Két csodálatos hetet töltöttünk Görögországban, először Stavros-on töltöttünk felejthetetlen napokat. A Halkidiki-félszigeten fekvő Stavros városa, amely Thessalonikitől 80 km-re található, Görögország népszerű üdülőhelyeinek egyike. A szép természeti környezetben elhelyezkedő város, kedves, barátságos görög emberekkel igazán családias hangulatot árasztott.
Stavros
A pezsgő éjszakai élet, a tavernák, a bárok és az éttermek segítenek abban, hogy éjszaka se unatkozzon az ember és mindenki megtalálja a számára megfelelő szórakozást, így Stavros ideális nyaralóhely. A csupasz hegyoldalak, amelyek az öböl egyik oldalán találhatók a „Zorba a görög” című film egyik jelenetének helyszínei voltak.
Első szállásunk Stavros-on tágas, az árának megfelelő volt. Az időnek hála az éjszakai alváson kívül nem sok időt töltöttünk egyik szállásunkon sem. Stavros családias hangulatú kis város, kis utcácskákkal, benne hentesbolt, olyan igazi békebeli nagy tőkével a bolt közepén, és hajóépető ács, a hajó ott épült az utcán.
A tenger magával ragadó szépsége, a görög emberek kedvessége tompította az úgymond, vissza az időbe a WC használati utasítását, hozzászokva az összkomforthatáshoz. Nem is részletezem tovább a komposzttal való harcot. A mosdók, zuhanyzók, angol-WC tiszták, csak azt a WC-papírgyűjtő kosarat tudnánk feledni.
Az esti mindennapos séták a 29-30 fokos melegben, elmondhatjuk nagyon jól estek, hiszen a tenger felől a kis sétáló utcákba béfujdogált a már hűs, sós tengeri szellő. Ilyen séták alkalmával figyeltem a görög embereket, észrevettem a nők között több a jellegzetes ógörög vonás: klasszikus orr, arcélük (profiljuk) és a termetük is kiemelkedő. Sajnos ilyet férfiban kevesebbet láttam, valószínű máshol többen vannak.
Játszottam a képzelettel, gyönyörű palotákban láttam viszont őket, hatalmas oszlopokkal, nyitott részekkel, az oszlopok fehér márványból, már-már áttetsző hatású. A belső teremben hatalmas medencével, sok virágszirommal telis-tele szórva.
Esti sétáink befejezéseként lementünk a mólóhoz, a szelíden morajló tengerhez, az est fényei feledhetetlenek, a sejtelmesen megcsillanó tenger romantikus nyugalmat áraszt. Ilyenkor meg kell állni, hogy feledni tudjuk a hétköznapok idegőrlő rohanását.
Az első napokban a nagy harangzúgások ugrasztottak ki az ágyból, majd ünnepnapkor vallásuknak megfelelően hangszórón is hallhattuk imájukat. Mindent meg lehet szokni, ezt nem annyira….
Az ebédet könnyedén oldottuk meg, Gyros pitában többféle húsból, Bifteki (Görög húspogácsa) Tzazikival, Choriatiki (Görög saláta), Rakott padlizsán – Mussaka, Csirke szuvlaki. Majd többször készítettem, szállásunkon is tzazikit, görög salátát, rántott csirkemellel, ezt nagyon gyorsan elkészítettem.
A hozzávalókat párom minden reggel /korán, mivel nem tud sokáig aludni/ megvásárolta, itthon is imád vásárolni, nem akartam megfosztani…:-)
Több helyen strandoltunk, mivel gépkocsival mentünk, ezek közül is legtöbbször az Olympiada Beach meseszép sziklás partrészen fürdőztünk a tengerben. Egyedül vagyok kinn a parton. Szélcsend van, ritka pillanat. Hallgatom a tenger moraját….és mesél! Onnan túlról jött a másik partjától. Ezer dolog történt vele mire ideért, és csak mesél, mesél, és én hallgattam minden szavát. Itt elfelejtem a város zaját és a mindennapok zűrzavarát, találkoztam a boldogsággal…! :-) Jó ez a csönd, csak néha hallani a tenger halk csobbanását, ahogy partot ér.
Többször megmásztuk Stavros egyik látványosságát a „kilátót”, onnan föntről gyönyörű panoráma terült elénk.
A belvárosból az üzletek közül megy fel egy kis utca a hegyoldalba és ennek a végén egy nagyon kellemes kis vendéglőhöz érünk fel, a központtól kb. 1 kilométerre van, menet közben fügefák és gránátalmafák kínálgatták termésüket.
Az étterem teraszáról, de az előtte való térről is nagyon szép kilátás nyílik Stavros-ra, a tengerpartra. Vacsorázni, ha egyszer voltunk, lenn a városban nem kell ennyi euró.
Betársultunk egy magyar buszos társasághoz, anyagilag is megérte, nem kellett tekeregni, keresgélni az utat a Meteorákhoz. A Meteorák a legnevezetesebb látnivalók egyike Görögországban. Sajátságos környék tele gigantikus torony- és csipkealakú sziklákkal.
Hajókirándulásunk egy lakatlan szigetre
Kirándulásunk volt még egy „lakatlan szigetre”. A hajós kapitány szervezte az utat, turistákat keresett meg szállásaikon, így volt velünk is, így olcsóbban úsztuk meg, mintha az utazási irodán keresztül jelentkeztünk volna. Másfél óra alatt értük úgymond lakatlan szigetre, ahol is már lehorgonyzott egy hajó, majd megérkezésünk után még egy hajó érkezett a „lakatlan szigetre”.
Az öbölben kristálytiszta volt a víz, a táj gyönyörű (kivéve, ha nem néztünk a lábunk elé, persze ez már messzebb volt az öböltől, a WC a szabad ég alatt). Nagyokat fürödtünk a kristálytiszta tengerben, a hőmérséklete kb. 28 fokos lehetett. Beúsztunk távolabbra is, 4 m-es mély víz lehetett, le lehetett látni a tenger fenekére, ott úszkáltak a különféle halak alattunk. Itt lehetett igazán háton lebegni, egy szellő nem fújt annyi sem. A sekély vízben, partközelben is ott úszkáltak a picike halak raja, meglátszott nem sokan (annyian!) látogatják, háborgatják a tenger kis élőlényeit.
Ebédre a hajósok nyílt tűzön sütögettek nekünk fasírthoz hasonló húsokat, paradicsommal, kenyérrel. Finom volt, elég is volt abban a melegben, főképp gyümölcsöt és folyadékot ittunk, ki milyet.
Visszafelé a lakatlan szigetről a nyílt tengeren láttunk delfineket, ahogy a hajót kísérték, igazi felejthetetlen élmény volt. A „Lakatlan sziget”-et elhagyván még maradtak fürdőzők, kik ugyancsak hajóval látogatták meg e-gyönyörű szigetet. Élménybeszámoló 1. rész | 2. rész | 3. rész