Cápa

A görög tengerek ártalmatlanok

A görög tengerekben összesen 35 cápafaj él, közülük 6 olyan faj van, amelyet veszélyesnek mondanak. Ezek a fajok a nyílt tengeren élnek, a parttól, az emberektől távol, így támadásukra aligha van esély. A Beautiful Minds hírportál görögországi cápákkal kapcsolatos kérdéseire Joseph Makris tengerbiológus válaszolt.

Cápa

A görög tengerekről az a hír járja, hogy ártalmatlanok. Ön, mint tengerbiológus és környezetvédő, mit mondana azoknak, akik hisznek a fő kockázatokban, amelyek felmerülhetnek egy görög tengerben fürdőzőnél a tengeri állatok miatt?

Ez nem pletyka, ez az igazság! A görög tengerek valóban ártalmatlanok, és kapcsolatban van azokkal a tengeri élőlényekkel, amik más tengerekben léteznek, mint pl. a trópusi tengerek (Vörös-tenger, a trópusi – part menti régiók, Ausztrália, stb.), ahol a mérgező és egyéb fajok jelenléte gyakrabb. A fő kockázati tényezők, amik felmerülhetnek a fürdőzőkre nézve a görög vizeken, nem a tengeri élőlények, hanem maga az ember. Pl. a vakmerő motorcsónak üzemeltetők, a vizisí, az emberi szemétből származó éles tárgyak, (törött üveg, eldobott horgok, és a fémhulladék a homokban).

A tengerfenéken lakó élőlények, amik a közelünkben élnek, vagy föld alatt vannak, vagy a tenger fenekén, a sziklákon, algán, homokon és minden aljzat típuson. Közülük néhány esetben óvatosnak kell lennünk! Először is figyelnünk kell a tengeri sünökre, főleg Görögországban találkozhatunk az alábbi fajokkal: Arbacia lixula, Paracentrotus lividus, Sphaerechinus granularis. A tengeri sün tüskéi nem mérgező (ahogy én tudom), de súlyos fájdalmat tud okozni, ha valaki belekapaszkodik, vagy rálép.

Továbbá van néhány csodálatos és színes féreg, a Hermodice carnculata, amit többek között “hernyónak” vagy “tűzféregnek” is neveznek. Ezek a férgek fehér sörényt viselnek, amit ha megérintünk, fájdalmat okoz. További fajok, amikkel szintén óvatosnak kell lennünk, és mérgük van, a hydroidok némelyike, ami egy kicsi növény, a medúzákhoz és a korallokhoz hasonló és a kis fehér polipok alján élnek. Az érintkezés velük bosszantó, mint a különböző medúzák esetében, amelyek szintén a görög tengerekben élnek. Ilyen a Aurelia aurita (Fülesmedúza), és a Pelagia noctiluca (Világító medúza).

A homokos tengerfenék szintén kedvelt hely az ún. Drago, vagy Dracaena számára. A Drago egy hal, amely általában félig eltemetve tartózkodik a homokban, így csak a feje és a hátúszója látszik ki belőle. Ebből a káprázatos halból nagyon jó leves készíthető, de legyünk óvatosak, és ne lépjünk rá, mert ha a hátúszója nyomásra mérgezőanyagot bocsát ki, ami súlyos fájdalmat okoz.

Beszéljünk a cápákról. Milyen fajai élnek Görögországban és melyik támad az emberekre?

Szeretném hangsúlyozni, hogy összesen 457 cápafaj létezik, és nagyon kevés közülük, ami veszélyes az emberre. A 457 fajból 47 faj található meg a Földközi-tengerben. Ezen cápafajok legtöbbje ártalmatlan, a veszélyes cápák a nyílt tengeren élnek, távol a parttól, és általában ritka a görög tengereken, ezért a cápa támadás esélye a görög tengerpartoknál nagyon kicsi, mondhatni nulla.

Melyik tengerben van a legnagyobb cápa populáció?

Mindjárt válaszolok, de ne essünk pánikba a választól. Pánikra nincs ok és meg is mondom, hogy miért. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy néhány válaszom nem csupán a személyes tanulmányaim; hanem két fontos esemény által szerzett tapasztalataimat is tükrözik.

Az egyik, hogy a tengerbiológus szakon kívül profi búvár vagyok (PADI Dive master), tehát korábban is megmártóztam a görög tengerekben és 1994 óta snorkelingezek az Égei-tenger déli részén.

A másik, hogy néhány kérdésre adott válaszom egy korábbi, 2010-es cikkemből, egy óceánkutatótól származnak, aki már foglalkozott ezzel a kérdéssel, ami először a Rodosz helyi újságban jelent meg.

Tehát a korábbiak és a cikkem alapján kategorizálni kell a görög tengereket: Égei-tenger, Jón-tenger és Levante (Dél-Kréta partjaitól Afrikáig és a Közel-Kelet). Talán úgy kellene feltennünk a kérdést, hogy “Melyik görög tengert látogatják gyakrabban a cápák?” Az Égei, Jón vagy a Földközi-tengert?

Így a válasz: mindenütt előfordul. A nagy, nyílt tengeri tanulmányokból kiderül, hogy a cápák Levante területein sokkal gyakoribbak, az Égei-tengerben pedig ritkábbak, míg a Jón-tengerben épp a kettő közti a cápák száma. Ennek oka lehet akár az Égei-tengeren zajló intenzív halászat, vagy a zárt tengerek kerülése, hiszen ezek az állatok inkább a nyílt tengeren élnek, és inkább távol maradnak a parttól, ezért az Égei-tenger nem ideális hely a számukra.

Ezzel szemben a tengerfenéki, de ártalmatlan cápák (pl. Galeus melastomus, Squalus acanthias, Scyliorhinus Sirius) magas számban vannak jelen pl. a Kiklád-szigeteknél. A Jón-tengerben élő kis mélytengeri cápák átlagos hossza 1 méter, egyébként orsóhalnak – macskacápának is, és főleg a piacokról, kereskedésekből ismert halászati érték – talán mindenki hallott már a fokhagymás macskacápa receptről… a cápát tavernákban és szupermarketekben értékesítik. Sokan nem tudják, hogy ez a Közönséges kutyacápa. Minden tételt ezen a néven adnak el, általában szeletként. A fiatalabb skylopsarakia példányokat egészben adják el és általában levest készítenek belőle.

De számos alkalommal jelentek meg olyan öblökben, mint a Szaróni-öböl, és Pagaszitikosz. Milyen tényezők vezethetik a cápákat mégis a “zárt” vizekbe?

Ezek a tényezők is elég összetettek, tudnia kell, hogy a tengeri ökoszisztéma elég bonyolult, de szükség esetén minden területét tanulmányozni lehet, annak érdekében, hogy eseti helyett tájékozott választ lehessen adni. Azon információ birtokában, amivel rendelkezem, és a tudományos adatokkal azt mondhatjuk, hogy Kréta déli partjánál (Levantine) és több mérföldre a partjától a leggyakoribbak a nyílt tengeri cápák.

Egyes halászok azt állítják, hogy Kythira, Cape Malea és Kastelorizo nyitott területein nagyon gyakoriak a cápák. Emlékezzünk Hérodotoszra és a Perzsa-háborúkra, hogy a perzsa flottát viharok pusztították el, az Athosz hegyen túl (ahol ma a Szent-hegy áll) és a hajótörötteket állatok falták fel.

Veszélyben van-e, aki a parthoz közel van?

Nem! Különösen, ha a görög tengerpartokról beszélünk! Aki a parthoz közel úszik, nagyon kicsi az esélye, hogy elszenvedjen bármit. Majdnem 33 éve, hogy nem láttak már cápatámadást. Akik nagyon mély vízben (hajótávolságra a parttól) szeretnének úszni, elsősorban egyedülálló élményt jelent, hogy tudja, nagyobb valószínűséggel találkozik egy nagy állattal a tengerben, és nem csak a cápákkal, hiszen a nyílt tenger természetes élőhelye a delfinek egyes fajainak, a bálnáknak és más nagy halaknak, mint pl. a Tonhal.

Megfigyelték (külföldön), hogy a cápák gyakran támadnak szörfösökre (szörfdeszkákra), de szabadtüdős merülőket is, akik szigonnyal vadásznak. Először is azért, mert amikor egy deszkán fekszel, és végtagjaid a vízben vannak, úgy nézel ki, mint a fóka, ezért támadnak rád. Másodszor, mert a szigonypuska, vagyis az általa megsebesített halak vérének a szaga vonzza a cápákat.

Évente 5-10 embert ölnek meg a cápák világszerte. A 35 említett faj közül azt mondják, 13 faj érintett az emberek és hajók támadását illetően annak ellenére, hogy ezek közül nem mindegyik fajt tekinthető veszélyesnek. Ne felejtsük el azonban, hogy ha egy állat kusza hálók csapdájába esik, agresszív lesz, hiszen az életéért kell harcolnia, ki kell szabadulnia a hálókból, horgokból, stb. Ami a támadásokat illeti, azt mondják, a Nagy fehércápa a felelős a támadások legnagyobb részéért világszerte.

Hadd hangsúlyozzam, hogy a támadások többnyire balesetek, mert a cápák összetévesztenek minket a fókákkal, vagy más nagy zsákmánnyal. A cápatámadás általi halál általában a harapás miatti vérzés következtében történik. A kutatók magyarázata szerint a cápák ritkán támadják és harapják meg az embereket, és akkor sem azért, mert meg akarnak enni minket! Idegenek vagyunk a számukra, akik az ő környezetükben, ő területükön úszik, de nem tudják, mik vagyunk, ezért közeledésük puszta kíváncsiság. A legtöbb harapás felületes és nem halálos.

Én személy szerint még soha nem találkoztam (búvárkodásaim közben) cápával, és főleg még soha nem találkoztam cápával szigonyos merüléskor sem, a mély vízben, a nyílt tengeren. Természetesen más búvároktól hallottam tanúvallomásokat cápával történő találkozásról, de hogy ez igaz, vagy sem, vagy hogy veszélyes, vagy ártalmatlan fajok voltak-e, nem tudom, nem tudom megítélni, így nem mondhatjuk, hogy ez igaz, vagy tudományosan bizonyított.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az embereket nem szabad félrevezetni azokkal a képekkel, amelyeken búvárok úsznak a vízben és simogatják, etetik a cápákat (mind az ártalmatlanokat, mind a veszélyeseket). Ezek az állatok nem házikedvencek, kizárólag gyilkoló gépek! Azok, akik ilyet csinálnak, minden esetben tapasztalt, jól képzett és kalandvágyó búvárok!

Tud olyan legutóbbi esetről, amikor egy cápa emberekre támadt?

Igen, de nem volt semmi komoly, és sem én, sem a tudományos dokumentáció nem tudja megítélni, hogy a támadást cápa kezdeményezte, vagy egy másik hal a tengeri élőlények közül. Egy korábban kapott, cápákról szóló cikkben olvasott információk szerint a kutatók megjegyzik, hogy M. Bardani (www.naxosdiving.com) legújabb kutatásai szerint 14 cápatámadást jegyeztek fel az elmúlt 161 év során a görög tengerekben, ebből összesen 11 volt végzetes.

Akik hajóznak a görög tengereken, nyílt vízi halászatkor, vagy hajókiránduláskor (nem gyakran) látni cápákat, ahogyan hasítja a vizet, nem messze a parttól. A legutóbbi támadás 1981-ben volt, Pagaszitikón, ezt megelőzően Korfun, a Dodekanéz szigeteken, Krétán, Pagaszitikón és a Szaróni-öbölben jegyeztek fel cápatámadásokat.

Megjelent egy “összeesküvés-elmélet”, amely szerint a görög hatóságok a turizmus csökkenésének elkerülése érdekében ellhallgatják az ilyen eseményeket. Mi a véleménye erről?

Ez a forgatókönyv a “Cápa” c. filmre emlékeztet, nem tudok hozzászólni, mert én még nem hallottam és nem is olvastam róla, nem hiszem, hogy ez igaz. De azt szeretném elmondani, hogy a horgászok gyakran fognak nagy méretű cápákat, amiket görögül szappannak is hívnak, amely teljesen ártalmatlan az emberekre, sokszor a média mutatja be őket veszélyes állatokként, de ha azt mondják, hogy nem veszélyesek, a félretájékoztatás, és a tökéletlen tudás akkor is gyakran okoz pánikot.

Végül ki veszélyes kire? A cápa az embere, vagy a fordítva?

Sokkal többen vannak, akik meg szeretnék ismerni ezeket a csodálatos állatokat, de a világ a cápákat elsősorban Steven Spielberg “Cápa” c. horror filmje alapján ismeri, amely Peter Benchley azonos című bestsellere alapján íródott 1974-ben. Ez a film nagy hatással volt a világra, így rossz képet kaptunk a cápákról. A film a Nagy fehércápát úgy mutatja be, mint egy ember-gyilkológépet.

Természetesen ez a kép az emberekben most már teljesen más, így legalább szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert a tudomány eléggé felfedezte ezeket az állatokat és tájékoztatta a világot, annak érdekében, hogy kiderüljön az igazság róluk. A kérdésre tekintettel feltétlenül meg kell említeni, hogy néhány cápafajt a kihalás veszélye fenyeget, a túlhalászás és a környezet pusztulása miatt.

Az ember minden évben több millió példányt gyilkol meg közülük, egy nemrégiben készült felmérés azt mutatta, hogy évente 100 millió cápát ölnek meg, ami percenként 190 cápa! Ahogy szárazföldön a tigris és az oroszlán, a tengeri tápláléklánc élén a cápa áll, ezt tiszteletben kell tartanunk!

Továbbá azt is világossá kell tenni, hogy a cápák azért veszélyeztetettebbek, mint más kifogott halak, mert a tápláléklánc élén állnak. Mint azt korábbi cikkemben említettük, a cápák évszázadok során alakultak ki, így kevés természetes ellenségük van. Nagyon lassan növekednek, ezért sok az érett felnőtt és viszonylag kevés a fiatal. Az emberi tevékenységek, különösen a halászat bevezetett egy halálozási tényezőt, amire a természetüknél fogva nem voltak felkészülve, és nem tudtak megbirkózni velük. Szintén a modern munkának köszönhetően – az Atlanti-óceán tanulmányai egyes fajok drámai csökkenését mutatja (80%).

A szakértők azt mondják, hogy a cápák nem támogatják a kereskedelmi halászatot, és olyan példákkal támasztották ezt alá, amikor a cápa halászat során a készletek összeomlottak és évtizedekig nem voltak elérhetőek. Ilyen volt a Közönséges kutyacápa 1950 előtt Kaliforniában, a Heringcápa a 60-as években a kanadai partoknál, és az Óriáscápa az 50-es, 60-as években, Írországban.

A védelmükre vonatkozóan hazánk bizonyos cápafajaira vannak konkrét kötelezettségvállalásaink. Ilyen az Óceáni fehérfoltú cápa, és az Óriáscápa. Az uniós jogszabályok bírálták ezeket. Más, EU-n kívüli országok (Amerika, Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália) évek óta tartó, szigorú intézkedéseket hozott egyes fajok védelmének érdekében, vagy meg van tiltva a halászatuk (Fehér cápa), esetleg korlátozzák az éves haltermelést.

Zárásképpen ajánlom, hogy nézze meg mindenki a 2007-ben készült, Sharkwater c. díjnyertes kanadai dokumentumfilmet. A film rendezője; Rob Stewart egy fiatal kanadai fotós és filmes, aki a cápák megszállottja (mint én). A film bemutatja, hogyan növekszik a kereslet a cápauszony leves iránt, az ázsiai illegális piacon.

Stewart más aktivisták segítségével leleplezi (Azt mondanám, igen sikeres) taktikájával az illegális halászatot és a cápa vágást, a korrupt cápavadászatot a Kókusz szigetek és egy Costa Rica partjainál található sziget tengeri parkjaiban (tengeri rezervátumok), a Galapagos-szigeteken és Ecuadorban.

Az államokban életének kockáztatásával, ahol az elkövetők, az ipar és a maffia áll az egész mögött. A cápa vágásról készült jelenetek rendkívül megrázóak és embertelenek. Különösen, ahogy az uszonyukat levágják (a cápa uszony leves speialításnak tartják a Távol-Keleten) és élve a tengerbe dobják őket. A film 33 nemzetközi díjat kapott és nyolcat megnyert, és három további alkalommal javasolták a díjra.

beautifulminds.gr/2013/06/30/karharies-stin-ellada/

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  • 3
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük