0. nap – Odaút (repülős utazás Skóciából Krétára)
Végre elérkezett a nap, amire január óta vártunk: Mehetünk Máliára! Viszont, hosszú út állt előttünk, ugyanis a repülőnk Londonból indult, mi pedig Glasgow-ban élünk… Már lefoglaltuk előre az összes buszjegyet, szóval az utolsó napjainkat a poggyász bepakolásával kellett töltenünk (a munkán kívül persze).
Az átszállások közt, mindig hagytunk 2-3 órát, arra az esetre, ha valami történne, pl lerobban a busz, vagy sokat késik, vagy később indul, mint kéne, stb. Az első buszunk, amivel eljutottunk a glasgow-i buszállomásra, már késett is, szóval, jobb előrelátónak lenni.
A Buchanan Bus Station-ről „Megabus” nevű busszal mentünk London Victoria Coach Station megállóig, ami kb. 10 óra buszút, megállás nélkül, pár helyen megáll, de csak annyi időre, amíg pár utas leszáll, vagy a többi felszáll. Éjszaka utaztunk, de sajnos aludni nem igazán sikerült. Néha elbóbiskoltunk, de mondhatjuk, hogy hulla fáradtan érkeztünk meg Londonba, olyan reggel 6 körül.
Hogy ne a hideg buszállomáson várjunk, beültünk egy közeli kávézóba, kb két és fél órát vártunk ott. Majd átsétáltunk az állomásra, hogy felszálljunk a London Gatwick reptérre vivő buszra. Ez az út kb másfél óra. Onnan már egyszerűen mentek a dolgok, átmentünk a biztonsági kapukon, feladtuk a csomagot a gépre, és elindultunk végre Krétára!
A repülés kb. 4 óra volt, napnyugtakor értünk Görögországba. Leszállva a gépről, máris éreztük, ahogy megcsap minket a kellemes meleg levegő, amit ritkán tapasztalunk Skóciában (KB. SOHA). Azt hittük, hogy mindent simán túléltünk eddig, mivel mindent elértünk. Tévedtünk. Innen kezdődtek az utazási bajok. Hiszen a repülő Heraklión-ban tett le minket, és nekünk Máliára kellett volna jutni egy reptéri transzfer segítségével, amit már előre kifizettünk, de senki nem tudta, hol szállhatunk fel rá.
Olyan káosz és keveredés volt, mint a bábeli zűrzavar idején, hiszen vagy 3 gép is leszállt ebben az időben, és mindenkit másfele kellett elszállítani Kréta szigetén. Kérdezősködtünk egy csomó ügyintézőnél, annál a társaságnál is, akinél foglaltunk, ők sem tudtak segíteni. Ekkor kezdtük megelégelni a dolgot, főleg 24 óra utazás és nem alvás után. Úgy döntöttünk, hogy taxival megyünk el Máliára, hiába fizettünk transzfert előre. A taxi 30 perc alatt odaért a szállásunkra, ahol nagy örömmel fogadtak minket.
A Kastro Beach Apartmants-ban szálltunk meg, házigazdánk Nikos volt, aki családjával vezeti a vállalkozást. Nikos vendégszeretetéről még említést teszünk a későbbiekben, azonban már a legelső találkozásunkkor is fincsi ingyen koktélokat készíttetett nekünk a kedves pultos lánnyal, Sophi-val. Ezután, a koktél után meg fejenként még kettőt. Szóval, feledésbe merültek a problémák az idejutással kapcsolatban. Végre boldogan és nyugodtan hajtottuk fejünket álomra az egyik kényelmes szobában.
1. nap (Az üdülőhely és tengerpartjának felfedezése)
Az első napunkat azzal kezdtük, hogy felfedeztük a környéket. Egy nagyobb „fő” utca van, ami tele van eleinte éttermekkel, és boltocskákkal, a vége pedig inkább szórakozóhelyekkel van megrakva. Találtunk egy nagyobb szupermarketet, és friss pékséget is.
Mivel a nagy sétában megéheztünk, beültünk egy helyre gyros-t enni. Nagyon fincsi volt, frissen sült pita, tzatziki, husi, és persze a sült krumpli, ami nem maradhat ki a görög gyros-ból. A pita kicsit olyan volt mint a krumplilángos, fokhagymás ízű, nagyon finom friss.
Majd úgy döntöttünk, hogy megnézzünk Mália partját. Délután sikerült összeszednünk minden tengerparti holminkat, és kisétáltunk a tengerpartra. Máliának, nagyon hosszú, kb 2 km-es homokos partszakasza van, mi kimondottan emiatt választottuk Krétán ezt a részt. Elindultunk jobbra, ahol számos tengerparti bár van, mindegyiknek van nyugágya.
Két lépést sem tettünk, máris az egyik napágy „ügynök” megpróbált minket megfűzni, hogy milyen jó napágyaik vannak, maradjunk itt náluk, és akkor most ingyen kapunk egy napágyat, ha egyet kifizetünk. Mondtuk neki, hogy kedves meg minden, de nekünk van mindenünk, amire szükségünk van, majd mentünk tovább.
Nem mentünk odébb 5 métert, jött a következő ügynök, aki szintén megpróbálta eladni nekünk a nyugágyát. Kicsit kezdtünk idegesek lenni rájuk, mert tényleg elég zavaró volt, ahogy mind győzköd minket, hogy miért béreljünk náluk nyugágyat. Minimum 6-8 „nyugágyügynök” talált be minket, mire nagy nehezen találtunk magunknak egy helyet, ahol letelepedhettünk a mi saját strand sátrunkkal és gyékényeinkkel. A sok britnek valószínű bejön ez a folytonos „seggnyalás”, amit ezek az ügynökök tolnak, de mi nem voltunk nagyon vevők erre. Viszont a lényeg, hogy végre le tudtunk telepedni, és bemehettünk a tengerbe.
A tenger nagyon kellemesen „meleg” volt, a víz tiszta, de nem teljesen átlátszó, a homokot eléggé felkeverték a nagy hullámok. Attól függetlenül, mi nagyon jókat úszkáltunk benne, felvettük a búvárszemüvegeket, és nekiláttunk kutatni a víz alatt. Én, mint mániákus kagylógyűjtő, leginkább kagylókat kerestem. Sajnos, bánatomra, semmilyen kagylót nem találtam ezen az első napon. Viszont jókat ugráltunk a hullámokba, és végre örültünk, hogy élvezhetjük a vizet.
Este úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet Mália „Ófalu” részén. Nagyon aranyos kis görög házakat láttunk, sok képet készítettünk. A mediterrán növények csodálatosak, mindenfelé nagy pálmák, leander fák, kaktuszok nőttek és virágoztak. Tényleg csodálatos látvány volt a kis kacskaringós utcákat járva szétnézni.
Majd kicsit megéheztünk, és úgy döntöttünk, hogy elnézünk egy étterembe, és megkóstolunk valamit. Sok étterem étlapját néztük végig, majd végül a Napolitana-ba ültünk be, ahol görög tálat rendeltünk két személyre.
Megkóstoltuk a házi bort, ami isteni volt, és hát az ételben sem kellett csalódnunk. A görög tálon volt egy nagy kocka muszaka, két szuvlaki, paradicsommal töltött padlizsán, tzatziki, friss zöldségek, és töltött szőlőlevelek (dolmadakia). Minden nagyon ízlett nekünk, a töltött szőlőlevelek mondjuk teljesen új íz világ volt számunkra, kicsit olyan savanykás, sóska jellegű íze volt a leveleknek. Miután befejeztük, kaptunk két ingyen koktélt, ami nagyon fincsi volt. Visszatérve a szállásunkra, kicsit biliárdoztunk, és vízipipáztunk egyet.
2. nap (Séta a parton, naplemente és étel kóstolás)
A második napunk kezdődik. Az idő mára kicsit szeles lett, és felhős, tehát úgy döntöttünk, hogy ma nem fürdünk, hanem felfedezzük a még nem látott részeket Málián. Fel kellett előtte tölteni a készleteinket, úgyhogy elmentünk a helyi supermarket-be vásárolni. Az árak kicsit drágábbak voltak, mint 2012-ben Sartin, de tűrhetőek. Tudtunk venni a boltban 2L-es termelői bort egész olcsón, 2.5 euro volt. Vettünk hozzá egy ásványvizet, és otthon egy fröccs mellett kártyáztunk egy kicsit.
Ebédeltünk az isteni porlevesünkből, és a por tésztánkból. Ezután, úgy gondoltuk, hogy megnézzük a part bal oldalát is, mivel eddig csak a jobb oldalán voltunk. Nagyon hosszú a partszakasza Máliának, bármelyik oldalon mész, 30 percet simán sétálhatsz. Tehát vittünk magunkkal vizet is. Ez az oldal is homokos volt, de több részen volt sziklás beugrás is. Ez a rész gyorsabban mélyülőnek tűnt. A szél itt is hatalmas volt, nagy hullámokat gerjesztve. Másnap ide fogunk jönni, megbeszéltük.
Visszatérve az apartmanba, lepakoltunk, és kimentünk a parti kávézóhoz, ami a legközelebb volt a parthoz. Itt ugyanis rá lehet látni a naplementére. Kicsit korábban értünk oda, a naplemente nem akart jönni :). Egy órát tuti ültünk ott, megittunk közben egy pint sört. Egy nagyon jó fej görög pincér szolgált ki bennünket, Yanis-nak hívták. Csinált rólunk fényképet, amíg vártunk. Aztán olyan negyed 9-kor lement a nap, gyönyörű volt!
Majd este újra nekiindultunk a város utcáinak, ezúttal éttermet keresni. Elég sok időbe telt, mivel görög specialitásokat akartunk kóstolni, de mindenhol angol kajákat találtunk, és a szokásos görög ételeket. Végül egy óra keresés után rátaláltunk egy nagyon hangulatos kis helyre, Drossia néven. Leültettek minket, nyitott volt a hely tele pálmákkal, leanderekkel, virágos fákkal, jázmin fákkal, és a legnagyobb meglepetésünkre, paradicsom dekorációval.
Soha nem láttunk paradicsomot kitéve dekornak, de nem volt rossz. Kértünk fél liter házi bort, és tévedésből 1 litert hoztak. De nem szóltunk, gondoltuk, elfogy úgyis. Az étlap itt már szélesebb választékkal kecsegtetett. Rubi egy cseréptálban sült csirkemell szeleteket kért zöldséggel. Én pedig szilvás brandy-s sertésszeletet kértem vegyes körettel. Isteni volt minden, tele ettük magunkat. A bor elég lassan fogyott…
A pincérek itt is nagyon kedvesek voltak, nem látszott rajtuk, hogy unták volna a dolgot. Vacsora közben volt időnk nézelődni az étteremben. Eddig ez volt a legszebb étterem, amiben valaha voltunk. Desszertet is kértünk egy adagot. Teljesen tömve éreztük magunkat, alig bírtunk hazamenni. Az egy liter bor legyűrése után odajött hozzánk egy pincér, hogy sajnálja, de egy liter bort hozott fél liter helyett, ezért azt nem számolták hozzá a számlához. Cserébe kaptunk ajándékba két pohár bort!!! Azt, hogy hogy tudtuk meginni, így utólag elképzelni sem tudjuk.
A számla mellé pedig kaptunk egy kis tálkában görög joghurtot meggy sziruppal. Hazafele ilyenkor mindig keresztül kell menni Nikos bárján, ahol minden este ott akarnak marasztalni egy pohár italra. De most valahogy kihagytuk! Megtelve álomra hajtottuk a fejünket. Szép álmokat.
3. nap (Pancsolás a hullámokban, szervezett program kínálat)
Ahogy tegnap elterveztük, ma a baloldali tengerpartra mentünk ki fürdeni. Összekészítettük a holmijainkat (tengerparti sátor, gyékények, törcsik, stb.) és mentünk jó helyet keresni magunknak. Ezen a bal oldali részen is vannak bérelhető nyugágyak, szóval aki akar, az élhet ezzel a lehetőséggel, de mi nem szoktunk. Erre nem volt annyi rámenős „ügynök”, szóval itt egész hamar találtunk olyan részt, ahol letelepedhettünk.
Ma ismét nagy hullámok voltak, ami azért volt jó, mert így sokat ugrálhattunk a hullámokba. Erősek voltak ugyan, de jó móka volt. Vittük a búvárszemüvegeket is, szóval sokszor alábuktunk a hullámoknak. Azért is jó volt a hullámzás, mert így legalább kipróbálhattuk a víz alatti fényképezőnket, és be kell vallani, nagyon jó képeket készített, szóval jó vásár volt. Sajnálatos módon, kagylókat még mindig nem találtunk…
A mai sétánk alkalmával, úgy döntöttünk, hogy érdeklődünk a fakultatív programokról. A „főutcán” kb. 4 cégnek volt kis irodája, akik szervezett programokkal foglalkoztak. Mind a négyhez betértünk, érdeklődtünk árakról, a kirándulásokról, és miután végighallgattuk mind a négyet, az után döntöttünk. Prospektusokat is kaptunk bőven, aki ide jön, az válogathat a programok közül. Van sok féle hajókázás, delfin nézés, hegyi szafari, szigetek látogatása, Santorini, többféle egynapos kirándulás pl. Balos-ra, de mi végül nem ezekre fizettünk be.
Mi úgy döntöttünk, hogy a Chrissi szigetet látogatnánk meg, ami egy lakatlan sziget, Krétától délre, és védelem alatt áll az élővilága és szépsége miatt. Ami még különlegessé teszi, az az, hogy ez Európa legdélebbi pontja / szigete, ha attól lejjebb megy valaki, az már Afrikában köt ki. Ez árban is jó volt számunkra, és Nikos is (a házigazdánk) mesélt róla már, amikor tőlük érdeklődtünk, hogy mit ajánlanának nekünk. De erről még majd a későbbiekben….
Este pedig gyros-t ettünk görög salátával Nikos-éknál, és megittunk pár úzót. Kaptunk tőle ingyen koktélt is, és mivel érdeklődtünk a „raki” felől, azzal is megkínált minket. A raki az kifejezetten krétán termelt és készített törköly pálinka, szinte kiköpött olyan, mint a magyar. Ugyanúgy a szőlő hátramaradt részeiből készítik. Este még kicsit sétálgattunk, vásárolgattunk pár apróságot és vártuk a holnapot.
4. nap (Parachute és strandolás)
A mai nap azzal indult, hogy elmentünk kipróbálni az ‘ejtőernyőzés’ egyik formáját. Gabi nagyon szerette volna kipróbálni, szóval elsétáltunk a vízi sportos részhez a parton, és megnéztük a kínálatot. Elég sok féle dologból lehetett választani, de mi tudtuk mit szeretnénk. Befizettünk erre a „parachute„-ra, és indulhatott a menet :D
Kivittek minket jet ski-vel egy kisebb motorcsónakra, és ott kicsit mentünk a tengeren, majd ránk adták a mentőmellényeket, meg az ejtőernyős biztonsági köteleket. Ketten ülhettünk egymás mellett, és kb. 15 percig voltunk a levegőbe a tenger felett, a hajó pedig húzott minket.
Nagyon szép volt minden odafentről, hiszen így kicsit másképp láttuk a tenger színeit és a partot. Nagyon szép tiszta volt a víz fentről, és hát mondani sem kell, hogy egy életre szóló élmény maradt nekünk. Képeket is készítettek rólunk, amiket meg lehetett venni a végén, ha akartuk.
Ez után, strandoltunk. Ma egy kicsit szeles volt az idő, gerjesztve a hullámokat, de minket nem zavart. Jól elvoltunk, játszottunk, úszkáltunk, búvárkodtunk, pihentünk a parton, napoztunk. Olyan jó meleg volt a homok, és olyan jó puha. Pihentünk, és élveztük a napsütést és a tengert.
Délután visszamentünk a szállásra, kicsit ebédeltünk, pihentünk, kártyázgattunk a teraszunkon egy kis fröccs mellett…. Aztán úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a szállásunk medencéjét, mivel eddig csak a tengerben fürödtünk. Ott is jól szórakoztunk, csináltunk víz alatt felvételeket. Mélyülős medence volt, szóval lehetett benne rendesen úszni.
Este volt a BL döntő, amit a Charlie’s Bar-ból néztünk Nikoszéknál. Finomakat ettünk, és ittunk koktélt is. Egy egyliteres koktélt rendeltünk kettőnkre, amiből „véletlen” kettő liter lett, mármint akkorát hoztak nekünk. Óriási volt, nem is tudtuk teljesen meginni. De nagyon finom volt.
5. nap (Kagylóvadászat és búvárkodás)
A mai nap azzal kezdődött, hogy reggeli és készülődés után, elindultunk Potamos Beach-re. Ez még Máliához tartozik, de csak kb. 40 perc séta alatt lehet kiérni oda gyalog. Ez a rész azért érdekes, mert kék zászlós strand, tehát nagyon szép tiszta a víz, és tisztán tartják a partot is.
Nekünk azért is tanácsolták, mert a közeli Mália strandokon, nem volt abszolút kagyló, és mivel én szerettem volna szedni, Nikosz testvére azt mondta, hogy ide érdemes elnéznünk, itt nagyobb az esély, hogy találunk. Szóval elsétáltunk Potamos Beachre.
Az odafele vezető út egy kicsit kihalt részen vezetett keresztül, betonos út volt, de senki nem lakott arrafelé, ahogy elnéztük. Amit még láttunk az út közben: banán ültetvényeket, nagy üvegházakban, sok citrom és narancsfát és aloe vera ültetvényt. Amúgy teljesen kibírható ennyi séta szerintem, főleg hogy a part ahova tartottunk, tényleg nagyon szép volt.
Gyorsan sátrat vertünk a parton, itt nem jött senki eladni a nyugágyakat, itt végre békesség és nyugalom volt. A víz tényleg nagyon szép tiszta volt, és mivel ez egy kis öböl, voltak a szélein sziklás részek, ahol igazi kis korallzátonyok voltak halacskákkal, tengeri rózsákkal, tengeri sünökkel és egyéb állatkákkal. Nagyon szerettünk itt búvárkodni, nagyon sok szépet láttunk a víz alatt. A part alapból homokos volt, és volt nyilvános wc ingyen és egy kis büfés kocsi is.
Kagyló viszont itt is kevés akadt, de legalább több mint az eddigi partszakaszokon. Viszont itt az élővilág volt nagyon szép és különleges. Egy lyukban még polipot is láttunk. Ami nagyon érdekes volt még, hogy a kis öböl szárazföldi részén, egy nagy sziklás megkövült felszín volt. Kicsit ahhoz tudnánk hasonlítani, mint a lávaömlés, miután megszilárdult.
Néhol nagyon éles, hegyes csíkokban volt a talaj, amit semmi föld nem fedett, tényleg az egész egy megszilárdult lávazuhataghoz hasonlított. Egy-két részen, ahova a tenger hullámai elértek, pedig szabály kör formájú lyukak, mélyedések voltak, amikben megállt a víz , és kis élővilágok alakultak ki bennük. Kis rákok, moszatok, kis halak és csigák éltek mindegyikben. Nagyon izgi volt őket közelebbről megnézni, még tényleg soha nem láttunk ehhez foghatót.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy az egész napot itt, a Potamos Beachen töltöttük. Miután este hazasétáltunk, még egy kicsit vásárolgattunk pár szuvenírt a főutcán, beültünk egy helyre vízipipázni, végül pedig pár koktélt ittunk a Charlie’s bárban, mert sajnos rám jött a szomorúság, hogy lassan véget ér a nyaralás…
6. nap (Potamos Beach és az utolsó vacsora)
Mivel tegnap nagyon jól éreztük magunkat a Potamos Beachen, ezért úgy döntöttünk, hogy még a mai nap is oda fogunk menni. Ismét lesétáltunk a tegnapi útvonalon, és nagyon örültünk, amikor végre megláttuk, hogy megérkeztünk.
Amiben még más ez a görög nyaralásunk, mint a Sarti-s, az az, hogy Málián sokkal, de sokkal több göröggel találkoztunk, mint Sartin. Itt folyton, lépten-nyomon görögökbe ütköztünk. Az éttermekben, az utcán, a boltokban, a tengerparton, a strandokon, nem tudom, hogy miért, de Sarti-n pont az ellenkezőjét tapasztaltuk: ott csak magyarokba botlottunk, a görögök, meg valahogy eltűntek a szemünk elől.
De ennek nagyon örültünk, hogy láttuk őket, beszélhettünk velük, a Potamos Beachen is például ránk köszönt az egyik étterem pincére, aki szintén úszkált a tengerben.
A tegnapi nappal ellentétben, ma egy kicsit felhősebb volt az idő, és sajnos délutánra egy picit szemerkélt az eső is. Mi pont a tengerparton voltunk ekkor, kicsit visszahúzódtunk a sátrunkba, és ittunk egy sört. Tök jó volt, mert mindenki teljesen hazament, kivéve egy görög családot, akik még esőben is a tengerben maradtak. Így tökéletesen a mienk maradhatott az egész partszakasz, amit ritkán mondhat el az ember. A mai nap is leginkább búvárkodással és úszkálással telt. Meg azért akadt pár kagyló is.
Este, úgy döntöttünk, hogy az utolsó esténket étteremben fogjuk tölteni. A helyet már egy napja kinéztük, és azt is, hogy mit ennénk majd, szóval céltudatosan elmentünk a Brasserie-be. A pincérek itt is nagyon rendesek voltak, két adag stifado-t rendeltünk, ami eléggé hasonló a magyar pörkölthöz, a különbség viszont az, hogy nincs benne fűszer paprika, inkább paradicsomos és hagymás az alap egy kis fahéjas utóízzel. Nekünk nagyon ízlik ez az étel, már egy görög barátnőm főzött nekünk egyszer ilyet, ezért alig vártuk, hogy itt is ehessünk. Itt marhahúsból készítették, és mindig óriási kockákra vágják a husit, és omlósra főzik. A pincérnő azt mondta, hogy régen, a hagyományok szerint vad nyúl húsból készítették.
7. nap (A varázslatos Chrissi Island)
Végül elérkezett az utolsó napunk, de nem keseregtünk, mert mára maradt a Chrissi szigetes fakultatív programunk. Reggel korán keltünk, kisétáltunk oda, ahol felvettek minket busszal, és izgatottam nézelődtünk mindenfelé a busz ablakaiból. Az idegenvezetőnk nagyon aranyos volt, a tudnivalókat angolul, oroszul, és franciául is elmondta. A buszút nem volt hosszú annyira a városkába, ahol felszállhattunk a hajóra.
A hajóra kétféle jegyet lehetett venni: simát, vagy olyat, amibe az ennivaló is beletartozott. Mi befizettünk az ennivalóra is, mert tudtuk, hogy biztosan éhesek leszünk. Már a hajókázás alatt is nagyon jól éreztük magunkat, alig vártuk, hogy kikössünk Chrissi-n.
Chrissi szigetet azért választottuk, mert ez egy védett, lakatlan sziget, Európa legdélebbi pontja, onnantől lefelé már Afrika van. Mivel emberek nem élnek rajta, ezért csodálatos állapotban van, olyan, mint egy trópusi paradicsom: átlátszó víz, hófehér homok, millió kagyló, tényleg egy csoda az a hely. A tenger alatt az élővilág is csodálatos!
Mi amikor megláttuk a partot ott, teljesen el voltunk ájulva, ez volt idáig a legszebb hely, ahol jártunk, mindketten. Nagyon nehéz szavakba önteni a szépségét, tényleg, ezt látni és érezni kell. A szigeten egyébként lehet bérelni nyugágyat, és egyetlen egy kis bár lett felállítva a parton, hogy lehessen innivalót venni.
A szigeten a fák is nagyon különlegesek, olyanok, mint a kiszáradt, kicsavart fák, de valójában mind él, csak annyira nagy a trópusi hőség, hogy így alkalmazkodtak a szárazsághoz. Sok kabócát is hallottunk, de ami igazán fontos volt itt, az a csodálatos víz, és a csodás környezet, ami körbevett minket.
Itt lehetett igazán érezni, hogy milyen gyönyörű is a Föld, és hogy mennyit jelent, ha az emberek nem avatkoznak bele, nem szennyezik és teszik tönkre azt. Érdemes befizetni egy ilyen útra, ha van lehetőség, válasszátok Chrissi-t nem fogtok csalódni!
A parton akárhova lépett az ember, a homok csak törmelék kagylóból állt, sok kicsi csigából, kagylóból. Én örömömben markolásztam, mert nagyon szeretem a kagylókat. A vízben pedig nagyon sokáig el lehetett látni, mármint messzire, hiszen átlátszó volt a víz. Már amikor kikötött a hajó, akkor is látszódott, hogy a víz teljesen átlátszó.
A szigeten körülbelül 4 órát lehetett maradni, utána ment vissza a hajó. Érdemes elérni, mert ha valaki ott ragad, akkor nem jön hajó egy napig és az éjszaka nem biztos, hogy jó lehet ezen a lakatlan szigeten, hiszen nincs rajta ivóvíz. A sziget oltalom alatt áll, tehát nem is engedélyezik, hogy bárki itt lakhasson, éljen, vagy, hogy tovább maradjon.
Tényleg, el sem hittem, hogy lehet ilyen szépet látni, mint az itteni tengerpart. Aki Krétára utazik, az próbáljon meg elmenni ide, nem fogja megbánni. Én végre gyűjthettem kagylókat, láttunk nagyon szép és különleges halakat is. Sokan nézelődtek a víz alatt búvárszemüvegekkel, hiszen itt csodásan lehetett látni mindent. Jókat fürödtünk a vízben, és el sem hittük, hogy eljutottunk ide.
Sajnos viszont elég hamar eltelt a 4 óra, és vissza kellett hajóznunk Ierapetra városába. A hajóút alatt viszont pihengettünk tovább, lestük a hullámokat, hátha látunk delfineket. Sajnos ők valahogy nem akartak megjelenni, de nem bántuk. Már így is tökéletes napunk volt.
A hajókikötőből visszabuszoztunk Máliára. Visszaértünk a szállásra, ahol már ugyan reggel át kellett adnunk a szobánkat, de Nikosz megengedte, hogy megfürödhessünk egy másik szobában még indulás előtt. A maradék időt Nikosszal és csapatával töltöttük a bárban, beszélgettünk, iszogattunk, és el sem hittük, hogy eljött az utolsó napja a nyaralásnak. De mondhatni, hogy a kirándulás tökéletes zárása volt.
Nem sokára jöttek értünk, hogy kivigyenek a reptérre, majd szinte észbe sem kaptunk és újra repültünk vissza Nagy Britanniába. Sajnos minden jó véget ér, de az emlékeink örökké megmaradnak, és Kréta, Chrissi, és persze a görögök vendégszeretete, azóta is bennünk él.