Az újévi Vaszilopita és a Fluri története

Görögországban a gyerekek a mi télapónkkal azonos külsejű Szent Vazul (Vaszilisz) ajándékait kapják meg, ám a hellének földjére csak Újév hajnalán érkezik a szakállas öregúr. A görög Mikulás a hajnali órákban helyezi el az ajándékokat a fa alá, amit az Újév első napján találnak meg a görög gyerekek, ugyanazon a napon, amikor Vazul kenyerét (Vaszilopita) felvágják.

A görög újévi Vaszilopita (Βασιλόπιτα), szó szerinti fordításban “Vazul édes kenyere”, de nevezik még király kenyerének, vagy Vaszilisz piskótájának is. A Vaszilopitát Nagy Szent Vazul (Vaszilisz) napján, az ő tiszteletére vágnak fel. A Vaszilopita felszeletelése egyike azon kevés ősi szokásoknak, melynek hagyománya ennyi év eltelte után is fennmaradt.

A Vaszilopita valószínűleg Kronia ünnepének (athéni fesztivál, Kronosz isten imádása) hagyományából származik, amely ünnepségre az édességeket és a süteményeket a belsejükben egy pénzérmével készítették. Aki a pénzérmét megtalálta a saját szelet süteményében, szerencsésnek mondhatta magát.

Az ortodox hagyomány ezt a szokást a szilveszteri tortával kombinálta, így akinek Vaszilopitára fáj a foga, meg kell várnia az év első napját. Amikor elérkezik az idő, a süteményt ünnepélyes keretek között szeletelik fel. Aki a pitét felvágja, először háromszor keresztet vet, csak ezután kezd szeletelni. Az első szelet Krisztusé, a második a házé, a többi pedig a jelenlévőké. Az a személy, aki a pénzérmét rejtő szeletet kapja, szerencsés lesz az egész Újévben!

Görög Vaszilopita
Görög Vaszilopita benne az érmével

A Fluri eredetének története

A Fluri, azaz a szerencsepénz története az egykori kappadókiai Kayseri (Καισάρεια) településre (a mai Közép-Törökországba) repít minket vissza. Bár a fluri eredetéről különböző legendák kaptak szárnyra, abban mindenki egyetért, hogy a nép éhezett. A király magas adókat szedett megbízottjai által. Eljött a nap, amikor az adószedő az egyházmegye érsekével, Szent Vazullal (Vaszilisz) találkozott. Szent Vazul átadta az eltulajdonított pénzét, majd népéhez fordult a szörnyű hírrel.

Az emberek válaszképpen minden aranyukat, ékszereiket, és családi kincseiket elhozták Vazulnak, aki ezután elhozta az adószedőt. Az adószedőn felülkerekedett a rengeteg kincs látványa, és az emberek összetartása, és valami csoda folytán megtagadta a fizetést. Szent Vazul örült a jó hírnek, de ezek után minden arany érme, kupa, és ékszer jogos tulajdonosának történő visszajuttatására szánta el magát.

Elhatározta, hogy süt egy nagy süteményt, és abban helyezi el a kincseket. Meghívta az összes embert, hogy megossza velük a tortát, amit fel is vágott darabokra. Ki hinné, hogy minden egyes ereklye saját gazdájának felszolgálva került vissza eredeti gazdájához?! Nos, azt mondják, hogy így történt…

Egy másik legenda szerint egy zsarnok fosztogatta és fenyegette a régiót, mielőtt azonban a Nagy Szent Vazul lakta városba ért volna, és azt is kifoszthatta volna, a hitetlent Isten segítségével “semlegesítették”.

Szent Vazulnak a nép felajánlotta értéktárgyait, neki azonban úgy kellett visszajuttatnia azokat híveihez, hogy senkit ne sértsen meg. A legenda szerint Itsen azt mondta Vazulnak, hogy készítsen forró tekercseket, rejtse el benne az aranyékszereket, és ossza meg minden hívővel a süteményt. Vazul engedelmeskedett, és azt mesélte, hogy amikor kinyitotta a pitét, mindenki megtalálta benne a saját ékszereit…

Mások szerint a flouri története a 4. században kezdődött, amikor Nagy Szent Vazul püspök egyházmegyéjében pénzt akart adományozni a szegényeknek. Meg akarta őrizni a méltóságukat, ezért hogy ne tűnjön könyöradománynak az ötlete, néhány nőt édes kenyér sütésével bízott meg, amelyben arany érméket helyezett el. Így a családok a kenyér vágásakor amellett, hogy magukat táplálták, kellemes meglepetéssel is szembesülhettek, amikor megtalálták az érméket.

Köszönjük, hogy értékeléseddel segíted a munkánkat!
Oszd meg!
  •  
  •  
  •  

Friss hírek

Leave a Comment