Erósz, a szerelem istene

A görög mitológiában Erósz (Ερως) a szerelem és a szexuális vágy csintalan istene, Aphrodité istennő kegyence és állandó társa. A költő Hésziodosz először úgy ír róla, hogy minden idők kezdetén saját magát hozta a világra, hogy az embereket nemzésre ösztönözze. Más források Erószt az ősi sötétség; Khaosz gyermekeként említik.

A költő később leírja két isten; Erósz és Himerosz (Desire) szerelmét, akik “velejárója” volt Aphrodité, aki a tengeri habokból született. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy Erósz és Himerósz Aphrodité istennővel együtt született. (Ez a jelenet különösen népszerű a művészetben, ahol a pár lebeg az úszó kagyló-héjában tartózkodó istennő körül.)

Sandro Botticelli - Vénusz Születése
Sandro Botticelli – Vénusz Születése

Vagyis a szüleiről szóló mítoszok körül vannak eltérések, de a legtöbben Erószt Aphrodité és Árész fiaként említik. Erósz öccse Anterósz volt, őt a források szintén Aphrodité és Arész fiaként említik, ő a viszontszerelem istene volt. Ha ennél a verziónál maradunk, Zeusz Erószt születése után el akarta pusztítani, de Aphrodité elrejtette fiát egy erdőbe, az oroszlánok gondjaira bízva. Amikor Erósz felnőtt és megjelent az Olümposzon, a legszebb férfiként örömmel fogadták maguk közé az istenek.

Az említett Erószt az ókori költők és művészek megsokszorozták, Ámor és Kupidó néven, ahogy általában nevezik őket. Az egyetlen Erósz azonban továbbra is fennmaradt, különböző mítoszokban, neki tulajdonították pl. az emberek megjelenését a Földön. Ő volt az, aki szárnyakat viselt, az istenek és az emberek szívében lángra gyújtotta a szerelmet, egy íjjal és nyilakkal felfegyverkezve, vagy egy lángoló fáklyával. Bárkiben képes volt kiolthatatlan szerelmet ébreszteni, akinek a szívét eltalálta a nyilával.

Erósz és Psyché
Antonio Canova: Erósz és Psyché

Erósz nyíltartó tegezében kétféle nyíl volt. Az egyik fajta aranyból volt, ez a nyíl ébresztett örök szerelmet abban, akit eltalált. A másik fajta ólomból készült, ez a nyíl minden érzelmet kioltott általa eltalált áldozatából. Az arany nyilak galambtollakkal voltak díszítve, az ólomnyilak pedig bagolytollakkal.

Erószt gyakran ábrázolták gyermekként, és Aphrodité engedetlen, de hűséges fiaként. Az ókori váza festéseken Erószt gyermekként, vagy csinos ifjúként ábrázolták. A vázákon a jellegzetes nyilai virágra, szárnyakra, vagy egy nyúlra cserélődnek. A szobrászok inkább íjász fiúként formálták meg, míg a mozaik művészek dagi fiúcskának képzelték el és alkották meg a szerelem istenét.

Annak ellenére, hogy a leggyakrabban gyermekként ábrázolták, Erósz volt az egyik legöregebb isten. Óriási fájdalmat tudott okozni a nyilaival, amit még élvezett is, ám ő maga csupán egyszer volt szerelmes.

Történt egyszer, hogy Aphrodité megirigyelte egy halandó leány; Pszükhé szépségét, ezért megkérte Erószt, hogy tegye a lányt szerelmessé a világ legcsúfabb férfijába. Erósz azonban meglátta a lányt és beleszeretett, így nem teljesítette Aphrodité kérését. Ehelyett kilétét titokban tartva, szerelmet vallott neki a sötétben és megtiltotta neki, hogy lámpát gyújtson.

A lány viszonozta az érzelmeket, de kíváncsi volt, így mikor egy nap lámpát gyújtott, Erósz észrevette azt és elhagyta szerelmét. Pszükhé beleőrült, hogy szerelme elhagyta őt. Erósz bánatában nem végezte a dolgát, így se égen, se földön nem lobbantott fel semmilyen szerelmet, egészen addig, amíg Zeusz halhatatlanná tette Pszükhét, és újra egymásra találtak Erósszal. Miután összeházasodtak, közös gyermekük született; Hédóné, aki a gyönyör istennője lett.

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  • 34
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük