Az Itamos (Ίταμος) egy 1,2 méter átmérőjű, 2000 éves, Tisza fenyő, vagy közönséges tiszafa (Taxus baccata) az észak-görögországi Sithonia területén, gránitkövek és feketefenyők ölelte kis tisztáson, az úttól 80 méterre található örökzöld fa, amely többek között túlélte az 1945-ös, az Itamos-hegy jókora részén pusztító tüzet. Ez a fa az egyik legrégebbi képviselője ennek a növényfajnak mind Görögországban, mind Európa többi részén. A különlegesen ritka fából csak néhány található meg Európában (Spanyolország és Franciaország mediterrán területein).
A görögországi Itamoszhoz hasonló korú tiszafák találhatóak még Németországban, Angliában, stb. A legöregebb tiszafák kora vitatott, több jelölt is van erre a címre Európában. A tiszafa egy hazánkban is őshonos faj, a Bakonyban és a Bükkben találhatunk belőle öreg állományokat. A tiszafa Magyarországon is védett növény, eszmei értéke 10.000 forint. 2011-ben az Országos Erdészeti Egyesület a tiszafát választotta meg az év fájának, ebben az évben sokat lehetett hallani erről a fáról…
Az Itamos nem az egyetlen több ezer éves fa Görögországban. A Krétán található Vouves egy több, mint háromezer éves olajfa boldog tulajdonosa. A vouvesi olajfán a mai napig egészséges olajbogyó terem, amelyekért kisebb vagyonokat fizetnek a turisták. Ez az olajfa a mediterrán térség legidősebb olajfája további hét 2-3 ezer éves olajfa közül.
A híres Itamos fa Szártiról kb. 2 és fél órás gyalogtúrával megközelíthető, az oda vezető út több, mint 10 km. Kérünk mindenkit, hogy csak megfelelő erőnlét birtokában, elegendő folyadékkal és élelemmel vágjon neki az útnak, továbbá az út mentén kihelyezett kaptárakat próbáljuk meg kikerülni, és a dolgozó méheket nem zaklatni! :)
Az Itamos fa GPS koordinátái: 40° 6′ 51.77″ N 23° 53′ 43.57″ E
Adataink tájékoztató jellegűek! Kérjük, amennyiben elírást találsz, jelezd nekünk! Köszönjük!
Milyen fa a Tiszafa?
Tudományos neve egyesek szerint a görög „takszosz” szóból ered, melynek jelentése rendezett, s mely szabályosan sorakozó leveleinek köszönhető, míg mások úgy gondolják, a növény nemzetségneve; a Taxus a görög „toxon” szóból ered, ami magyarul ívet, íjat jelent. A tiszafa ugyanis az egyik legértékesebb fafajta, amelyből többek között az ókori görögök fegyvereket, hangszereket és szobrokat készítettek, valamint évezredeken át az íjak készítésének legfontosabb alapanyaga volt.
Az indiánok olykor a tiszafából magjának mérgébe mártott, mérgezett nyílvesszőt készítettek, míg a germán népek egyik legfontosabb jósláshoz használt anyaga, illetve növénye volt.
A tiszafa a leghosszabb életű európai növény. A tiszafák erdőállománya már a középkorban is jelentősen megfogyatkozott, és ma sincs ez másként. Ennek oka, hogy a fa nagyon lassan növekszik, de ipari felhasználásra csak a min. 150 éves fák alkalmasak. A 250, vagy idősebb tiszafa törzsének középső része nem korhad el, ezért az ilyen korú fák a legértékesebbek. Állítólag ha a fatörzs öreg, és pusztulni kezd, a tövéből új fa nő…
Valószínűleg ezért is tisztelték az ókori Görögországban a szomorúság, valamint az élet és halál fájaként. A tiszafa Ártemisz istennő szent növénye, melynek magját a madarak vetik el, de ugyanaz a mag egyes állatokra és emberekre halálos méreg!
A tiszafa minden része (kivéve a magházat) egy taxin nevű anyagot tartalmaz, amely mérgező. Egyesek szerint mérge a legerősebb növényi mérgek egyike, amely a nikotinnal egyenértékűnek tekinthető. A tiszafa mérge a Görögországban gyakori „bürök” nevű növénynél is mérgezőbb. Régi görög törvény szerint egyes elítéltek halálbüntetésének végrehajtási módja a „Bürökpohár” volt. Szókratészt is ezzel a módszerrel végezték ki, a mérgezés tünetei ekkor kerültek először papírra Platón által.
A tiszafa mérgének hatásait ugyanakkor Dioszkoridész ókori görög orvos jegyezte fel először. A tiszafa mérge bénító hatással van a légzésre és a szívműködére. Állítólag a tiszafa árnyékában tartózkodni is veszélyes, mert szélcsendes időben hallucinációt, rosszabb esetben akár halált is okozhat a fa által kibocsátott illóolaj. Ez lehet az oka annak, hogy Európában gyakran azonosítják a halállal, több temetőben találkozhatunk ültetett tiszafákkal, mint örökzölddel, amely a lélek halhatatlanságának a jelképe…