Bevezető
Az unalmas részeket igyekszem rövidre fogni. A kívánt időpontban idén sajnos nem volt szabad hely az Apollon Travel buszain, így kénytelenek voltunk a megszokottól eltérő, új irodát választani. Órákig tartó keresés után az Ikarosz Utazási Irodánál találtunk szabad helyet, és egyáltalán nem bántuk meg!
A határátkelések simán mentek, a max. várakozási idő 1 óra volt. A buszunk de. 10:45-kor indult a Lurdy ház mellől, és másnap reggel 9:45-kor érkeztünk meg a szeretett görög faluba. A megállóhelyek közül mindössze egyetlen helyen kellett fizetni a mosdó használatáért és annyi év után először egy számunkra új határon keltünk át, Hercegszántón.
Az időjárás jó volt, mindvégig alkalmas volt a strandolásra, bár egyik du. élénkebb volt a szél, akkor sokan bevonultak a partról. Utolsó előtti nap elromlott az idő, majd’ egész nap esett az eső.
A szállásunk több év után először végre egy tengerre néző apartman volt a Panorama Triphon házban. Egyszerű apartman, tavaly is itt voltunk, de ez a szoba jobban tetszett, meg voltunk vele elégedve. Úgy tűnt, a szomszédainknak is tetszett a ház.
Érkezés és átállás
Érkezésünk előtt néhány órával, a görög határ átlépése után az utazási iroda az összes utast megvendégelte egy-egy pohár narancsos ouzóval. A „Welcome Drinket” az egyik sofőr szolgálta fel nekünk. Megjegyzem, sok irodával utaztunk már eddig, de egyiknél se tapasztaltunk ilyen kedves gesztust!
Érkezésünkkor, míg a szállásunkra vártunk, megismerkedtünk a 75 éves Béla bácsival, aki egyedül érkezett Szártira. Minden tiszteletük az övé és a hozzá hasonló embereké, akik idős koruk ellenére nyitottak a világra és nem félnek útnak indulni!
Már otthon leszögeztük, hogy a kedvenc málnás sütinkkel indítjuk a nyaralást. Így is lett! Megettük a sütit, ittunk egy frappét, azután a korai érkezésünknek köszönhetően idén először már az első nap fürödtünk a tengerben. A rövid strandolás után besétáltunk a faluba, hogy felfedezzük az újításokat; a felújított nagy – részben füvesített parkolót, a sétány mellett elhelyezett új padokat és szemétgyűjtőket, a hídakat a víz mosta árkok felett, és a faluban lefektetett további új útburkolatokat. Emellett meglepődve tapasztaltuk, hogy a templom sárgára lett festve, valamint a templom közeli, egyik legnagyobb pálmafát kivágták!
A delfinek, mint motiváció
A második nap reggelén a balkonon épp a szomszédainkkal ismerkedtünk, amikor delfinek jelentek meg a tengerben, a parttól csupán néhány száz méterre. Bár az erkélyről is premier plánba lehetett őket látni, a kávénkat félbehagyva lerohantunk a partra, ill. be a tengerbe, hogy minél közelebb kerülhessünk ezekhez a csodás lényekhez.
Fantasztikus, természetfeletti élmény volt tudni azt, hogy a közelünkben fél tucat delfin úszkál. Érdekes tapasztalatot nyújtottak továbbá a vízben lévő, lemerevedett emberek látványa, amint a delfinek felé fordulva, mozdulatlanul álltak a vízben, mintha csak egy nulladik típusú találkozásnak lennének részesei.
A cukinak tartott delfinek egyszerre ott teremtek tőlünk néhány méterre, és az ember képes volt intelligensen, néma csendben figyelni őket. Egyik kedvenc idézetünk jutott erről az eszünkbe:
“Úttalan vadonban rám tör a kéj;
A magányos part mámorít vadul;
Itt nem zavar senki, csupán a mély
Tengerárnak dörgő dala dúl
Szolga az ember, s a természet úr.” (Byron)
Kirándulásaink
A strandolások mellett jutott idő a hegyekre is. Az egyik délután nagy szél érkezett, egy gumimatracot felkapott a szél, és a szomszéd öbölig görgette a vízfelszínen. A hegyoldalakból továbbá száraz, tüskés növényeket hozott le a szél, és beterítette vele a partot. (Másnap a tüskéknek nyoma sem volt…) A szeles időben szélcsendes helyre vonultunk, megnéztük a folyót, ami most is inkább csak patak volt, csörgedezett, néhol meg is szakadt. Az olívafák rengetegében azonban észrevettünk valamit, amit eddig nem…
Általában teljes csend van a völgyekben, némi madárcsicsergéssel, vagy a csörgőkígyó hangjára emlékeztető kabócák hangját lehet hallani, de most hallottunk valamit, ami ismét megmelengette a szívünket. A természet most a méhek hangjával ajándékozott meg bennünket. Bárhol voltunk, a szorgos kis méhek szűnni nem akaró munkájának hangját hallottuk, ahogy virágról virágra szálltak és készítették a finom görög mézet.
Mert virágból Szártin van bőven! Nem csak a faluban, ahol utcáról utcára megcsap a falura jellemző virágok illata, de a hegyeket is dús növényzet uralja. Bár a falubéli Angyaltrombitának idén furcsa módon alig éreztük az illatát, a hegyoldalak zöldje viszont már-már alulmaradt a lila növényzettel szemben. Sok helyütt pedig virágok nyomát se láttuk, mégis valahonnan virágok illatával kísért minket a tengeri szellő.
A főút túloldalán, megnőtt a házőrző kutyák száma, és örömmel konstatáltuk, hogy az üdülőrészen is több lett a kutyás, mind a turisták, mind a helyiek között. A kóbor kutyák száma csökkent, mindössze 2-3 ebet láttunk nyakörv nélkül. Kormit 2011 óta nem láttuk, pedig minden évben magunkkal hordjuk a neki készített kutyabilétát…
Tetszett – nem tetszett
A delfinek természetesen nagyon tetszettek, ill. idén nem morogtak az utasok sem az érkezéskor, sem az induláskor. Szártin kevés olyan dolog van, ami nem tetszik, amikor valaki nem tud nyaralni, az azonban nagyon zavar. Bár az ilyesmi az érintett személy – valamint a vele utazó partnerének/családjának – a problémája, mégis mindig elszomorít, ha ilyet látunk. Borzasztó, amikor egy ilyen csodálatos helyen valaki figyelmét elterelik a kényelmi szempontok, és egy hiányzó „ruhacsipesz” képes arra, hogy meghatározza az illető hangulatát egy ilyen paradicsomi helyen. Idén nem láttunk ilyet…
Köszönet
Köszönjük szomszédainknak; Jutkának és Karesznak, valamint Béla bácsinak, hogy jó szomszédaink voltak!
Vacsoráinkat az Aigaio Fast Food étteremben fogyasztottuk, köszönjük nekik és Nándinak a finom ételeket! Köszönjük a kukoricás néninek a főtt kukoricát, a Memphis Creperie palacsintázónak a legfinomabb óriáspalacsintát! Szeretnénk megköszönni az Ikarosz sofőrjeinek a kitartó munkáját, akik az utazás szerződésnek megfelelően, biztonságosan juttattak el mind Szártira, mind vissza, valamint köszönjük a Sithon Travelnek is a munkáját!
Befejezés
Sokadik Sarti volt ez nekünk, de nem tudjuk megunni. Jól éreztük magunkat, mint mindig, és nagyon örültünk, hogy ennyi év után végre mi is láthattunk delfineket! Távozásunk előtt egy nappal Sarti könnyes búcsút vett tőlünk, szinte egész nap hullatta a könnyeit…