Sarti egy kóbor kutya szemével

Az alábbi történetet ajánljuk mindazoknak, akik valaha kutyát tartottak, vagy csak akartak, esetleg tervezik egy négylábú társ befogadását. Amikor sajnálod a kóbor kutyát, kétszer is gondold meg, adsz-e neki ételt, megsimogatod-e, mert a legelső falat örökre, de legalábbis a nyaralóhelyen töltött időre végig hozzád láncolhatja az állatot. Antoine de Saint-Exupéry szavait idézve: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Történetünket olvasva reméljük, hogy olvasóink másképp tekintenek majd a kóbor kutyákra és senki nem fél tőlük és nem is bántja őket többé… 

2011.09.26. Zsömle csak ment a saját feje után…

Azon az estén viszonylag szélcsend volt. Éppen élelmet kerestünk a fogadott lányommal, egy zsemle színű kölyökkutyával. Mivel ő csak 1-2 hónapos lehet, elég kajla és játékos, egy picit szófogadatlan is, ami sokszor jelentett veszélyt ránk. Azon az estén azonban ez másképp alakult. Sarti Beach sötét, kivilágítatlan részén kiszemelt magának 2 embert és odaszaladt hozzájuk farokcsóválva. Én figyelmeztettem, de ő nem hallgatott rám.

A két ember szerencsére nem jelentett veszélyt, az ő szokásos, buta gügyögésükkel hamar levették Zsömlét a lábáról – a szó szoros értelmében – Zsömle pillanatok alatt hanyat vágta magát és a hátán fekve rágcsálta az emberek kezét, miközben azok a hasát vakargatták. Úgy láttam, nincs okom félni, persze egy kölyökkutyát mindenki szeret, mindenki megsimogat, de a magamfajta öreg keverékekkel senki nem foglalkozik. Általában mindenhonnan elkergetnek, minden reményem azokban a turistákban van, akik a szezonban etetnek minket. Sajnos mindenki csak néhány falat erejéig kedves, míg cserébe beletúrhatnak a bundánkba, azután ők is elzavarnak. Tapasztalatból tudom, hogy minden csoda 3 napig tart, ezek az emberek is csak gügyögnek egy kicsit, aztán odébbállnak…

…de akkor ott történt valami. Azok az emberek engem is odahívtak, megsimogattak. Az ismerkedésünket már én sem bántam, pedig rúgtak már belém párszor régebben gonosz emberek. …na persze Zsömlével megint “elszállt a ló” és a dögönyözésre durván reagált, felugrált az emberekre és nem tudta, hol a határ.

Igazából semmi rosszat nem tett, csak harapdált, mint egy átlagos kutyakölyök, ám tapasztalat híján túlfeszítette a húrt, felugrált az emberekre és túlpörgött, nem lehetett leállítani. Ennek következményeképpen a kedves emberek látszólag le akartak rázni bennünket, és egy parkban, egy pálmafa alá leültek egy padra. Zsömi persze utánuk eredt.

Nem tehettem mást, én is utánuk mentem, vigyáznom kellett a kölyökre. Az emberek sajnos azonban már nem akartak rólunk tudomást venni, ezért Zsömle elcsatangolt valamerre. Én az emberek mellett maradtam, ott vártam őt. De a kölyök nem jött vissza… Az emberek elmentek. Gondoltam teszek még egy próbát, ha ilyen kedvesek voltak – hátha van valami kaja náluk – utánuk eredtem. Hová máshová mehettem volna? Gondoltam, nem veszítek semmit, Zsömi meg majd jön utánunk…

Sajnos a kölyök nem jött… Az emberek rám látszólag nem haragudtak, tettek 1-2 próbát az elkergetésemre, de nem most másztam le a falvédőről… A kapuig kísértem őket, ahol aztán kizártak, de jól ismerem azt az apartmant, bementem hát a másik kapun. A teraszuk előtt letelepedtem. Kaptam pogácsát, amiért cserébe egész éjjel őriztem a házat, vagyis az apartmant. Szeles napok jártak, fáztam, ezért felmerészkedtem a teraszra és megpróbáltam elaludni…

2011.09.27. Kirándulás a kőfotelekhez

Feljött a nap és már nagyon kellett kakilnom, amikor végre elfordult a zárban a kulcs és megpillanthattam nappal is befogadóimat. Jól nevelt kutya vagyok, nem piszkítottam az apartman kertjébe. A gazdáim hoztak nekem reggelit, és elindultunk sétálni. Korán volt még, alig voltak a parton, ezért önfeledten szaladtam a parton. Gazdáim pedig sétáltak utánam.

A Sarti Beach végébe mentünk, gazdáim valami Tigrist emlegettek, hogy nincs már ott?! A Beach végén megtorpanni látszottak a szikláknál, ezért próbáltam segíteni, mutattam nekik az utat. Túljutottunk a parti sziklákon, nagyon ügyesen jöttek utánam.

Átmentünk néhány szomszédos öbölbe, végül a “kőfoteleknél” kötöttünk ki. Kaptam néhány szem pisztáciát (amit profin ki tudok bontani egyedül), meg némi elemózsiát. Kicsit huzatos szél fújt, de jól esett a melegben, pihentünk néhány órát odafönt, azután visszaindultunk a part felé. Útközben sokszor lemaradtak, de vigyáztam rájuk, sőt! “Szóltam” is nekik, ha idegenek jöttek a közelünkbe!

Ismét átmentünk pár öblön, megugattam a legelő kecskéket is, ezért a kecskepásztor el is akart ijeszteni a patásoktól, de mikor gazdáim utolértek, a pásztor már nem foglalkozott velem, és én sem akartam terelni a kecskéket, együtt kikerültük őket. Visszaértünk Sarti Beach homokos partjára. Gazdámék lepakolták a cuccukat és bementek a tengerbe.

Gondolkodtam, hogy bemenjek-e velük, de túl nagyok voltak a hullámok, és a fenekemen van egy nagy seb, ami fáj nekem, ezért inkább kint maradtam őrizni a törülközőket. Ástam egy gödröt a törölközők mellett, így nem volt melegem, a nap sem tűzött már úgy, mint a legnagyobb melegben. Szerencsére nem voltak sokan a parton, csak 1-2 arra tévedő emberre kellett figyelnem…

A strand után hazamentünk, kaptam megint enni, aztán pihentünk egy kicsit. A terasz előtt őriztem a gazdáimat, ahogy azt idáig is tettem a parton is. Az esti órákban bementünk a faluba, ahol befogadóim elfogyasztották a vacsorájukat az egyik étteremben, én pedig fegyelmezetten lefeküdtem a székük mögé. Az aznap éjszakámat ismét a teraszukon töltöttem, az idegeneket megugattam, majd mikor elálmosodtam, befeküdtem az asztal alá.

2011.09.28. Kezdem megszeretni a befogadóimat…

Nagy örömmel vártam őket reggel, a napot a szokásos reggeli sétával kezdtük, elmentünk megnézni a napfelkeltét a partról. Ez a nap pihenéssel telt, de jártunk a faluban is. Azt hiszem, kezdem megszeretni a befogadóimat…

2011.09.29. Miért bántanak engem?!

Kormi a napfelkeltében
Napfelkeltében a “gazdikkal”

Ismét megnéztük együtt a napfelkeltét. Nem tudom, mit esznek ezen az emberek, én már ezerszer láttam… elmentünk a Sarti Beach sziklákhoz, azután elsétáltunk a faluba. Amíg a gazdimék kenyeret vettek, a pékség előtt várakoztam.

Délután ismét strandoltunk, egy táskaárus ember nagyon felbosszantott, pedig rászóltam, hogy ne jöjjön közelebb a cuccainkhoz. Jól megugattam, sikerült végül “elijesztenem”. A strandon aznap
melegebb volt, de találtam árnyékot, és még aludni is tudtam.

Este ismét benéztünk a faluba. A falu szélén, a játszótérhez közel tanyázik egy falka, akik elég veszélyesek. Az elmúlt napokban nem találkoztam velük, csak néhányukkal, de csak bandába verődve nagy a szájuk. Mindenesetre jobb elkerülni őket. Ezen az estén sajnos pont beléjük gyalogoltunk, ők körülvettek minket és mint a keselyűk, kőröztek körülöttünk; mind az öt nagytestű kutya.

Később még két kutya csatlakozott hozzájuk, én meg próbáltam lépést tartani a gazdáimmal. Sajnos nőtt a feszültség, ezért inkább átmentem az út túloldalára, mert attól féltem, bántani akarják a gazdáimat. Mivel épp tüzelek, biztos, hogy engem akartak, aminek sajnos az lett a következménye, hogy az egyik szuka elkergetett mind a gazdik közeléből, mind a helyszínről.

Befutottam a falu forgalmasabb részére, azután gazdiéknak nyoma veszett… Nagyon megijedtem, úgy döntöttem, hazamegyek. Nagyon féltem,  reszketve vártam őket a teraszon. Mikor hazajöttek, nagyon örültek nekem, pedig azt hittem, ők is elkergetnek majd. Kaptam enni, inni, sokáig vigasztaltak és simogattak, azután lefeküdtek aludni.

2011.09.30. Szerelem az ófaluban

Kormi a tengerparton
Kormi a tengerparton

Úgy látszik, napfelkeltéből sosem elég, megint kimentünk rá, ami alatt nem hittem a szememnek, végre előkerült Zsömle! A tengerparton futottunk össze, nagyon örültünk egymásnak. Próbáltam hívni, hogy jöjjön velünk, de ő makacs volt, mint mindig és nem jött. Egy német turista gondozásába került és úgy tűnt, hogy boldog. Elköszöntem hát, és visszaszaladtam a gazdáimhoz.

A reggeli sétánk egy kávézóba vezetett, ahol csendben várakoztam egy szék alatt. Ezután irány a halászkikötő. Sajnos én csak félútig jutottam, mert bevallom, útközben elcsavarta a fejem egy kan kutya, az ófaluban. Miután megismerkedtünk, gazdiékat sehol sem találtam. Szaglásztam még egy kicsit a környéken, aztán hazamentem a teraszra, az asztal alá.

Úgy tűnt, kezdenek megkedvelni a szomszédok is, kaptam tőlük csontot és már én sem ugatok meg mindenkit. A szomszéd kisfiúval is megbarátkoztunk, pedig ő nagyon félt tőlem.

Néhány óra elteltével hazajöttek a gazdiék, majd irány a part. Olyan jól éreztem magam, hogy szerettem volna még több időt tölteni velük, ráadásul a hullámok sem voltak már olyan nagyok, hát bementem velük én is a vízbe. Sajnos nem sokáig jutottam, mert apró termetemnek még a kis hullámok is nagyok.

Addig mentem, amíg leért a lábam, aztán amikor már úsznom kellett, megfordultam, és inkább kimentem a vízből. A sebemet nagyon csípte a sós víz, de nem tehettem semmit. Lefeküdtem hát a törölközők közelében, az árnyékban, és aludtam. Természetesen a cuccra most is nagyon figyeltem. Eleinte szinte senki nem volt a parton, de délután megszaporodtak az emberek, ezért ébernek kellett lennem; főleg akkor, amikor az emberek meglátták a hegyoldalban legelő kecskéket, és rohant mindenki fényképezni őket. Nem értettem, mi ütött beléjük, nem láttak még kecskét?!

Kormi és Zsömi játszanak
Játék Zsömlével

Kimerült voltam, de sokat voltunk a parton, a szél most nem fújt annyira, és elég sokat tudtam pihenni. Egy tapottat sem mozdultam a gazdáim mellől. Este nem tudom, mi ütött belém, a szokásos vásárlások alkalmával bekísértem gazdáimat az üzletekbe. Próbáltak kiküldeni több-kevesebb sikerrel… Magam sem tudom, miért csináltam, talán valamilyen megérzés lehetett, nem tudom…

Este a szomszéd kislány hozott nekem ennivalót, meg sütit, és Zsömi is benézett hozzánk. Órákig játszottunk, azt hiszem, régóta nem voltam ilyen boldog…

2011.10.01. Búcsú

Kormi a napfelkeltében
Utolsó közös napkelténk

Ma is kimentünk a napfelkeltére, azután gazdiék szörnyen hosszantartó pakolásba kezdtek és nem akartak sehová sem menni, csak a teraszon ücsörögtek. Sokat simogattak, beszéltek is hozzám, de nem értettem… Hiába nyöszörögtem, nem mozdultak. Olyan volt, mintha várnának valakit…

De. 11 óra körül érkezett egy ember, végre a felálltak a gazdik, és kimentünk a kapun egy autóhoz. Gazdiék bepakolták a bőröndjeiket, és én nagyon örültem, hogy megyünk autózni, de miután beültek, egyszercsak becsuktak minden ajtót, és én hiába szerettem volna, nem tudtam beszállni a kocsiba. Sosem felejtem el azt a csattanást, ahogy az utolsó ajtó is becsukódott…

A sebem fájt, de összeszedtem minden erőmet és rövidke lábaimmal úgy futottam az autó után, ahogy csak bírtam. Ugye értitek már, miért ugatok meg minden autót?

Az autóban a többi utas:

“Szegény, hogy látszik a szemén a kétségbeesés!”
“Egyem meg, hogy szeretne jönni ő is…”
“Jön utánunk!”
“Szegény!”

A “gazdik” nem tudtak megszólalni, csak sírtak… Idén különösen kevés pénzzel mentünk nyaralni, de utólag visszagondolva ennek a kiskutyának a szeretetével gazdagabban tértünk haza, mint valaha…

***

Reméljük, Kormi történetét hamarosan folytathatjuk…

Szívesen vennénk azoknak a Sartin járt olvasóinknak az észrevételeit, beszámolóit, akik szintén bármiféle kapcsolatba kerültek Kormival. Minden információnak örülünk, ha csak annyit írsz, hogy  mikor és hol láttad, azt is nagyon köszönjük!

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  • 5
  •  
  •  

7 thoughts on “Sarti egy kóbor kutya szemével

  1. Nagyoooooon jóóóóóó! Grat az írásért!!! :) Az apró bakit leszámítva ;)

  2. Egy apró tévedést korrigálnék:Zsömle Korminak édes gyereke(kb.öten-hatan voltak testvérek),aug.elején még négyen ott tanyáztak a Holiday utcájának bal oldalán,és mindenki oda hordta(inclusive Picur)a maradékot..egyik testvérét(ha jól emlékszem egy fekete színűt)egy német házaspár elvitte magával,hazaindulásunk előtt már csak Zsömle volt a szokott helyén,illetve többször az anyjával csatangolt,de estére menetrendszerűen a szokásos helyén várta a kaját és a simogatást..Kormi nagyon bizalmatlan volt,a kirakott kaját elfogadta,de tisztes távolból..kb. ennyi.

    1. Sziasztok!
      Én itt élek, és igérem, ha megtalálom, beszoktatom a faluba, és bár befogadni a lakásba nem tudom, mert már van egy kiskutyink, de legalább ellátom Őt is. Ahol egy kutyusnak jut étel, ott jut kettőnek is, és ahol egy kutyusnak jut oltásra, ott jut a másodiknak is. Csak a lakásba nem tudom behozni, de holnap felkerekedünk Benkiémmel (a kutyusunk), és megkeressük szegényt. Hol voltatok pontosan? Sarti Beach Holiday Apartman? Bevallom, nekem az a rész kiesik, és nem ismerem az ottani apartmanokat, hiába élek itt 6 éve. Igyekszek megtalálni szegényt.

  3. Jó látni, hogy már korábban valakitől kapott kaját….köszi az új infókat… Zsömle gyanús volt, hogy saját, csak nagy kutyának látszik, meg az első este után gond nélkül magára hagyta, de gondolom azért mert jó helyre került a Zsömi (német nővel láttuk a parton)

  4. Szia angica0901! :)
    Nagyon örülünk, hogy írtál, és annak, amit írtál!! Hálásak vagyunk, ha ezt megteszed, el sem tudod képzelni, milyen nagy kő esne le a szívünkről! Benikét láthattuk mi Sartin? Ő milyen fajta kutyus? :) Kormi állítólag beach-en élő kutya, és megugatja az autósokat és bicikliseket is (ezt mi is tapasztaltuk, néhányszor a szívroham kerülgetett, olyan közel ment az autókhoz..) Az apartman nem az, amire te gondolsz, ennek az a neve, hogy Sarti Beach Hotel. Itt találsz róla képet: http://sarti-info.hu/2011/01/25/sarti/szallashelyek_sartin/sarti_szallas_abc/sarti-beach-hotel-sarti.php

    Van friss infonk Kormiról, ezt a szomszédaink írták róla: “Attól a naptól kezdve, hogy elmentetek, minden nap három személyre főztem. Ladynak zökkenő mentes volt az átállás, mindenhova jött velünk.”

    Valószínűleg a környéken maradhatott, mert a sok rossz után gondolom, ott túl sok volt neki a jó. Többen is etették, volt hol aludnia és az udvari zuhanyzó használatából eredő pocsolyából megvolt a vize is.. Biztosan ott van valahol a környéken! Ha befogadod, biztosíthatlak, hogy nagyon hálás lesz neked! Fogalmam sincs, hogy fér ennyi szeretet egy ilyen kicsi kutyába, biztos sokat bántották! :(

    Írj majd kérlek a fejleményekről, nagyon várjuk a jelentkezésed! :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük