Utazás: Busz | Utazás ideje: 26 óra | Kint tartózkodás ideje: 7 nap (+ 2 nap utazás) | Dátum: 2011. szeptember 16.-25. | Időjárás: meleg, napos, esős, szeles. | Utazási iroda: Start utazási iroda, Győr | Apartman: Fotini Apartmanház | Fakultatív programok: Blue Lagoon hajókirándulás | Küldte: @mucie
Sziasztok!
Habár már lassan 1 éve, hogy Sartin töltöttünk egy csodálatos hetet, az élménybeszámoló megírása eddig váratott magára. Tavaly augusztus végén döntöttük el, hogy beruházunk egy olcsóbb buszos nyaralásra. Nem voltak konkrét tervek, célok, a legolcsóbb, ahol még hely van, gondoltuk jó lesz. Bementünk az utazási irodába, ahol Sartit tudták ajánlani, mint utolsó lehetőség, mivel a többi utazás már betelt… Gondoltuk mindegy milyen, 30-35 ezer forintért tökéletesen megfelel, nem voltak nagy elvárásaink, főleg nem ennyi pénzért. Ez az ár ugyanis szeptemberben tartalmazta a busz utazás árát kb. 20 ezer forint és a szállást, ami kb 10 ezer, valamint az 5 ezer forintos biztosítást is. Azonban Sarti felülmúlta minden várakozásunkat, de erről majd később…
Győrből indultunk szeptember 16-án, pénteken, körülbelül 10 órakor, a megbeszélt 9 óra helyett. Hozzáteszem már nagyon aggódtunk, mert Győr volt az első megálló, 4-en voltunk felszállók, és a busznak se híre se hamva nem volt… Végül aztán meglett, és elindultunk Budapest felé, onnan tovább Kecskemétre, majd Szegedre, szép lassan megtelt az emeletes busz. Röszkénél körülbelül fél 4, 4 fele érhettünk, minden a terv szerint haladt, eddig. A szerb határnál a tűrőképpességünk határait feszegették kedves szomszédaink, ugyanis vagy 5 órát álltunk egy helyben, közben a Nap is lement, már sötét volt mire végre átengedtek minket.
Hosszú utazás következett Szerbiában, az autopálya rettenetes a magyarhoz képest, döcögős, a fele szinte végig levolt zárva, szerencsére sikerült a nagy részét ennek a szakasznak átaludnom (ellenben a barátommal, akinek nem sikerült elaludnia, csak már Macedóniában). Azt hittem már sosem érjük el a szerb-macedón határt, örökkévalóságnak tűnt mire átértünk Szerbián… A macedón határon különösebb nehézségek, és nagy várakozások nélkül sikerült átjutnunk, bár azért 1, 1,5 órát itt is várakoztunk, de az 5 óra után ezt már meg sem éreztük. Ez körülbelül hajnali 5 körül lehetett, visszanézve a képek készítésének idejét. A Nap gyönyörű vérvörös színben ébredezett a macedón hegyek mögül, és végre fellélegeztünk, hogy a nehezén már túl vagyunk. Körülbelül 3 órás utazás után értük el a görög határt, ahol szintén minden rendben ment. Fél 9, 9 felé már Tesszaloniki határában voltunk. Azt hittem innen már pár óra és ott vagyunk, de a szerb határnál elvesztegetett idő, sajnos ezt nem tette lehetővé. A Chalkidiki-félszigetre érve az is kérdéses volt, hogy a busz fel tud-e vinni minket, a rengeteg csomaggal, a hegyes-völgyes úton. Nem voltam benne biztos, hogy nem robbanunk le, de végül semmi probléma nem volt, kicsit lassan tudtunk haladni itt, de már tűkön ültünk, hogy mikor érünk oda. Kárpótolt minket a tengerre nyíló gyönyörű látvány a hegyvidék tetejéről… Semmihez sem volt fogható, nagyon nagyon örültem, hogy ilyen csodálatos helyre sikerült jönnünk, már csak azért is, mert a barátom első tengerparti nyaralása előtt álltunk, egyben az első közös nyaralásunk előtt. Ahogy néztük a gyönyörű elterülő kék víztömeget, már tudtam, hogy nagyon fog neki tetszeni, és hogy a lehető legjobb helyre sikerült jönnünk. Teljesen feltöltődtünk a látványtól, alig vártuk hogy végre elmerüljünk a habokba:)
Fél 12 körül megérkeztünk végre Sartira, délre elfoglaltuk a szállásunkat is, ami görög idő szerint 1 óra volt, tehát sajnos a fél nap elment a hosszú várakozások miatt. A Fotini apartmanban szálltunk meg, ami Sarti falu egy nyugodt, csendes részén helyezkedik el. Maximálisan megvoltunk vele elégedve, 2009-ben épült, minden kifogástalan állapotban volt. 1 szoba, konyha, fürdő, és erkély tartozott hozzá. Mindenkinek tudom ajánlani.
Első utunk rögtön a tengerpartra vezetett. Sokat olvastunk az utazás előtt Sartiról, így tudtuk, hogy szinte minden évben megkapja a kék zászlót, mely a tengervíz és a part tisztaságának elismerése. A víz valóban gyönyörű kristálytiszta volt, ellentétben például Paraliával, ahol korábban jártam, vagy pár észak-olasz tengerparttal, ahol a felkavarodó homok barnára színezi a tengert. Sartin a tengerpart, habár homokosnak tűnik, valójában inkább aprókavicsos (és homokos), így a tenger nem lesz tőle zavaros, koszos, viszont a talpnak ugyanolyan érzet mintha homokban járnánk. Szombat délutánt, és vasárnapot teljes egészében a strandon töltöttük, esténként ismerkedtünk Sartival és a helyi ízekkel. A tengerpartól gyönyörű látvány tárul a szemközti félszigeten lévő Athos-hegységre. Ami nekünk nagyon tetszett, bár másnak akár ez negatív szempont is lehet, az a tenger hullámzása. Sosem láttunk még ehhez fogható óriási hullámokat, mindenki nagyon élvezte, bár nem árt vele vigyázni, mert könnyen le tud dönteni, és különböző horzsolásos sérüléseket okozni az apró kavicsos part (ezt saját bőrünkön tapasztaltuk). Búvárszemüveget mindenképp érdemes vinni, mert távolabb a parttól kényelmesen lehet búvárkodni, kagylókat gyűjteni.
Nagyon féltünk a szeptemberi időjárástól, szerencsére szép, meleg napos idő volt, hamar le is égtünk első napokban. Viszont a félelmeink a hét közepére beigazolódtak, ami az időjárást illeti…(erről majd később). Első este körbevezettek minket a Sithon-travell munkatársai, hasznosnak találtuk, a fakultatív programok tájékoztatásának szempontjából, de az étterem ajánlásaikkal csak részben értettünk egyet (miután kipróbáltuk őket). Mivel kevés pénzzel vágtunk neki az útnak, így első este spórolósra fogtuk, és csak egy egyszerű gyrost ettünk az Ovelixben, ami nagyon finom volt. A hét többi részében azonban, minden nap éttermben vacsoráztunk, mivel az árak nagyon barátságosak voltak. Második este az AVRA-ban vacsozártunk, ami szintén az ajánlott éttermek között szerepelt, de számunkra csalódás volt. Tenger gyümölcseit ettünk, de nem találtuk különösebbképp finomban és az árát is elkérték… Hétfőn a Blue Lagoon hajókirándulásra mentünk, amit nem bántunk meg. Reggel 8kor volt az indulást, első úticélunk Narancspart volt, ahol csak egy negyedórás fürdőzésre nyílt lehetőség, sajnos. Így idő nem volt megnézni, lefényképezni a sziklába vájt szobrokat. Viszont a tenger itt is gyönyörű, és nagyon kellemes, hűsítő volt. Tovább indultunk Vourvouru-sziget felé. A hajókázást nagyon élveztük, gyönyörködtünk a tájban, és a tenger ringató hullámzásában. Közben sirályok kísértek minket, minden mesébeillő volt. Vourvourun szabad program volt, lehetőségünk nyílt bejárni a sziget egy részét, és megismerkedni a tenger élővilágával. Utolsó úticélunk felé is elindultunk, egy elhagyatott partszakaszra, ahol tovább strandolhattunk, majd souvlakit és finom görög salátát kaptunk a tengerparton; mindenki jóllakott. A hazafele út nagyon jó hangulatba telt, a görög Sirtaki tánc lépéseit sajátíthattuk el, és közben hangosan szólt a Zorba.
Késő délután értünk vissza. Habár jóllaktunk, de hamar megérkeztünk, így este ismét egy étterembe kötöttünk ki; az OVELIX-ben! Ez végre egy jó választás volt! 2 személyes görög menüt kértük, ami üdítőt (cola, fanta, sprite) is tartalmaz, emelett pedig egy óriási tál, tele mindenféle hússal; gyros, souvlaki, marhaszelet, kolbász, valamint köretnek hasábburgonya, paradicsom, hagyma, pita és 4 féle mártás. Mindezt 14 euroért!!!
Reggelire gyakran ettünk helyi gyümölcsöket, amiket a kis boltokban szereztünk be; dinnyét, ami még szeptemberben is finom volt, fügét, valamint kecsketejből készült joghurtot/kefírt. Kipróbáltuk a helyi pékárulat is, fánkot, hazai lekvárral :)
Kedden szeles, felhős reggelre ébredtünk, viszont még optimistán vágtunk neki a napnak. Szokásosan a strandra készültünk, de az idő sajnos nem tette lehetővé, hogy késő délutánig ott legyünk. Elég hűvős szél fújt, és a Napot gyakran felhők takarták, fáztunk fürdőruhában, így hamar rájöttünk, hogy a vízbe aznap úgysem fogunk bemenni. Visszamentünk az apartmanba, és kicsit jobban felöltöztünk. Tétlenül, elindultunk sétálni, végül a főutcában található Taverna étteremben kötöttünk ki, ráksalátát ettünk, melyet szintén az első nap ajánlottak, de köze nem volt a rákhoz; itthon a Lidl-ben kapható garnéla ízű halrudacskát; Surinit, tartalmazott, egy kis majonézes öntettel, nem mondhatnám, hogy megért 4 eurot, de nem szegte kedvünket. Közben kitaláltuk, hogy elmegyünk kirándulni. A kis kápolna felé vettük az irányt, és ott az ösvényen haladtunk tovább a kikötő felé, ami egy jó félórás sétára található északra Sartitól. Jól éreztük magunkat, szép volt nagyon a táj, mindenképp érdemes kirándulni egyet arra, de semmiképp sem papucsba, a sziklás dombok miatt. Sajnos a felhők csak gyülekeztek, az idő egyre rosszabb lett, így sietve mentünk haza a kirándulásból, nehogy elkapjon minket az eső. Este visszatértünk Taverna étteremben, ahol ismét sikerült beleválasztanunk, grillezett báránybordát kértem, rosszul tettem, a hús belül szinte nyers rágós, kivűl pedig majdnem szénné égett volt.
Így telt el ez a borongós nap, reméltük, hogy másnap verőfényes napsütésre ébredünk, ehelyett a lehető legrosszabb következett be; az eső úgy esett mintha dézsából öntenék, sötét felhők takarták el a Napot. Olyan szinten szakadt az eső, és olyan óriási villámlások-mennydörgések voltak, hogy alig mertem kimenni boltba a barátommal. Aznap én egyetlen egyszer, barátom ezen kívül kétszer hagyta el az apartmant, hogy a boltba elszaladjunk ezért-azért, valamint, hogy a főtéren vegyünk egy gyrost ebédre. Szerencsére magunkal vittük a laptopot, amin 2 filmet is megnéztünk aznap, de nap végére kezdett rajtunk elhatalmasodni a depresszió. Így reggel kész felüdülés volt, hogy már nem esik az eső, ugyan jó idő nem volt, de kezdett felszakadozni a felhőzet. Lementünk a partra, hogy végre a 24 órás kényszer apartmanfogság, és sötétség után egy kis napfényt is lássunk. Kezdett kicsit felmelegedni a levegő, így napozni már tudtunk, de a tenger túl hidegnek bizonyult ismét. Sokat sétáltunk, habár ezek a napok tökéletesnek bizonyultak volna városnéző fakultatív programokra, azokat hét elején be kell fizetni, így nem volt lehetőségünk részt venni rajtuk, bár a szűkös anyagiak miatt ezt nem is bántuk. Inkább maradtunk szokásos esti programunknál és étterembe mentünk. Ezúttal egy tengerparti vendéglőbe ültünk be. Nagyon jó hangulatban telt az este, lámpást gyújtottak az asztalunkon, boroztunk és tzatzikit ettünk. Sajnos a korábbi rossz báránysültért kárpótolni akartam magam egy újabbal, de ez is rosszul sült el! Ugyanolyan rossz volt, mint a másik helyen, kívül szenes, belül rágós. Ezúttal szóvá is tettem a pincérnek, aki véletlenül pont magyar volt (mintahogy a legtöbb helyen, legalább 1 magyar felszolgáló van). Ő nagyon kedvesen felajánlotta, hogy választhatunk kárpótlásul ouzot vagy desszertet. Mivel az ouzot nem szeretjük, desszertet kértük. Ami a hab volt a tortán; egy körülbelül 2 kockacukor nagyságú tejbegrízdarab volt. Nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, mindenesetre azóta is emlegetjük a már szállóigévé vált mondatot: Ajándékba ouzot vagy desszertet? :D Péntekre ismét kisütött a Nap, aminek elmondhatatlanul örültünk, utolsó teljes napunkat, így a tengerparton, és végre ismét a tengerben is tölthettük.
Este beszereztük a még hiányzó ajándékokat, és fájó szívvel bepakoltuk a bőröndjeinket, hiszen másnap már indultunk is haza. Este biztosra akartunk menni, így az Ovelixben foglaltunk helyet. Nem akartunk ismét csalódni, így a jól bevált görög menüt választottuk, ami másodszorra is isteni volt. Búcsúzóul sétáltunk még egy nagyot este a tengerparton és a faluban. Másnap reggel nagyon korán, fél 6 körül keltünk, gyorsan kitakarítottunk, és elmentünk a tengerpartra, hátha elcsípjük még a Napfelkeltét, ami sikerült is.
9 órakor elhagytuk a szállást, mivel a kövektező (utolsó) turnus szerencsésebb volt mint mi; már reggel 8kor megérkeztek. Csomagjainkat egy gyülekező helyhez vitték, ott rövid várakozás után kiderült melyik busszal megyünk haza, majd a hazaindulás időpontjáig, 2ig, még utoljára sétálhattunk Sarti utcáin, ehettünk egy utolsó ebédet az Ovelixben, gyönyörködhettünk a tengerben.
Összességében nagyon nagyon jól éreztük magunkat, Sarti egy páratlan szépségű nyugodt, hagyományait még örző görög halászfalucska, ragyogó tiszta kék tengerrel. Teljes mértékben olyan hely, amire vágytunk és ahová visszavágyunk. Biztos vagyok benne, hogy még visszamegyünk, mert nagyon sok szép emlékkel gazdagodtunk.
Köszönjük a beszámolót Mucie!
