@agica90 beszámolójából egyértelműen kiderül, hogy párjával mindketten jól érezték magukat Szártin.

2011. Július 22.

Végre elérkezett a várva várt nap. Délben elindultunk a Hősök teréről és olyan fél 4 körül már a határnál voltunk. A magyar oldallal nem volt semmi gond feljöttek ellenőrizték, hogy mindenkinek megvannak e az iratai és engedtek tovább. Viszont a szerbeknél már nehézkesebb volt a dolog 4,5 órát vártunk a határon, így este 8 után értünk át. Két filmet levetítettek, közben ugye megálltunk pihenni is, majd lekapcsolták a fényeket is mondván pihenjünk egy pár órácskát. Sajnos én nem tudtam aludni a buszon főleg mikor Makedóniában voltunk, ott olyan leejtős szerpentinesek az utak.

Július 23.

Reggel 9 körül megérkeztünk a görög határhoz, ott nem vártunk szerencsére sokat. Mindenhol elfogadták a személyit! Bátrak voltunk, nem is vittünk magunkkal útlevelet. Negyed 1 körül megérkeztünk Sartiba, útközben volt egy kis dugó de nem tudni, hogy miért. Én most jártam először ott de nagyon beleszerettem a faluba, mikor először megláttam csak ámultam. A szállásunk az Apostolosba volt legalul. Egyszerűen berendezett kis apartman, annyi tányér, pohár, evőeszköz volt ahányan mentünk.

Nekünk a szállás annyira nem számított, mert nem voltunk ott sokat. Kipakoltunk, berendezkedtünk, átöltöztünk elmentünk Gyrosozni aztán irány a strand délutánig. Visszamentünk a szállásra lezuhanyoztunk és indultunk is tavernát keresni az esti vacsorához. Figyelni kell, mert elég rámenősek és próbálják az embert mindenfélével becsalogatni. Az Argiris étteremben vacsoráztunk. Én grill mixet párom meg tengeri herkentyűket evett. Üdítővel, és sörrel együtt fizettünk 18,7 eurot. A vacsora után elmentünk koktélozgatni, majd egy számomra is meglepő fordulat következett párom a tengerparton megkérte a kezemet. Elcsodálkoztam és nagyon boldog voltam. A szomszédainkkal is megismerkedtünk, nagyon rendes emberek fiatalok, mint mi elmentünk bulizni a Makedón klubba, hát nem volt egy nagy szám, de azért jól sikerült az este, túl jól is.

Július 24.

Sikerült olyan 1 óra körül felkelnünk, kicsit pihentünk még az ágyban, majd úgy döntöttünk nem megyünk aznap sehova. Körbejártuk a falut vettünk pár ajándékot a családnak. Gyrosoztunk nekünk a Sassosban ízlett a legjobban, és nagyon aranyosak barátságosak is voltak ott. A házi cipurójuk meg isteni finom. Befizettük a fakultatív programjainkat. Elmentünk a Cafe Paps-ba és megnyertük a két ingyen frappét. Christos a tulaj és a felesége nagyon kedvesek voltak 2 órát beszéltünk velük. Kint volt az indián aki a képeket festi, persze rögtön megrohamoztuk. Ettünk fánkot is a néninél aki ott csinálja kint az utcán (2 euro ), elmentünk koktélozni ismételten este. Foglaltunk robogót is másnapra (15 euro de már 10-től voltak kicsik).

Július 25.

Reggeltől délutánig robogóztunk. A benzin jóval drágább, mint itthon 1,70-1,80 euro/liter. Toroni irányába indultunk el, megálltunk Goa Beach-en és Porto Koufonál azt ajánlom mindenkinek gyönyörű hely, tiszta víz kicsit olyan, mint a Karib-tenger. A tenger mellett egy édesvízi tó volt amiben teknősök úszkáltak. Eljutottunk Toroniba de nekem annyira nem tetszett, Sarti sokkal jobb volt. Délután visszaértünk. Majd este a szokásos csavargás, koktélozás.

Június 26.

Toroneos-i hajókirándulásra mentünk. Reggel 8 kor indult a busz és elmentünk Neos Marmarasba onnan ment a hajónk. Az is nagyon gyönyörű hely. Kihajóztunk a nyílt tengerre, át a másik félszigetre. Elmentünk a Teknősbéka-sziget mellett, Pefkochoriba kötöttünk ki. Itt lehetőségünk volt 1-1,5 órát fürdeni, illetve körbenézelődni. Ezután elindultunk visszafelé és útközben kikötöttünk a Rousso Beachen fürdeni itt 2 óra állt a rendelkezésünkre. Három óra körül kaptuk meg az ebédünket, ami hát nem volt egy nagy adag. 1 Bifteki, kevés rizs, tzatziki, egy fél szelet kenyér és fejenként egy üdítő vagy bor. Az ebéd után hajókáztunk tovább és a Teknősbéka-szigetnél megálltunk nyíltvízi fürdőzésre (16 m-es vízben). Visszaértünk Sartiba este 7 után ez a hajókázás nem tetszett nekünk annyira. (31 euroért) Lepakoltunk, majd irány sütizni isteni volt. Elmentünk frappézni is a kedvenc helyünkre (Cafe Paps), Gyrosoztunk, aztán Sithon Cafe-ba koktéloztunk.

Június 27.

11 órakor elindultunk a Blue Lagoon-ra hajóval. Útközben megálltunk a Narancspartnál is egy nyílt tengeri fürdőzés erejéig, ahol a vízbe bedobtak egy üveg bort és meg kellett szerezni. Jó volt a hangulat, jó kis görög zenék mentek. Ez a túra egybe volt a Robinson túrával, így A Blue Lagoon felé kikötöttünk egy haltenyészetnél, ahol maguknak kellett kifogni a halacskát, amit megesznek majd.

Párom a túrán nagyon sok kagylót hozott, és a már híressé vált Tengeri csikót is itt találtuk, párom azt hitte, hogy már nem él és miközben hozta ki a partra, elkezdett mozogni, próbálta kiszabadítani magát. Az egész teste páncélos a feje és a farka mozog,ami igen erős rátekerte a párom ujjára, körbemutogattuk, megmutattuk Leonak is az idegenvezetőnek és mondta, hogy ilyet még nem találtak itt, csak a nagyon tiszta vízben él meg, persze visszaengedtük. Kb 2 órát töltöttünk a Lagoon-nál. Visszafelé kikötöttünk egy öbölben ott megcsinálták nekünk az ebédet ez olyan délután 5 felé lehetett. Itt nagyon finom volt a kaja 3 souvlaki sok saláta annyi kenyér amennyit akartál, és innivaló. Hazafelé egy kis görög táncot tanultunk a Sirtakit nagyon jó volt a hangulat, jó kis zenéket játszottak (29 euroért) Este befizettünk egy pénteki Narancspartra 6 euro/fő 4 órára.

Július 28.

Sartiban voltunk aznap ettünk finom péksütit, fagyiztunk fürödtünk egész nap, párom pecázott. Este szokásos séta, koktélozás, Sassoséknál Gyros, vettünk fél liter cipurot tőlük, fagyis frappét ittunk és képet vettünk az indiántól.

 Július 29.

Reggel nem tudtam aludni, így rábírtam a páromat menjünk el megnézni a napfelkeltét, valami gyönyörű volt, ahogy az Athos mögül előjött a nap.

Betértünk a pékségbe, majd irány 10-kor a narancspart. Nagyon gyönyörű hely, sokat búvárkodtunk, láttunk sok szép élőlényt, halakat, medúzát, még egy kis polipot is. Egy bajom volt, bár nem foglalkoztam vele de sok volt a nudista. Vettünk egy nagy fánkot is az nagyon finom, tele volt töltelékkel. Délután strandolás Sartin. Este neki indultunk ismét tavernát keresni. Becsábítottak minket azt hiszem a Kyonas étterembe azzal, hogy 10% kedvezményt adnak és ajándék desszertet. Rántott garnélát ettem 12 euroért párom garnélát valamilyen szószban az is 12 euro.

A vacsora ízlett nekünk, kihozták a desszertet az egyik halva volt a másik pedig tejpuding nah hát ezek nem voltak olyan nagyok sőt kicsik voltak de betudtuk annak, hogy ajándék. Kértük a számlát hozták is és akkor szembesültünk azzal, hogy az ajándék desszert 1 euro volt és 10% kedvezményt se vontak. Nagyon oda kell figyelni, ahogy arra is hol vásárol az ember, mert az egyik helyen 1,8 euro volt a 2l-es cola az Alex szupermarketben 1,3 ez elég nagy árkülönbség! Vacsora után mivel a kaja nem volt elég laktató elmentünk kajálni. Párom Gyrost evett 2,5 euro, én meg egy óriás csokis palacsintát ez 2 euro volt. Utoljára elmentünk koktélozni is, majd irány az apartman. Összepakoltam a holmikat amiket tudtam tisztítószer, szemeteszsák, wc papír rásóztam a szomszédokra. Párom addig elment a szomszéd srácokkal egy utolsó éjszakai fürdőzésre néhány sör társaságában.

Július 30.

9 óráig el kellett hagyni a szállást az Avra étterembe rakhattuk le a cuccunkat. Befutott Leo és mondta, hogy a busz késni fog mivel előző nap lerobbant és egy másik buszt küldtek utána, ezért már alapjában is késésben érkezett meg. 12-re kellett visszaérni az Avrához addig elmentünk a Cafe Papsba frappézni interneteztünk kicsit elköszöntünk és mentünk visszafelé. Ott közölték velünk, hogy a buszunk csak 3 körül ér be addig szabad program. A szomszédék olyan rendesek voltak-ők még maradtak egy hetet-megengedték, hogy átöltözzünk és ha visszajöttünk a strandról lezuhanyozzunk náluk. Végül 3 kor befutott a busz fél 5 után el is indultunk hazafelé. A szívem szakadt meg, még maradtam volna annyira megszerettem Sartit. A görög határon meg se álltunk átengedtek minket egyből, egészen a szerbekig nagyon jól jöttünk tudtuk is volna tartani a menetidőt úgy, hogy késésben volt a busz.

Július 31.

Mindenhol simán átengedtek de a szerbek fúúú 5 órát álltunk a határon hazafelé és 14 busz volt előttünk. Mire sorra kerültünk felugrott a határőr még csak össze se szedte az útleveleket és személyiket, megnézte meg van-e mindenkinek és mehettünk is tovább. Akkor még is mi tartott 5 órába? Ha 14 busz van előttünk 1 óra alatt végezniük kellett volna, de mindegy nem a munkaszeretetükről híresek. Így háromnegyed 5-re értünk vissza Budapestre a Hősök terére.