A görögök kedvenc kávéja a Thessaloniki Nemzetközi Vásárban született, 1957-ben. Nem véletlen, hogy Thessalonikit „Frapedoupoli” -nak is nevezik, hiszen az élet itt laza és az országban itt a legtöbb a kávézó. A szerelem, a kávé és kifejezetten a frappé története szorosan összefügg a várossal, a történetét azonban kevesen ismerik.
A frappé teljesen véletlenül született. Az 1957-es Thesszaloniki Nemzetközi Vásáron a svájci Nestlé cég görög képviselője; Yannis Dritsas egy új terméket mutatott be a gyermekek számára. Csokoládé italt készített, melyet tejjel kevert össze shakerben.
Dimitrios Vakondios, a Dritsas egyik alkalmazottja Nescafét szeretett volna inni a szünetben, de instant kávéjához nem volt lehetősége vizet forralni, így hideg vízzel keverte össze a kávéport, és a cukrot a shaker segítségével. Így született meg a világ első frappéja, vagyis a leghíresebb ital Görögországban.
Mára a frappé veszített a népszerűségéből, mert a fiatalok inkább az idegen kávékat (espresso, capuccino, stb.) isszák, de Görögországban a frappé még mindig az első a piacon a kávéfogyasztást illetően.
Bár Görögországban általában nem jellemző az idegen szó átvétele, a frappe francia szó, jelentése: összekevert. Az átvett szót néhol kicsit megmásítva használják, pl. frappé, grapefruit, frapedia, frapedoumpa, frapedopoula, stb. A frapogalo-t a tejjel készített frappé kávéra használják. Bármely kifejezést használnak is, egy biztos: a frappé kávét a gondtalanság jellemzi, általában baráti társaságban, nyugodt hangulatban, lassan (alkalmanként részegen) fogyasztják backgammon játék közben.
Magyarországon sok helyen használnak a jegeskávéba vanília fagylaltot, de az nem frappé, hiszen nincs felrázva. Az igazi frappé fagylalt nélkül készül, íme a klasszikus frappé hagyományos receptje:
Görög frappé
Hozzávalók (egy pohár frappéhoz):
- két púpos teáskanál instant kávé
- két púpos evőkanál cukor
- hideg víz
- három, vagy négy jégkocka
- 15-30 ml (1-2 evőkanál) sűrített tej
Elkészítés:
- Tegyük a kávét, a cukrot, és 60ml hideg vizet egy shakerbe, vagy turmixgépbe.
- Fedjük le és rázzuk 30 másodpercig erősen, illetve a mixergépbe addig turmixoljuk, míg a tetején vastag, sötét bézs színű hab nem lesz. (Ez kb. 10 mp.)
- Rakjunk egy kis jeget egy magas pohárba, ha tejjel isszuk, adjuk hozzá a tejet és a turmixolt kávét.
- Töltsük fel hideg vízzel addig, amíg a hab a pohár száját el nem éri.
- Tegyünk bele egy hajlítható szívószálat és készítsünk mellé egy pohár vizet.
Nagy KAMU a történet. A Wikipediából ollózva. A NESTLÉ találta ki az egészet, hogy ezzel is növelje az imázsát. Ki az a hülye, aki elhiszi, hogy egy nemzetközi vásáron NINCS FORRÓ VÍZ?!
Itt az eredeti történet, amely csak azért nem került a Wikipediaba, mert arra hivatkoztak, hogy másolt az anyag. Tehát ha valaki veszi a fáradságot és megírja a saját szavaival és felteszi a Wikire, az már alapos érv a vitalapra.
Jöjjön a történet:
„Valamikor a hetvenes évek elején Thessalonikiben egy amolyan tengerparti kis kávézóban elfogyott a szokásos görög zaccos kávé és a vendégek kávét követeltek a szegény tulajtól. Akkoriban még nem voltak non-stop üzletek és így kénytelen volt valami megoldást találni a felmerült probléma megoldására. Véletlenül volt egy doboz (érdekes Görögországban még ma is kapható bádogdobozos kivitelben) NesCafé-ja, ami akkor tájt jelent meg a piacon. Mivel nyár volt és átkozott meleg is volt az éjszaka, (akkor még nem volt elterjedt a légkondi sem) gondolt egy nagyot és nekilátott a kísérletnek, hogy a „kávészerűségből” kávét csináljon. Igen ám, de mitől lehetne olyan krémes és habos mint a főzött kávé? Ekkor megpillantotta a pultja díszhelyén a féltve őrzött sakerét, amit valamelyik amerikai rokona hozott neki ajándékba. Lecsavarta a tetejét a szűrővel együtt és amúgy görögösen belekanalazott kávét, cukrot egyaránt, mintha zaccos kávét készítene. Ráöntött egy kevés jéghideg vizet, visszatette a shaker tetejét a szűrővel, majd ahogy azt az amerikai rokontól látta, elkezdte rázni. Az eredmény döbbenetes volt! Közel másfél perc intenzív rázásnak köszönhetően a nescafé a cukor és a víz olyan krémes habot produkált, hogy az nem akart kifolyni a pohárból! Mit volt mit tenni, öntött még rá egy adag jeges vizet, kicsit összekeverte, majd kiöntötte egy hosszú, vékony nyakú pohárba. Tálcára tette és már vitte is volna kifelé a vendégnek, de amúgy amerikaiasan beledobott egy jégkockát és persze beledöfött a kávé habjába egy szívószálat is, hogy legalább kárpótolja a kedves vendéget, ha már nem kap „tisztességes” kávét. Letette a kávét a vendég elé és rövid szabadkozás után azt mondta, hogy már csak az üzlet újdosült kávéspecialitása volt előállítható és természetesen, ha nem ízlene a vendégnek akkor nem kell kifizetnie.
A vendég belekóstolt és azt kiáltotta:
– Hiszen ez zseniális! Kávé is, hideg is, finom is! Mi a neve a specialitásnak? – kérdezte a vendég a tulajtól.
– Nem találtam még ki neki nevet. – mondta szabadkozva. Talán shaker-nek lehetne hívni?
– Á, össze fogják keverni az emberek a shake-kel, ami nem lenne jó. Mit szólnál viszont a franciásan hangzó frappé-hoz. Egyébként valami hasonlót jelent franciául, mint a shake és még könnyebb kiejteni is. – mondta a kisérleti alany, akinek köszönhetjük a kávéspecialitás nevét.
De sosem felejtjük el azt az embert sem, aki kínjában olyan eredeti italt alkotott, ami meghódította pár év alatt az egész világot.”
emlékszem az első igazi görög frappét az apartman gondnoka készítette nekünk ahol laktunk, de nem vizet hozott hozzá hanem cipurót :D