Utazás: busz | Utazás ideje: 27 óra | Kint tartózkodás ideje: 1 hét | Dátum: 2011.08.12 – 2011.08.19. | Időjárás: fülledt meleg | Utazási iroda: Apollon Travel | Apartman: Apostolos | Helyszín: Sarti | A helyszínek megközelítése: gyalog | Fakultatív programok: Blue Lagoon, Sithonia körút
Sziasztok! Már tavaly is meg akartam volna írni ezt a beszámolót, de idén meg is teszem, mert úgy gondolom, ez aktuális azok számára, akik épp Sartira készülnek. Hol is kezdjem… tulajdonképpen tavaly januárban döntöttük el, hogy Görögországba szeretnénk utazni. Nagyon vártam már magát az utazást, hiszen a Kedvesemmel ez volt az első közös nyaralásunk. Ezért még januárban be is fizettük az előleget az Apollon Travel-nál, így bőven volt időnk felkészülni augusztusig a nyaralásra – az anyagiak terén is.
Eljött a várva várt nap, augusztus 12. Már egy órával a buszindulás előtt ott voltunk a Hősök terén, több útitársunkkal együtt. Míg végül megérkeztek a buszok, és az is kiderült, hogy emeletes busszal fogunk utazni. Pontban délben el is indultunk Budapestről. Számítottunk arra, hogy hosszú lesz az út, és hogy valószínűleg kell majd várakoznunk a határokon, de hogy ennyit? A szerb-magyar határ volt a legdurvább, itt 5 órát várakoztunk, és 12 busz állt előttünk. Nagy nehezen átértünk, és amit sajnáltam, hogy gyakorlatilag sötét volt már, mikor Szerbián keresztül robogtunk.
Az utazás alatt 3 filmet is levetítettek, ami nekem kicsit soknak tűnt, már a második film felénél nagyon fáradtak voltunk, így inkább aludtunk volna. Ismét néhány óra várakozás a szerb-makedón határon, majd a makedón-görög határon is, majd Thesszalonikiben útlezárás is volt. Így 27 óra utazás után, nagy nehezen, hulla fáradtan (hát még milyen lehetett a sofőröknek), de boldogan, megérkeztünk Sartira.
Természetesen a szállást azonnal el tudtuk foglalni, nem kellett várni, hiszen sokat késtünk. Az Apostolos Apartman szuterén szintjén szálltunk meg, melynek előnyei és hátrányai is voltak. Az előnyök közé tartozott, hogy mint minden görög apartman, amivel eddig találkoztam, egyszerű, ám nagyon igényes és tiszta. Nagyon közel van a tengerparthoz, talán 50 méter, vagy kevesebb.
Mégsem zajos, kimondottan nyugodt környéken helyezkedik el. Az egyedüli hátránya az, hogy mivel szuterén szinten (is) vannak a szobák, ezért „érdemes jóba lenni a szomszéddal”. A szomszéd gyakorlatilag egy karnyújtásnyira van tőled, nincs külön erkély, vagy elválasztott hely, minden kinti tér közös. Nekünk szerencsére sikerült kifogni egy nagyon jófej házaspárt, akik szintén ott nyaraltak.
Első nap persze volt egy körbevezetés, programbemutatás Leo részéről. Kövezzetek meg, de alig vártam, hogy ennek vége legyen. Úgy éreztem, hogy az egésznek az a lényege, hogy minél több embert rá tudjanak venni a fakultatív programokra, pedig több helyen is ki van írva magyarul, hogy melyik program mit tartalmaz, és mennyibe kerül, és ezen a „welcome” összejövetelen gyakorlatilag 5-ször felolvasták ezeket. Nekem kicsit erőszakosnak tűnt ez az egész.
Aztán végül kiválasztottunk két programot, az egyik a Blue Lagoon túra volt, a másik pedig a Sithonia buszos körút. Igazából nem szerettünk volna rögtön a második napon túrázni, így örültünk, hogy a Blue Lagoon keddi napon volt megtartva.
Szóval az első 1,5 napon csak fürödtünk, sétáltunk, beültünk a legkülönbözőbb éttermekbe, és élveztük a nyaralást. Mivel előtte már rengeteg honlapot (többek között ezt is) olvastam Sartiról, volt egy lista a fejemben, hogy hova érdemes elmenni, mit ajánlottak azok, akik már jártak ott. Volt pozitív, és volt negatív dolog is, de ezekről majd később.
Először inkább mesélnék a Blue Lagoon túráról. Na ez az, amit mindenképpen ajánlok mindenkinek, mert ez tényleg egy örök élmény marad! 11 órakor indult a hajó Sarti kikötőjéből. Először megálltunk egy nyílt vízi fürdőzésre a Narancsparton. Igazából örülök, hogy ebben a programban a Narancspart meglátogatása is szerepelt, mert annyi jót olvastam róla, és nagyon kíváncsi voltam rá… hát.. szépnek tényleg nagyon szép, de szerintem nem egy nagy szám. A hajón magyarázták, hogy valami szobrokat kéne néznünk, de mi (több útitársunkkal együtt), csak sziklákat láttunk, szobrokat nem nagyon…lehet, hogy csak mi nem vettük észre, mit kéne nézni…?
Később folytatódott az út Vourvouro környékén, a Kék Lagúna öbölben. Na, én ilyen kék tengert még nem láttam. Arról nem is beszélve, hogy milyen tiszta (érdemes egyébként beruházni egy olcsóbb búvárszemüvegre, hogy lelássatok a víz alá).
1,5 vagy 2 óra fürdőzés után folytattuk utunkat egy lakatlan szigetre. Itt BBQ várt minket, valamint jutott egy kis idő fürdőzésre is. A tengeri élővilág fantasztikus volt, különféle méretű és színű halak, tengeri sünök vannak a tenger fenekén, a sziklák között (talpra vigyázni kell). A BBQ is jó volt, két-két pálca souvlakit kapott mindenki egy kis görög salátával. Jól lehetett vele lakni.
A hazafele úton jellegzetes görög zene szólt, a szél fújta a hajunkat, és a sirályok követték a hajót, a messzi távolban pedig már ott volt Sarti, és komolyan úgy éreztem, hogy most meg kéne állítani az időt, mert fantasztikus volt, annyira idilli, hogy ilyet még csak a filmekben láttam.
Hazaértünk, az elkövetkezendő pár napban pedig szinte csak pihentünk. Írásom elején említettem, hogy volt negatív és pozitív csalódás is, ezekről szeretnék most írni.
Az összes étteremről el lehet mondani, hogy barátságosan állnak az emberhez, és szinte mindenhol dolgozik egy magyar, ha beül valaki, biztosan őt küldik oda. Illetve azt is megjegyezném, hogy a vacsorát nem lehet fél óra alatt befejezni (kivéve a gyorséttermekben), de hát hova is az a nagy sietség…
Az első étterem, amit mindenképp meg szerettünk volna látogatni, a Sassos. Amint meghallották, hogy magyarul beszélünk, már hozták is az ajándék borocskát. Kellemes „kiülős” része is van az étteremnek, az árak átlagosnak mondhatóak, a gyros táljuk finom, viszont minket valahogy mégsem fogott meg annyira. Így a következő napokban különböző tengerparti éttermekben tettünk látogatást.
Ezekről azt kell elmondani, hogy egy vacsorához legalább 1,5 óra kell, egyrészt, mert rengetegen vannak, másrészt a görög nem egy sietős nép. Kicsit drágábbak is, mint a „belvárosi” éttermek, de megéri egyszer beruházni egy ilyenre, mert az érzés megfizethetetlen, hogy ott ülsz, látod a tengert, gyújtanak neked gyertyát…stb.
Amit mindenképp próbáljatok ki, az a muszaka, és a souvlaki. A gyros íze és ára is helyfüggő, 1,7 és 2,5 euró között mozgott tavaly. Ahol a legjobb volt a gyros tál (szerintünk) az az Ovelix. Nem véletlenül láttuk minden este, hogyha egy asztaltól felálltak, fél percen belül már el is foglalták azt az asztalt (főszezon volt, így érthető). Az Ovelix nem drága, az adag hatalmas, és nagyon finom. Egyedüli hátránya, hogy közvetlenül a sétálóutcán található, így kicsit zavaró lehet a tömeg.
A görög ételekről még annyit, hogy nekem úgy tűnt, mintha nem sütnék át rendesen a húst, így ez kicsit rágósnak tűnhet.
A két választott fakultatív program közötti napokban természetesen sokat sétáltunk, körbejártuk Sartit. A dombot, kikötőt nem lehet kihagyni a kis kápolnával. Egyik este amikor elsétáltunk erre, felfedeztünk egy kis öblöt, és elhatároztuk, hogy másnap ide jövünk majd fürdeni.
Korán reggel el is foglaltuk, majd hamar kiderült, hogy a nudista strand kellős közepébe csöppentünk, így jobbnak láttuk, ha a megszokott helyre megyünk strandolni. Amerre a szállásunk volt, az egy kicsit kiesett a „belvárosi” forgatagtól, bérelhető napágyak sem voltak – de ugyanakkor tömeg sem. Így itt strandoltunk leginkább.
Utolsó napjaink egyikén kicsit borús volt az idő, így nem vittünk naptejet. Hiba! Úgy leégtünk a borús idő ellenére, hogy vöröslött a bőrünk. Így a minimum 30-as, de inkább 50-es napvédő krém használata még borús időben is nagyon ajánlott, mert csalóka az időjárás!
Utolsó előtti napon a Sithonia körút következett. Felültettek minket egy buszra, és az első célállomás egy mézüzem volt, ahol megnézhettünk egy videót, hogy hogyan készítik a mézet, kóstolási, és vásárlási lehetőséggel együtt. Majd egy borkóstoló következett. A bor, amit kínáltak, finom volt, de számunkra annyira nem volt különleges, pedig a párom nagyon igényes a borokra. Talán ezért is volt az, hogy szinte senki sem vett ott bort. Végül következett Neos Marmaras, a piac.
Eddig egy kicsit csalódott voltam az út miatt, de a marmarasi piac, és maga Neos Marmaras után már úgy éreztem, hogy nem volt felesleges befizetni erre a programra. A piacon a legkülönbözőbb fűszereket lehetett kapni, olyanokat, amiket Magyarországon biztos nem találsz. Így be is vásároltunk ott, souvlaki, BBQ és muszaka fűszerekből (ezeket Sartiban is kapsz, de jóval drágábban), valamint házi készítésű mazsolaborból (na ilyet nem láttam Sartin), amiből 1,5 liter csak 3 euró volt, és az íze….isteni!
Marmarasban betértünk a bankba is, mivel Sartin hiába van két bankautomata, általában azokat teljesen kiürítik. Erre készüljetek fel. Bankkártyával csak néhány helyen lehet fizetni Sartin, azok sem az éttermek közül kerülnek ki, így érdemes megfelelő mennyiségű költőpénzt vinni.
A Sithonia körút keretében utolsóként a Panoráma Tavernánál álltunk meg fotózni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre.
A nyaralás utolsó napja jól telt, hatalmas hullámok voltak a tengeren. Este már pakoltunk, és kicsit rosszkedvűen sétáltunk Sarti utcáin. Ugyanis tudtuk, hogy egyszer mindennek vége van, a nyaralásnak is. Megvettük az utolsó ajándékokat is. Az ajándékboltoknál is vannak különbségek, például a főtéren egy hűtőmágnes 2-2,5 euró, míg egy utcával odébb ugyanaz csak 1 euró. Így érdemes előbb körülnézni, mi, hol, mennyibe kerül, és aztán választani. Ezzel sokat lehet spórolni.
Másnap összepakoltunk, kitakarítottuk az apartmant, majd elindultunk a gyülekezőhelyre. Az utánunk következő turnus természetesen időben odaért Sartira, így csak 1-2 óránk volt már hátra a faluban. Utoljára sétáltunk még egyet a tengerparti sétányon, majd felszálltunk a buszra, és…. back to reality…
Összességében mindenkinek ajánlom Sartit. Mi nagyon jól éreztük magunkat, felejthetetlen élmény volt.
lady.blue88
Köszönjük a beszámolót!