Görögország keleti és déli partjait az Égei-tenger, míg nyugati partjait a Jón-tenger mossa. Mindkettő a Földközi-tenger keleti medencéjének része. Az első tudományos jelentés a görögországi delfinekről és bálnákról a „Historia Animalium” c. iratban volt olvasható, melyet Arisztotelész írt és melyben az említett dátumok Kr.e. 350-re nyúlnak vissza.
A delfineket a görögök számos ősi falfestményeken, edényeken, érméken és ékszereken ábrázolták és ábrázolják mind a mai napig. A palackorrú delfinekről rengeteg olyan történetet hallhattunk már, amelyben ezek az állatok megmentették az ember életét, ill. az amerikai Dr. Nathanson kutatásainak köszönhetően az is kiderült, hogy számos betegség és állapot kezelhető és javítható az úgynevezett delfinterápia segítségével.
A delfinek nagyon kényesek a víz tisztaságára, Szártiban nem működtetnek nagyobb hajókikötőt az élővilág megóvása érdekében. A tengerparti sétányon Sarti 2004 óta minden évben felhúzhatja a Kék Zászlót, amelyet csak a kiváló minősítéssel rendelkező strandok kapnak meg sok egyéb mellett tiszta tengervizükért.
Mindez azt bizonyítja, hogy a víz itt valóban nagyon tiszta, és valószínűleg többek között ez is az oka annak, hogy az öböl közelében bizony, vannak delfinek!
Néhány szó a delfinekről
A delfinek ultrahanggal kommunikálnak és tájékozódnak. A fejük felső részén található orrüreg-szerű képződményen nagyfrekvenciájú (akár 200 ezer Hz) hangokat (akár 800 irányított hang/mp) bocsátanak ki, amely az adott objektumról visszaverődik és az alsó állkapocsi csont üregében fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik.
A delfin így pár másodpercen belül az akár több száz méterre található objektumot, vagy élőlény távolságát, méretét és alakját, irányát és sebességét is érzékeli. A tudósok rendkívül intelligens állatnak tartják, kommunikációjukat egyesek nyelvnek vélik, amely feltételezés ha beigazolódik, létrejöhet kommunikáció az ember és a delfin között.
A legtöbb palackorrú delfin a Jón-tengeri Amvrakikos bővízű öblében él, zavaros körülmények között, ahol az egyre növekvő környezeti terhelés nehezedik rájuk; a halászat és a környezetszennyezés. A tudósok, akik megfigyelés alatt tartják a delfineket, úgy vélik, hogy 120-140 delfin él ezen a területen, melyek közül 107-et sikerült megjelölniük 2001 óta. A palackorrú delfin maximális testhossza 370 cm, testtömege általában 150-200 kg. A delfinek 5-10 km/h sebességgel úsznak, de akár 35 km/h -ra is felgyorsulhat.
A delfinek tápláléka a partközelben élő halak, (kapelán, szardella, makréla, lazac) illetve a tintahal és a garnéla. Csoportban vadásznak, ami 10-12 állatot jelent, de táplálék gazdag területen egy-egy alkalomra akár több százan is összegyűlhetnek. Természetes ellenségeik a nagyobb cápák, akiknek azonban ritkán válnak áldozatává, sok esetben ők lépnek fel támadólag. Sajnos a cápáknál nagyobb veszélyt jelent rájuk az ember, és a globális felmelegedés…
Nem árt tudni, hogy bár a cápák inkább a nyílt tengeren élnek, és a zavarosabb vizeket szeretik, a delfinek megjelenése cápák közelségére utalhatnak!