„Kedves Olvasó! Kérem, hogy ebben a cikkben megírtakat csak egy fantáziaműként, esetleg spirituális olvasmányként, ha úgy tetszik, akkor „meseként” tekintse, nem pedig tudományos eszközökkel bebizonyított történelmi ismeretként!”
Az ősi Kórükioni-barlang múzsái
A Delfi fölött található Kórükioni-barlang (kb. 2500 évvel ezelőtt) azért volt sok ember által meglátogatva, hogy kapcsolatba kerüljenek a hegy gyógyító energiáival, valamint azért, hogy üzeneteket fogadjanak a múzsáktól, ill. Apollón Istentől. A múzsák, vagy nimfák olyan szellemi (spirituális) lények, akik az angyalokhoz hasonlóan a magasabb dimenziókban élnek. Azok számára adnak útmutatást, akik keresik a bölcsességet, inspirációt és a fényt. Az emberek a szívükben lévő szeretet útján vehették fel velük a kapcsolatokat.
Sok ilyen múzsákhoz hasonló lény van azokban a dimenziókban, – vagyis a szemünk által nem érzékelhető, a látható fény tartományán kívül eső területen –, akik gyakran „átjönnek” és segítik az alacsonyabb dimenziókat. Ezt egyszerűen az emberek iránti szívbéli érzelemből teszik, ami nem más, mint a könyörületes szeretet isteni törvényszerűsége.
Mindezt úgy érik el, hogy a hegy és a barlang energiáit felhasználva kapcsolatot teremtenek azokkal, akik készen állnak a sokrétű tudatosság újabb szintjét elsajátítani. (A helyet felkereső emberek elbeszélése alapján óriási fénylényként érzékelték őket).
A kedves múzsák állítólag művészetre inspirálják a keresőket, azaz csillagászatot, zenei ismeretet, kozmikus bölcsességeket, költészetet és egyéb tudományt adnak át, hogy a mindennapi élet tökéletesítéséhez alkalmazni tudják majd az emberek.
Az ókorban általában olyanok keresték fel a múzsákat, akik egy békés és szabad társadalmat szerettek volna létrehozni. Tudták, hogy nem könnyű ez a folyamat, hiszen ki kell fejleszteniük az egyetemes szeretetet a szívükben és meg kell gyógyítani magukban minden jellemhibát, minden átélt traumatikus tapasztalatot, mert csak így sikerülhet.
Mindezeken túl, még meg kellett szabadítaniuk magukat a versengő gondolkodásmódjuktól, a bennük kialakult irigységektől. Sokan nem voltak képesek mindent végigcsinálni, ezért inkább csak apródonként haladtak a lelki fejlődésben. Kezdetben közülük voltak olyanok is, akik elsőre azt gondolták, hogy ezt a tudást elérni nagyon nehéz, vagy hogy nem érdemlik meg ezt a fajta örömöt, szeretetet, bőséget, amit ezek a kedves lények mutattak irántuk.
Ezek a kételyek legtöbbször babonákból és félelmekből eredtek, vagy olyan negatív emberektől, akik másokat akartak irányítani. Végül elárulták az embereknek a kedves múzsák, hogy joguk van ahhoz, hogy a saját életük felet, saját maguk döntsenek.
Akkoriban azt tanácsolták, hogy a nehéz helyzetekben kérdezzék meg mindig maguktól azt, hogy: „A mostani életszemléletem a személyes tapasztalataim egyik eredménye, vagy egyfajta olyan külső inger, ami a saját hasznára akar engem befolyásolni”?