Nem állítjuk, hogy Görögország hibátlan, hisz ott is vannak problémák. De amikor átlépjük a határát, számunkra megáll az idő és egy végtelen szabadság és nyugodtság tölti el a szívünket, ami olyan, mint a gyermeknek egy végtelen, óriási homokozó. Ennek a homokozónak márpedig aranyló homokja és mélykék tengere van, amiben kedvünkre lubickolhatunk. De nem csak a tengerpartjaiért szeretjük Görögországot…
Nyilván a fővárosban és a nagy városokban más a helyzet, de Görögország utcáinak tisztasága és rendezettsége elképesztő. Gyakran festik át az épületeket, a szűk utcákban olykor a járdákat, lépcsőket is, és ez kellemes tisztaság érzetet nyújt az embernek. Ha esik az eső, partvissal sepregetik az eső vizet, porral még nem sokszor találkoztunk a lakott területeken. A tengerparti területeken valószínűleg a párás levegő miatt nem igazán jellemző a városi por, mint másutt. A képen látható kis fa és környezete nálunk egészen másképp festene…
Ahogy már az ókorban is tisztelték a természetet, a görögök ma is számunkra elképesztő, mégis helyén való dolgokra képesek. Akár poénból, akár tiszteletből képesek ilyesmire, példaértékű, ahogy megbecsülnek egy-egy fát…
Ez a tábla Zakyntosz tengerpartján, egy homokba épített kis zúgban található. Az áll rajta, hogy minden arrajáró vendég használhatja az ő kis menedékét, de arra kéri őket, hogy ne tegyék tönkre. Vagyis a híres görög vendégszeretet ebben a formában is megnyilvánulni látszik. Míg másutt lezárnak partszakaszokat és magánterületté nyilvánítják azokat, ez a tábla egy magánterület részét képező partszakaszon található, ám itt se a part, se a kis „menedék” nincs elzárva senki elől…
Miért kellene kivágni egy fát csak azért, mert utat építünk?! Az út fával a közepén is használható…
Ugyanez a helyzet a zöldségesnél. Ha egyszer egy fa az égbe akar nőni, hát hadd nőjön! Ne a fát vágjuk ki, hanem a környezetén „lazítsunk” egy kicsit! Viccesnek tűnik, de tökéletesen intelligens gondolkodásra vall, legalábbis szerintünk…
Ha a mosolygós felszolgálás nem elég, akkor a görögök ebéd után egy kis ajándékkal kedveskednek az embernek. Sok esetben még külön kis időt is áldoznak arra, hogy az ajándékot elkészítsék, itt nem a céglogóval ellátott, gagyi műanyag reklámtárgyak számítanak ajándéknak. Friss, hűtött barack és helyi, mag nélküli szőlő volt a meglepi, amitől garantáltan törzsvendéggé válsz! A baj csak az, hogy ez szinte minden vendéglátóhelyen így van, ahová egyszer betévedsz… :)
Ha már kaja, ez az egyik kedvencünk. Már a gyrosz szendvicsnél is meglepődtünk, hogy a szendvicsbe sültkrumpli is jár, de igazuk van, ha lúd, legyen kövér, nem igaz?! A fenti tányéron viszont egy reggeli omlettet láthatunk, amihez szintén járt a sültkrumpli. Furcsa volt, hiszen mindez nem Amerikában történt, és a helyiek testalkata sem utalt rá, hogy mindenhez sültkrumplit ennének, de úgy látszik, a turisták ezt szeretik. Bár igyekszünk mi is helyesen táplálkozni, tulajdonképpen nekünk tetszett! Egy évben egyszer ez is belefér, és meg is mosolyogtat…
Ha a ház 2-3 szintes, Görögországban nem létezik az a homlokzat, ahol ne lenne virág, esetleg a tetőről lefolyó murvafürt. A rengeteg virág nem csak szép és hangulatos, de vannak köztük nagyon jó illatú virágok is, ilyen pl. az Angyaltrombita. A homlokzatok további tartozéka valamely kétkerekű jármű; így a robogó, vagy a kerékpár. Görögországban nem nagyon látni olyan embert, aki alatt ne lenne legalább két kerék…
Azt hiszem, az egyik legfontosabb, ami görögországi útjainkhoz fűződik, az az a szabadságérzet, amit soha máshol nem érezhet az ember. Nem véletlenül a „Szabadság vagy halál!” lett Görögország nemzeti mottója. Mégis amit mi érzünk egy hetes nyaralásaink során, az mondhatni kismiska a görögök nyaralásához képest. Közülük sokan ugyanis egy teljes szezonra leköltöznek a tengerpartokra, és ott élik az életüket tovább őszig, kissé nomád körülmények között. Ebben az időszakban zöldségeket, és virágokat ültetnek a közvetlen környezetükben, és így éldegélnek mezítláb, boldogan…
Azt hiszem, a városi embernek ez az, ami a leginkább hiányzik, de ez az, amit sokan képtelenek lennének megtenni a műkörmös, a kényelmes ágy és egyebek miatt. Pedig az embernek néha nem ártana kiszállni a liftből és szembe nézni azzal a csodával, amibe beleszületett. Ezt a valamit úgy hívják, hogy természet…
A görögök megtanulták megbecsülni és tisztelni a természetet, mi többek között ezért szeretjük Görögországot! Te mivel folytatnád a felsorolást? Írd meg nekünk az alábbi hozzászólásodban!
Már 6 éve járok feltöltődni a görögországi tengerpartra. Semmihez nem hasonlítható az a nyugodtság, amelyet ott rögtön átvesz a lelkem – testem. Ha tehetném, egyszer legalább, az egész nyarat ott tölteném. Van még bőven tanulni Tőlük……Imádom a görög mentalitást, a tengert, az ételeket, a hegyeket, az illatokat, egyszóval: mindent, ami görög! <3
Ezen a nyáron volt először alkalmam ellátogatni Görögországba, de az holtbiztos, hogy nem utoljára. Ami azonnal megfogott az országhatárt átlépve: az út széli leanderek. De nem ám dézsában, mint itt nálunk! Aztán a cikkben is említett murvafürt nevű cserje, meg a sok virág. Az, hogy az utak mellett ott virított az említett leanderen kívül a gránátalma és az olajfa – utóbbiból a hatalmas ültetvényeket is megcsodálhattuk.
És az építkezésük, ahogy minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Az ajtók tárva-nyitva,
valóban nem féltik az értékeiket, biztos nincs kitől – jó, hogy ilyen tapasztalataik lehetnek.
Ha elmentünk egy vendéglő előtt, a pincérek azonnal kedves mosollyal beinvitáltak, de ha azt mondtuk, hogy kösz, most nem, akkor se sértődtek meg.
S bár én nem vagyok különösebben vallásos, de tisztelem azt, aki őszintén az – ezért nagyon megfogtak azok a kis útszéli, vagy éppen magánházaknál látható kis imahelyek, ahol szabadon lehet gyertyát gyújtani. Nem tudom igazából, jó-e rájuk ez a megnevezés, mindenesetre ez a lényeg. És nem kell érte sehány eurót betenni semmiféle perselybe.
Na, a lényeg a lényeg: ami egy ott vásárolt pólón is olvasható: „No stress in Greace!”