A Dragoudelisz-hegység mai nevét kiemelt természeti értékéről, a 2000 éves Itamosz nevezetű tiszafáról kapta. Ma már csak ez a fa emlékezteti a hegység egykori pre-görög nevére Sithonia lakóit. A hegy neve ezt megelőzően Ntragkountelis (Ντραγκουντέλης), Ntragntelis (Ντραγντέλης) vagy Ntragntels (Ντραγντέλς) volt, de később Dragoudelis (Δραγουδέλης) -re keresztelték. A helyiek még mindig a régi nevén nevezik a hegyet, de bármely nevet használjuk is, Sithonia hegyvidéki területe sok lehetőséget kínál a természet kedvelői számára.
A sarakatsani őshonos görög pásztorok nyájukkal itt teleltek át, nem véletlen, hogy évszázadok óta „Kedvenc vagy kedves rész„-nek hívták a területet. Az Itamosz legmagasabb csúcsa (Astrapokameno) a tenger szint feletti, 811 méter magasan található, amely a teljes Sithonia félszigetet lefedi, ezért varázslatos látványt nyújt innen a látkép, bármilyen évszakban teszünk látogatást. Télen minden fehérbe öltözik, a tavasz utat enged a virágok illatának, később a nyár borítja zöldbe a környéket, majd az ősz ezer színe teszi káprázatossá mindezt.
Az Astrapokameno, a 808 m magas Psilos hegy csúcsához hasonlóan Parthenonas közelében található. További hegycsúcsok: a Vourvourou-hoz közeli Karvounas (567 m), a Melitonas (468 m) Porto Carras közelében, a 298m magas Petrusfelsen Nikitinél, a Sartihoz legközelebbi csúcsok pedig Sartitól nyugatra a Dragoudeli (689 m) és a Paklara (598m), Sartitól délre pedig a Trapezi (366 m).
Az Dragoudelisz egy 200.000 hektárnyi, védett terület, amely része a nemzetközi Natura 2000 hálózatnak. Ennek értelmében a rengeteg itt élő növény közül több faj védett. Erdős dombok, aleppói fenyők, feketefenyők, tölgyek, földieper bokrok, masztix, páfrány, oregano, mirtusz, fűzfák, stb. növények színeiből tevődik össze a festői táj.
A legjellemzőbb növények az Itamoszon a Hanga és a Balkáni tölgy, illetve Sithonia-félsziget erdeit négy fontos fenyő jellemzi. Az aleppói fenyő és a feketefenyő a leggyakoribbak, a mandulafenyő és a tengerparti fenyő ritkábban fordulnak elő. A folyórendszerek mentén további platánfa, égerfa, stb. erdők találhatók.
A hegyvidéki élőhelyek különösek fontosak a gazdag erdei növényzetben. A Halkidikire jellemző, ritka emlősök a szarvas és az őz, a farkas, sakál, róka, nyúl, vaddisznó, valamint 92 madárfaj mellett fontos terület ez a ragadozó madarak számára, mint pl. a kígyászölyv, az aranysas, halászsas és a vándorsólyom.
Kiemelendő továbbá, hogy a hegyi túrák alkalmával olykor rengeteg kaptárral találkozhatunk, hiszen a terület adottságainak; a rengeteg növénynek köszönhetően az egész régióra jellemző a méztermelés, a szorgos kis méhek által készített kakukkfű méz a világon egyedülálló!
Sithonia tehát összekapcsolja a hegyvidéket a tengerrel, így az egész évben vonzó marad. Kijelölt, járható útjaival biztonságossá teszi a sétákat az erdőkben… Sithonia területén számos túraútvonal létezik, melyek egy részét Poszeidón vasvillája „Triton” jelöl fákon és sziklákon.