A legelső alkalom, amikor Szártin jártunk. Bevallom, a gyomrom nem kicsit liftezett az Itamosz-hegy szerpentines útjain, de ma már belátom, hogy én magam lovaltam bele magam egyre jobban és jobban, hogy én mennyire félek..
Persze az érkezés előtti percek feledtették velem ezt a butaságot és az érkezésre minden félelmem elszállt. Első pillantásra Sarti gyönyörű volt, a látképe a hegyekből teljesen más benyomást keltett, mint a képeken.
Az első séta alkalmával kicsit ijesztő „kihaltság” volt a faluban, de a következő napokban megnyugodtunk. Megismertük a falut, az idegenvezetőket, befizettünk 2 kirándulásra és szünet nélkül strandoltunk.
Sarti kirándulás
A kirándulások egyike az Athoszi hajókirándulás volt, amelyen szerencsénkre etethettük a sirályokat, és békésen ringatóztunk a hajó fedélzetén. (Itt sikerült nagyon, de nagyon leégnem, amiből szerencsére 1-2 nap alatt teljesen kigyógyultam!) A kirándulás egyébként érdekes volt, de én a hajókázást önmagában is szeretem…
A másik kirándulás a Meteorák volt. Ez picit húzósan indult, mert hajnalban indult a busz. Persze az izgalomtól és a kíváncsiságtól hamar észhez tért az ember, még annak ellenére is, hogy szomszédaink társaságában majdnem átvirrasztottuk az éjszakát. A Meteórák gyönyörű volt, de itt is nagyon paráztam a magasságoktól; pedig nem vagyok tériszonyos. Ha jól emlékszem 1 kolostorba mentünk be, ahol a hosszú nadrágomra hosszú szoknyát kellett felvenni.
A kolostorok tényleg elképesztő helyekre épültek, amikor képen látsz egy ilyet, legyintesz, hogy persze, úgyis van ennek valami trükkje és fel lehet valami titkos járattal menni a sziklák tetejére, de ezek a kolostorok TÉNYLEG ott vannak a szikla tetején, egészen elképesztő, hihetetlen látvány!
Kint megismert szomszédjaink robogót béreltek, így alkalmunk nyílt velük menni. Azt hiszem, Toroni volt az utolsó település, ameddig elmentünk, ott ettünk is egy gyroszt, máshol nem igazán álltunk meg…
A másik irányba, Szártitól északra a Narancspartig mentünk el. Az ott eltöltött néhány órát követően a vadászrepülős sírhelyet érintve és néhány képet készítve visszamentünk a szállásra, majd egy kisebb csendes pihenő után ettünk, koktélozgattunk, ücsörögtünk valamelyik tavernában…
A többi nap strandolással telt és nem tudtunk betelni a környezet szépségével, ill. a tenger tisztaságával…
Ilyen volt az első találkozásunk Szártival…
@adri