Álomfejtés: mit tanít nekünk Görögország?

Az alábbi történet nevelő célzattal akár egy mesekönyvbe is bekerülhetne, hiszen a történet tanulsága szerint ha hiszel magadban és hiszel az emberekben, akkor bármi elérhető! Van úgy, hogy ezt a hitet épp Görögország táplálja belénk...

Rengetegen vagyunk, akik szeretünk Görögország türkizkék színű tengerének partján napozni, és imádjuk, amint a görög napsugarak csiklandozzák a hasunkat. A hullámokról visszatükröződő vakító napfényben lassan újra és újra lecsukódik a szemünk, miközben a tenger csak hullámzik és hullámzik, mi pedig mély álomba szenderülünk…

Álmunkban egy hosszú utat látunk, amely nagyon hosszú, de csak megyünk és megyünk erdőkön-völgyeken át. Az utunkat számtalan fenyőfa kíséri mindkét oldalról, de soha nem látni az út végét. Egyszercsak köd ül a tájra. A legtöbb álmunkat kék színek uralják, de ez most más. Ez a köd szürke és fullasztó, a látótávolság egyszerűen megszűnik létezni. Mintha a szürke semmi közepén lebegnénk…

Köd

Amikor a köd felszáll, ameddig a szem ellát, mindenütt leégett fák, koromtól fekete tájképek és üresség. Forgolódni kezdünk és a legtöbben felébrednek a rémálomból. Az álmodozók azonban madártávlatból már látják, amint a feloszló füst alatt egy kis teherautó a görög határ felé tart. Aggódva figyeljük az autót, amint az az otthonukat elvesztett emberek felé közelít és arra gondolunk, milyen jó lenne, ha mi ülnénk a volán mögött és segíthetnénk a tűz károsultjain…

Ha mi vezetnénk, az autó tele lenne élelmiszerrel, meleg takaróval, vagy bármivel, ami segítséget jelent görög barátainknak egy ilyen tragikus helyzetben. Ugye milyen jó lenne azt hinni, hogy útban van a segítség? Sokan vagyunk ezzel így, de az első lépést mindig nehéz megtenni. Facebook csoportunk érző szívű tagjai közül egy maroknyi ember, valamint az adományozók megtették ezt a lépést és nemrég valamennyiünk álmát valóra váltották!

Az álomautót Csorti Lackó vezette a segítőtársával. A kis teherautóban lélekben rengetegen voltunk, de a tettek mezejére csak a legbátrabbak mertek lépni. A kezdeményezők Kovács-Mérő Évi és Kári Gyula voltak. Őket és minket is Görögország arra tanított, hogy merjünk álmodozni és cselekedjünk, mert a mesék léteznek, csak merni kell bennük szerepet vállalni! Emlékszel még, amikor először jártál Görögországban? Ugye az is mennyire lehetetlennek tűnt? Mégis megtörtént… Hogy hogyan zajlott az adománygyűjtés és milyen érzésekkel párosult, arról részletesebben itt olvashatsz: Célba ért a magyarok által gyűjtött tárgyi adomány!

A példaértékű és önzetlen segítségért köszönet minden adományozónak, valamint az önkéntes csapat minden tagjának: Kovács-Mérő Évi, Gelsi Andrea, Kári Gyula, Csorti Lackó, Szegedi Zsolt, Fekete Tímea, Horehled Andrea, Sólyom Viktória, Nagy Marcsi, K. Júlia, Dyekiss Virág és Emil. Külön köszönet a Görögség Házának és a Syllogos Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületnek!

Lélekben te is az autóban voltál? Kérjük egy lájkkal te is fejezd ki köszönetedet a kezdeményezés résztvevőinek! A magunk részéről KÖSZÖNJÜK és egy hatalmas lájk minden érintettnek!

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!
Oszd meg!
  •  
  •  
  • 2

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük