Gyalogtúránk a Narancspartra

Az idei évben az utolsó turnusban, október elején jártunk Szártin, nemrég már írtunk erről is egy beszámolót. Hiába volt rossz idő, szeretjük a természetet és kirándulni is szeretünk, ezért nem tudunk rossz élményről beszámolni, legfeljebb félelmetesről… :)

Felhők Sarti öbölben

Bár nem egyszer jártunk már ott, a Narancspartra évek óta szerettünk volna gyalogosan eljutni, tudva, hogy mindössze 7 km-re van a falutól. Kétszer is próbálkoztunk már, de annak ellenére, hogy felkészülten vágtunk bele, mindkétszer kudarcot vallottunk…

Volt már, aki megcsinálta, de a tűző napon nagyon nehéz eljutni Szártiról a Narancspartra, mert az út során a nap és a meleg együttes jelenléte folyamatos hűtést és ásványi anyag pótlást kíván a túra ideje alatt, miközben a leégés a legkevesebb, ami az emberrel történhet. Az sem egy leányálom, de az égő fájdalmat tetézheti a napszúrás, legrosszabb esetben a hőguta is…

A Narancspart – Sarti közötti távolság mindössze másfél-két óra alatt megtehető, és igazából nincs is 7 km, mert a Sarti feletti (nem az EKO!) benzinkút nem sokkal több, mint 5 km a Narancsparttól.

Narancspartra fel! Adri & Thomas beszámolója

A 2013-as nyaralásunk második felében az idő 15 fokra hűlt és folyamatos esővel próbált minket eltántorítani a tervezett kirándulástól. Márpedig mi ragaszkodva az elképzelésünkhöz, kissé bátortalanul ugyan, de nekivágtunk a nagy útnak.

A Szív-öböl eső előtt...

A halászkikötőben hezitáltunk kicsit, hogy menjünk-e tovább, mert egyre csak sötétedett. Tettünk egy kis kitérőt a Szív-öböl felé, mert látnunk kellett, milyen a szerelmesek paradicsoma ilyen időben. Kissé tartottunk a tovább indulástól, de volt nálunk esőkabát…

A távolság meg sem kottyant, sőt, még az emelkedőket sem vettük észre, az egyre fölénk sűrűsödő fekete felhőket azonban annál inkább! Miközben haladtunk a  cél felé, gondolataink akörül forogtak, hogy vajon hová fogunk behúzódni, ha nagyon esik?!

Elég terebélyes fák mellett haladtunk el, ami megnyugtató, de annál félelmetesebb, hiszen mi van akkor, ha az egyre közeledő, cseppet sem barátságos felhők egy számunkra ismeretlen vihar közeledtét jelzik?! Ha villámlik, nem tudunk beállni a fák alá…

A fák alá, amelyek időközben mindenféle fenyőkké változtak, és a sötét égbolt fényében mind „világítottak” ezek az örökzöldek. A fenyők sokaságától azt reméltük, hogy közel a cél.

A menedék lehetőségekről tovább elmélkedve felmerült a barlangok gondolata, amin utólag jót derültünk, illetve végső esetben a stoppolás lehetősége. Azt hiszem, minden veszélyforrást kiveséztünk a leghatalmasabb vihartól kezdve a vízátfolyásoktól csúszós útig; élénk ilyenkor az ember fantáziája…

Buszmegálló a Narancspart közelében

Elérkeztünk egy buszmegállóhoz. Cseppet sem volt forgalmas, vagy utasoktól telt, de az aktuális beszélgetésben egy üde fényfoltot jelentett. Hiába volt fedett, egy nagy zivatarban valószínűleg nem sokat védett volna rajtunk. Feltételezhetően a busz se járt itt óránként, (ha járt egyáltalán..), de valahogy mégis óriási biztonságot jelentett, egyrészt mert egy biztos pont, egy fedett hely, másrészt mert akkor egy „véletlenül” erre tévedő busz gondolata is biztonságot, fedezéket jelentett…

A buszmegálló után egy, az út alatt kiszáradt folyó látványa tetézte a pusztítás irányába terelődő gondolatainkat, de nem sokkal ezután végre megláttuk a Narancspart „bejáratát” jelző konténereket. Hát, azt hiszem, szemetesnek még nem örültem ennyire életemben! Megérkeztünk!

A Narancspart hangulata egészen más volt, mint ahogy eddig láthattuk. A viharfelhők egész utunkon végig kísértek minket, olykor a bal oldalunkon valamelyest védelmet jelentő hegyek csúcsai alá merészkedtek… Ez is hihetetlenül félelmetes volt, ránk akart telepedni a pára és a tér, mintha ez a csodás környezet mindenestül fel akarna minket falni…

A Narancsparton egy elhagyott büfé bárszékein elfogyasztottunk egy Mythos-t, közben rágcsáltunk némi sós pálcikát, és hangos sóhajtások közepette, büszkén ismételgettük: „Végre megcsináltuk!”

Hazafelé persze kb. az utolsó kilométeren jól megáztunk, de a látszat ellenére nem jött el a világvége, farkasokkal sem találkoztunk, csak mi voltunk farkas-éhesek, borzasztóan jól esett a kirándulás után a gyros és a fincsi málnás sütemény!

A kirándulás valószínűleg egyszeri volt és megismételhetetlen, hiszen Szártin a szezonban nagyon ritka a rossz idő, ha van is eső, általában rövid ideig tart. Mi többnapos borús időt fogtunk ki esővel, ennek is örülünk, mert ismét jó élményekkel gazdagodtunk. Ezeken a tájakon ha esik, ha fúj, jó sétálgatni, mert az utakat mindenütt gyönyörű örökzöldek díszítik, ráadásul a fák mögött minden párszáz méter után újabb és újabb rejtett öblöket fedezhetünk fel…

Nekünk így is tetszett, hiszen így még nem láttuk…

@lulaki & @thomas

Oszd meg! Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat! Kommentelni a lap alján tudsz!

4 thoughts on “Gyalogtúránk a Narancspartra

  1. Köszönjük! Reméljük, még sok ilyen túrára lesz lehetőségünk. A 40 fok nem hiányzik, de a napocska azért elkísérhetne legközelebb. Ami a másik napocskát illeti, hallottunk már a mesterről és a bőrrucijáról, nekünk még nem volt szerencsénk találkozni vele. :) Kicsit irigylem az urat, állítólag az összes szobor az ő keze munkáját dícséri…

    1. Mi a szomszédainkkal 09. 23.án gurultunk ki a narancspartra. Éppen szerettem volna megsasolni a 2009 óta született alkotásokat, amikor egy legalább 1-1,2méter hosszú hal úszott be a lagúnába. Tőlem kb. 10méterre lehetett és a part felé úszott. A közelében fürdőzött egy Szerb férfi akinek szóltam,(integettem) hogy nézzen maga elé mert big fish van a közelében. Aztán persze visszafordult a hal, én pedig felrohantam egy sziklára és onnan néztem. A faragásokról meg elfelejtkeztem a nagy izgalom miatt. Minden esetre 3X voltam hajókiránduláson de a beígért delfineket sosem láttam, a narancsparton meg úszkálás közben botlottam egy igazi tengeri élőlénybe. Ugyan a Vörös-tengerrel nem összehasonlítható,de nagyon szerethető az Égei-tenger és a narancs part sokat tisztult.

  2. Tisztességes gyalogtúra, gratula a véghezvivőknek! A 13sz.képen látható Makedón napot akkoriban faragta a mester(2004) amikor hajókiránduláson a narancspartnál kikötöttünk. Először mindenki közelebbről is látni akarta az alkotást, de némileg riasztóan hatott,(főleg a lányokra) hogy a maestro anyaszült meztelenül végezte könnyűnek nem nevezhető munkáját a tűző nap ellenére.

    1. Tengerparton voltak a lányok, meleg volt, miért nem hűtötték le magukat a tengerben és közben arra tévednek mint egy strandoló és megnézték volna, hogyan „süt le a nap” és itt akkor idézem:

      „Tüzesen süt le a nyári nap sugára
      Az ég tetejéről a juhászbojtárra.”

      :)

      Delfinek meg vannak, csak sok szerencse kell hozzá. Éppen a napokban raktam be két videót is a fórumba, amin látni lehet, hogy tényleg vannak Delfinek Sarti közelében. Igaz mi sem láttunk még Delfineket, csak küldött képeken és videón, de egy okkal több, hogy jövőre ismét Sarti nyaralás legyen. Egyszer csak kegyes lesz hozzánk Poszeidon a tenger istene és megmutatja apró kis halacskáit, ha meg nem akkor előbb utóbb megtanuljuk a visszhang kommunikációt és mi szólunk a delfineknek…. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük