámot… Nagyon óvatosnak kell lenni…

Egész nap lent voltunk élveztünk minden pillanatot :) Este elmentünk a tájékoztatóra, amit a helyi idegenvezető tartott, nem igazán találtuk hasznosnak, bár a fakultatív programokat részletesen elmagyarázta, de mi ezeket már ismertük, és igazából amiket mondott róluk, sem igazán úgy voltak, mint ahogy azt később tapasztaltuk is…

Utána az Ovelixben foglaltunk helyet, ami egy gyorsétterem, egyszer mindenképp érdemes kipróbálni a Görög Menü-t náluk!!! Nem a gyrost, mert szerintük az Sassosnál finomabb, viszont ez a görög menü, ár-érték arányban nagyon megéri. 2 fős tálról van szó, gyros husi, beefsteki, kis kolbász, nagy kolbász, suvlaki, mindenféle van benne, plusz sült krumpli (egész jó adag a drágább éttermekhez képest), paradicsom, hagyma, 4 féle szósz, 2 pita, ami szerintem itt a legfinomabb, plusz 2 üdítő/cola: 11 euroért!!! A hülyének is megéri, és ketten jóllaktunk vele, amit a következő napokban, a tengerparti tavernákban nem mindig mondhattunk el, ellenben ott isteni tenger gyümölcseit ettünk mindennap. Este sétáltunk, nézegettünk, lementünk a partra, borozgattunk, majd hamar visszamentünk az apartmanba, kipihenni a buszozás fáradalmait.

VASÁRNAP

Másnap vettünk egy matracot, 6 euroért, amit a Balcsin 3 ezer forint körül árulnak. A barátom azzal ment be a tarajos hullámok közé, kétszer úgy elkapta a tarajos hullámot vele, mint egy igazi szörfös :D és egész bentről, kihozta a partra a hullám, nagyon vicces volt, nagyon jól szórakoztunk aznap is, rengeteg videot csináltunk, koktéloztunk a napágyban. Délben elmentünk egy szimpla gyrost enni Sassoshoz ha jól emlékszem 2,5 euro, plusz ajándék narancsos ouzot adnak ajándékba. Itt is beszélnek magyarul, mint a legtöbb helyen, vagy van magyar felszolgáló, vagy a görög pincér megtanul magyarul. Pl a parton az egyik napágyasnál egy magas szőke lány dolgozik, nem tudom görög-e, vagy csak itt dolgozik, de folyékonyan beszél magyarul, mindent megért, válaszol, kiejtésén néha lehet hallani, hogy nem magyar, de legelőször ezt még nem tudtam megállapítani, olyan jól beszél.

A pékségben, ahova jártunk, szintén törik a magyart az ott dolgozó fiatal lányok. Délután hazamentünk, szokásos fürdés-hajmosás, alvás volt a program. Úgy elfáradtunk mindennap a semmittevésben, napozásban, úszásban hogy 5 óra körül rendszeresen aludtunk 1 órácskát, utána készülődés, és lementünk a faluba. Először a Sithon-travel irodájába mentünk be befizetni egy fakultatív programot, mivel 2 éve a Blue Lagoonon voltunk, idén mást szerettünk volna, így a Toroneos hajókirándulást választottuk (bár ne tettük volna, de erről írok majd ha odajutunk). Utána beültünk a Sithon-Caféba, ittunk 2 koktélt, majd elindultunk vacsizni.

Tavalyelőtt is mindennap éttermeztünk, de be sem mertünk volna ülni a tengerparton közvetlenül elhelyezkedő 2 étterem egyikébe (ezek Sarti falu felőli részén, a kis kápolnánál találhatóak, közvetlenül a tengerparton, a sziklás résznél), idén viszont mindenképp ott szerettünk volna először vacsorázni. A legszélső éttermet választottuk, tzatzikit és bort rendeltünk amíg kihozták az ételt, párom roston polipot rendelt, én pedig serpenyős paradicsomszószós tengergyümölcsei tálat (garnéla, kagyló, tintahal). Nagyon finom volt, bár azt tudni kell, hogy köretet az ételek nem igen tartalmaznak, ha külön rendelsz az sem valami nagy adag, viszont desszertet kaptunk ajándékba, valami pudingszerű süteményt. A kenyeret a jobb helyeken ingyen kirakják az asztalra, máshol sajnos 1 euroért kaptunk 4 szeletet. Nem vagyunk nagy kenyeresek, de a görög kenyér szerintem nagyon finom, és tzatzikihez, salátához, borhoz el lehet majszolgatni, már csak azért is, mert a főétel nem mindig valami nagy adag. Ennek ellenére jóllaktunk, sétálgattunk az este hátralevő részében a faluban, suvenireket nézegettünk.

Elmentünk Sassoshoz lefoglalni másnapra a robogónkat, egy 50 köbcentis kb 12-15 euro között mozog de nem 24 órára adják, hanem reggel 8tól, este 8ig…

HÉTFŐ

Másnap tehát robogózni indultunk, először a Narancspartot vettük célba, könnyen megtaláltuk, hamar odaértünk. Tavalyelőtt csak a Blue Lagoon kirándulás keretén belül láthattuk 10 percre a hajóról, így idén a szárazföld irányából is megakartuk nézni. Tudtuk nagyjából, hogy mire számítsunk, olvastuk korábbi élménybeszámolokból, hogy koszos volt a part, meg nem is olyan nagy durranás. Nekünk azért tetszett, valóban pár óránál többet nem lehet itt eltölteni, de búvárkodásra nagyon alkalmas ez a rész, a víz gyönyörűszép tiszta, kék, a sziklába vájt szobrok is nagyon tetszettek. A parton sajnos sok a kempingező, akik kicsit elrontják az összképet, főleg, hogy látszik mindenhol a szemetelésük… Egyébként, igazán betilthatnák itt, vagy ellenőrizhetnék a kempingezést…

Pár óra után, visszamentünk Sartira, Ovelixeztünk egyet ismét, tankoltunk, majd elindultunk Sartitól délre. Nagyon élveztük a robogózást, megálltunk gyönyörű helyeken fotózodni, láttunk kecskéket, teheneket, viszont annyira belemerültünk, hogy már majdnem Neos Marmarasnál jártunk a tankunk pedig vészesen világított… Benzinkút sehol.. egyet elhagytunk jóval korábban, oda nem tudtunk visszafordulni, mert biztos, hogy nem értük volna el.. Így egy választásunk maradt, bízni benne, hogy elérünk egy benzinkútat. Neos Marmaras előtt hálistennek, megpillantottuk!!! Mivel jól eltelt az idő, innen már visszafordultunk Sarti felé.

Otthon összeszedtük magunkat, és elmentünk frappézni a Sithon-Caféba, ahol szintén dolgozik egy magyar lány. Utána pedig palacsintázni indultunk!!! Creperi a palacsintázók neve görögbe, és isteni finom óriás palacsintát csinálnak. Mi a főtérhez közel, egy idősebb görög nénitől vettünk banános nutellás óriás palacsintát, nem sajnálják belőle a nutellát, úgy öntötte bele a palacsintába a néni, hogy csak lestünk, nagyon finom volt és laktató… Ezután elmentünk sétálni…

Megnéztük a temlpomot, ahol épp mise volt és énekeltek, kis ruhában így nem mentünk be, valószínűleg nem nézték volna jó szemmel. Utána elsétáltunk a dombra, a kis kápolnához, ahonnan egész Sartit be lehet látni. Majd a tengerparti sétányon folytattuk utunkat, ahol egy kedves magyar pincér beinvitált minket az egyik étterembe, a Platániába. Éhesek nem voltunk a palacsinta után, de azért úgy döntöttünk, eszünk valami görög előételt. Rendeltünk görög salátát, és szőlőlevélbe tekert rizst. Alig bírtuk megenni, annyira jóllaktunk már a palacsintától.

Ezután még mászkáltunk, de másnap következett a Toroneos hajókirándulásunk, ami reggel 8-kor indult, így viszonylag időben hazementünk, hogy kipihenjük magunkat… Nem igazán jött össze, mivel éjjel arra ébredtem, hogy a gyomrom görcsben van, nagyon fájt, és hányingerem is volt. Félóra szenvedés után, kihánytam az étteremben elfogyasztott ételt… Elég kellemetlen volt, de utána jobban éreztem magam… Érkezésünk napján egyébként vettünk Metaxát, direkt arra a célra, hogy evés előtt és után egy kortyot megigyunk belőle, nehogy ilyen probléma legyen, de úgy néz ki ez sem segített…

KEDD

Másnap reggel még nem volt valami jó a gyomrom. Gyümölcsöt reggeliztünk, mint majdnem mindennap: dinnyét, barackot, fügét, szőlőt… Nagyon finomak, és nagyok a gyümölcsök, zöldségek, és egyeltalán nem drágábbak, mint itthon, sőt… Gondolkodtam, hogy rossz gyomorral, jó ötlet-e a hajózás, lemondjuk, vagy ne?! Sajnos nem mondtuk le! Busszal indultunk Sartiból, Neos Marmarasba, az úton megálltunk több helyen felvenni utasokat. Neos Marmarasba már várt minket a hajó, persze a jobb helyekért futni kellett volna, így arról lemaradtunk, de nem szegte ez még a kedvünket.

Elhajóztunk a Teknősbéka sziget mellett, majd kikötüttünk a Kassandra félszigeten egy tömegstrandon (Rousso Beach), ahol közölték, hogy itt most 2,5 óra szabad progi… Hát, semmi nem volt itt néznivaló, a falu is amihez tartozott, valószínűleg jóval odébb lehetett, ugyanis csak a kilométer hosszú, ellenben 2-3 méter széles (vagyis keskeny) parti sáv terült el, telis-tele emberrel, gyerekkel…

Alig volt szabad napágy, és azt sem lett volna sok kedvünk kifizetni egész napra, ha egyszer „csak” 2,5 órát vagyunk ott, de megtörtünk, mivel máshova nem tudtuk lerakni a törülközőnket a sok embertől… 2 perc után közölték, hogy a napágy amire pakoltunk „reserved”… hát kösz szépen… Tovább sétáltunk vagy 10 percet, majd leültünk a homokba, és ott ültünk kb 45 percet, szuper volt, a víz sekély, koszos… Semmihez nem volt kedvünk itt, végül visszasétáltunk, ittunk egy üdítőt egy büfésnél, mivel semmit nem tudtunk csinálni, még csak árnyék sem volt…

Aztán visszamentünk a hajóra, jóval előbb mint 2,5 óra, és a többi utas is így tett… Következett a várva várt „bőséges ebéd a hajón”, erről annyit, hogy a barátom mikor meglátta, felnevetett. Olyan kis adag volt, hogy a macskámnak sem lett volna elég, a rizs szemeket könnyen megszámolhattam volna, olyan kevés volt, volt, még egy evőkanálnyi tzatziki, meg az ún. beeftseki, görög fasírt… A magyar idegenvezető ebéd után, még jópofáskodott is, hogy aki nem lakott jól az a következő megállóhelyünkön nyugodtan ebédelhet… Hát kösz szépen, végülis azért fizettünk be 56 eurot, hogy utána még költsem a pénzem ebédre, ami elvileg ebbe az árba benne kellett volna hogy legyen :D

Kikötöttünk a következő helyszínen Pefkochori-ban. Ugyanaz a keskeny tömegstrand, 0 szabad napágy, forróság… Kitikkadva jártuk az utcákat, boltokat, majd beültünk egy helyre frappézni, mikor már nagyon meguntuk ezt a céltalan, haszontalan kirándulást. És itt vártuk meg míg eltelik az idő. A többi utast láttuk közben kedvtelenül fel-alá mászkálni, senkinek sem volt derűs jókedve, amit meg is értek.

Ezután hazaindultunk, megálltunk a teknősbéka szigetnél ugrálni a hajóról, ez volt a legjobb része az egésznek, mások szerint is. Majd 7 fele értünk vissza Sartira. Őszintén az egész kirándulás értelmetlen, pénzkidobásnak bizonyult, és ezenfelül amiatt voltunk a leginkább mérgesek, hogy a 7 napból, elvettek tőlünk 1-et ezzel a „kirándulással”. Hazafele a buszúton beszélgettünk másokkal, akik a görög esten voltak, és ők is csalódottak voltak, azt mondták, hogy az étel mennyisége náluk is nevetséges volt, meg az egész úgy ahogy van lehúzás volt szerintük is. Kiváncsi lennék, hogy a Blue Lagoon idén is olyan jó volt-e mint 2 éve, vagy ott is spórolnak már az étel mennyiségével…

Este természetesen el kellett mennünk vacsorázni, mivel olyan éhesek maradtunk. Ezúttal a másik szélső tengerparti étteremben foglaltunk helyet, a Kotsaris-ben, nem bántuk meg. Halat szerettünk volna enni, de fogalmunk sem volt a sok felsorolt tengeri hal közül, melyik milyen, a pincér kedvesen odavitt minket a halpultjukhoz és megmutatta őket, ott kiválaszthattuk, melyiket kérjük. Nagyon finomak voltak, boroztunk mellé, és tzatzikit ettünk, vacsora után, pedig ajándék desszertet kaptunk, ami itt volt a legfinomabb az összes közül, egy gombóc fagyi + 2 kisebb görög süteményt kaptunk, amik nagyon finomak voltak.

SZERDA

Örültünk, hogy végre nincs semmi program, és lemehetünk a partra csak pihenni, és strandolni. A víz nyugodt volt, búvárkodtunk, napoztunk Matracon hesszeltünk, ami csütörtökön sajnos a napágyból kilógó szög miatt kilyukadt és leeresztett. Este a Platániába mentünk, mivel korábban láttunk ott egy 2 személyes tengergyömölcsei tálat, ami megtetszett nekünk. Rántott kagylókból, garnélából, tintahalkarikából, tengeri halból és kis szardellákból állt a tál, sült krumplival együtt 18 euro volt csak, ami nagyon jó árnak tűnt a többi helyhez képest ahol ettünk. Az adag óriási volt, viszont sajnos nagyon íztelen, fűszertelen volt a tál, ezenkívül megvoltunk vele elégedve, de a fűszerek nagyon hiányoztak róla. Alig bírtuk megenni, ezúttal éjjel sem lettem rosszul hálég.

CSÜTÖRTÖK

Ez a nap is pihenéssel telt a parton. Élveztük a tenger illatát, látványát, morajlását! Napoztunk, búvárkodtunk, kagylót gyűjtöttünk. Este a főutcán található Fish Tavernába mentünk, ahol párom polipot rendelt, én pedig kecskesajtos, paradicsomos szószban sült garnélát, finom volt itt is minden, közben a helyiek felvonultak, ugyanis valami vallásos ünnepük volt csütörtökön, énekeltek, táncoltak. Mi pedig tovább mentünk palacsintázni, mászkálni.

PÉNTEK

EbédElhatároztuk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Őszintén szólva nem volt nehéz felkelni korán, mert elég meleg volt az apartmanunkban, sajnos beszorul a levegő, pedig kint hajnalba hűvös van. Az idegenvezető azt mondta GÖRÖG IDŐ SZERINT 5-6 között kel fel a nap… Így 5 kor már rohantunk le, nehogy lekéssük… Erre 6:23 körül kelt fel a nap, szóval másfél órát csak ültünk és vártuk, hogy na már mindjárt felkel :D Viszont megérte a várni!!!

Gyönyörű látvány, ahogy az Athos mögött felkel a Nap!!! Sikerült a tavalyelőttihez hasonló, közös képet is csinálnunk. Sajnos ez volt az utolsó teljes napunk Sartin. Az óriási hullámok viszont nagy örömünkre visszatértek, nagyobbak voltak mint szombaton és vasárnap, így jól szórakoztunk egész nap. Élveztük minden pillanatát az utolsó napnak. Este beszereztük a suvenireket a családtagoknak és magunknak is, fűszereket, olíva olajat, Sarti-s kulcstartókat, metaxát vettünk.

A vacsit nem akartuk a véltetlenre bízni, így abba az étterembe mentünk, ahol a legfinomabbat ettük a héten: a Kotsarisba (második legszélső közvetlen tengerparti taverna). Én halat rendeltem, párom garnélás spagettit, rendeltünk még külön feketekagylót, és tzatzikit, meg persze fehérbort, isteni volt amit ettünk, és nagyon de nagyon jól éreztük magunkat az utolsó esténken.

SZOMBAT

Korán keltünk, és bepakoltuk a bőröndjeinket. A pékségek kint 6-kor nyitnak, leugrottunk útra venni kifliket, előtte azonban megnéztük mégegyszer a Napfelkeltét, ha már úgy is korán kellett kelnünk. Utána megcsináltuk a szendvicseket. Fél 9-re volt megbeszélve, hogy jönnek értünk az apartmanba, kb. másfél órás csúszással meg is érkezett valaki, aki levitt minket a bőröndjeinkkel, ott be is tudtunk pakolni egyből a buszra. Az indulás görög idő szerint 2 óra, addig szabad program. Lementünk a partra, fürödni már nem akartunk, hiszen akkora hullámok voltak h a hajam egész biztos vizes lett volna.

Beültünk egy napágyba természetesen megittam az utolsó mojitomat, barátom frappézott. Délben elmentünk az Ovelixbe enni egy görög menüt, sétáltunk még egyet, és el is telt ez a fél nap. Szomorúak voltunk az indulás miatt… A buszút hazafele sem volt könnyebb, 2 másik busszal indultunk haza, és az út nem volt zökkenőmentes. A görög határ után a vámmentes boltnál az egyik busz „lerobbant”, vagyis lekellett szerelni az egyik hátsó kereket, valami gond volt a felfüggesztéssel, másfél órát álltunk ott ha nem többet, és a mi buszsofőreink úgy gondolták, az segít ha 2 méterről nézik, ahogy szerelik a másik buszt…

A „rossz” busz sofőrei mondták a mi sofőreinknek, hogy menjünk tovább, úgysem tudunk segíteni, erre azt mondták, hogy minek, akkor Pesten kell várnom (mivel győri utas a másik buszon is volt, de csak a miénk ment tovább tatabánya és győr felé). Ezen a pesti utasok nem kicsit kiakadtak, eléggé lincshangulat volt :D Aztán végül megvártuk, hogy megszereljék és akkor indultunk csak mi is tovább… A hátsó idegesítő család hazafele is alakított, több utassal a végén már összevesztünk velük, folyamatosan etette a 3 éves kisgyereket, aki persze be is hányt emiatt a buszba, de utána colát meg chipset adott neki :D Tényleg nem voltak normálisak.

Vasárnap délután 3 órára értünk Győrbe kimerülten, a bokáink bedagadtak, és a hőség megütött minket. Míg Magyarországon 36-40 fokok vannak, addig a tengerparton kellemes 30 fok, és tengerparti szellő enyhíti a hőséget. Nevettünk is, hogy lassan a tengerpartra jár hűsölni a magyar…

Mindent összevetve nagyon nagyon jól éreztük magunkat ismét Sartin. Megfogadtuk, hogy pár évente visszajárunk majd, de kizárólag repülővel Tesszalonikin keresztül!

(A 3. képen Sarti 2 legjobb étterme látható (szerintünk) :))

 

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük