Sarti élménybeszámoló, Adri&Thomas (2011)

Indulás és érkezés, avagy az első nap (2011.09.23-24. Szombat)

Az indulás nem volt zökkenőmentes, a telepakolt kétszemélyes, gurulós bőröndünknek kitört mindkét kereke, ráadásul rendőravatási ünnepség miatt a busz nem a műcsarnoknál állt, ezért cipelhettük kézben a böhöm táskát. 12:30-kor indult el a busz, és 16:30-kor érkeztünk a határhoz. A szerb határon történő átlépésre 3 és fél órát kellett várnunk. Kisvártatva előkerültek az első szendvicsek, csokoládék, ki a szellőzőt bütykölte, ki a szomszédjával ismerkedett…

Miután 3 filmet vetítettek nekünk a sofőrök, ismét zacskócsörgések és sóhajok, valahonnan pedig hangos horkolás szűrődött ki a titokzatos utasokat rejtő ülések közül. Kb. 03:00 órakor léptük át a macedón határt, majd 7:30-kor csipásan és ásítozva végre odaértünk a görög határhoz. A rémhírek ellenére minden határon elfogadták a plasztik személyi igazolványt, sőt, azzal gyorsabban is végeztek, mert azt nem kell pecsételni. (Ennek ellenére továbbra is kérünk mindenkit, hogy minden utazás alkalmával kérjen megerősítést az utazási irodában, hogy kell-e az útlevél!)

Az Athos-hegy útban Sarti felé

9:15-kor érkeztünk Thessalonikibe. Ezt onnan lehet megismerni, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon felbukkan a tenger, és kicsivel később Saloniki csodás látképe tárul elénk fentről. Ezt követően egy soha véget nem érő út következett, mikor már láttad a tengert egész közelről, a busz megint eltávolodik tőle, ilyenkor már sokan ingerültek, de Saloniki után kb. másfél órával annál szebb természeti látnivalók kárpótolják az utasokat a hosszú útért.

Mi 10:40-kor értünk erre a szakaszra, a menetirány szerinti bal oldalon található hajókikötő jelzi a szerpentin kezdetét. 11:30-kor érkeztünk meg Sartira. Sokan nem tudják, hogy az érkezéskor nem mindig lehet azonnal elfoglalni a szállást, mert még takarítanak.

Ez sokaknál kiveri a biztosítékot, mi nem mérgelődtünk, hanem ittunk egy fincsi hideg frappét. Elfoglaltuk a szállásunkat a Sarti Beach bungalónkat, pihentünk, benéztünk a faluba egy rövid séta erejéig, ittunk még egy isteni, hűsítő frappét, ám ezúttal a Cafe Paps-ban, ahol jót beszélgettünk Mónival. Ezután hazamentünk és a teraszunkról élveztük Sarti friss tengerparti levegőjét és látványát.

Sajnos az esténk már nem telt ilyen kellemesen, egyikünk hasmenés kíséretében vészelte át majdnem az egész éjszakát…

Az első kint töltött nap – Kényszerpihenő (2011.09.25. Vasárnap)

Sajnos a rosszullét átnyúlt a következő napra is, délig szenvedtünk a gyomorprobléma okozta tehetetlenségtől. Valahogy túltettük magunkat a dolgon, rengeteg ásványvízzel, almával, étcsokival, gyógyszer és orvosi segítség nélkül. Kora este, amikor már ment le a nap, a parton besétáltunk a faluba. A parti napágyak közelében több órát töltöttünk a sirályok társaságában, jobb gyógykezelésben nem is részesülhettünk volna… Besötétedett, bementünk az épületek közé, megcsodáltuk az oly régen látott Sarti utcáit.

Sarti panoráma sötétedéskor

Hol lehet a folyó Sartin? (2011.09.26. Hétfő)

A kezdeti nehézségek után úgy tűnt, minden rendben, ezért korán keltünk, felmentünk a „kilátóba” és onnan néztünk meg a napfelkeltét. Csodálatos volt, ilyet még sosem láttunk sem itt, sem máshol.

Folyó Sartin

A nap először nem akarta megmutatni magát, felhőkbe burkolózva jött fel a horizontra, de érdemes volt kivárni, míg teljes valójában mutatkozott, természetfeletti látvány volt, vörösen izzott, mint a vas. Gyönyörködtünk a sirályokban, Sarti látképében, majd egy kis pihenés után elindultunk a hegyek felé, megkeresni a közeli folyót Sartin.

A folyót megtaláltuk, de a felderítése nagyobb élményt okozott, mint a látványa. Bár a folyó maga nem egy nagy látvány, az oda vezető út olíva ültetvényeken ment keresztül, és az út mentén kihelyezett kaptárokkal is találkoztunk. A kezdetben szeles idő melegbe csapott át, ezért hazafelé ettünk egy issteni fagyit. A görögdinnye ízűt nem volt bátorságunk megkóstolni, de a pisztácia, a banán nagyon finom volt, a mangó és a sárgadinnye kevésbé ízlett.

Azért jólesett a melegben! A faluból hazafelé tartva felfedeztük, hogy a lochnessi szörny Sartira költözött… A fagyi után végül a nagy hullámok ellenére bemerészkedtünk a tengerbe. A víz jó volt, de a szél egy kicsit hűvösen fújt, ezért nem töltöttünk sok időt a parton, de végre belekóstolhattunk régi ismerősünk; Sarti tengerének habjaiba.

Kaptárak Sartin

Este aztán fáradtan, de annál lelkesebben kimentünk a partra csillagokat nézni és hallgatni a tenger zúgását. Kicsit leültünk egy padra, ahol egyszer csak ott termett két kutyus. Egy zsemle színű kölyök és egy tacskó-keverék szuka. A kölyköt jól megdögönyöztük, és megsimogattuk a mamáját?! is, mire azok követni kezdtek minket. A kicsi lelépett, de a tacsi-keverék hazáig kísért… (Sarti egy kóbor kutya szemével)

Kirándulás a Beachen és azon túl (2011.09.27. Kedd)

Reggel a kutyus fogadott minket a teraszon. Minden jel arra utalt, hogy ott aludt az ajtónk előtt, ásítozott, nyújtózott és toporgott, mint aki a reggeli sétára készült. Olyan boldog volt, ugrált, csaholt örömében, mikor kimentünk a kapun. Kirándulni mentünk a “kőfotelekhez” dél felé.

Ez a hely egy kisebb hegy oldalában van, egy sziklás partszakasz, amelynek egészen a tengerpartjára nem lehet lemenni, csak egy darabig. Olyan vájatok vannak itt a hegy oldalában, mintha direkt kényelmes ülőhelyekké formálta volna őket a tenger…

Kutya a tengerparton

A kutyust Korminak neveztük el, ő csak szaladt előre, épp csak nem szólalt meg, hogy – gyertek, mutatom az utat! Otthonosan mozgott a sziklákon, ha nagyon lemaradtunk, visszafordult, megvárt minket. Több öblön vezetett át az utunk, mindegyiknek homokos partja volt. Az idő elég szeles, huzatos volt, de a hőmérséklet kellemes. Felértünk a kőfotelekhez, kényelembe helyeztük magunkat és csak csodáltuk a tengert és a hatalmas hullámait…

Sziklás tengerpart

Kora este visszaindultunk, útközben a Tigrisnél (ami legnagyobb bánatunkra már bezárt) strandoltunk egyet. Kormi itt is velünk maradt, mikor bementünk a vízbe, szegénykém csak nézett utánunk, aztán odavackolt a törölközőnk mellé. Élveztük a rég nem látott Égei-tenger érintését, ízét és illatát, illetve az Athos csalogató látványát. Este a faluba ettünk finom mézes süteményt, és egy kis pihenő után újra bementünk a faluba, ekkor már vacsorázni.

Kormi ide is elkísért minket és bár Sarti legfegyelmezettebb kutyája; Blacky utánunk indult, (Kormi valszeg tüzelt,) nem volt gubanc, szépen lefeküdt a székünk mögé. A kedvenc éttermünkben, az Aigaio-ban ismét széles mosollyal fogadtak minket, bár idén már a kisfiúból felnőtt férfivá cseperedett Dimitri szolgált ki minket.

Meglepetésünkre megtanult néhány szót magyarul, és tanítgatott nekünk 1-2 szót görögül. Bár az étel hibátlan volt és kiadós, sajnos haza kellett rohannunk, ismét jelentkezett a gyomorprobléma…

Azért sem leszünk mérgesek! (2011.09.28. Szerda)

Napfelkelte az AthosonAz alvás nem okozott gondot, mint első éjjel, de az émelygés nagyon kellemetlen volt. Szereztünk  gyógyszert (Móninak ezúton is köszönjük szépen a segítséget!) és ettől a naptól kezdve diétás étrendet vezettünk be. A nap pihenéssel telt, beiktattuk a napfelkeltét, délután pedig bementünk a faluba, ekkor már bátrabban és jobb közérzettel. Kormi természetesen ide is elkísért minket, szegény el sem mozdult az ajtónk elől, míg ki nem jöttünk az apartmanból… Nagyon örült, amikor meglátott minket…

Kormi, a túlélő (2011.09.29. Csütörtök)

Beleszerettünk a napfelkeltékbe. Pár éve még örültünk, ha egy napfelkeltére kijutottunk, mert nem tudtunk mind a ketten korán felkelni – most meg ez a negyedik a héten. Nem csoda, mert nincs két egyforma napfelkelte…

Napfelkelte a szikláknál

A mait a Sarti Beach végénél, a szikláknál néztük meg, megint gyönyörű volt, megint vörös volt… A napfelkelte után kényelmesen besétáltunk a faluba kenyérért, ettünk és kimentünk a partra. Kormi kutya hűségesen követett minket. Adtunk neki falatkákat, de nem etettük túl, hiszen tudtuk, hogy az sem helyes, hogy velünk van. Ráadásul állítólag a helyiek többsége nem igazán szereti a kutyákat… A kevés kaja, és a meleg ellenére Kormi kitartott. Őrizte a cuccunkat a parton, bárki a közelébe merészkedett, megugatta.

Sajnos az este azonban történt egy kis affér. A faluba menet utunkat állta egy falka 5 kutyával. Láthatóan Kormit akarták elkergetni, de Kormi úgy szedte a kis virgácsait, nehogy lemaradjon tőlünk, hogy a szívünk szakadt meg…

Kormi nyomai a parton

Eleinte tetszett, ahogy mi is a falka tagjaként “vonultunk”  a falu felé, de azért érezni lehetett, hogy valami nincs rendjén. Tisztára, mintha összebeszéltünk volna Kormival; hogy rázzuk le őket; ő átment az út túloldalára, mi pedig eltávolodtunk tőle, leültünk egy padra.

A falka furcsa módon minket választott, továbbra is körülöttünk nyüzsgött. Egyszer csak megindultak Kormi után, elkergették őt a járókelők közé. Hallottuk, hogy nyüszít, még most is szörnyű visszagondolni, hogy ott akkor mi történhetett volna vele…

…de hálistennek ez a kis okos ott várt minket a teraszunkon elbújva a szárítón lógó törölközők mögött. Úgy remegett, mint a kocsonya. Adtunk neki enni, inni és nyugtatgattuk, azt hiszem, aznap  szerettük meg igazán!

A halászkikötő (2011.09.30. Péntek)

A tegnapi izgalmak után a mai napfelkelte szépségét sokszorozta, hogy előkerült a zsemleszínű kölyökkutya, aki Kormival volt, mikor először találkoztunk. Egy német hölgy sétáltatta a kölyköt és saját, nagytestű kutyáját a parton. Kormi nagyon örült a kölyöknek, jó nagyot játszottak…

Halászhajó a kikötőben

Meglátogattuk a halászkikötőt, Kormi időközben eltekergett… A kikötőnél láttunk egy horgászt, aki később a faluban árulta a friss halat megvásárlásra. Láttunk éppen kikötő halászhajót is és ami nagyon tetszett, az ide vezető úton van egy lakókocsis kemping, ahol a lakóautók előtt komoly “növénytermesztés” folyik. Vödrökben, ládákban és műanyag rekeszekben elültetett napraforgókat, paradicsomot, leandert és egyéb növényeket is láttunk, olyan látványt nyújtott a dolog, mintha itt laknának az itt kempingezők… A Narancspartról hallottunk egyébként hasonlókat, hogy a görögök odaköltöznek hónapokra és sátorral, kis előkerttel éldegélnek ott nyáron…

Növények a csónakban

Természetesen Kormi a teraszon várt minket, mikor “hazaértünk”, délután kimentünk a strandra, Kormi pedig bemerészkedett velünk a vízbe – gondolom, mert aznap nem voltak akkora hullámok. Tündéri volt, ahogy próbálta tartani velünk a tempót, de az ő pöttöm lábacskái már nem értek le, ezért meggondolta magát. Borzasztó megható pillanat volt, most is libabőrösök leszünk tőle…

Este a zsemleszínű kölyökkutya valahogy bejutott az apartman udvarába. Órákig játszottak a fűben a szomszédok legnagyobb örömére… :)

Nem akarunk hazamenni! (2011.10.01. Szombat)

Szörnyű érzés, de eljött a haza indulás napja. Kivittük Kormit sétálni, megnéztük az utolsó napfelkeltét, és bepakoltuk a kereketlen bőröndünkbe, ami még kimaradt. Megjött az autó, ami elvitt a buszparkolóba. Beszálltunk az autóba, Kormi pedig rohant utánunk…

Kormi kutya az asztal alatt

A busz indulásáig megittuk az utolsó frappénkat, elköszöntünk kinti ismerőseinktől és  kb. 2 óra múlva már a buszon ültünk, könnyeinket törölgetve, és kb. 22 óra múlva szálltunk le a buszról. A Hősök terén ismét rendezvény volt, ezúttal egy futóverseny miatt állt meg a busz kicsit arrébb a szokásostól.

Az idei évben először fillérre kiszámolva utaztunk szeretett Sartinkra, és csak egy hétre, de ez volt a legszebb Sartin töltött nyaralásunk az eddigiek közül – még a kezdeti gyomorproblémák ellenére is. Ettől a kiskutyától több szeretetet kaptunk egy hét alatt, mint  némely embertől hosszabb idő alatt. Nem lehet leírni azt a visszafogottságot, amit ezzel a kiskutyával szemben akaratunk ellenére tennünk kellett, hiszen tudtuk, hogy nem fogadhatjuk örökbe és talán az sem olyan jó, ha egy kóbor kutya bizalommal van az emberek felé… Vigyázz magadra Kormi, ne engedd, hogy bántsanak!

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  • 1

2 thoughts on “Sarti élménybeszámoló, Adri&Thomas (2011)

  1. Háát.. azt biztos nem tudtuk volna neki megmagyarázni, hogy míg őt nem vihettük ki, Kormit “befogadtuk”… viszont ha legközelebb összejönne, hogy Beiglit is magunkkal tudnánk vinni, tutira kijönnének egymással.. Beigli imád bandázni, szerintem még a falkát is megfuttatná játékból! :D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük