Utazás: busszal | Utazás ideje: 20-24 óra | Kint tartózkodás ideje: 1 hét | Dátum: 2013.07.08 – 2013.07.17. | Időjárás: általában 28-32 °C | Utazási iroda: Grand Tours | Helyszínek megközelítése: motorral | Helyszínek: Neos Marmaras, Narancspart, Vourvourou, Goa Beach, Porto Koufo
Sarti 2013 – 1. nap (hétfő)
Nyaralásunk 11:20-kor kezdődött meg azzal, hogy felszálltunk a Grand Tours utazási iroda buszára a pályaudvaron. Már nagyon izgatottak voltunk, alig vártuk ezt a napot. A busz nagyon kényelmes volt, az emeleten volt a helyünk. A sofőrök bepakolták a bőröndöket, megnézték, megvan-e mindenki és végül 11:30 körül elindultunk. Nagyon jó érzés volt. Budapesten sajnos át kellett szállnunk egy másik buszra, mert ez csak gyűjtőjárat volt. Az átszállás kicsit hosszadalmas volt, sokan voltunk sok bőrönddel. Miután mindenki elfoglalta a helyét, ismét elindultunk. Ezután még Szegeden megálltunk egy kis pihenőre, és felvenni pár utast. Így a busz már teli is lett, kb 80-an voltunk. 3 határon kellett átjutnunk, az első viszonylag gyorsan ment, a másik két határon viszont 2-2 órát várnunk kellett. Így a tervezett 20 óra helyett az út 24 órásra sikerült. Az utazás egyébként tűrhető volt, bár sajnos kifogtunk pár nagyon idegesítő utast, akik olyan hangosak voltak, hogy az egész út alatt fél órát tudtunk csak aludni. Az út utolsó része egy hegyi szerpentinen volt, hatalmas szakadékokkal. Elég félelmetes volt, de Macedóniában volt ennél rosszabb is. (Akinek tériszonya van, az inkább próbáljon meg előtte elaludni.)
2. nap (kedd)
Végül kedden dél körül érkeztünk meg az apartman elé. Megkaptuk a bőröndjeinket, és elfoglaltuk a szobánkat. Az apartman nagyon szép volt, pont ilyennek képzeltük el a szobát. Az erkélyünk a tenger felé nézett. Nagyon fáradtak és éhesek voltunk, de azonnal kicsomagoltunk, hogy minél előbb mehessünk a partra. Hihetetlen, de legelsőre meglett a kedvenc ebédelős helyünk, ahol minden nap ettünk. A gyros nagyon finom volt, össze sem lehet hasonlítani a magyarral. Kipróbáltam a Mythos sört is, ajánlani tudom mindenkinek. A görög pincér kicsit beszélt magyarul is, nagyon kedves volt, szerintem neki is nagy szerepe volt benne, hogy mindig oda jártunk vissza.
Ebéd után végre lementünk a partra. Csodás idő volt, a tenger pedig gyönyörű, tiszta. Este körbenéztünk a faluban, vacsoráztunk egy étteremben, ahol a pincérlány magyar volt. Souvlakit ettünk a párommal, a vacsi végén pedig kaptunk valami görög desszertet, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsoda. Olyan tésztája volt, mint a baklavának, vaníliakrém volt a tetején, és az egész csupa méz volt. Miután megkóstoltuk, olyan érzésünk volt, mintha megettünk volna egy csomag cukrot. :D Egyébként az szokás itt Sartin, hogy vacsora után hoznak még valami édességet, amit nem kértünk, és nem kell fizetni érte. Ez az egyik, amit észrevettünk, a másik pedig az ingyen víz. Ha nem rendeltünk inni semmit, vizet akkor is mindig kaptunk. Vacsi után sétálgattunk a sétálóutcán.
Rengeteg szuveníres üzlet és szupermarket van. Az egész hely nagyon hangulatos, kb minden sarkon van palacsintaárus. Hatalmas palacsintákat adnak 1,5 euróért, szerintem a csokis banánost mindenképp megéri kipróbálni, nagyon finom, és nem sajnálják a tölteléket belőle.
3. nap (szerda)
Ez volt az első teljes napunk Sartin. Reggelit egy pékségből hoztunk, mint ezután minden reggel. Azt fontos tudni, hogy itt kb. minden pékáru (fánk, croissant, lepény) egy vagyonba kerül. Szinte minden reggelink több pénzbe került, mint az ebédünk. De hát egyszer nyaralunk egy évben. A pékáruk egyébként nagyrészt csokival vannak töltve, és iszonyú édesek. A pékségben kapható rengeteg görög édesség, ezek közül természetesen kipróbáltunk párat, de mind ugyanolyan volt, mint amit előző este az étteremben kaptunk. Igazából nem értem, hogy ezekből hogyan lehet egyszerre többet megenni, nagyon édesek. :D Reggeli után szinte az egész napot a tengerparton töltöttük, nagyon meleg volt. A víz egyébként nagyon sós, de tényleg annyira tiszta, hogy lelátni az aljára. Kagylót sajnos nem sokat lehetett találni, kis halakat viszont annál többet. Akármikor lenéztünk, a lábunk körül mindig volt 10-20 halacska.
Az ebédünket a szokásos helyünkön ettük, megint gyrost. Vacsorázni most új helyre mentünk, a Platania étterembe. Ezt már előző este kinéztük magunknak, és innentől kezdve minden este itt ettünk. Az étterem a parton van, nagyon szép, és a pincérekre semmi panasz nem lehet, nagyon kedvesek voltak. A párom úgy döntött, hogy végre kipróbál igazi tengeri ételeket, ezért rendelt magának tenger gyümölcsei tálat. Én inkább maradtam a hagyományos csirkemellnél gyümölcsmártással. Mikor a pincér kihozta a rendelésünket, volt olyan kedves, hogy elmagyarázta, mi micsoda, és hogyan kell megenni. Szerintem látta rajtunk, hogy még soha nem ettünk rákot, vagy tintahalat. :D Hát, egyszer érdemes volt kipróbálni.
Sartin egyébként rengeteg kóbor kutya és macska van, de nincs velük semmi gond, meg lehet szokni őket.
4. nap (csütörtök)
Ezen a napon korán keltünk, mert tudtuk, hogy Neos Marmarasban csütörtökön van a piac. Még előző este béreltünk Sassosnál egy motort, amivel 1 óra alatt ott is lettünk. A piac egyébként átlagos volt, ugyanolyan, mint itthon. Igazából nem ilyenre számítottunk. Mikor Olaszországban jártunk piacon, az teljesen más volt, rengeteget fényképeztünk, annyi különlegesség volt. Ezután még picit sétáltunk a városban, de mivel nem igazán nyerte el a tetszésünket, hamar továbbálltunk. Hazafelé sok parton megálltunk, körbejártuk az egész környéket, de nem találtunk olyan jó helyet, mint Sarti.
A legszebb mindenképpen Porto Koufo volt, de ott sziklák voltak a vízben az első pár méteren. A táj egyébként nagyon szép, és rengeteg a kecske. :D Nagyjából az egész napot elmotoroztuk, de azért este még megálltunk Sarti mellett egy öbölben fürdőzni. Vacsiztunk a szokásos helyen, majd pedig jött az esti séta. Palacsintáztunk, gofriztunk, és vettünk dinnyét, amit később otthon megettünk. Hát, nem bántuk meg, nagyon finom volt. Az utcákon egyébként van vattacukor árus is, és nénik, akik kukoricát sütnek.
5. nap (péntek)
Mivel vasárnapig nálunk volt a motor, úgy döntöttünk, hogy ezt kihasználva ellátogatunk a Narancspartra, ami elvileg az egyik legszebb part a környéken. Odaérve azonban teljesen ledöbbentünk. A part tényleg gyönyörű volt, de az a tömeg, amit ott láttunk… Rengeteg ember volt ott, teli volt a hely vadkempingezőkkel és a kutyáikkal. Úgy gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk, akkor legalább strandolunk egy kicsit, megnézzük, milyen a víz. Mivel a legjobb helyeket már teljesen elfoglalták, mi csak egy sziklás részen tudtunk bejutni a vízbe, de ez nem volt az igazi, úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy feladjuk és visszamegyünk Sartira. Akit nem zavar a tömeg, annak biztos nagyon fog tetszeni a Narancspart, de mi inkább nyugalomra vágytunk.
6. nap (szombat)
Ezen a napon reggel Vourvourou-ra indultunk a motorral, az utolsó helyre, amit a nyaralásunk alatt még meg akartunk nézni. A városban nagyon nehéz volt lejutni a partra, mert végig magánstrandok voltak. Egy helyen végre sikerült, de az meg gyakorlatilag egy kikötő volt, teli hajókkal. Néhányan persze strandoltak, de minket nem vonzott, hogy hajók között úszkáljunk. Ha valaki azonban szeretne hajót bérelni, az itt nagyon megéri. Sokkal olcsóbb, mint máshol a környéken, és jól be lehet vele járni a helyeket. A kis kiruccanásunk után indultunk vissza Sartira. A hegyi szerpentinen egyébként érdemes sokszor megállni, és körülnézni, gyönyörű a kilátás, lehet sokat fényképezni.
7. nap (vasárnap)
Vasárnap egy kicsit korán kellett kelnünk, mert az apartmanunk mellett lévő templomban mise volt, és előtte sokszor harangoztak. Eldöntöttük, hogy strandolás után majd megnézzük a templomot. A reggelink szokás szerint fánk volt és kakaó, de előző este vettünk nutellát is, ami egyébként teljesen más, mint itthon. Reggeli után mentünk a partra, elsétáltunk a falu másik felébe, ami kb. fél órába telt. Alig vártuk, hogy bemehessünk a vízbe.
Ezen a napon nem volt annyira jó idő, a felhők eltakarták a napot, úgyhogy nagyrészt homokvárépítéssel töltöttük az időt. A parton egyébként folyamatosan járkálnak a fánk és ékszer árusok, akiktől ha nem akarunk venni semmit, jobb nem rájuk nézni, mert soha nem mennek el. :D
Este vacsi a szokásos helyen, aztán betértünk egy Baradise nevű bárba, mert tudtuk, hogy ott lehet kapni gyümölcssalátát. Én kértem is azt, a párom pedig egy fagyit. Ezért a két dologért összesen 14 eurót fizettünk, amit kicsit soknak találtunk, de azért megérte.
Ezután megnéztük a templomot, ami nekem nagyon tetszett. Szép színes volt, sok képpel. Fényképezni nem engedtek, volt egy bácsi, aki nagyon odafigyelt mindenre. Kifelé gyújtottunk a párommal gyertyát, és azért kívülről csináltunk pár képet.
8. nap (hétfő)
Ezen a napon már kicsit szomorúan ébredtünk, mert tudtuk, hogy ez az utolsó teljes napunk itt. Kihasználtuk az egész napot strandolásra. Ebéd a szokásos helyen, ahol elköszöntünk kedvenc pincérünktől, és ittunk egy utolsó Mythos sört. Az estét ajándékvásárlással töltöttük, vettünk mindenféle italokat, Oliva olajos szappanokat, fűszereket és karkötőket. A görögök egyébként nagyon vendégszeretőek, mindenki nagyon kedves, legalábbis mi ezt tapasztaltuk a nyaralásunk alatt.
Az apartmanban elkezdtünk összepakolni, és ettünk még az erkélyen egy utolsó görög görögdinnyét.
9. nap (kedd)
Hát eljött a hazaindulás napja sajnos. 9-ig el kellett hagynunk az apartmant, úgyhogy gyorsan befejeztük az összepakolást. Az apartman előtt találkoztunk az utazási irodás nénivel, aki elmondta nekünk a menetrendet: A busz, amivel majd a határig megyünk, 11-kor fogja felvenni a csomagjainkat, tehát addig üljünk az apartman előtt és várjunk. Majd a buszsofőrök megmondják, hogy mikor indul hazafelé a busz. Így hát leültünk és vártunk fél 12-ig, akkor végre megérkezett a busz. Betettük a bőröndöket, és a néni közölte velünk, hogy fél 5-kor indulunk a nagy parkolóból, úgyhogy addigra legyünk ott. Szerintünk és a többi utas szerint is, ez az utolsó nap elég furán volt megszervezve…
A bepakolás után még kicsit lementünk a partra, de nem volt olyan jó idő, hogy be tudjunk menni a vízbe. Ezért csak ültünk a homokban és néztük a hullámzó tengert. A párom még elment egy órát kajakozni, de hamar visszajött, mert annyira hullámzott a víz, és nem volt valami meleg. Ezután úgy döntöttünk, hogy eszünk egy ebédet a nagy hazaút előtt a kedvenc vacsorázós helyünkön, a Plataniaban. Itt is elköszöntünk a pincérektől, és még elmentünk egyet palacsintázni a sétálóutcára. Hamar eljött az indulás ideje, úgyhogy még utoljára lerohantunk a tengerhez, és szomorúan búcsút vettünk tőle. Beszálltunk a buszba és elindultunk. A görög határon át kellett szállnunk egy másik buszba, mert amivel addig jöttünk, az másfelé ment. Innentől az út egy katasztrófa volt. A busz leghátsó sorában ültünk, ahol 4 ülés van egymás mellett. Egész úton szörnyű meleg volt, ott hátul még a klíma sem ért semmit.
A legrosszabb azonban az volt, hogy az üléseket csak úgy lehetett hátra dönteni, hogy előre kellett őket húzni, így a lábunknak nem maradt hely. Szóval ennél kellemetlenebb már nem lehetett volna az utazás. Azon azonban még jobban ledöbbentünk, hogy párokat is simán szétültettek volna, ha nem foglalnak előre helyjegyet maguknak. Úgyhogy szerintem mindenképp érdemes erre egy kis plusz pénzt szánni, mert nem lenne kellemes 24 órát a párunk helyett egy idegennel tölteni. Mi legalábbis tanultunk ebből, és legközelebb nem bízzuk a véletlenre.
Hazafelé szerencsére már gyorsabban mentek a határátkelések, így szerdán már délre otthon lettünk. Furcsa volt, hogy újra ott vagyunk a pályaudvaron. Mintha csak akkor indultunk volna nyaralni, és már vissza is értünk. Szomorúak voltunk, hogy ilyen gyorsan eltelt, de boldogan gondolunk vissza azóta is arra a csodás 1 hétre Sartin. Mi nagyon megszerettük ezt a helyet, és megfogadtuk, hogy ha lesz rá lehetőségünk, mindenképpen visszatérünk még ide.