Rubi és Gábor 2012-ben jártak először Szártin és azóta is visszavágynak. A szállásuk a tengerparthoz közel volt, ami megkönnyítette nekik, hogy időt áldozzanak a napfelkelte néhány percére, amit egyébként már az utazásuk előtt beterveztek a neten olvasottak alapján.
Gábor szeret aludni, de a felkelő nap látványa (nem meglepő módon) mindkettőjüket úgy megbabonázta, hogy többször is meghozták azt az „áldozatot”, hogy korán felkeltek a látvány kedvéért. Megérte…
A galériában az Athosz-hegy vonulatának árnyképét láthatjuk, mely mögül a nap kacsingat felénk, majd teljes egészében megmutatja magát, először narancssárga, majd aranyló színekben. A képek között van néhány olyan is, amelyen az is látszik, ahogyan a nap a falut sárgába öltözteti.
Amikor az ember Szártira megy, alig hisz a szemének a sok zöld, és kék szín láttán. Amikor elkezdünk hinni a szemünknek, és végre elfogadjuk, hogy a hétköznapi szürkeségen, illetve annak árnyalatain túl is van élet a Földön, újabb színnel ajándékoz meg minket a természet. Lehet, hogy a színekkel tényleg lehet gyógyítani?! Gábor, Rubi! Köszönjük a képeket!
Olvassátok el Rubiék beszámolóját is, ahol további képeket is találtok Szártiról!