Alig, hogy átlépjük a határt, a nőket valamilyen rejtélyes oknál fogva elkapja a hév, mely szerint kék, fehér, vagy kék-fehér ruhába szeretnének bújni. Ez a vágy valamiért naplemente előtt a legerősebb, amikor a virágok illata a legjobban érezhető.
Talán éppen azért, mert az oldalbordák ilyenkor úgy illatoznak, akár a virágok. Egy egész napos strandolást követően a napbarnított, tengeri sótól száraz bőrünk tusolásért kiállt. Ilyenkor a frissítő zuhany alatt a hölgyek is felveszik a naplemente illatát: van, aki megelégszik kedvenc tusfürdőjének illatával, mások illatfelhőben indulnak el vacsorázni valamelyik tengerparti tavernába.
Amikor a nap már lement, ezek az illatok jönnek-mennek a tengerparti sétányon. A zuhany alatt a gyengébbik nemnek volt ideje átgondolni az esti programot azt remélve, hogy ma megtörténik! Vacsora után izgatottan várja minden virágszál, amint a kedvese végre abba az utcába téved, ahol az a cuki kék ruci integetett valahol a bazársor végén.
A bazárban aztán zenével aláfestett lassított felvétel, amint Ádám átnyújta a ruha árát az eladónak és a textil a görög betűkkel díszített vászontáskába kerül…
Éljen! Az Évák holnap ugyanezt az utat már az új, kék színű ruhájukban tehetik meg, így végre ők is kellően „görögösek” és „tengerpartosak” lehetnek és mindenkinek megmutathatják, hogy mennyire imádják Görögországot! Mondja valaki, hogy nem így működik!
Borító fotó: PublicDomainPictures, pixabay.com