Sarti élménybeszámoló, Mákocska & Laci (2011)

Végre… elérkezett a várva várt nap, május 27-e, az előző napi bonyodalmakkal ellentétbe, mi nagyon készültünk az útra!

Az utazásunk zökkenőmentesen, jól sikerült és megérkeztünk Sartiba. Az elszállásolásnál akadt némi galiba, de gyorsan megoldottuk és beköltözhettünk az apartmanjainkba, Gabival tengerre nézőt „választottunk”… némi csellel egybekötve… Gyors kipakolás, fürdőcuccokba átöltözve, lementünk a partra, amely még ekkor elég kihalt volt…. Séta a kikötő felé, közben megcsodálva a kiálló sziklákat, pár fotó,

a víz hőmérséklet ellenőrzése, majd irány vissza a part másik felé… utunk során összetalálkoztunk több utastársunkkal, Timi, Gabi, Andi & Zoli, Icu  & Pisti, lepihentünk a homokba egy kis beszélgetésre, hamar elszállt az idő megbeszéltük, hogy este elmegyünk egy közös gyros vacsira. Az idegenvezetőnk délután 5-re kérte, hogy gyűljünk össze egy ismerkedési est formájára, helyiség bemutatása, stb. a megbeszéltek szerint kiscsapatunk 5 órakor megjelent a találka helyszínén és legnagyobb döbbenetünkre Sithon Travel idegenvezetőnk (Krisztina) azt kérte, hogy jöjjünk vissza 7 órára, mert ő most a románokat navigálja. Szóval nem ellenségünk nekünk Románia, de, ha valamit megbeszélünk, akkor tartsa mindenki magát a megbeszéltekhez és ne kelljen a mi kis magyar csapatunknak a románokhoz alkalmazkodni. Némi tanakodás után közöltük Krisztinával, ok rendben, de bizony nem jövünk vissza 7-re, majd mi megkeresünk magunknak mindent, és az ismerkedési estet is megtartjuk így is lett…

Andiéknak 6 órára volt a találkozójuk megbeszélve, mi 6-an úgy döntöttünk hozzájuk csatlakozunk Péter idegenvezetővel megbeszéltük, Kriszta kilőve vele sehova nem megyünk többet, elfogad-e Taousanis Tours bennünket a továbbiak folyamán, kissé habozva, de igent mondott, onnantól csak a  utazási iroda szervezésében jelentünk meg mindenhol.

A fakultatív programokra is náluk fizettünk be, igaz ekkorra már 12-en lettünk, hozzánk csatlakozott még Gizike & Imre , Julika & Pisti  is.

A programok kiválasztása és befizetése után, (még kedvezményt is kaptunk a 12 főre) elmentünk az első vacsira,

image026

Miután mindenki jóllakott megbeszéltük, hogy este a 21,40-kor  kezdődő BL meccsre (Barcelona- Manchester 3:1) mind a 12-en lemegyünk a Platania tavernába, ami a mi aparmanunkkal volt szemben. A másnapi Meteora fakultatív program miatt és a csajok fáradsága miatt csak 6-an voltunk, de így is nagyon jól éreztük magunkat….

Másnap vasárnap reggel a tengerparton kezdtük a pihenésünket, Timi, Gabi, Julika, Pisti társaságában. A Tavernából Attila és Ádi kezdték kitelepíteni a nyugágyakat és a napernyőket, melyet némi fogyasztás ellenében egésznap ingyen élvezhettünk. Sajnos az ernyők felállítása nem volt zökkenőmentes, mert először majdnem Timi fejére zuhant a nagy ernyő, alig úszta meg, majd pár perc után Laci bal térdére zuhant, ami azonnal elkezdett lilulni.

(Attila a taverna magyar vezetője már is rohant egy üveg „grátisz” sörrel Laci kedvébe járni.) Szerencsére ott volt doktor Pisti és azonnal hozta a csodaszerét, mely 1 óra alatt teljesen rendbe hozta Laci lábát, annyira, hogy a csajokkal Timi, Gabi, Györgyi elmentünk a tengerparton sétálni, végig bohóckodtuk a tengerpartot, lefelé legalább 1 ½ órán keresztül sétáltunk,

majd visszafordultunk és alig tudtunk a nyugágyunkhoz visszaérni, mert teljesen elfáradtunk, kb. 2 km-t gyalogoltunk….. Estére pedig a”Naplemente” program várt bennünket paraszttarhonyás vacsorával egybekötve….6-kor volt a főtéren a találkozó és a népes kiscsapatunk elindult a bő 2 órás sétaprogramra, Péter vezetésével, bemutatta Sarti dimbes-dombos varázsát, növényzetét, olajfa ligeteket…. elvezetett bennünket egy romhoz is, pár fotó a 700 éves olajfánál

és elindultunk kellően kiéhezve a várva várt és méltán kiérdemelt vacsora helyszínére. Meg is érkeztünk a Ranch-ra, ahol már javában főtt? a bográcsban (még a látvány is borzasztó volt) a vacsi, (kár volt elsietni….)

ismerkedés a lovakkal, Tornádó bevezetése , majd a vacsi tálalása sajnos….  Mi 10-en egy asztalhoz ültünk, Andiék ekkor már visszafelé tartottak a Meteoráktól, az asztalfőn Pisti foglalt helyet, jól lehetett az arcáról olvasni, miután feltálalták a vacsoránkat, szegény… egyik kezében a villa, másik kezében egy pohár víz, mi a másik oldalon majdnem megfulladtunk a nevetéstől mialatt Pistit néztük, hogyan birkózik meg a lehetetlennel, mert a vacsora minden volt csak nem ehető. Pásztortarhonya, még a legügyetlenebb férfi is meg tudja csinálni…. szalonna kockázva, zsírjára lesütve, sok hagymával dinsztelve, paradicsom, paprika, (mely a görögöknél lényegesen olcsóbb, mint nálunk) rádobni a krumplit, tarhonyát és puhára megfőzni, kolbásszal megbolondítva, helyette kaptunk egy főtt? néhol nyers krumplit, félig főtt tarhonyával, egy nagy darab nyers paradicsommal színezve, na ez volt nekik a pásztortarhonya…. utunk során egy sovány kis vizsla mellénk szegődött elkísért egészen a ranch-ig, miután nem lehetett kizavarni, mindenki próbálta az adagját a kutyába tömni, nehogy a házigazdák megsértődjenek látván, hogy nem ízlik a főztjük, szegény kiskutya még ő is megrázkódott az ételtől annyira rossz volt…. Kis lovaglás, pacikkal való fotózkodás,

 

 

Kami betyár bemutatója után kocsival visszavitt bennünket Péter a városba, mi 4-en a lányokkal megbeszéltük, hogy a jól sikerült vacsora után olyan éhesek maradtunk, hogy elmegyünk vacsorázni.

A megszokott tavernánkba betérve szóltunk a főnök Attilának, hogy adunk még egy esélyt nekik és eldöntjük, hogy a nyaralás további idejében náluk töltjük el az időnket, vagy máshol, ennek függvényében rendeltünk. A vacsi jó volt, finom is volt csak a fizetéskor vegyült némi üröm az örömünkbe, kiderült, hogy a délelőtti „grátisz” sör a számla elején rögtön fel van tüntetve, a következő, ami szembetűnt az a 4 szelet kis kenyér felszámolása, ami ott hevert előttünk a kenyértartóban, de ők felszámolták…. Felháborodva szóltunk a pincérnek, hogy nehogy már pont minket magyarokat verjenek át, erre Attila neje odajött és elkezdett alkudozni velünk: hogy a grátisz sör fel volt írva neki, ő akkor pont sziesztán volt, ja és a kenyér…. A görögöknél állítólag olyan szokás van, hogy mindenkinek kihozzák a kenyeret, de módunkban állt volna visszaküldeni és akkor nem számolják fel, csakhogy ezt „elfelejtették” velünk közölni, csak a reklamáció után derült erre fény. Igazából nem értettük, hogy rántott ételhez miért is hoznak nekünk ki kenyeret, de jó magyar szokás szerint nem nyúltunk hozzá, így gondolván nem is kell érte fizetnünk. Nem a 2€-n voltunk kiakadva, amit a kenyérért felszámoltak, hanem az eljáráson, a pincérnek kellett volna szólni, ha nem kérjük, visszaviszi…. Máskülönben egy ½ kg kenyér 0,80 €-ba kerül, olyan Erzsébet kenyér féle, ők meg a 4 szeletért amit el sem fogyasztottunk, látták, hogy hozzá sem nyúltunk 2 €-t számoltak fel, na meg a grátis sör 2,5 €, mindjárt csökkent a számlánk 4,50 €-val. Felértünk az apartmanjainkba és pechükre az erkélyeink a tavernára nyílt.

Szóltam Lacinak, hogy ezek rólunk beszélnek, elég nyomdafestéket nem tűrő hangon, Gabika is hallotta, csak az volt a szerencséjük, hogy nem mondtak ránk illő megjegyzést, haj, vagy mást, mert különben mind a 4-en lementünk volna egy kis „elbeszélgetésre” hát így ért véget a Platania tavernába járásunk története, mert innentől fogva messze elkerültük őket, az utolsó napokban még arra sem méltattak, hogy köszönjenek nekünk, mi akkor már nem foglalkoztunk velük, volt ott még nagyon sok jobb taverna…

Hétfői napra többünkkel megbeszéltük, hogy ez a nap a motorozásról fog szólni, 11 órára tűztük ki a találkozót Sassosnál. Vártunk ½ 12-ig akkor 4-en Timi, Gabi, Laci és én kibéreltünk 3 db 50 m3 robogót (Timi utas volt Gabi mögött) a többiek nem merték bevállalni és elindultunk a görög táj felfedezésére. Első utunk a benzinkúthoz vezetett 3 l-t tankoltunk ez kb. 100 km megtételére elegendő.

Megálltunk a kikötő felett pár fotó erejéig és a táj szépségében gyönyörködni,

majd tovaindultunk, másik pihenőnél ismét megálltunk, itt még szebb kilátás várt ránk.

Újra mocira pattantunk és irány a híres Narancspart, mert azt mindenképp meg akartuk nézni nem a fakultatív program keretében, hanem együtt mi 4-en. Hát meg is találtuk, mit ne mondjak, gyönyörű kép fogadott bennünket.

image086

Kristály tiszta kék víz, fehér sziklák, napsütés, lágy szellő, csodás látvány tárult elénk. Mocikat leparkoltuk az árnyékba és elindultunk felfedező útra. Először lementünk a tengerhez, Timikénk rögtön belevetette magát a hűs vízben, mi még nem voltunk ennyire bátrak. Gabival felmentünk a fehér sziklákhoz fotókat készíteni, amit láttunk az leírhatatlan, olyan szép békés tájkép fogadott bennünket, hogy azt hittük nem is a földön járunk…

image102Utána elmentünk a sellőt megkeresni, utunk egy kis erdei ösvényen keresztül vezetett, nagy csodálkozásunkra sok levert sátrak fogadtak bennünket, ám senki nem sátorozott, csak úgy ott voltak a sátrak, kb. 20 db kisebb-nagyobb, volt olyan is, amelyhez még zuhanykabin is volt. Tovább mentünk és ereszkedtünk le a tengerpartra, egyszer csak megpillantottuk, ott feküdt előttünk a sziklákból művészien kifaragott sellőlány, kezében egy női fejjel.

Volt ott még delfin kifaragva, (állítólag régen a hippik készítették (1970 körül) ezeket a figurákat, ez a mende-monda) Szent István feje, egy egész alakos nő, jó nagy cicikkel, persze, hogy Lacus rögtön ment fotózkodni a csajszival, azért mi is odaálltunk mellé, nehogy kimaradjunk a jóból.

Sellőlány is lefotózva, indultunk vissza, menet közben  találkoztunk egy nudista párral, a lánynak nagyon jó tetkó volt az egész hátán, felmentünk a Narancspartra kis pihi, úszkálás és indultunk tovább.

image110Utunk során elhaladtunk egy emlékműnél állítólag 1995. 02. 01-én (pont ekkor van a szülinapom…)akkora köd volt, hogy két repülőgép nekiment a szikláknak, nekik állították azt az emlékművet.

Onnan kikanyarodva eléggé meredek volt az út és murvás is, én ezt nem vettem figyelembe és ahogy elindultam a hátsó kerék kifarolt, megijedtem és véletlenül fék helyett a gázt húztam meg, ijedségemnek tudható be, hogy erre keresztbe mentem fel az útra, ha Laci nem ordít rám, hogy fékezzek akkor nekimegyek a sziklának, előtte kb. 50 cm-re álltam meg, baromi nagy szerencsém volt, hogy éppen akkor nem jött szemből senki, mert akkor ma nem írnám ezt az élménybeszámolót…..

Nagyon megütöttem a bal mellkasomat a kormányba és a fékkarba (itthon elmentem dokihoz a 3. és 4. bordám megrepedt, így jár aki brahiskodik) fájdalom nem érdekes tovább robogóztunk, eléggé szerpentines volt az út emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal, de mi csak mentünk tovább. Volt olyan rész ahol a kis robogónkkal 80 km sebességet is elértünk. A görög autósok nagyon figyelmesek voltak velünk, nagy ívben kikerültek minket, tudták, akin sisak van az csak turista lehet….

Már kellőképpen megéheztünk és elhatároztuk, hogy megállunk valahol és eszünk valami finomat, igen ám, de nem volt a közelben sehol olyan rész csak erdő más semmi.

Mi csak mentünk tovább majd elértünk Vourvourou-ba  csak oda, 40,3 km volt az út. Lekanyarodtunk az országútról, irány be a falucskába, már jócskán bent jártunk, amikor orrunk egy étteremhez vezetett, leparkoltunk és bementünk, az étterem a tengerparttól kb. 2 m-re volt.

image114

Rendeltünk, jól belakmároztunk, frappéztunk és fájó szívvel, hogy azt a csodás helyet ott kell hagynunk indulás vissza Sarti-ba. Mocira fel az országútra visszavezető út a végén nagyon meredek volt, az előző megállónál történt bakim miatt nem mertem felmenni a mocival, inkább megvártam, míg Laci visszajött a robogómért és felmentem gyalog, igaz ekkorra már nagyon fájt a bordám… Hazafelé 1 óra alatt megtettük a szerpentines utat, egymást leelőzve versenyeztünk ki a gyorsabb, én már nem voltam nagyon bátor, nem is tudom miért? Gabika nagyon tolta neki, volt, hogy Timivel még „hajtották” is, hogy még gyorsabban menjenek.

Este 7 körül érkeztünk vissza Sartiba, még elmentünk ott a környéken kicsit szétnézni, majd egy elhagyottabb részen Laci megtanította Timit is motorozni.

Nagyon belejött nem is akart Gabi mögé már felülni, lassan visszamentünk Sassoshoz leadtunk járgányainkat és megbeszéltük, hogy szerdán újra kibéreljük a megismert és megszeretett mocikat.

Irány a szállónk fürdés, vacsi és elindultunk egy kis esti sétára, fagyizásra…

Kedden a fakultatív program keretében újra elmentünk a Narancspartra a társaság többi tagjával, mi 12-en. Mi akkor már átadtuk magunkat a napsütésnek és élveztük a tenger hűs vizét. Újra felmentünk a fehér sziklák tetejére, ahonnan olyan érzése volt az emberlányának, mintha a világ tetején állna, fantasztikus érzés…

Míg a többiek elindultak a sellőlány és a többiek keresésére, mi napoztunk, fürödtünk, söröztünk, délután 2-re jött vissza értünk Péter, haza mentünk fürdés, és elmentünk Sassoshoz egy igazi bazi nagy görög gyrosra, hát mit ne mondjak, nem spórolt Sassos barátunk a tálalásnál, nem mindenki tudta megenni az ételt pedig nagyon finom volt. Kis esti séta, majd újra megbeszéltük, hogy szerdán 9-kor ismét találkozunk Sassos motorkölcsönzőjénél és megyünk a sziget másik felére. Az idő még este is nagyon fülledt meleg volt.

Szerda reggel 9 órakor Sassosnál a lányok Gabi és Timi, Andi és Zoli, Laci és én újra kibéreltük a „megszokott” robogónkat és elterveztük, hogy meg sem állunk Neo Marmaras-ig.

Az út 42, 8 km csak oda, aztán meg majd vissza. Utunk során megálltunk egy kis öbölnél, ahol „találkoztunk” Zénóval, a teknőssel, aki épp akkor döntött úgy, hogy átballag előttünk az út túlsó felére, gyors leparkolás és szegény Zénó körbement mindenki kezében, egy-egy fotó erejéig.

image158Az öblöcskébe érve lepihentünk egy csendes elhagyatott résznél, ahol rajtunk 6-unkon kívül még senki nem volt.

Kis idő múlva újra mocira pattantunk, majd elindultunk a kisebb szerpentines úton tovább, több helyen megálltunk a táj szépsége miatt fotózkodni, amit láttunk az csodálatos volt, talán leírhatatlan…

Elérkeztünk a csodálatos Porto Koufohoz, ami a szív alakú öbléről nevezetes, itt is elkészültek a fotók a „szívünk csücskénél”, majd megcsodáltuk a Studios Melitont, mely a tengertől 1 m-re található csodálatos kis apartman szálló, névjegykártya beszerzése, pár fotó és indultunk tovább.

Torinibe érve  pár fotó az épp kikötött hajó előtt,

majd egy frappéra beültünk az egyetlen nyitva tartott tengerparti kávézóba, (még nem készültek fel a nyári szezonra) a vár sajnos be volt zárva nem tudtunk felmenni, kb. ½ órás szieszta után tovább gurultunk Neos Marmaras felé.

image176

Neo Marmaras (Görögország) egy nagyobb városka ott elfogyasztottuk az ebédünket, itt is finom volt, pár fotó a közeli tengerparton, majd rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megkeressük a hegyekben lévő Néprajzi Múzeumot, ahol  görög hagyományos ruhák vannak kiállítva egészen az ókortól a napjainkig.

image186Rövid félórás hegynek fel kacskaringós úton meg is érkeztünk Stefanosba, ahol a legnagyobb döbbenetünkre állítólag már évek óta zárva van a múzeum,  a kulcs pedig a polgármesternél Neo Marmarasban van, ha egyáltalán nála van…. Szétnéztünk Stefanosban, kívülről megtekintettük a múzeumot és a kertjét, pár fotó itt is ,

Ja, megtaláltam a sikoly „fáját” eléggé félelmetes volt, sétánk folyamán egy helybélitől megkérdeztük, hogy merre van, az út mely átvezet bennünket a hegyen keresztül Sartiba, azért, hogy ne kelljen a megtett úton visszamennünk.

Gyors lebeszélés meggyőzött bennünket arról, hogy jobb a járt úton visszamenni, (tudod járt utat a járatlanért soha) mert olyan meredek, hogy nem tudnánk felmenni rajta, meg kitudja egyáltalán milyen minőségű egyáltalán. A múzeum előtt Lacusom megpróbálta a malomkövet tova „görgetni” sajna nem sikerült, de jó fotók készültek itt is…

image174Vissza a hegyi kacskaringós úton az országútra, majd elindultunk vissza a közel 43 km-es útra. Több helyen ismét megálltunk a táj szépsége miatt fotózni, majd odafelé megbeszéltük, hogy egy hangulatos tavernánál elfogyasztjuk  a délutáni kávénkat, frappénkat ez a Panorama Taverna volt…

Ismét mocira pattantuk és meg sem álltunk Sartiig, megsimogattuk a robogóinkat és fájó szívvel leadtuk Bettinek Sassos feleségének, majd hazatértünk az út fáradalmait kipihenni, mivel másnapra Ammouliani szigetére volt fakultatív program keretében egy hajóút befizetve.

Csütörtökön 10 órakor mindenki megjelent a főtéren az utazási iroda előtt és kb. 50 fő elindult a kikötő felé. Beszálltunk a hajónkba és elindultunk, utunk során ismét érintettük a csodálatos Narancspartot, ahol a bátrabbak; Laci, Gabi & Timi ugrálhattak a hajó orrából a hűs tengerbe. Közülünk többen megtették a rövid utat (leugrottak a hajóról), majd tovább indultunk a part mentén. Csodás helyeken hajóztunk el, találkoztunk más hajókkal is, de az utunk során nem győztünk gyönyörködni a gyönyörű kék tiszta tengerben.

Kaptunk kb. 2 órát, amikor mindenki a kedvére úszkálhatott, sétálgathatott a parton, kedvére kagylókat gyűjtögethetett, szóval megint lazítás volt…

Fotózkodtunk a kapitánnyal, „vezethettük” mi is a hajónkat…

majd 2 óra hajókázás után megérkeztünk Ammouliani szigetére kikötöttünk és elindultunk a sziget felfedezésére.

Láttunk rózsákat öntöző papot, főtéren álló vitorlást, mely jó ok volt ismét arra, hogy fotókat készítsünk kis csoportunkról. Meglátogattunk egy helyi múzeumot is, majd felfedeztük Ammouliani szigetének kicsinyített másolatát, itt is készült pár fotó.

Visszafelé betértünk a kikötőbe egy jó hideg sörre, tényleg az volt….  Idegenvezetőink azt ígérték, hogy ha egy kis szerencsénk van hazafelé találkozhatunk delfinekkel. Eleinte kétkedve fogadtuk ezt, nem akartuk elhinni, hogy olyan szerencsések leszünk, hogy még ez is bejön.

Hát láss csodát valaki felkiáltott ott vannak a delfinek, és tényleg ott voltak… teljes nagyságukban kiscsapat úszott el nem messze a hajónktól…

Kapitányunk nagyon rendes volt elkezdett a kis öbölben körözni és többször is láttuk a ficánkoló delfineket, akik egy makréla csapatot üldöztek vacsorájuk gyanánt. Delfin fotók elkészültek, majd indulás hazafelé Zoli megkérdezte Lacitól, hogy szeretné-e megnyerni a jövő évi nyaralását? ha igen nem kell mást tennie, csak a Taousanis Tours utazási iroda képviselőjét kellene a tengerbe dobni…. Lacusom nem tétovázott, bár némi kis hiba csúszott a teljesítés közben, de a lényeg, hogy MEGNYERTE a 2012-es évre a 7 napos Sarti nyaralást 2 fő részére (másnap délután át is vettük a vochert), hazafelé még volt a hajón sirtaki tánc tanulása, szóval nagyon jó hangulattal és nagy hanggal érkeztünk Sarti kikötőjébe.

Mindent megtettek az utasok érdekében, hogy jó legyen a hangulat, azt hiszem a parasztvacsorát kárpótolta ez az út. Elbúcsúztunk az utazási iroda dolgozóitól-Zolitól és kedves feleségétől-Enikőtől, Pétertől és elindultunk mi is szállásunk felé. Fáradtan értünk haza, kiszívott a nap, kifújt a szél, de még egy kis esti séta, egy kis fagyikázás belefért a mai napunkba.

Pénteki napot a pihenésre szántuk, egész héten jöttünk-mentünk jóformán semmit nem pihentünk, ezért a mai napot csak a semmittevésnek szenteltük.  Az olasz tavernához mentünk frappé és korsó sör áráért egész nap miénk volt a napernyő és a nyugágy.

Az időnk kissé felhős volt, volt, hogy a hegyekben dörgött villámlott, de szerencsére a hegy magába szívta az esőt. hagyott az idő minket az élvezetnek átadni. Megbeszéltük, hogy 14-en tartunk egy búcsúestet, amolyan görög est félét. Este 7-re foglaltunk előző nap helyet a …. Tavernába. Délután 5 óra felé felmentünk és összepakoltunk, mert másnap sajnos vége volt a nyaralásunknak, csak azt hagytuk elő, ami nagyon muszáj volt, mindent összeraktunk, elkészültünk és mentünk a saját „görög estünkre”. Pontosan 7 órakor mindenki ott volt, megrendeltük a vacsoráinkat, a híres és nagyon finom görög salátát, olajban sült makrélákat, és rántott tonhalat:

és szegény Viktornak igencsak elege lehetett belőlünk, mert kb. 10 fényképezőgéppel kellett lefotóznia a kis csipet csapatunkat.

Készült fotó csak lányokról… csak fiúkról…

elölről és hátulról is…

és csoport fotók is.

image326

Elkészült a vacsoránk, nagyon finom volt, kértünk igazi görög zenét és elkezdődött a buli. A lányok fiúk szirtakizni kezdtek, ment a görög tánc nagyban. Laci észrevette, hogy a Tavernánk tulajdonosa az út máik oldalán van és kérte, hogy egy igazi görög jöjjön oda hozzánk táncolni, Koszta ígérte, hogy majd ő megmutatja milyen is a görög tánc. Vártuk csak nem akart odajönni hozzánk. Kis idő múlva kórusban elkezdtük kántálni Koszta-Koszta-Koszta, Kosztának, ha tetszett, ha nem oda kellett jönnie.

Kiderült 76 !!! éves hát a kis „öreg” igazából megtáncoltatott bennünket, volt ott minden, mi szem-száj ingere. Az est fénypontja a görögtűz volt közepén a lányokkal és Kosztával az élen.

A taverna többi vendégei odajöttek hozzánk megköszönni a rögtönzött görög estünket, fényképezőgépek kattogtak, mindenki fotózott s a környék összes taverna vendégei a mi tavernánk előtt állt, nézve a mi szórakozásunkat, búcsúestünket.

Éjfélig tartott a buli, addigra már a fiúk is nagyon jól érezték magukat, a lányokról nem is beszélve, de sajnos másnap már indulni kellett haza és pihennünk kellett. Fájó szívvel elbúcsúztunk a taverna összes dolgozójától, tulajdonosától és nyugovóra tértünk.

Másnap reggel a maradék cuccunkat is becsomagoltunk, elköszöntünk mindenkitől, akit addig megismertünk, elmentünk Sassosékhoz is érzékeny búcsút venni,

még egy utolsó körút a tengerpartra, pár fotó erejéig…

image354

és elindultunk ½ 2-kor hazafelé. Érdekes, hogy a hazafelé vezető út mindig rövidebb, mint az odafelé vezető.

Szerencsésen megérkeztünk haza, gyors búcsúzkodás és mi 12-en megbeszéltük, hogy itthon is tartjuk majd a kapcsolatot és hamarosan megszervezzük az első találkát, de előbb Timinek be kell fejeznie a balatoni ház átépítését.

Megbeszéltük, hogy jövőre veled ugyanitt. Reméljük, összejön, nekünk biztosan!!!!

Mákocska és Laci további fényképei

Oszd meg! Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!

18 thoughts on “Sarti élménybeszámoló, Mákocska & Laci (2011)

  1. „Értesítést kérek e-mailben, ha új hozzászólás érkezik ehhez a bejegyzéshez.” – ezt kell kipipálni és akkor az új hozzászólásokról kapsz email értesítést, így „naprakész” lehetsz, ha írnak az élménybeszámolóhoz.

  2. Kedves Kamilla!

    Neharagudj, de elég régóta nem voltam itt fenn a Sarti-info.hu oldalon… időhiánya miatt….
    Remélem .. vagy nem.. még nem volt meg az esküvőtök, ha igen gratulálok, sok boldogságot kívánok nektek… Tehát, ha még nem voltatok Sartin kérdésetekre válaszolnék, bár a moderátortól már megkaptátok a választ.
    Narancspartra nem lehet gyalogosan lejutni, tényleg voltak akik megpróbálták, de nem találták meg, nekünk még robogókkal sem volt könnyű megtalálni, eldugott kis helyen van, bár nagyon gyönyörű (ahogy a képeket láthattad az a valóságban is olyan). Mi robogóval mentünk felfedező útra, és megtaláltuk., de a Tausanius utazási iroda szervez programot és kivisznek kocsival délelőtt é délután értetek is megy. Szerintem gyalogosan nem érdemes nekiindulni…. Ha bármi kérdésetek lenne és még aktuális nagyon szívesen írok, válaszolok, de inkább e-mail címemre írjatok: markus.gy@t-online.hu itt tuti, hogy mindig naprakész vagyok.
    Örülök, hogy tetszett az élménybeszámolónk, viszont most június 1-én indulunk újra Sartiba!!! Nagyon bízom benne, hogy újra minden ugyanúgy ugyanolyan jól fogjuk érezni magunkat , a kinti 14-es csapatból 6-an vagyunk még akik a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és az egyik ott megismerkedett azóta már barátunk lett párral ismét együtt nyaralunk + még a zalai barátainkat is „megfertőztük” az élményeinkkel.

    Várom válaszotok, üdvözlettel:

    Mákocska & Lacus

  3. Elfelejtettem írni, hogy ha béreltek robogót, vagy autót, könnyen eljuthattok a Narancspartra! Esetleg befizethettek a helyi irodákban a Blue Lagoon hajókirándulásra, amelynek keretein belül a hajó kiköt a Narancsparton is! Ha mégis inkább egyénileg szeretnétek oda menni, kérjétek a helyi utazási iroda segítségét majd, néhány euróért kivisznek titeket a Narancspartra programok nélkül is! :)

  4. Szia Kamilla! Remélem, az, hogy én válaszolok, nem jelenti azt, hogy elveszem Mákocska kedvét a válaszadástól! :) Mi kétszer próbáltunk gyalog eljutni a Narancspartra Sarti faluból, mindkétszer sikertelenül. A tapasztalataink alapján többeknek szintén nem sikerült, akik megpróbálták, de olyanról is tudunk, akinek igen. A távolság még legyalogolható lenne, de a sok emelkedő és a tűző nap hamar kifáraszt. Mi a Narancspart megközelítését csak gyakorlott túrázóknak ajánljuk, felkészülve sok folyadékkal, élelemmel és naptejjel! Ha netán mégis sikerül, mindenképpen várjuk a beszámolótokat! Ha nem, akkor is! :))))

    Sok Boldogságot és Nagyon Boldog, élményekben gazdag, emlékezetes nászútat kívánunk nektek!

  5. Sziasztok.Nagyon tetszett az élménybeszámoló.Lenne egy kérdésem,remélem válaszolsz rá.Sartiba megyünk nászutra és nagyon tetszik nekünk a narancspart.Bárhol van a szállásunk könnyen megközelíthetö lesz gyalogosan?Bárki aki tudja kérem válaszoljon.Köszönöm….

  6. A lehúzásról:
    A fent leírt esethez hasonló túlszámlázással én sehol nem találkoztam (a PLATANIA-ban nem jártam),mindenhol kedvesek és korrektek voltak.Valószínűleg ez egyedi tévedés volt.

    Meglepett viszont,hogy egy-két helyen „lázas kotorászás” volt az apró után – a borravaló kierőszakolására.
    Ami szánunkra abszolút negatívum volt,az a főtéri olasz pizzázó:vékony,túl vékony tészta,szegényes mennyiségű feltét,konzerv gomba- mindezt olasz tulajdonossal!

  7. Tika!
    Nem kicsit túlzás a narancspartot szürkének nevezni! A türkizkék tenger nem verte ki a szemed – ami egyébként nagyszerű kontrasztot alkot a szürke sziklákkal.Jártál egyáltalán ott,vagy legalább fényképen láttad már?
    Zaj,tömeg – ja, ennek az öbölnek nem a 100nm homokos part a varázsa és akinek nem reszket a keze,ha nincs a közelében egy (beach-) bár, az nem ott fog letelepedni.

    1. Kedves Cartedor!

      Köszönöm hozzászólásod, igazad van, lehet, hogy Tika nem is járt még a Narancsparton, csak szájhős! és gondolja, hogy irkál össze-vissza badarságokat…

      Üdv

  8. Platina értékű minősítésre gondolt a Párom.
    Természetesen a PLATANIA tavernáról írt.
    Egyébként meg, akinek a narancspart ennyire tetszik a zsúfoltságával, harsogó zenéjével a szürkeségével, az nem is érezheti jól magát a „PLATIN”-ban
    Mindezektől független a többi tetszett.

    Üdv: Tika

    1. Kedves Tika!

      Amikor mi voltunk Sartin akkor még egyáltalán nem volt zsúfolt, harsogó zenéjű és főleg nem volt szürke!! Nem tudom milyen szemüvegen keresztül néztél szét a Narancsparton, de szerintünk gyönyörű hely és idáig bárkivel beszéltem és ismeri a helyet mindenki csak áradozott róla! Abban is igazad van, tényleg nem éreztük jól magunkat a Platania tavernában miután átvertek bennünket, remélem te is megtapasztaltad jó magyar „szokásukat”! Azért köszi, ha valami tetszett a beszámolónkból…. M & L

  9. Kedves makocska &laci !

    Nagyon szomorúan olvastam a Platina tavernával kapcsolatos negetív élménybeszámolótokat.Mi tavaly egy héten keresztül minden nap a Platinában voltunk. Attila és felesége Petra nagyon helyesek kedvesek, imádják a magyar vendégeket, mivel ők is magyarok. Ádi a legklasszabb pincér akivel valaha is találkoztam. Az egy hét alatt barátságot kötöttünk a csapattal. Azóta is folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot és egy hét múlva utazunk ki Sartira.Én nem hiszem el, hogy a valóságot írtátok le a számlával kapcsolatosan. Nem hiszem el, hogy az el nem fogyasztott kenyeret számolták fel nektek ha a sört fel is számolták én biztos vagyok benne, hogy a reklamálás után elnézést kértek tőletek.
    Tudod aki ilyen nagymenő, mint ti a számlát nem nézi meg és nem faszariskodik 2 eurón.
    Mi eddig minden ismerősünket oda küldtük. Mindenkitől csak szuper jót hallottunk róluk amit mi is tapasztaltunk. Tudjátok örülök is neki, hogy többet nem mentetek oda, mert ilyen emberek nem is valók a Platinába mint ti.Nekik volt a legszörnyűbb egy hetük, hogy minden nap láttak bennetek a szemben lévő apartmanban.Remélem jövőre az apartmanotokat az ellenkező irányba kéritek. Tika felesége

    1. Kedves Tika és Felesége!

      Sajnálom, hogy nem jól értelmeztétek a beszámolónkban a leírtakat…. Eleinte nekünk sem volt a Platinában semmi probléma, csak mivel látták, hogy naponta betértünk hozzájuk, és „vérszemet” kaptak, ezért úgy gondolták, hogy jó magyar „szokás” szerint minket majd lehúznak! Nem a 2 eurón voltunk kiakadva, hanem az aznapi eljárásukon… (olvasd végig újra, ha gondolod!) Igazából csak akkor kezdtük el nézni a számlát amikor a többi utastársunk is pont ilyen esetekről számolt be, mint mi, tehát mi úgy gondoljuk, hogy nem voltunk „idézem írásod: faszarisak”! Nem tartjuk magunkat egyáltalán nagymenőknek, csak rettenetesen utáljuk, ha átvágnak bennünket, ha gondolod adok neveket és bátran megkérdezhetitek a társainktól, hogy egyáltalán nem valótlan dolgokat írtam le! Ádiról csak annyit, ha minden pincér olyan lajhár, lassú és unott módon szolgálna ki itthon, akkor tuti nem lenne egyhamar munkája. Attila tény és való korrekt, jó fej volt, de a felesége Petra tanulhatna egy kis jó modort is. Nem különb nálunk csak azért mert kint dolgozik, és csak ücsörög egész nap a tavernában (mert mi csak ezt láttuk)és a laptop bűvöletében él! A reklamálás után esze ágában sem volt tőlünk négyünktől elnézést kérni, sőt olyan utálatos, flegma hangnemben beszélt, hogy tiszta szívemből kívánjuk tegyék ezt veletek is. Reméljük, hogy azóta titeket is sikerült nekik átverniük! Igazad van…. jövőre nem abba az apartmanban fogunk menni, és megígérjük messze, nagyon nagy ívben kifogjuk őket kerülni!!!! Mákocska & Laci

  10. Köszönjük a beszámolót, nagyon jól sikerült – mint ahogy olvasom, a nyaralásotok is! ;) A Porto Koufo-s látkép eccerűen fantasztikus. :D
    Örülök, hogy sikerült új barátokat szerezni, nem utolsósorban ez is egy előnye a buszos utazásnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük