Görögország második legnagyobb városától, Thessalonikitől délkeletre helyezkedik el a Chalkidiki félsziget. A görögök által Poseidon vasvillájához hasonlított félsziget 3 részből áll: Kassandra, Sithonia és Athos. Halkidiki strandjainak java-része homokos parttal rendelkezik, több híres „kék-zászlóval” kitűntetett strand található itt, amit a legtisztább tengerpartú települések kapnak. Kassandra fontosabb települései: Fourka, Polichrono, Pefkochori, stb. Sithonia rengeteg szép üdülőhelyben bővelkedik; Kalamitsi, Neos Marmaras, Nikiti, Sarti, Sykia, Vourvourou partjait mindenképp érdekes meglátogatni, ezek mindegyikét egyénileg egy robogóval körbejárhatjuk, vagy szervezett utazás keretében.
Athos bár földrajzilag Görögország területéhez tartozik, közigazgatásilag egy külön állam; Athos-hegyi Köztársaság. Határa Ouranapolis kikötőjénél található, nevét a földrészen átvonuló Athos-hegyről kapta. Athos területére nők nem tehetik be a lábukat, a férfiak is kizárólag engedéllyel tehetik ezt meg. A Szent-hegy (Agion Orosnak is nevezik) mintegy húsz ortodox kolostornak ad otthont, a hegyekben állítólag ma is élnek papok remeteként.
Kassandra a félsziget leglakottabb része, itt található Petralona, (Thesszalonikitől kb. 50 km-re található) mely méltán híres arról a cseppkőbarlangjáról, ahol egy Homo Sapiens koponyát találtak a barlang falára csatolva. Az itt talált kb. 700.000 éves emberi maradványok alapján végzett kutatások azt bizonyították be, hogy a petralonai ember Európa egyik legidőssebb előembere.
Sithonia a félsziget legkedveltebb üdülőhelyeit tudhatja magáénak. Festői tájain kristálytiszta vízű strandok, apró kikötők, rejtett öblök találhatók.
A görög mitológia gyakran hivatkozik Halkidikire: a hatalmas földrengésekre, illetve Egeladosra. A görög monda szerint régen Halkidiki (az akkori Kalkidiki) térségét Titánok lakták, akik az Olümposzi Istenektől régebbi Istenek utódjai. A Titánok nem ismerték el az istenek hatalmát, ezért harcba szálltak velük az Olümposzon. A háború során Egelados az Olümposzi istenekre hatalmas sziklákat hajított, így alakult ki Halkidiki Akté nevű nyúlványa, a mai Athos. Amikor az Istenek és az Óriások háborúztak, Athéné egy hegycsúcsot vetett Egelados felé, aki így a föld alá került, a Kassandrán van élve eltemetve. A legenda szerint amikor a föld reng, Egelados óriás fészkelődik. A harmadik földnyúlvány, Sithonia, mely nevét Poseidon fiáról; Sithonasról kapta.
Ezek azonban mind a régi időkre visszanyúló történetek…
A kutatások azonban azt mutatják, hogy Halkidiki panteontologiájának geomorfológiája teljesen más volt. A növény és állatvilág határozottasn máshogy nézett ki. A Nikiti településen talált leletek arról árulkodnak, hogy egykor elefánthoz hasonló, és más fajok éltek itt. Ugyanakkor Vrasta, Triglia, stb. településeken található nyomok egy másik korról tanúskodnak, amellyel az emberiség soha nem találkozott. A Petralona barlang leletei bizonyítják, hogy az emberi jelenlét 700.000 évvel ezelőtt kezdődött, míg az első emberi koponya 200.000 éves. Egy szervezett társadalom létesítméynei Halkidikin Kr.e. 4000-re tehetőek, melynek legrégebbi lakói a Trákok, Pelagiánok votlak.
Az i.e VIII. században nagy számú lakosok érkeztek a régióba, elsősorban Halkidából (Halkidiki) és Eretriából. A Kr.e. V. század legfontosabb városai: Aineia, Gigonos, Lipaxos, Potidaia, Sani, Mendi, Skioni, Aigai, Neapolis, Afitis, Olinthos, Sermili, Galipsos, Toroni, Sarti , Siggos, Piloros, Dion, Kleonai, Olofixos, Akathos, Stagira, Apollonia, Arnaia, Anthemous.
Sok ilyen képviselteti magát egymás után az őskori települések, melyek földrajzilag ugyanott találhatók. Az i.e. V. században a legfontosabb 32 város megteremtése mellett fontos volt még Olynthos királysága, „koinon of Halkideon” melynek kr.e. 379-ben a spártaiak vetettek véget.
A kr.e. 348-ban Philippos integrálja a régiót a makedón királyságban. A hellenisztikus években 3 nagy város jön létre: Kassandreia (kr.e.315), Ouranoupolis (kr.e.315) és Antigonea (Kalamaria közepén, kr.e. 280-ban).
A kr.e. 168. században a rómaiak ellenőrzés alá vetették a macedón királyságot, mely hanyatlásnak indult. Az összes város a római kereskedők irányítása alá került.
A kereszténységet kr.e. 50-ben vezették be, (mikor Pál Apostol Philippous-ból Tessalonikibe ment Apollonián át). A keresztéyn évszázadok sok katasztrófális behatolást hoztak Halkidikire, mint a gótok (kr.e.269), a hunok (6. század) és a katalánok (1307). A 9. században létrejön az Athosi szerzetesi állam. 855-ben A makedón király egy arany bika jelképével csendben és nyugalomban élnek a század végéig. A 10. században egy kolostori tömeg alapítói összegyűlnek Karyes-ben. 963-ban épült M.Lavra kolostora, és később az összes többi 19 kolostor. Azóta a szent állam egy egyedi világot képvisel.
Ez az a rejtélyes hely, ahol testüket-lelküket beleadva az ittenieknek sikerült megőrizni az összes kincset, amely a görög keresztény oktatást elősegíti és további segítséget nyújt ezzel a nemzet előtt álló nehéz pillanatokban. A 10. század után a termőföldek legnagyobb része az Athosi szerzetesek tulajdonába került. (Metoxia) Ezekből a településekből sok falu jött létre és a régieket is fejleszteni kezdték. A 12. század után közigazgatási megújulás keretein belül a régió úgynevezett kapetanikiákra osztódott: Kalamaria, Ermileia, Ierissos, Kassandreia és Loggos-ra.
A 14. sz. közepe felé Halkidi nagy része a szerb állam ellenőrzése alatt állt, míg Kassandra a török leigázás előtt velencei uralom alatt volt. 1430-ban a törökök leigázása után Halkidiki Thessaloniki város részévé vált. 3 pénzügyi prefektúrára osztották. Kassandra, ami a félsziget természetes határaira volt korlátozva, Hasikohoria, mely az összes termőföldet és hegyet magába foglalja és a Toronaio, illetve Thermaiko öbölben fekszik, és végül Mandemohoria. Az Athos-hegy független régió volt.
Minden prefektúra különleges kiváltságainak ellenére abban az időben Halkidiki lakosai csakúgy, mint az összes többi görög, sokat szenvedtek, az elnyomó török uralom miatt. Ezek miatt azonban nem csorbult sem a hitük, sem a nemzet lelke.
A 18. század végére minden prefektúra fejlődésnek indult. (Megnövekedik a búzatermesztés, selyem növekedés, szarvasmarha-tenyésztés) Ez a fellendülés azonban felkeltette a kalózok figyelmet a tengerparti falvakra. 1775-ben Mandemohoriában a Gate megbízza a „Koino of Mademia” régióban található 12 nagy falu ezüstbányáinak kiaknázásával. Ezáltal egy új, kibővült ezüstbánya társulás jön létre saját községi közigazgatásban.
1821 májusában, Emmanouil Papa vezetése alatt egy sikertelen török elleni felkelés következtében teljesen megsemmisül. Ugyanakkor 1854-ben újra megerősödik, egy új forradalom ismét felrázza Tsiamis Karatasos uralkodása alatt. A forradalmi légkör 1878-ban éri el Halkidikit, a törökök azonban megtették a lépéseket, a mozgalom feloszlása érdekében.
A század elején Halkidiki részt vett a macedón csatában. Halkidikinek sok lakosa macedón harcosként vett részt a csatában, és szintén ők voltak, akik gerillaként harcoltak a hadtest ellen. A kívánt szabadság végül 1912 októberében jön el.
1922 után M.Ázsia menekültjeinek ezrei megállapodása után új szakasz kezdődik Halkidiki történelmében.
Mostanra 27 új falu járul hozzá Halkidiki gazdasági és kultúrális fejlődéséhez, így Halkidiki ma nagy jelentőséggrel bíró félsziget.