Mi határozza meg jókedvünket a nyaralás alatt?

Rossz nyaralás nincs, csak rossz hozzáállás!

Rossz nyaralás nem létezik, csak rossz hozzáállás! Hiszen az előttünk álló egy hét milyensége csakis rajtunk áll! Tönkretenni bármikor bárkinek bármivel lehet. Az igazi nehézséget és a kihívást nem a felmerülő probléma jelenti, hanem annak a kezelése! A szép emlékeket pedig gyűjteni kell, amíg csak lehet!

A kisfiú régóta álmodozott arról, hogy saját szemével lássa a tengert, de a Mikulás sosem írt vissza a leveleire. Gyűjtötte a delfines képeket, a matricákat, legkedvesebb játéka pedig az a kis csónak volt, amit a nagypapa faragott neki a házuk előtti diófából.

A kisfiú minden évben újra és újra hitte, hogy abban az évben majd eljut a tengerhez, de hiába minden születésnap, minden Karácsony, az ő álma még mindig csak az Óperenciás tengeren túl létezett. A kilencedik születésnapja előtti napokban nagy volt a sürgés-forgás a családban. A fiú szomorúan vette tudomásul, hogy a távoli nagybácsihoz készül a família. Azon a napon bepattant az autóba és az egész út alatt nem szólalt meg.

Az ütött-kopott családi autó bírta a strapát, végigdöcögte az utat hegyen-völgyön át, de mindannyian tudták, hogy ha oda is érnek, az autó már nem élheti meg a visszautat. Haladtak hát a nagybácsi felé, félúton maguk mögött hagyva egy éjszakát és némi pénzt, amit kifizettek a szállásért. A szoba láthatóan el volt hanyagolva; nem volt frissen mosott ágynemű, csak néhány pokróc. Se egy büfé, se egy takarító, csak az unott recepciós.

A környéken más szálláslehetőség sem volt, hiszen nagyon messze voltak a legközelebbi lakott területtől. A család mégis örült, hiszen végre együtt tölthették az időt. Egyedül a fiú volt boldogtalan, hiszen holnap van a kilencedik születésnapja és ő semmi másra nem vágyik, csak hogy láthassa a tengert. Szomorúan hajtotta hát álomra a kis fejét.

Másnap újra útnak indult a tragacs. A fiú továbbra is néma maradt, meredten bámult ki az ablakon. Az út egyenes, monoton útban folytatódott. A hosszú út elálmosította a gyermeket. Fenyőfák bukkantak fel az út mentén és egyre több fenyőfa lett. Aztán a ismét fel a hegyekbe, egyre veszélyesebb szerpentineken kellett végigrobogni. Az autót mindvégig fenyőfák kísérték az úton, egészen egy hosszú lejtőig, aminek végén kedves kis házikók kacsingattak.

Az autó egyszercsak megállt. Kis idő múlva a kisfiú sirályok hangjára ébredt. Dözsölte a szemecskéit, de nem tudta ébren van-e, vagy még álmodik. Kinyitotta az autó ajtaját és szaladni kezdett. Közben boldogan vetette le cipőjét és szaladt a homokba egészen addig, amíg lábacskáit érni nem kezdte a víz. Tovább ugyanis nem mehetett, hiszen egy keze volt csak, így veszélyes lett volna szembeszállni a tenger hullámaival.

A fiúnak patakokban hullottak a könnyei. Na nem bánatában! Örömkönnyek voltak ezek, hiszen ő sohasem látta még a tengert! Pedig a családja szegény volt, az autó pöfékelt és a szálláson csak egy pokrócot kapott. De boldog volt, mert valóra vált az álma. Boldog volt, mert eljuthatott a tengerpartra…

Óperenciás tenger
A képek illusztrációk!

Légy te is boldog, ha eljuthatsz a tengerpartra, mert nem tudhatod, hogy máskor is lesz-e rá lehetőséged! Ha érdekel a folytatás, itt találod: ► A kisfiú történetének 2. része

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat!
Oszd meg!
  • 24
  •  
  •  
  •  

Hasonló cikkek

Leave a Comment